Szatmárvármegye Hivatalos Lapja, 1903 (1. évfolyam, 1-28. szám)
1903-09-03 / 10. szám
i 14 Szatmárvármegye Hivatalos Lapja. Mármost megtörtént, hogy a kirendelt ügygondnok a letiltott követelés behajtása czéljából a bíróság előtt pert indított, a bíróság azonban a pert megszüntette, mert felperes a kereseti követelést csak az alkalmazott jogán érvényesítheti, az alkalmazott pedig a szolgálati viszonyból származó követelését az 1884. XVII. t. ez. 176. §-a értelmében elsősorban az iparhatóság vagy az ipartestületi békéltető bizottság előtt tartozik érvényesíteni. Erre az ügygondnok az I. fokú iparhatósághoz beadott panasz utján kívánta követelését érvényesíteni, azonban az iparhatóság a panaszt elutasította, elutasító határozatát azzal indokolván, hogy hatáskörebe csakis a munkaadó és alkalmazottja közt felmerülő vitás kérdések elbírálása tartozik, a concrét esetben pedig nem a munkaadó és munkás közti ügyviszonyból keletkezett a panaszosnak a követelése, hanem egy törvénytelen cselekedetéből, mely szerint munkásának béréből a végrehajtásilag lefoglalt részt le nem vonta. Éhez képest a bíróság és az iparhatóság között hatásköri összeütközés esete merült fel, a melynek elintézéséül a minisztertanács a közigazgatási hatóság hatáskörét állapította meg. A hatáskör kérdését ugyanis a keresetben érvényesített követelés alapján kell megítélni. Az ügygondnokot a bíróság az 1884. JLX. t. ez, 124. §-a értelmében az alkalmazottat illető és a munkaadónál letiltott követelésnek per utján behajtására rendeli ki és ehez képest az ügygondnok keresetét annak a munkabér követelésnek a behajtása végett indítja meg, a mely az alkalmazottat a munkaadó irányában a kereset szerint megilleti, nem lehet tehát kétség a felől, hogy az ügygondnok keresete az iparos és segédje között a munkaviszony tartama alatt fennálló kötelezettség teljesítésére vonatkozik. A munkaadónak az a cselekménye, hogy a letiltott összeget munkásának béréből le nem vonta, nem a követelésnek az alapja, hanem csak ok arra, hogy a követelés per utján érvényesíttessék. Minthogy pedig az iparos és segédje között felmerülő azoknak a vitás kérdéseknek az eldöntését, a melyek a munkaviszony tartama alatt fennálló kölcsönös kötelezettségek teljesítésére vonatkoznak az 1884. XVII. t. ez. 176. §-a az L fokú iparhatóság hatáskörébe utasítja, minthogy továbbá a követelésnek jogi természetét az, hogy az iparossegéd követelését nem ő maga, hanem az ő jogán más, t. i. a követelés behajtására rendelt ügygondnok érvényesíti, nem változtatja meg és igy ez a körülmény a hatáskör szempontjából közömbös: ennélfogva ilyen ügyekben az eljárás a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik akként, hogy a bírói eljárást iparhatósági eljárásnak kell megelőznie. Budapest, 1903. évi augusztus 4-én. Láng, sk 18381—903. sz. Szatmárvármegye alispáni hivatalától. Valamennyi elsőfokú iparhatóságnak. Kereskedelemügyi miniszter 40451 —1903. VIII—A. számú leiratát tudomásul és miheztartás végett közlöm. Nagykároly, 1903. augusztus 12. Alispán helyett: llosvay, vm. főjegyző.
