Szatmármegyei Közlöny, 1919 (45. évfolyam, 1-21. szám)
1919-01-12 / 2. szám
/ SZATUARM EGYEI KÖZLÖNY Sziim«® dmMt — Ä közigazgatási bizottság ülése. — Szatmárvármegye közigazgatási bizottsága a folyó évben, pénteken délelptt tartotta meg rendes havi ülését, melyen a vidéki tagok a vasúti forgalom szünetelése miatt nem jelenhettek meg. Az alispán jelentése szerint a vagyon és személybiztonság általában véve az utóbbi időben iavult. A katonai leszerelés minden nagyobb megrázkódtatás nélkül történt meg. A nemzetörségi ügyek intézését a vármegye kormánybiztosa vette kezébe. A Tisza, Szamos és Kraszna árvizei ellen való védekezésre nézve az elöintézkedések folyamatban vannak. A vm. gazdasági munkabizottság a szükséges mezőgazdasági munkálatokra katonai munkásosztagokat igényel, A vármegye lisztszükségletére és élelmezésére vonat kozólag beszámol a közélelmezési miniszter azon intézkedéseiről, melyet má;: a Szatmármegyci Közlöny múlt heti számában ismertettünk., A megyei tiszti íöorvos örömmel jelenti, hogy a spanyoljárvány vármegye szerte csaknem teljesen megszűnt. További örvendetes jelenséget képez a vármegye közegészsége szempontjából,, hogy mig egyrészt közalkalmazásban állott orvosaink ma már igen kis kivétellel állásaikat elfoglalták, másrészt uj orvosok letelepülése is kezdetét vette, jelenti továbbá, hogy a kiütéses tilusz járványa fenyeget. Varmegyénkben még egy eset sincs ugyanrde Bereg és Mármaros megyékben már több ilyen betegség fordult elő. j Az államépitészeti hivatal főnökének jelentéséből mint érdekes részt említjük meg, hogy munkakereső egyének a vármegyében nem jelentkeztek. "Ezután az 1919. évi albizottságokat választotta meg az ülés. A választások eredménye ez : Fegyelmi választmány: Luby Béla, Dr. Falussy Árpád, Plaehy Gyula, Bodnár György rendes tagok. Madarassy Dezső, Holéczy Gyula póttagok. Árvaügyi telebbviteli küldöttség : N. Szabó Antal, Tóth Mór rendes tagok. Dr. Vetzák Ede póttag. Gazdasági albizottság : N. Szabó Antal, Gáspár Pál, Osztadál Jenő, Ajtay já nos. Pótadó elleni íelszólamlási küldöttség.: Madarassy Dezső, Tóth Mór, Luby Béla, Dr. Vetzák Ede. Adóügyi bizottság: Dr. Falussy Árpád, Tóth Mór, Dr. Adler Adolf, Dr. BöÍ zörményi Emil rendes tagok. Luby Béla, )r. Jármy Béla póttagok. Tanító nyugdijügyi bizottság : Madarassy Dezső, Tóth Mór. kivilágított gyorsvonat kényelmes kpcsiÍ 'aival, mintha vajban siklott volna tova. És éreztük mindig, hogy ez a szabályosan visszatérő megjelenés jelenti a rendet, a gazdagságot, a munka és az élet lehetőségét. jelenti a távoli városok és faluk egységes munkaszervezettségét. Vágyakat, reményeket, parancsokat vitt és hozta a teljesüléseket. El most egy pár nap óta kihűltek a kazánok. Feketén, tehetetlenül álínak a lokomotivok. A gépész nem járja körül vizsgálódó, szerető gonddal. Elfogyott a szén, haldoklik a kultúránk. Az elhagyóit sínek mellett puskás emberek járnak, akiknek kezébe a fegyvert nem közös célok fenséges parancsa adta, hanem önös érdekek aljassága. Az élet olcsó és minden rongy, amely meztelenségünket védi, minden élelem, amely életünket füti, hallatlanul drága. Öt napja, hogy megálltak a vonatok. Elvétve jár csak" egy egv szükségvonat. Örömmel jelentjük azonban, hogy a mai naptól kezdve menetrendszerűen közlekedik Budapest—Nagykároly és Márarnaros- sziget között egy vonatpár. — Tudom, — letettetek \ —■ De felosszuk a földedet is ám, mert hát már közös társaság van !-r- Annyi baj legyen ! Gyertek a községházára, majd eligazítja a dolgot a jegyző. — A jegyzőhöz nem megyünk, hanem elmegyünk hozzád mind délbe ebédre, s ebéd után «Irendezzek a dolgot. De jő ebéd legyen am! Az udvarias báró flegmával felel .-.Barátaim. okvetlenül elvárlak benneteket kastélyomba egy jó ebédre. Legyen szerencsém •!