Szatmármegyei Közlöny, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-05-26 / 21. szám
± SZATMÄRMEGYEI közlöny HANGVERSEÜlf. Május 23-án gyönyörű hangversenyt ártott városunk két művésznője, Gréger Györgyné és Gáspár Nica. A hadi jótékonyság nemes célja ösztönözte őket az együttes fellépésre, mart a hangverseny jövedelmének egy részét a hadi- árvák és özvegyek segélyezésére szánták. Sajnos a tigzta jövedelem, mellyel ezúttal kevés könnyet tudtak letörölni, mert a nézőtér üres padsorai a mellett tanúskodtak, hogy városunk közönsége a magasabb műélvezet iránt még mindig a legnagyobb közönnyel viseltetik.. Érthetetlen, hogy városunk vezetősége miért nem engedélyezte a nelyárak mérsékelt felemelését a két művésznő hangversenyére is, kiknek igazi művészetét ismerjük, ho ott minden ismeretlen vándor színész vagy kabaré énekes teljesen felemelt árak mellett tartja kétes értékű előadását. A hallgató közönség nagy zenei élvezetben részesült, mert a jeles művésznők az Ízléssel összeállított műsor keretében a zene irodalom legszebb gyöngyeit szólaltatták meg. A műsor első száma Grégernó éneke volt, ki Haydn: Gábriel arkangyal áriáját adta elő „A teremtés“ című oratóriumból a tőle megszokott tiszta művészettel. Utána Gáspár Nica Mendelssohn : Rondo Capricciosoját zongorázta. Az andante örök szép melódiáját igazi átérzéssel, de különösen a prestó rész szellemes motívumait szólaltatta meg légies könnyedséggel. tak az aggastyánnak s kétségtelenül megragadták volna, ha a fiatal Csai, aki felszabadította csónakját s ennek közepén vadul vagdai- kozott kardjával, le nem vágta volna az egyik férfi karját, a másiknak pedig a fejét úgy, hogy ebeknek teste hangos loccsanással a vízbe zuhant. Mikor a harmadik férfi meglátta, hogy mi történt társaival, pillanat alatt eltűnt és láthatatlanná vált. Csai pedig és atyja látván, hogy csónakjuk szabad, sebesen evezni kezdtek. Ebben a pillanatban hatalmas örvény nyílott meg a tóban. Akkora volt és oly mély, mint egy kút, s nyiiásábói erős forgószél 1 utt, mely óriási hullámokat korbácsolt fel a vizűén s megtáncoltatta a többi csónakot és dzsunkát. Az egyik hullámhegy mind kö/.olebb ért Csai csónakjához s ez kétségtelenül elmerült volna, ha Osai fel nem kapta volna az egyik, horgony gyanánt szolgáló kövei, s azt be nem hajította volna a tátongó nyilasba, melyet a kerek kő nyomsan elzárt.. Azután kidobta a csónakból a másik követ is, mire a viz azonnal elcsendesedett s a szélvihar elállt. Mikor már jó távol eveztek a veszedelmes helytől. Csat apja elmondta fiának a maga történetét. nn annak idején nem pusztultam cl a tóban — szólt. Mindazokat, akik velem voltak a csónakban, mikor az felborul!, integették odalenn a liaJkoboldok. Nekem megkegyelmeztek, mert értek a fucballjátékhoz. Mit gondolsz, miből volt az a labda, melyet te ősszetépiél V Halhónyagból való volt. És a kar, melyet löszeitől a törzséről, nézd csak, az halkopullya. S a férfiak, akik velem játszottak,halkoboldok, akik a Sárkánykirály aliatvalói. Most pedig siessünk innen, mielőtt utánunk erednek és eie-sinriek bennünket. Sauer: Windes FÜLlcrn-jo különösen megfelelt az ő egyéni játékához. Az ótherikus finomságú szólam szövéseket absolut tökéletes előadásban juttatta érvényre. Grégerné Weber: Agatha ári íjával, melyben a drámai, lírai és vallásos áhitat motívumai egyesülnek, valósággal elbűvölte a közönséget. Thomas : „Mignon románca“-!, Schubert: „Szerelmi üzenet“-ét, Liszt: „Loreley “-ét, majd Strauss Richárd : „Halottak napján“ és „Standchen“-jét énekelte még. A műsor utolsó száma Beethoven hegedű és zongorára irt: Tavaszi szónataja volt, melynek tökéletes együtt játszásával zárták be az élvezetes estét. A közönség szűnni nem skaró tapsviharral, gyönyörű virágcsokrokkal jutalmazta a művésznőkéi, kik művészetük varázsával egy pár órára mindenkit kiragadtak a mindennapi élet egyhangú szürkeségéből. Törvényhatósági közgyűlés. Szatmári ármegye törvényhatósági bizottsága csütörtökön rendes közgyűlést tartott, amikor nyári hangulata részvétlenségtől kongott a megyeháza hatalmas díszterme. Mindössze Jekey Sándor főispán alábbi érdekes tartalmú, erőteljes megnyitóbeszédé adott nagyobb jelentőséget a közgyűlésnek. Tekintetes törvényhatósági bizottság 1 Az a sötét felhő, amely az északi és keleti határainkat közel négy év óta beboritottif, Istennek hála, eloszlott. Az Északi-jegestenger- íől a Feketetengerig, felragyogott a béke éltető napja és fogságba esett honfitársaink hosszú sorokban lépik át a határt, hogy mérhetlen szenvedések után viszontláthassák rég nem látott hazájukat, otthonukat és keblükre öleljék övéiket Fogadják a visszatérő vándorok, a nagyidők erne mártírjai, hálás nagyrabecsülésünket és meleg érdeklődésünket és meleg üdvözletünket. Sajnos, nyugati és délnyugati határainkon a harc meg változatlan hevességgel dúl. Ottani ellenségeink még mindig nem tettek le arról az immár rögeszmének tekinthető reményükről, hogy bennünket meg fognak semmisíteni. De bízva a magyarok. Istenében, bízva kipróbált csapataink emberfeletti kitartó vitézségében, itt is reményteljes szívvel tekinthetünk a már sokáig nem késhető döntés elé. A belső politikában is bizonyos tisztulási folyamat észlelhető. A vála-ztójog, előreláthatólag nem sokára, tető alá kerül s az or- s ág áttérhet a többi megoldásra vátó, nagy és számos feladat elintézésére. Azok a változások, amelyek a legutóbbi események folytán a választójogi javaslaton eszközöltette* : csak a magyar nemzeti szempontoknak válnak előnyére és Így ez a körülmény, valamint a kormány programmjában szereplő, nagy horderejű célok, mint az önálló magyar hadsereg létesítése és a szociális s gazdasági kérdések egész sorozata tették nekem is lehetővé, hogy a lezajlott kormány- és párt- válság dacára, a miniszterelnök ur kérésére, állásomat elveim feladása nélkül megtarthassam. A vármegyénk közállapotairól, a legutóbbi közgyűlésünk óta történt nevezetesebb adminisztratív eseményekről a tárgysorozat hivatva részletesen beszámolni és igy én elholyen csupán atmak az örvendetes tények megállapítására szorítkozom, hogy azokat, annajdnem meg- oldhatatiauoknak látszó, nehéz feladatokat, amelyek a közellátás, a terményt- és állatrekvirá- lás revén a vármegyei tisztikarra és a községi elöljáróságokra hárultak, a lehetőségig pontosan és anélkül oldottunk meg, hogy valamely rendkívüli, vagy megtorló intézkedés foganat ba vételére lett volna szükség. Ezzel kapcsolatban örömmel e ml item fel azt is, hogy vármegyénk tisztviselői és számos jegyző, valamint községi elöljáró a háborús Közigazgatás terén szerzett érdeme elismeréséül, kir. kitüntetésben részesült, megkapván a polgári hadiérdem kereszt megfelelő osztályát. Ez a kitüntetési névsor még nem végleges és nem teljes, mert remélem, hogy a mostani nagy idők folyamán ebbon a kitüntetésben még részesülni fognak mindazok, akik arra már eddig isr rászolgáltak, azonban