Szatmármegyei Közlöny, 1919 (45. évfolyam, 1-21. szám)
1919-01-05 / 1. szám
1919. Január 5. I. szám. Negyvenötödik évfolyam. SZATMÁRMEOYE! KÖZLÖNY ELŐFIZETÉSI ÁR: Égés* érre . . 20 korona Félévre . . 10 korona Egye» saám ára 40 fillér Hirdetések díjszabás szerint I I • « i 9 POLITSKA! LAP mm Felel«« szerkesztő > RŐSENFELD ZSIGMOüD. Főmunkatárs t ŐR. KÁLMÁN MIKLÓS. !i SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL Nagykároly, Jőkai-utoza 2. szám. Telefon 56. szám. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP Alapelvek:. Ida : Or. £«$*•« Lajos. A forradalom végre odaterelte a magyar politikát is, hogy apró személyes klikk torzsalkodások helyett, nagy, az egész emberiség sorsdöntő problémáival foglal kozzék. Valljuk be, hogy a magyar közéletet készületlenül találta az uj helyzet, annyira készületlenül, hogy még azok is, akik érzelmileg régen az uj rend híveinek vallották magukat, ideológiailag nem tudtak es nem tudnak abba belekapcsolódni, egyszerűen azért, mert nem értik, nem tudják az eszméknek a tartalmát és csak jelszavakból ismerik az elveket. Innen van az, hogy egyrészről idegenül és elzárkózottan áilanak szemben az uj renddel, mási észről keveslik azt, amit tényleg már megvalósított vagy megvalósítani igér — de abban tulnyomólag mindenki megegyezik, hogy soha nemzedéknek Magyarországon — nem véve ki a török- tatar dulas idejét sem •— nenezebb helyzete nem volt és amennyire ellentétesek a feiíogasok a jövőre nézve, annyira meg- egyezőek a jelen szomorú helyzeten való sopánkodásban. Mi azonban, akiknek eddig is az jutott ki a nemzeti munkából osztályrészül, hogy megérieljük a most diadalra jutott eszméket, nem szabad, hogy csatlakozzunk sem a csüggedők'nöz, sem a íüreimetlen- kedőhöz. A történelem eseményei egy logikailag előre meghatározott vonalban mozognak tova és az események menetét lehet és kell ugyan hirdetni, de ugrásokat a történelem nem ismer, men az események egymásután következése adja meg azt a lancsort, amelynek egyes szemei mint lontos állomások együttesen mutatják a fejlődés irányvonalát. Egy a korai kapitálismus állapotain még alig megállapodott társadalom nem szocializálódhat anélkül, hogy el he pusztuljanak mindazon eszmék, amit a szociáli- sodás szempontjából elengedhetetlen feltételnek tartunk. Egy példával megvilágítva, — inig egy társadalomban a kisipar túlteng nem lehet az ipar szociálizálásá- ról beszélni, mert lélig-meddig régi és rossz értelemben tényleg szocializálva van az ipar, a termék azé aki termeli — de és ez a fontos, a kapitálismusbóí átültetendő élőn) ök — a több termelést lehetővé tevő gépek, a forgalmat biztositó szervezetek nélkül. A mi feladatunk ma is az, hogy a jövőre szegezett szemekkel vizsgálva a jelen eseményeket, úgy siettessük a társadalmi fejlődést, hogy annak harmóniájában ilyen szakadások be he következhessenek. A fejlődés által már túlhaladott állapotok, amelyek a társadalom szervezetében, mint csökvények tovább vegetálnak és zavarjak annak működését, radikálisan minden halasztás nélkül kiope- rálandók — de egészséges testrészeket nem lehet kivágni az egész szervezet elhalásának veszedelme nélkül. És ebben a munkánkban ne csüg- gesszen el bennünket az, ha talán meg nem értés folytán a mi nemzedékünk kevés gyümölcsét fogja láini annak a magából fakadt nagy virágzásnak. —y Egy nemzedék élete végre is csak egy tavaszi rügyfakadástól egy őszi lombhullásig terjed a nemzet életeken és ha a törzset megmentettük a jövő tavasz virágzására alkalmasan, akkor no sopánkodjunk a lombhulláson. Mi a köztársaság ? — Válasz egy levélre. — Tegnap szerkesztőségünk címére a következő levél érkezett: »A lapokból olvastam, hogy köztársaság lettünk. Mindenki örvendett ennek. Én is. Egyszerű kiskereskedő vagyok és őszintén elismerem, hogy