- A báró azonban nem várta be a társaságot. Az első vonattal elutazott. De a szavát megtartotta, fejedelmi 50 személyes ebéd várta a töldosztókat. Méh i vonatok. Sötét éjjeleken hányszor néztünk utánna ! A fekete mozdonyon vérvörös, tényben lapátoltak fekete árnyak, a kémény füstje, mint! vezető tüzes oszlop világított. A fényesen 6 fmlita líra. (A* ököritái bolsiviki. Köztirssság *z Árasban. Nem vigy már báró !) A lázas forradalmi napok Szatmárme- gyében is uj életet teremtettek. A demokrácia, a szocializmus, a bolsevizmus eszméi a legkisebb faluba is eljutottak ; hissz minden faluban akad egy-két Oroszországot megjárt ember, akik' a négy éves fogságból hazatérve, a legvadabb eszméket j hozzák magukkal, s itthon az anarchizmus magvetői. Szatmárököritót — a halálbálos falut — mindenki jól ismeri. Szatmárökö- ritóra is megérkezett az orosz fogságból két bolseviki testvér : Demeter István és Nagy János. Ma a »nemzetes tanács« tagjai, első emberek a faluban, akiknek egyetlen szavára lángra gyulhat az egész falu. De- putációba jött a két testvér Nagykárolyba a pénzügyigazgatósághoz : mert hát »még nem kaptuk meg a leszerelési pizt« A tisztviselők elbeszélgettek a két apostollal s egyik régi vágású ember — hallva a vad eszméket — önkéntelenül igv kiáltott fel »Nagy baj az, hogy megszűnt a fegyelem* Mire Demeter István isteni flegmával jegyezte meg : »Lehet, hogy az urnák baj, de nekem nem ! « * A »legsötétebb« Avas egyik kis falujában nagy volt az öröm, mikor kikiáltották a köztársaságot. Fokozta a hangulatot a vasúti állomásról elhozott két hordó denaturált szesz, amit a polgártársak a kommunizmus elvei alapján nyomban megittak. Dehát köztársasági államforma mellett is szükség lévén a rendre, a biró óriási lelkesedéssel fogadott indítványára a falu egyetlen nadrágos emberét: a tanító urat i királlyá kiáltották ki. De szép is az a népakarat. * Az első novemberi napon történt. Báró Perényi Péter nagydobosi íöldesur négy lovas hintóján Mátészalka felé igyekezett. Az országúton szembetalálkozik egy fosztogató társasággal, körülbelül 50-en lehettek. A társaság megállítja a kocsit, mire a következő kedélyes beszélgetés fejlődik ki a bandavezér és a báró között: — Szervusz Perényi! Nem vagy már báró! Hu szkIsí ä pírt ■mm Sűrűén telenyomott, apró, vörös falragaszok hirdetik, hogy Nagykárolyban megalakult a ;Keresztény szocialista "párt. A párt helyisége a Katbolikus Legény- egyletben van, ahol a tagfelvétel is történik. A pártalakulás kezdeményezői ,a reakció zászlóvivőiből kerültek ki. És ez természetes, mert különben felesleges volna uj pártot szervezni és agitácziós célból nőket házaltatni. Hiszen ha a modern korszellem követelményének akarnának eleget tenni és tényleg »szociális« tevékenység utáni vágyat éreznének: egyszerűen beléphetnének a szociáldemokrata pártba, melynek Nagykárolyban hatalmasan kiépített szervezete van és prog- rammja, mely részben már megvalósult, felöleli mindazt, ami a vörös falragaszok szerint a dolgozó nép jólétéhez és boldogulásához szükséges. Bizony mondjuk, hogy a pártalakítők sokkal inkább az általuk legújabban olyan nagyon szeretett nép érdekében cselekednének, ha a keresztény szociális párt helyett (melynek politikái súlya amúgy sem lesz) Nagykárolyban egy szabad líceumot létesítettek volna, vagy létesítenének. Egy olyan szabad líceumot, amelyet a nép legszélesebb rétegei látogatnának és az ott tartandó előadások, felolvasások kizárólag a modern tudomány szolgálatában állanának. Az uj idők nevelője a tudomány. A tudás sugárkévéje csodásán világítja be az emberi fejlődés és tökéletesedés pályáját. Az emberi elme végtelen ereje nagy kérdéseket bont ki, mik ‘Századokon által titoknak látszanak. Bevilágít a mindenség rendszerébe és uj világokat fedez lel. Megfejti az emberi és társadalmi életet és kijelöli a jövö haladását, a boldogság útját. Megismertet a természet erejével és hatalmas fénnyel gyújtja fel az öntudatot. A tudomány magában hordja a megváltást. Megváltást a tudatlanság sötétjéből. Megváltást a jövő szentebb, igazabb életébe. . És ennek a megváltó tudománynak milliók és milliók nem részesei. A " nép nagy része nem ismeri még a tudomány erejét. Ki se mondható: mennyien sínylődnek lenn a mélységben, a szellemi vakság, a tudatlanság gyilkos fertőjében. Ki sem mondható, mily temérdek agyat és kulturerőt tartanak lekötve az évszá- zados tévelygések, a hazugságok, a babo-
