Szatmármegyei Közlöny, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-06-09 / 23. szám
Nagykároly, 19*8. jubíus 9 23. szám XLIW évfolyam SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: 0100 NAGYKÁROLYBAN, Jókay-utca 2. szám oooa Telefon 56. szám agmBjggaMi SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : PÁSKÁ8? JÁNOS FÖMUNKATÁRS MEGJELENIK MINDEN VÄSARNAP oooo Egyes szám 30 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva, vagy vidékre po3íán küldve 12 K. Hegyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 10 korona. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora IK 20 fillér. Térdre T A Vili. hadiköicsöri. Meddő vitákat hallunk, olvasunk arról a kérdésről: ki okozta a háborút ? Halott talán a kérdést igy fel sem lehet tenni. Mert nem ez, vagy az a valaki indította el a hadvész véres szekerét, hanem amint majd a késő utókor oknyomozó történeteiről fogják kimutatni, voltaképpen a háborút — a háború okozta. Már 1870-ben, Sudan után, biztos volt, hogy lesz egy újabb, még irtóztatosabb összecsapás. Ellenben, hogy kik okozzák a háború meghosz- szabbitását, tehát kik a felelősek a vérpa- zarlásérí: azt kétségtelenül meg lehet állapítani ma is, mert hiszen a szemünk élőit, fülünk hallatára történik minden. Az első márciusi csatával talán még 1914-ben vége lehetett volna, ha az olaszok — akkor még szövetségeseink —- külügyministere. Sonnino ur, meg nem súgja a franciáknak, hogy bátran elvihetik milliós seregüket az olasz határról Páris-alá. Éttől az árulástól kezdődid a háború meghosszabbítása újabb s újabb ellenségeink beugratásával és hogy még ma sincs meg a béke : annak nyilvánvalóan legfőbb okai az angol és francia ministecelnök, Lloyd Gedrge és Clemenceau urak, akikhez még Wilson ur is tartozik és akik hatalmon ülve a legnagyobb zsarnoksággal fojtanak el minden békevágyat s országaikban becsukatják, kivégeztetik, aki csak ki meri ejteni azt a szót, hogy „béke“. Annak idején a mi békehajlandóságunkra rá, sem hederitettek, sőt arra használták ki, hogy ezzel is tüzeljék népeiket ellenünk, amint ők mondják a végső győzelemre, mellyel ők letipornak s feldarabolnak bennünket. Ilyen körülmények közt hiábavaló minden érzelgősség, hiába szavalunk mink békéről, ha ellenségeink hallani sem akarnak róla. Nincs más hátra, meg kell várnunk; térdre kell őket kény- szeritenünk, mint ahogyan Oroszországot, Romániát megvertük. Ott is csak úgy lett béke. Aki békét akar, segítse elő háborúnk döntő módon való befejezését azzal, hogy jegyezzen a nyolcadik hadikölcsönre ! Hadimunkára ! Ugylátszik, az uj kormány alatt valóban megkezdődött végre az a harc, amelyet már régóta sürgetünk, és amely az ország életérdeke, a harc, a komoly, erőteljes'harc az élelmiszerdrágitók ellen, de ezzel a száztéjü hydrának csak egyik fejét vágta le a kormány, a másik kilencvenkilenc tej mind az iparosok árdrágítása. Tudvalevő pedig, hogy a hydra száz tejét oly gyorsan kell levágni, hogy ne nőhessen ki újra Mind a száz főnek porba kell hullania, akkor lehet itt az országbau rend és béke. A cipészek elleni hatósági intézkedéssel kezdődött meg ez a harc, és rövid egy hét alatt már megjelent a második rendelet, amely a legkomolyabb eszközök igénybevételével akarja biztosítani a cipöjegy- rendszerneK és a cipömaximálásnak a sikerét és a hatását. A hadimunkára való behívás lehetősége függ mostantól kezdve minden cipész telett, aki renitenskedik és aki a jogos polgári haszon Jöiött a konjunktúra kihasználása kedvéért igyekszik mindenáron magasabb és magasabb árakat szabni készítményeiért. Amíg csak az első rendelet került nyilvánosságra ebben az ügyben, addig megvalljuk őszintén, nem sokat Diztunk, nem sokat hittünk abban, hogy itt valódi komoly és erélyes akció indul meg. De ez a második rendelet megnyugtat bennünket és meg kell, hogy nyugtassa az egész országot. így ez tovább valóban nem mehetett. Az ország elsőrendű szükségletei lehetetlen árakon voltak csak kielégithetők. A közép- polgári lakosság, amely minden országnak á gerince, már szinte fuldokolva vergődött az árdrágítás