annak első sorozatáb >1, egy, vagy más okból kimaradtuk. Mindezek a tények és jeleségek azt a reménységet keltik föl bennem, hogy sikerülni fog működési pro •• rammom egyik főpontját megvaiósitani, tudniillik o. vármegye és a vármegyei tisztikar igen sok esetben megtépázott jőhimevét helyreállítani. Ugyancsak királyi kitüntetésben részesült vármegyei bizottságunk két kiváló tagja i;: dr. Adler Adolf, mint a jogi tudományok I i- váló művelője, mint vármegyénk évtizedes, tiszteletbeli főügyésze és bizottsági tagja, dr. Vetzák Ede pedig különösen, mint a háborús jótékonyság fáradhatatlan munkása szerzett érdemeké, a kitüntetésre. Fogadják ezúton is szerencseki vánatain kát. Végül kegyeletos szívvel emlékezem meg a vármegye halottjairól. — A lázári Nagy Béla érdemeit, kiváló egyéniségét, azt hiszem, nem szükséges részletesebben ismertetni, hiszen egy hosszú életet töltött el a vármegye szolgálatában úgyis, mint egyideig annak kiváló főtisztviselője, azután évtizedeken át, mint a vármegyei közigazgatási bizottság, törvényhatósági bizottság vezető tagja ; a Széchenyi-tár- sulat egyik megalapítója és vezető embere. Végül, mint a gazda társadalom kiválósága, sokirányú, kiváló működésével raitidannyiuuk tiszteletét és elismerését vívta ki. Sepsy Sándor nyugalmazott árvaszéki ülnökben egykori hűséges és szorgalmas tisztviselőjét gyászolja a vármegye. Indítványozom, hogy emléküket a törvényhatósági bizottság iktassa jegyzőkönyvbe s haláluk, felett érzett őszinte részvétéről jegyzőkönyvi kivonattal értesítse gyászoló családjaikat. Sűrűn szakította félbe a főispán bestédét a bizottsági tagok helyeslése, tetszésnyilvánítása. Az indítványt elfogadták és jegyzőkönyvben örökítették meg a vármegye két elhunytjának emlékét. Az afispáni jelentéssel kapcsolatban Böszörményi Emil azt kérdezte felszólalásában, hogy a gazdák levonhatják-e a hadifogoly munkások részére vett ruha árát a munkásoknak járó bérből. Ilosvay Aladár alispán erre kijelentette, hogy a ruházat a béren felül jár a hadifoglyoknak. Ezután az alispáni jelentést tudomásul veitek. Tudomásul vette a bizottság az erdélyi választójogi értekezlet áital kiküldött állandó bi/ottság és az országos magyar iskolaegyesület átiratát, amelyben a választó- jogosultságnak a magyarul írni-olvasni tudáshoz való kötését kívánják. Szatmármegye ugyanis már régebben hozott hasonló értelmű határozatot, A szatmármegyei községi és körjegyzők a magántuunkálati dijak 50—iOO százalékos felemelését kérik A magánmunkáiati dijakról alkotott szabályrendelet ily értelmű módosítását magáévá tette. Végül Wekerla Sándor miniszterelnök értesítését az uj kormány kinevezéséről, a belügyminisztérium vezetésével történt megbízatásáról, valamint Tóth János volt belügyminiszter búcsú iratát tudomásul vette a törvényhatósági bizottság. Legyen elég a jóból! A pesti suszterek lám kézzel-lábbal kapálóznak, ha a hatóságok a tisztességes jövedelemre akarják őket szorítani. így fognak kapálózni ott a többi iparosok és kereskedők is, ha oda kerülnek. így kapálóznának mindenütt, nálunk is ■— Ok nem akarnak a tisztességes haszonból I hatja magáról, hog}’ ö a legboldogabb hadimilliomosa a világnak Hej,- de milyen kevesen lehetnek ezek a boldog lények nemcsak egy országban, de az egész világon is. A többiek pedig jajveszékeléssel átkozzák a háborút, átkozzák naponta milliók és milliók és ezek az átkok azok íe jére szállnak, akik még mindig útját állják a békének.
