Szatmármegyei Közlöny, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-05-19 / 20. szám
HagykAffftly, 19*8 május 19 SO. ssám XÜW. évfolyam PGasÄjftaJiOirsasassastrrr^-Ti.i i SZERKESZTOSEG ES KiAÜÜHIVATAL H wá a lap «elletni és anyagi részé* illető, közlemények küldendők: *130 NAGYKÁROLYBAN, Jóksy-utca 2. szám 0000 Telefon 56. szám POLITIKAI LAP SZERKESZTÉSÉRT FELELŐ 5 : PÄSK Á ö Y JÄH 33 FÖMUNKÁTÁRS ^á.cxs^-7^ix-auaÍKMLv^imsz MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP cooo Egyes szám 30 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helybrn házlioz hordva, vagy vidékre postán küldve 12 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 10 korona. Hirdetések jutányos áron közölíetnek. „Nyiíitér“ sora I K 20 fillér. PÜNKÖSD» Mig a földön vak homály borong s -az emberek, a jók és a rosszak egyaránt, ide oda tévelyegnc-k : megjelennek nagyon messze korban az égből alásszálló láng- nyelvek, hogy világosságot derítsenek a tőidre, a szivekre, elmékre . . . Mikor áhítattal visszaemlékezünk a majdnem kélezeréves szent történetre, szivszorongva gondoljuk el, mért nem tekint a mai kor embere megint az ég télé, mért nem kelnek megint égi útra a lángnyelvek ? Hiszen ma feketébb éjszaka borul a földre, járatlanabb utakon bolyong az emberiség, mint akkor a szent hajdan- korban az idők teljének elején. Pünkösd misztikusan szép története arra tanította az embereket, hogy az igazság, az élet vezéríényessége csupán az égből száll alá ! Mi mégis a told porába mélyesztjük tekintetünket, oda, ahol csak lidércfények iinbolyognak, melyeknek nyomán csak fertőbe, ingoványba sülyedhetünk. Én vágyakozó szemekkel tekintek az égre pünkösd hajnalán és esengek az égi fény után, amelyre talán sohasem volt nagyobb szükségünk, mint a mai nehéz időkben. Oh hogy rnegremeg a lelkem arra a* gondolatra, hogy hátha a leszálló égi lény apostolokká, bölcsekké avatja az emberiség legjobbját: a fejedelmeket, hadvezéreket, áll imférfiakat, hogy belátván rettenetes tévedéseiket, véget vetnek az emberiség legkegyetlenebbb .vérontásának. Vonuljatok pünkösdi nyelvek a háborúskodó világ népei' közé, vezessétek őket a beláthatatlan c atamezőkrol a bé- keség, a békés munkálkodás tanyájához távoztasd el sziveikből a gyűlölködés egyre rettenetesebb harcra ösztönző lángját, felélesztvén, azokban a szeretetnek oly régóta nélkülözött ’ viliágosságát. Szánjatok a dús gazdagok palotáiba, akik talán szerencsétlen embertársaik kényszerhelyzetét kiha-ználva harácsolták össze millióikat, homályositsátok ei hazug pompájuk ragyogását a ti égi lényetekkel. De hatoljanak be sugaraitok a nélkülözés a nyomor tanyáira is, mindenhova, ahol csak szűkölködnek, gyászolnak vagy sirnak, hogy biztató világosságtokra uj reménység töltse el a nélkülözők és szenvedők szivét. Látogassatok el a világháborúban elveszettek, különösen pedig a magyar haza védelmében elesett sikeres hős siri világába is, hogy fényetek uj dicsfénnyel ragyogja körül vitézségük fénykoszoruját és hogy bevilágítsátok nekik az örök dicsőségbe vezető utat . . . Magyar hazám, neked is szükséged van az égi lángra, hiszen oly nehéz a sorod és oly bizonytalan á sorsod ! Én dicsőén vérző és panasz nélkül tűrő, gyászoló nemzetem, nem volna annyi szomorú gyermeked, ha égből várnak fájó sebeik gyógyító balzsamát.. De amilyen erős a bűn, olyan diadalmas a gonoszság. És a zárkózott szivekbe nem hatolhat be a fény. Azért nyíljék meg a szivünk pünkösd ünnepén, fogadjuk be az égi lángokat, esdjük vissza régi hilünk, régi erényeink és világhíres régi honszerelmünk hiányzó lángját, hogy nagy és boldog legyen újból a magyar ! Ambruszter Sándor. 