tengerében. A paraszt, a íöldmivelőnép — igaz, hogy drágán fizette meg az iparcikkeket — de legalább élelemjavában dolgoznak a „női segéderők“. Azt mondja az öreg templom az Appo- nyiónál is szebben zengő bariton hangján : egy, kettő és kezdetét veszi a délutáni hivatalos óta. Es most mondják meg kérem, nem szívtelen kegyetlenség e a hadvezetőség' részéről egy ilyen gyönyörűséges, napfény és illatban fürdő májusi délután már két órakor robotba fogni az erős férfimunkával terhelt gyönge nőket? Pont kettőre katonai merev fegyelemmel mar íróasztalhoz láncolni őket, hogy szegény teremtések még csak ki se alhassák egy kis félórácskára a délelőtti munka györnyesztő fáradságát. Ily nemes felháborodásban égve, benyitok irodájukba, hogy ezt nekik is megmondjam, még ha meg is zavarom őket szorgos munkájukban. Mondofb, benyitok. Az iroda meglepően tele van. Meglepően tele van üres székekkel. De talán rósz helyen járok. Biztosan itt vannak a szomszéd szobában. De bizony ott sincsenek. A többiben sem. Kimegyek a folyosóra Hát persze hogy itt vannak, jönnek már, csak egy-két másodpercet késtek, messze laknak, hát érthető. Fridus jön, a legfiatalabb és a leggöm- bölyübb képű kisirodista. Szegényke, most itt kell ülnie, ki se mozdulhat késő estig. De nini, már jön ki vissza az irodából, kezében iratokkal. Hivatalos aktákkal bizonyára De már csak megkérdem : — Hova, hova kis kisasszony ? — Sietek. Zongoraórám van.-T- Uuugy . . . mondom, vagy tán csak gondolom, egy picikét nyelve. No de biztosan csak ő tesz ilyet, fiatal, elnézik neki. Piroska és Sári, lám, már asztaluknál vannak és munkához látnak. A lépcsőn meg már jön felfelé Mici, azután Idus. A kapuban Aranka hangját hallom, majd Mariskáét, az újdonsült menyecskéét. Rózsikát a postaasztalnál látom szorgoskodni, egy másik Mariska meg már a raktár labirintusában sürög. Szegénykék ! Kint a május költészete, s ők bent a munka prózájában. Nem, nem, a nőknek ezt az emberfeletti háborús teljesítményét nem lehet dicsérő szó nélkül hagyni. És elindulok ismét, hogy sorba kifejezzem nekik bámulattal-telt elismerésünket.3/* 3-ra jár már. A kapun most — nem csalódom-e ? a kis doktornő surrau be. Megnézem az órát megint. Biz az 3 felé jár. De hátr istenem, két kis aprósága van, biztosan beteg valamelyik, anya, hát csak kell lenni egy kis belátásnak. Benyitok a konyhagazdasági irodába. Sárika asztalánál ül és elmélyedve tanulmányozza — ha jól látom — a szolgálati szabályzatot. Jötíömre hangosan felkiált.- — Hát mit szól ehhez a könyvhöz, milyen nagyszerű 1 A hazafias meghatódástól szinte remegni kezdek : egy nő igy nyilatkozzék a dinsztreg- lamáról. — Igazán bámulnom kell — fogok neki beszédemnek — azt a .......... — Hogy-hogy? Hát maga tán nem szereti Móricz Zsigmondot ? izé, kit mit ? — Hát „A fáklyát“ MóriczZsigraond legújabb regényét tán nem is olvasta ? — Hooohogyne I óriási I urrriási ! A fáklyát ugyan tán az utolsó órmelléki fáklyás-zene óta nem olvastam, de megvallom, ezzel csalódásom Sáriban nem lett kisebb.-Vagy pedig talán éppen télben van s nem akarja már letenni a könyvet; az irodalom ilyen lelkes barátjának meg igazán el lehet nézni, ha a hivatalos időben is szakit egy-kót percet. Ugye, Piroska ? Piroska nem felei. Asztala felé fordulok : Sa- decky„ cugszfürerrel, magyarul már pompásan beszélő cseh kollegámmal tárgyal. Már gyanakszom, hátha nem a holnapra felírandó hagyma mennyiségéről eszmecseréinek; felülek egy pillanatig és . . . és . . . De ugyan hát a kőszívű emberfiáinak apja vagyok-e én? Nincs-e belátásom, hogy május van és nemcsak a fák rügyeznek ilyenkor ? Diszkréten tovább osonok tehát a harmadik asztalhoz, ahol Frau Wildner irnoknő nem, nem csalódom 1 — harisnyát stoppol. Óh borzalom, óh borzalinó I De ahogy most munkáját meglengeti, látom, hogy parányi kis gyeTERNBERG /- | ■ 2f | | | hangja paratlan! Budapest, VIIH, SRáüóczi-ut 60, saját palota. Kitűnő hangú, szép munka . K 30.— Hangverseny hegedű, mesés jóhangu ..............................K 60.— Vo nó . . K 8.—, IC 12,-, K 15 — Rendelésnél a pénz előre beküldendő.
