Szatmárvármegye Hivatalos Lapja, 1904 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1904-12-22 / 52. szám
Szatmárvármegye Hivatalos Lapja. 717 113880—V/a—1904. B. M. számú körrendelet a hagyatéki ingatlanok leltári becsértékének megállapítása tárgyában. Valamennyi vármegyei és városi törvényhatóságnak. A hagyatéki ingatlanok leltári becsértékének megállapítása tárgyában valamennyi vármegyei és törvényhatósági város közönségéhez hivatali elődöm által 1896. évi deczember hó 11-én 108093. sz. alatt kibocsátott rendelet (Lásd 1896. évi Rendeletek Tára 11. kötet 793—794 lap) akként intézkedett, hogy az „ingatlanok becsértéke — ha csak valamely érdekelt félnek kérelmére, a leltározó által alkalmazott egy vagy több szakértő többre nem becsülné, az ingatlant — az 1894. évi XVI. t.-cz. 42. §. második bekezdése, valamint az ezen törvény végrehajtása tárgyában 1895. évi október hó 11-én 43194. I. M. szám alatt kibocsátott bel- és igazságügyminiszteri rendelet (Lásd 1895. évi Rendeletek Tara II. kötet 548 lap) 44. §. második bekezdése szerint az 1881. évi LX. t. ez. 148. §. első bekezdésének rendelkezéséhez képest állapítandó meg, vagyis a becsérték szőlőknél és házosztály adó alatt álló ingatlanoknál az évi államado kétszázszoros összege, házbérado és földadó alá eső ingatlanoknál az évi államadó százszoros összege“. Ez a rendelkezés a gyakorlatban oly magyarázatra szolgáltatott alapot—melynél fogva az ingatlanok hagyatéki leltári becsértékét nemcsak akkor kell az 1881. évi LX. t.-cz. 148. §-ához képest megállapítani, ha az érdekeltek szakértő által való becslést egyátalán nem kívántak, hanem akkor is, ha az érdekeltek kérelmére ily becslés történt ugyan, de az ily ingatlanoknak ekként megállapított becsértéke az 1881. évi LX. t.-cz. 148. §-ához képest kiszámított becsértéket meg nem haladja. Minthogy ez a magyarázat kétségtelenül ellentétben áll az 1894. évi XVI. t.-cz. 42. §. második bekezdésének, valamint az 1895. évi 43194. I. M. szám alatt kibocsátott belügyi és igazságügyi miniszteri rendelet 44. §-a második és ötödik bekezdésének a fentebb érintett 1896. évi 108093. számú itteni rendelet szerint is irányadó rendelkezésével, a mennyiben ezek szerint becslés esetében általában az ingatlanokat is ép úgy mint az ingókat valódi forgalmi értékben kell a leltárba felvenni, s azoknak értékét csakis becslés hiányában kell az 1881. évi LX. t.-cz. 148. § ához képest megállapítani, minthogy továbbá az 1896. évi 108093. számú itteni rendeletnek fentebb érintett helytelen magyarázása a gyakorlatban is előfordult, a miből tekintettel arra, hogy nemcsak az örökösödési illetékek kirovásának (1887. évi XLV. t.-cz. 3. §. 2. a) pontja), hanem a hagyatékot tárgyaló kir. közjegyző dijai kiszámításának (1894: XVI. t.-cz. 117. §.) alapját is a hagyaték leltári becsértéke szolgáltatja, — sok esetben jogtalan anyagi hátrány hárulhat az érdekelt felekre, ugyanazért szükségesnek tartom, hogy az idézett rendelet téves értelmezése a gyakorlatban kizárassék és ez okból felhívom a törvényhatóságot, figyelmeztesse a leltározások eszközlésével megbízott közegeit a vármegye területén levő községekben a leltározások eszközlésére hivatott közegei, illetve körjegyzőket, —• rendezett tanácsú városokban a leltározások eszközlésével megbízott hivatalos közegeket, hogy a leltározások alkalmával, a hagyatéki vagyon becsára az 1894. évi XXL t.-cz. 42. §-a értelmében csak akkor állapítandó meg az 1881. évi LX. t.-cz. 148. §. első bekezdésének rendelkezéseihez képest, ha az érdekeltek becslést nem kivannak. Ha ellenben vala- melvik érdekelt fél becslést kíván, az ingatlanok, úgyszintén nagyobb értékkel biró ingóságok egy vagy több szakértő, más ingók megbecslése egy szakértő közbejöttével foganatosítandó. Becslés esetében az 1895. évi október hó 11-én 43194. szám alatt kibocsátott belügyi és igazságügyi miniszteri rendelet 44. §-ának ötödik bekezdéséhez képest mind az ingókat, mind az igatlanokat valódi forgalmi értékben kell a leltárba felvenni. A szakértő becsüs tehát nincsen kötve az 1881. évi LX. t.-cz. 148. §-ában meghatározott érték megállapításhoz, hanem a hagyatéki ingatlanok becsárát mindig a forgalmi értékben tartozik megállapítani, tekintet nélkül arra, vájjon ez a forgalmi érték alacsonyabb vagy magasabb az 1881. évi LX. t.-cz. 148. §-a szerint megállapítható értéknél.Végül mindezekhez képest kijelentem, hogy az 1896. évi 108093. számú itteni rendelet utolsó előtti bekezdése olykép értelmezendő, hogy az ingatlanok becsára, ha csak valamelyik érdekelt fél kérelmére szakértői becslés nem történt az 1881. évi LX. t.-cz. 148. §. szeiinti értékeléssel állapítandó meg. Budapest, 1904. november hő 30. A miniszter helyett: Széli. s. k. államtitkár.