5a£Tr.na<í3M6*!E Gyilkos kacérság. A madridi San Carlo színházban díszelőadás volt. Az opera csillagai ragyogtatták fenomenális tehetségüket a világot jelentő desz kákon s a „Traviata“ nagyszerű áriái betöltötték a zsúfolásig telt ház minden zegót zugát, magukkal ragadva a daltól és zenétől^ mámoros közönséget. Mária Guerrero és Fernando Mendoza soha se énekeltek még ilyen szépen: a hangjuk úgy csengett, mint mikor gyöngyszemeket hullatnak ezüsttálcára, s énekük varázsa átteremtette a viselt világot. De még ebben az általános mámorban is volt valami, ami a földi világra emlékeztette az elegáns közönséget, — noha még ez a valami is olyan volt, üogy inkább illett volna az ábrándok tündérvilágába, mint a prózai földre . . . Az egyik emeleti páholyban ragyogó szépségű, királynői alak ült, s amikor a színpadon nem énekeltek, minden szem és minden messzelátó ezt a gyönyörű, csodaszép leányt ostromolta. Ki ismeri ezt a remek teremtést ? — kérdezte Juanito Sandoval, hátrafordulva barátaihoz, kik egy páholyban ültek vele. Mindnyájan a fejüket rázták: a csodaszép leányt senki se ismerm. Most látták először őt is, meg azt az öreg urat is, aki elegáns estélyruhában ült mögötte s a, szinlapat tanulmányozta. Ekkor lépett be a páholyban Benigne Bustamante, aki csak tegnap jött Jmza a biaritzi fürdőből, ahol a -nyarat töltötte. Miután üdvözölte barátait, odafordult Juanito San- dovalhoz is, aki még mindig a gyönyörű ismeretlent nézte s azt kérdezte tőle 1 — Nos, hogy tetszik ? . . . — Nagyszerű, pompa-, elragadó 1 . . . — Mégis csak nagy muzsikus volt az a Verdi, — jegyezte meg Bu tarnante. — Do hiszen én nem róla beszélek, — felelte Sandoval idegesen. — Nem az opera érdekel engem, hanem tez a gyönyörű leány, akit senki sem ismer 1 — Nos hadd lássam én is ... Bustamante előrehajolt s átnézett a szemközti páholyba. De alig pillantotta meg a .csodaszép1 leányt, azonnal észrevehetően összerezzent és elsápadt. Majd halkan, az izgatottságtól kissé remegő, fojtott hangon igy szólt : — Hogy ismeroin-o ? . . Hát igen: nagyon jól ismerem. És tudjátok-p,- hogyan keresztelték el őt a nyáron Biarritzban ? . . . „A gyilkos kacér! “ —-Gyilkos? — dobant meg Sandoval — s ugyan miféle gyilkosságot követett el ? — Olyan gyilkosságot, amelyre nincs paragrafus a bünteUő törvénykönyvben, de amely azért mégis gyilkosság. És ha van lelkiismerete: bizonyára épp úgy kínozza ez, mintha tőrrel vagy golyóval ölte volna meg az áldozatát 1 . . . Ila érdekel, hát el is mondhatom. Az egész társaság nyomban visszavonult a páholy hátterébe s a kíváncsiságtól izgatottan leste Bustamante szavait, aki a felvonásköz alatt gyorsan és röviden elmondta a szomorú történetet. — Tudjátok, — kezdte —- hogy Biarritzban töltöttem a nyarat. A „Hotel de Ingta- terra“ szállóban laktam, mert innen nyílik legszebb kilátás a tengerre. A szálló vendégei csaknem mind angolok voltak, amit azért szerettem, mert igy iegalább nem kellett uj és esetleg kellemetlen ismeretségeket kötnöm. De már a harmadik vagy negyedik estén, mikor beléptem'a szalonba, ott láttam ezt az öreg urat a leányával. Megvallom, hogy a szépsége engem is éppen úgy megszedheti;, mint Sandu- vált, de azért óvatos voltam s egyelőre csak meszsziről gyönyörködtem benne. Mikor azonban spanyol újságokat kértem az inastól, az öreg ur. egyszerűen odajött hozzám és bemutatkozott. Az élettörténete nagyon egyszerű es közönsége A neve don Fidel ínigo s valamikor hajóslegény volt egy spanyol hajón, mely Kuba —- sziget közelében elmerült ; ő néhányadmagával megmenekült s a szigeten maradt, ahol — senki se tudja hogyan : — meggazdagodott s elvett 'egy kreolleányt. A felesége csakhamar özvegyen hagyta evvel a gyönyörű leánnyal, akinek Clarita volt a neve . . . — Na és a gyilkosság ? -- kérdezte San ■ dóval idegesen. Mindjárt rátérek arra is-, ----- fclelto Bustamante. — Az öreg Inigo odavezetett a leányhoz és bemutatott neki. Álig beszélgettünk pár percig a szokosásos udvarias formák között, mikor bejött a szalonba egy előkelő megjelenésű elegáns fiatalember, aki köszöntötte az öreg ínigót s aztán nekem is bemutatkozott. S HEGEDŰ hangja páratlan i SSudapest, VII», SRáüáczi-ut 60, sajál palota. Kitűnő hangú, szép munka . K 3üJ. Hangverseny hegedű, mesés jóhangu ....................... IC 80. Vo nó . . K 8.-, K 52.-, K Í5. Rendelésnél a pénz előre beküldendő. TEBNBEEG
