Szatmárvármegye Hivatalos Lapja, 1906 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1906-11-22 / 48. szám

Szatmárvármegye Hivatalos Lapja.

595

Falukon a harapósak!) természetű házőrző kutyák, a mennyiben szájkosárral nem láttatnak el, lánczon tartandók, csakis éjjel, bekerített helyen bocsáthatók szabadon.

Városokban és nagyobb községekben a gyepmester, a rendőrkapitány (elöljáróság) felhívására időnként az utczákon és tereken váratlanul portyázást (razziát) tart, a fennebbi értelemben szájkosárral el nem látott, községekben lánczon nem tartott harapós természetű házőrző kutyák össze fogdosandók, a 18—20. §§.-okban foglaltakhoz képest kirótt büntetés lerovása és 8 napi megfigyelés után a tulajdonosnak visszaadandók, addig pedig, ha csak azokat kiirtani nem kívánja, költségén élelmeztetnek.

A gazdátlan ebek feltétlenül kiirtandók.

7. §. Az ebtulajdonos felelős a kutyája által okozott károkért, ha mindez- által a kutya ingerlés következtében okoz kárt, azért az ingerlő felelős.

8. í?. A kutyák kínzása tilos.

9. §. A pásztor kutyák az övről lelógó, lánczon függő kölönczczel látandók el, úgy, hogy az a térden alól érjen.

10. §. Minden a mezőn talált magában járó és kölönczczel el nem látott kutya kóbornak tekintendő és kiirtandó, a mezőn talált kóbor vadász kutyákat az 1883. XX. t.-cz. 14. §-a értelmében a vadászatra jogosult pusztíthatja el.

11. §. A veszettség veszélyének elhárítása czéljából az eb tulajdonos, ha kutyáján feltűnő változást lát, ha a kutya bujkál, vagy egészségi állapota előtte gyanússá lesz, kutyáját elcsukni és zárt helyen lánczra tenni és azt a községi elöljáróságnak bejelenteni tartozik.

Ha a kutya még nem marakodott, kiirtása az elöljáróság értesítése mellett meg van engedve és a kutya a dögtéren elásandó.

A már marakodott gyanús kutyáról való jelentést az elöljáróság beküldi a főszolgabírónak, a ki az ilyen kutyákat a hatósági állatorvossal megvizsgáltatja

12. §. Ha a vizsgaló állatorvos az ilyen kutyákat veszettnek találja, az azonnal kiirtatik, veszettség gyanúja esetén, vagy ha a fertőzés gyanúja merülne fel, tekintettel az 1880. évi VII. t.-cz. 67. §.-ára, a kutya biztos helyen megfigyelés alá helyezendő s ha ott rajta a veszettség tünetei kétséget kizárólag mutatkoznak, az kiirtandó, ha pedig a gyanús tünetek elmúlnak róla, a kutya a megfigyelésből eredő költségeknek a tulajdonos által való megtérítése után annak vissza adatik.

13. §. Ha valamely kutyán a veszettség kitört és az kóborolt, a község elöljárósága erről a főszolgabírónak jelentést tesz, ki a szükséghez képest a községben a kutyákat megvizsgáltatja.

14. §. Ha a főszolgabíró közhírré téteti, hogy valamely községben, vagy annak határában veszett, vagy veszettségre gyanús kutya kóborol, az 1888. évi VH. t.-cz. 68. §-ában előirt eljárás követendő.

15. §. A veszett kutya által megmart állatokkal azon eljárás követendő, mely az 1888. VII. t.-cz. 66. §-ában rendeltetik és mely az ehhez kiadott rendelet 185. §-ában szabályoztatik.

16. §. Fertőzésre gyanús, veszettségre gyanús, vagy veszett állatok semminemű testrészeiket, vagy termékeiket felhasználni tilos.

17. §. Veszett állatok fekhelyei és állásai az 1888. évi VII. t.-czikkhez kiadott rendelet 192. §-a alapján a 98. §. utasításához képest fertötlenitendők.

IV. Büntető határozatok:

18. §. Kihágást követ el:

a) az az ebtulajdonos a ki a 1. §-ban érintett bárczát megváltotta, de kutyáján nem viselteti, amennyiben a bárcza elvesztését nem igazolja, illetőleg be nem jelentette;

b) a ki másnak kutyájáról a bárczát elidegeníti;

c) aki a más kutyájára szóló bárczát saját kutyáján használja;

d) aki a saját kutyájáról szóló bárczát másnak adja.

e) aki a kutyáján meghamisított bárczát viseltet;