Szatmármegyei Közlöny, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-06-30 / 26. szám
szatmArmegyei közlöny nyi csapás után is megtudtuk menteni a jobb jövőbe vetett hitünket, mert a legkritikusabb időben is elkövetkezett a magyar tőidnek ez a megváltást jelentő ünnepe. Nagy megpróbáltatásoknak voltunk kitéve az utóbbi esztendőkben, életvesze- deimett ostromoltak bennünket minden oldalról s ebben a súlyos helyzetünkben tanultuk meg, hogy szive és lelke van a magyar tőidnek s mikor áldozatta), vérö- zönnel megvédelmeztük határait, hálásan térit mindnyájunk számára lakomás asztalt. Most a leverő haditudósitások, a városokból szivárgó nyugtalanító hírek hatása mellett is ennek az áldott földnek arany kalásztól hullámozó téréin ismét biztatólag hangzik tel az aratók nótázása és a nyári szellőtől zizegő kalásztenger beszédjéből azt értjük meg, hogy hinnünk, bíznunk kell, ez a told eltart, — nemcsak, ez a föld megtart bennünket minden körülmények között. Úgy szeretnők ma felemelni szavunkat s azt mondani á minisztereknek, törvényhozóknak és a nagyvárosok urainak : hagyjátok ott most rövid időre dolgaitokat, jöjjetek le a föld népei közzé, nézzétek, lássátok a föld mívest, milyen boldogan, szívesen és megelégedetten indul elvégezni a világ legnehezebb, de leggyönyörüsége- sebb munkáját, fog az aratáshoz, izzad,"fárad nem órához kötött időben, hanem a leghosszabb nyári napnak hajnal hasadtátok sötét estig nem is erős férfiak, hanem törődött öreg emberek, gyengén táplált asszonyok, iskolából alig kikerült gyermekek. Nem izgulnak, nem izgatnak, türelemmel cfcdgoznak, mert Isten parancsának tartják az életet betakarítani. Híre sincs itt a zúgolódásnak, pedig a munkabérüket sem tudják meghatározni, a szegődődött bér illuzórius fogalom náluk, tudják és hallják, hogy mi lesz az ö bérük, amit az Isten ád és amit a requi- rálás meghagy neki. Nem politizál, nem amerikázik, nem sztrájkol, ezek a piszkos városi fogalmak nem férnek össze az ö munkájuk szentségével, ezer búza tábla aratási munkájánál sem hangzik el egyetlen szó sem a választó jogról és más hasonló gyarlóságról, fontosabb dolga van, érdekesebb és értékesebb beszélni valója akad, legfeljebb csodálkozik, ha hallja, ho^y milyen haszonta- lanságokra ráérnek a városi népek; a kedvezőtlen háborús hírekre pedig csak annyi a megjegyzése, hogy bárcsak vége összegyűrni, mikor a via sugárban folyt ki belőle, de aztán megint visszanyerte a régi formáját. Bönner munkájához a világhírű Wasmann szerint e hangyák a jégkorszak maradványai. A jégkorszak hajtotta ez állatokat a mocsarakba. Mikor a jég elborította a szárazföldet, ez a hangya olyan helyeken keresett menedéket, melyeket szintén elborított ugyan a viz, de mégis mentes maradtak a mindent megölő jégártól. A sokáig tartó uj föltételekhez oly tökéletesen alkalmazkodott, hogy a glecserek visszahúzódása után se érezte többé szükségét a szára• zabb helyre való költözésnek, hanem megmaradt a fáradságos mocsári életnél. Ugyanez a mocsári hangya előfordult északi és nyugati Poroszország lápjaiban, továbbá Hollandiában is, noha ritkábban. Európa ezen részeinek egyes darabjai a jégkorszak idején tónydeg jégrnen- tesek voltak. A láp maga azonban nagyon sok áldozatot követel ezekből az állatokból. Ugyanis a láp teli van rovarevő növényekkel s ezeknek fogószervei a cölöpópitő hangyák hulláival, melyeket a ragadós íogószervek megfognak és lassan megemésztenek. volna már, vagy hogy csak adjon a jó Isten jó termést. Bizony, bizony ezt kellene, hogy lássák és hallják mindazok, kik ennek az országnak sorsára irányt adó munkával vannak megbízva. Komoly, honmentő, az egész ország népének erőt, életet adó munka folyik most a magyar mezőkön, nem pihen itt ebben az időben senki, aki egy sarlót elbír és ha vasárnapi pihenő idejében hallja, hogy másutt napokon át nem dolgoznak, mert sztrájk van, — csodálkoznak, megvetéssel emlegetik azokat, kik nem télnek az Istentől pihenni ilyen munkaidőben, ilyen súlyos háborúé viszonyok között, mikor olyan, szent kötelessége mindenkinek dolgozni. Bizony, bizony itt kellene látni a kötelességtudást, a” becsületes munkát, a mostani idők helyes, ésszerű megismerését és mérlegelését. Pedig bizony ezt a nehéz verejtéket okozó munkát végző nép is szenved, nélkülöz nemcsak a háborús idők ezernyi csapása, de az idei esztendő abnormális viszonyai következtében is azért Péter-Pál napján felejt mindent, engesztelődik, megnyugodva és megelégedve azzal, amit az Isten adott, indul az aratásba. Szivünkből szakad le a mai napon az igazság, mikor a megérett kalász tengert és a munkába induló aratókat látjuk, hogy itt az ország, itt a nemzet! okvetlen, mert rövidesen drágább lesz! — Kapható: Lefkovits Sámuel füszerkereskodőnéí, NAGYKÁROLY. irgaimus