nem tudom mi is az a köztársaság. De aminek olyan sokan örvendenek, úgy gondolom, hogy az csak jó lehet. A múlt héten este 10 órakor lefeküdtem. Alig egy pár perc múlva két utcai ablakomat kivül valaki beverte és ordítja, hogy éljen a köztársaság. A lányom szerdán egy ismerőséhez igyekezett. A Széchényi-utcán a vároldalon egv hara gos külsejű polgártárs oldalba lökte leányomat, hogy a sárba esett. Éljen a köztársaság! kiáltotta a polgártárs és most már kiengesztelve és megnyugodtan tovább ballagott. — Vasárnap estefelé a kávéházban ültem. Egyszerre csak bejön egy katona, leül az asztalomhoz és szép csendesen beleköp a tehér kávémba, amelyet néhány perccel az előtt rendeltem. Köztársaság van, mondta a katona és nagyobb nyomatékül ráhágott a tyúkszememre. Mondom, nem tudom mi a köztársaság. De nem hiszem, hogy ez volna, amit e levélben megírtam. Mi is hát a köztársaság? (AJáirás,)« Válaszunk ez: Az. államalakulatok egy formája a köztársaság. Köztársaságnak nevezzük azon államalakulatot, melyben a főhatalom nem egyes személyt, sem valamely kiváltságos osztályt, hanem a polgárok összeségét illeti s általa gyukoroitatik. Eszméje tehát a népsouverénitás Előnyei a monarchiával szemben az, hogy a köztársaság az által, hogy a polgárokban a jogegyenlőség érzületét jobban elégíti ki, az áliameszménynek inkább megfelel. Az által, hogy a polgárokat a íőhatalomban közvetlenül részelteti, nemes önérzetet, jeJlemsziiárdságot és hazaszeretetei fejleszt bennük, az államot mintegy tulajdonukká teszi. A polgárokat a magán élet' szűk körén felülemelve hathatós politikai iskolájukká válik. Benne Dgföbb gond fordittatik a közvetlenül a nép ja« vára szolgáló közhasznú intézetekre. Az állami igazgatást olcsóbbá teszi, bürokratikus sallangoktól megszabadítja. A hatósági közegek visszaéléseit korlátozza, az általános védkötelezettség mellett csekélyebb haderő is elegendő s igy többet fordíthat a közgazdasági érdekek előmozdítására. Az ön által panaszolt dolgoknál, sajnos, még sokkal szomorúbb dolgok is történtek mostanában. És éppen ezért volt szükséges a köztársaság kikiáltása. A most zavargó, zajongő emberek a régi rendszer szellemi nyomorékak A régi ienöszerié, mely szándékosan lartoua butaságban a népet, hogy a butaság vám- szedője lehessen. Újból meg kell alakítani Nagykárolyban az adőfelszőiamlási bizottságot. A háborús adók: a jövedelem- vagyon- és hadinyereségadó elsőfokú kivetésére Nagykárolyban Nagykároly város, a nagykároiyi, szatmári és erdődi járásokra kiterjedő haiáskörrei egy adóíelszó- lamlási bizottság működik. A bizottság még 1915, évben lett összeállítva, amikor elsöizben a hadsegélyezés céljára szolgáló jövedelemadót vetette ki. 1916. és 1917. években is eredményesen működött ez az adóprés, úgy hogy 1917. évben magára a gyenge kereskedelemmel bíró 16000 lakosú Nagykárolyra 840000 korona háborús adót vetett ki, akkor, amidőn a 35000 lakossal biró élénk kereskedelmü Szatmár 1200000 korona háborús adót fizet csupán. Ebben az addíelszólamlási bizottságnak nevezett »vészbizottság«-ban a régi rendszer emberei ülnek. Csupa tőkés valamennyi: föld- birtokosok, nagykereskedők, tőkepénzesek, csupa rosszmájú ember, akik szintén fizetnek ilyen háborús adókat, de kérdezzük meg a többi jajgató hadimilliomosokat, vájjon igazságosan-e; nagy jövedelmüknek és vagyonuknak megfelelő összeget-e? Dr. Szende Pál pénzügyminiszter kezdeményezésére a napokban egy néptörvény jelent meg, amely elrendeli az adó- íelszólamlási bizottságok újjászervezését TERMBEBG ■ ^ . a ■ • ——-----------------— -— hangja páratlan! \S iudapest, VIS«, Stáfiéezi-ut 60, saját palota. Kitűnő hangú, szép munka & 30.— Hangverseny hegedű, mesés jóhangu..........................K 60 — Vo nó . . K8 -K 12.- K 15 Rendelésnél a pénz előra beküldendő.
