Szatmárvármegye Hivatalos Lapja, 1904 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1904-12-15 / 51. szám
Szatmárvármegye Hivatalos Lapja 697 II. További intézkedést igénylő általános jellegű rendeletek. 22753— 1904. sz. Szatmárvármegye alispánjától. Körrendelet. A sárospataki ev. ref. főiskola jótékonysági alapja javára foganatosítandó gyűjtés tárgyában. Valamennyi főszolgabiró és polgármester urnák. A sárospataki ev. reí. főiskolai akadémia igazgatósága 86/1904—5 számú felhívása folytán, — a Tiszán inneni egyház-kerület felhívó szózata másolatban való közlésével az adománygyűjtést Szatmárvármegye törvényhatósága területén a 35100—1887. B. M. körrendelet alapján elrendelem s annak foganatosításával Czimet azzal bízom meg, hogy a begyülendő összeget 1905. évi február hó 10-ig hivatalomhoz terjessze be. Nagykároly, 1904. deczmber hó 2. Alispán helyett: Nagy Sándor, tb. vm. főjegyző. Felhívó szózat a sárospataki főiskola érdekeben. Az utóbbi 10 év alatt két ízben merült fel tisztáninneni egyház- kerületünk közgyűlésén az a kérdés, hogy ne vegye-e igénybe a sárospataki főiskola, gimnáziuma részére az állam segítségét. Ez elé a válság elé a tanügyi fejlődés rohamossága állította a főiskolát. Nevezetesen gyors egymásutánban két ízben is kellett emelni a tanári javadalmakat, behozván az ötödéves kórpótlék-rendszert isf eleintén 1000, később 2000 koronára emelkedő s minden tanárt egyaránt megillető korpótlékkal teljesíteni kellett a nyugdíj-járulékok fizetését, rendszeresíteni kellett újabb akadémiai és főleg gimnáziumi tanszékeket a párhuzamos osztályok szervezése miatt, úgy hogy mindezek folytán igen rövid idő alatt 100,000 koronával emelkedett a főiskola evenkinti kiadása. Nem volt csoda hát, ha az állam segítségnek kérdésével foglalkozni kellett, de nagy szerencse volt, hogy a főiskola mégis képessé lett mindezen nagy szükségleteket a saját erőforrásaiból előteremteni. Ugyanis a legutóbbi válság idején egyház-kerületünk bölcsessége úgy döntött, hogy a felügyelete és gondozása alatt álló Vay-Mocsáry-alapot a hagyomány szellemében konversió utján inkább megnyitja, semhogy az egységes főiskola önállóságát megc onkitsa. Kötelezve érezte magát erre azon történeti tény által, hogy ez a főiskola tisztán egy református tanintézet számára adott alapítványokon áll fenn és más számbavehető élet forrása nincsen is ezen alapítványokon kívül. Azt a főiskolát, a melyre eleink mint a Magyarországi Reformátusok Sárospataki Főiskolájára hozták meg áldozataikat, kerületünk megakarta tartani továbbra is egyházunk egyik világitó tornyául, hogy a jövendő eshetőségeivel szemben is, legyen azon a helyen egy erős vára a szabad szellemű közművelődésnek. Egyház-kerületünknek eme döntését, úgy látszik, nagy örömmel, sőt lelkesedéssel fogadták sok felől. Egyesek, főleg a főiskola hálás tanít