nővérek ünnepe. Maradandó emlékül fog bevésődni hosszú időre minden jelenvoltnakemlékébe az a páratlanul kedvés és minden részletében nagy gonddai, tudással, szakértelem- ! mel és művészi finom ízléssel összeállított kedves estély, melyet a nagykárolyi irgalmas nővérek rendeztek a zárda 25 éves és íönöknőjük 50 éves jubileuma alkalmából. Az ünnepély tulajdonképen d. e. 9 j órakor nagy halandó isteni tisztelettel kez- ! dődött, melyet Szabó István praelátus végzett fényes- segédlettel. Utána 11 órakor a zárdaépület nagytermében diszülés volt, melyet Récsey Ede rektor iskolaigazgató felkérésére Szabó István praelátus nyitott j meg közvetlen szavakkal. Majd Récsey j Ede ismertette a zárda alapításának, fen- | alásának s az iskolának történetét. Minden ! dicséreten felül áll az a munka — amit az j általános tisztelettel és megbecsülésnek j örvendő rektor végzett. Valóban mesteri j módon irta meg a 25 év történetét és igen | kedvesen jellemezte a tőnöknő 50 éves j működését. Szavai a jelenvoltakra mély ber.yo- ! mást tettek és oly lelkesitöleg hatottak, | hogy ott'mindjárt többen megnyitották tár- i cájukat és a zárda fentartására tekintélyes összeggel járultak hozza. A püspök ur Ő méltósága 10000 K, Vetzák Ede bankigazgató, egyházi elnök 5000 K, Kleiner Dezső 1000 K, Vidákovics Dániel 1000 K, Rónay István 1000 K-val. A tönoknőt lendületes és igen talpraesett beszéddel üdvözölte Rónay István csanálosí plébános, kerületi tanfelügyelő, Csernus József a tanítótestület, Serly Olga a volt tanítványok részéről stb. stb. Az üdvözlők sorába igen szívesen oda állunk mi is és a legteljesebb elismeréssel adózunk, a kiváló fönöknőnek, azt kívánva, hogy a jó Isten friss egészségben sokáig éltesse. A növendékek gyönyörű éneke mellett oszlott szét a szép számban összegyűlt előkelő közönség. Az ünneplés este a színházban folytatódott. A közönség nemcsak hogy megtöltötte a színházat, de már napokkal előbb mindkét estére elfogyott a jegy. Az estélyt Récsey Ede kegyesrendi házföhök prológja nyitotta meg, melynek szívhez szóló szavait Patay Vilma urleány tolmácsolta. Lelkesen megtapsolták az előadót, de igen melegen ünnepelték a szerzőt is. Utána Radlik L. »A mennyország kapujánál« cimü egy felvonásos képét adták elő a zárda kis ' növendékei. Igen kedves volt. — »A négy vig barátnő* * * énekes táncos jelenet, melyet Kristoph Irénke, Cser- vqnyák Bébi, Schifibeck Rózsi és Vetzák Elzus adott elő. A szépen betanított tánc az Irgalmas Nővérek végtelen türelmét, művészi érzését dicséri. Az est kiemelkedő fénypontja' özv. lovas Jánosné öcsi Horvát Margit szavalata volt, Kiss Menyhért »Censtochoi le- gendá«-ját diskrét finomságú erővel juttatta érvényre. Lucay Margitka, Neményi Lili, Papp Lea és Huszthy Böske által előadott tréfás énekes jelenet derűs hangulatot keltett. Heggen »Szent János-éj* három íelvo- násos mesejátékában Lucay Margitka, mint tündérkirálynő, Kirila Terus, Fábián Erzsiké, Hetey Magduska, Csipkés Mag- duska kitünően személyesítették meg sze repeiket. Patay Vilike, Huszthy Böske, Gorzó Mariska és Récsey Sárika mint előkelő hölgyek igen finoman alakítottak. Az egyes felvonásokban előadott tündéri játékok, táncok, nagyban emelték a kedves este fényét. Fáradtságos és szép munkát végeztek a derék nővérek. Akik ilyen eredményt tudnak felmutatni, akik ilyen vallásos és hazafias szellemben nevelik leánykáinkat: azok munkája minden dicséretet megérdemel. A jó Isten áldja meg a derék Nővéreket. Hírek. — Személyi hir. Dr. Falussy Árpád, választókerületünk országgyűlési képviselője, íplyó hó 20 án nehány napi tartózkodásra Erendrédre érkezeit. Képviselőnk részt vett a vármegyei függetlenségi és 48-as párt intéző bizottságának Szatmáron tartott gyűlésén, onnan visszautazott Budapestre, hogy a választójogi törvényjavaslat tárgyalásán — nemcsak mint helyettes előadó részt vegyen, hanem a magyar írni és olvasni tudáshoz kötött választójog elvi alapján külön véleményét alaposan megindokolja. — Tanévzárás a Nagykároífi Női Kereske deinii Szaktanfolyamon. A városunkban működő Női Kereskedelmi Szaktanfolyamon junius hó 8-án voltak az évzáró szóbeli vizsgálatok. A vizsgálaton a növendékek mindnyájan minden tantárgyból feltűnő széleskörű és alapos tudást árultak el. Úgy a' tanártestület munkája, mint a növendékek szorgalma minden dicséreten felül áll. Vizsgálat után Darabánt András igazgató lendületes beszéddel zárta be a tanévet, moly után a növendékek kikapták az értesítőket és bizonyítványaikat. Á fon- tartó testület nevében Pucser Károly elnök mondott szives szavakkal köszönetét a tanári* karnak elismerésreméltóan végzett munkájukért. Szabadságáról visszatéri Néma Gusztáv, városunk agilis főjegyzője és átvette a közélelmezési ügyek vezetését.
