Szatmárvármegye Hivatalos Lapja, 1906 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1906-11-08 / 46. szám
Szatrnárvárir\egye Hivatalos Lapja. 557 körétől elvonatván, — ez elég indokot képez ezen állások nélkklözhetetlenségének bizonyítására. A mátészalkai szolgabirói hivatalhoz egy második szolgabirói állás rendszeresítése azon okból mondatott ki, mert a vármegye többi hasonló nagyságú és ügyforgalmu járásaiban úgy mint a szatmári, szinérváraljai, nagykárolyi és fehér- gyarmati járásokban már évek óta két szolgabiró működik és igy igazságos és méltányos, hogy a mátészalkai járás jogos érdekeit kielégitve, ezen szolgabirói hivatal személyzete is szaporittassék és ez által a közigazgatás pontos menete bizto- sittassék. A főügyész mellé egy joggyakornoki állásnak rendszeresitését egy részről azon körülmény teszi feltétlen szükségessé, hogy a tiszti főügyész ezen joggya- kornokban oly segitő munkaerőre találjon, aki mint bejegyzett ügyvédjelölt őt tárgyalásain helyettesíthesse és ez által működésének minden ágában támogathassa, másrészről pedig úgy ezen, mint a többi uj gyakornoki állások rendszeresítésénél azon ezél vezette a törvényhatósági bizottságot, hogy lehetőleg több fizetéses gyakornoki állás rendszeresítésével a jövőre is gondoskodva legyen egy gyakorlott és minden irányban képzett tisztikarról. Ezen uj állások szendszeresitésére vonatkozólag megjegyeztetik, hogy az aljegyzői állás az 1904. évi X. t-cz. alapján, a mely szerint azon vármegyékben hol ötnél több aljegyző van, 2 mint, első osztályú aljegyző a 8. fizetési osztályba veendő fel, a VlII-ik fizetési osztály 3-ik fokozatába soroztatott, mig a szolgabirói állás a X-ik fizetési osztály 3-ik fokozatába vétetett fel. Ezen kiadási rovaton végül újabb felvételt képez a szatmári járás főszolgabírójának Csaba Adorjánnak a VII-ik fizetési osztályba történt előlépetése folytán emelkedett fizetése és a nagysomkuti főszolgabíró részére az eddigi természetbeni lakás helyett felvett 500 korona lakbérilletmény, a mely utóbbi összeg azon okból állíttatott be a költségvetésbe, mert a nagysomkuti székház eladása illetve annak a község által való átvétele iránt a tárgyalások folyamatba lévén, annak eredményre vezetése esetére előre kellett gondoskodni a főszolgabíró lakbér illetményének fedezéséről. A költségelőirányzat II-ik „a személyzet bére és lakpénz illetménye“ czimű rovatnál mutatkozó különbözet abban leli magyarázatát, hogy a központba egy szolgai és a vármegyei székház kibővítésével berendezett vízvezeték és villany-világítás körüli teendők ellátására egy szerelői állás szendszeresitett, mert mig egyrészről a székház kibővítése által megszaporodott hivatalos helyiségek tisztán tartását az eddigi szolgaszemélyzet ellátni nem képes, addig a vízvezeték és villanyvilágítás állandó rendben tartása érdekében feltétlenül gondoskodni kellett egy oly szakavatott és megbízható kezelőről, a ki ezen művek felett az állandó felügyeletet gyakorolja és azokon a használat folytán elkerülhetetlenül mutatkozó hibákat kijavítani képes legyen. A költségvetés III-ik „a szolgaszemélyzet részére szükséges ruhanemüek“ czimű rovaton felvett kiadás a szerződéseken alapuló szükséglethez képest vétetett fel. A költségelőirányzat IV-ik ,,a hivatalos-helyiségek és fogházak bére“ czimű rovaton a kiadás a tényleges és állandó szükségletnek megfelelőleg vétetett fel. A költségelőirányzat V-ik „irodai szükségletek“ czimű rovaton mutatkozó több kiadás a tűzifa megdrágulásában és a vármegyei székház villanynyal való világítása folytán előállott nagyobb költségben leli magyarázatát. Hangsúlyozni kívánjuk itt, hogy igen kívánatos lenne, ha a nagyméltó- ságu m. kir. belügyminiszter ur az ezen rovaton felvett összeget teljes egészében kiutalványozná, mert ezen rovat tételei állandó és változást nem szenvedő költségeket képezvén, az előirányzott összegre teljes egészében feltétlenül szükség van. A költségelőirányzat Yl-ik „napidijak és útiköltségek“ czimű rovata az előző évekhez mérten állapitatott meg és változást csak annyiban szenved, hogy az úti átalánynyal el nem látott tisztviselők napi dijaira és úti költségeire felvett összeg 600 koronáról 1200 koronára emeltetett, miután az eddig felvett összeg soha sem volt elegendő a tényleges szükség fedezésére.
