Szatmármegyei Közlöny, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-05-12 / 19. szám
± fi»tfylcAroly, 1918. május 12, !9. szám. SZERKESZTŐSED ES KIADÓHIVATAL H jvá a lap szollem; és anyagi részét illető közlemények küldendők: eioo NAGYKÁROLYBAN, lókay-utca 2. szám eoco Telefon 56. szám T i SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : P Á S K A D Y JállOS FÖMUNKATÁRS MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ooon Egyes szám 30 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve 12 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 10 koron*. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora I K 20 fillér. KödSs idSisess. Még három hónap sem telik bele s már négy esztendeje lesz annak, hogy ez a világégés megkezdődött. Kigyuladt egy kis jelentéktelen, elhanyagolt sarok s még lel sem készülődhettek a szomszédok az eloltáshoz, lángba borult az egész világ. Mi a tiiz közepén állottunk, körös körül lángtenger környezet!* mely hol itt, hol ott a mi tetőnkbe is bele kapott. Hosszú idő, évek teltek bele, inig a tűz messze eltávolodott határainktól ; délen lokalizálva, keleten, északon kialvóban van, csak leszakadt gerendák füstölögnek, vagy rejtve éled itt-ott a magát emésztő zsarátnok, csupán nyugaton lángol, rombol és pusztít még egész erejével, de határainktól egyre távolabb s yi szél iránya folytán nem kell tartanunk nagyobb veszedelemtől. Megnyugodtunk, eszmélni, gondolkozni kezdünk, már hetek, sőt hosszú hónapok óta figyelni, vizsgálódni is van időnk és várunk, lesünk napról-napra valami változást,, várjuk a megenyhülését ennek a rideg állapotnak, szabadulni, szeretnénk et tői a ködös levegőtől, mely egyfelől mindinkább megnehezíti lélekzetünket, másfelől elzavarja szemeink elöl a kilátást. Halljuk beszélni, ho,-,y virrad, ha Ilink, a biztatást a megkönnyebbülés közeledéséről, de a világosság mi hozzánk nem akar eljutni, szorongattatásunk nem enyhül, az élet terhei pedig egyre jobban nyomják vállainkat. Hallunk hangokat, zűrzavaros beszédeket, melyeket nem értünk és ha néha beható figyelmünk tel is fog azokból egyes foszlányokat, keserűséggel "állapítjuk meg, hogy nem mirólunk, nem a mi sorsunk- bajunkról esik ez a sok szóbeszéd. Csak egyet látunk, egyet tudunk biztosan, hogy itt és igy élünk magunkra hagyatva biztatók, kalauzolok, támogatók nélkül, hogy nem kérdi tőlünk senki, hogy mi fáj, mit óhajtunk, vagy miben szüköl ködünk. Mem ismeri senki A mi helyzetünket, nem tudja a mi viszonyainkat, mi ellenben nagyon is jól tudjuk, hogy szertelenül sokan vannak azok akik érettünk, felettünk vannak, akiknek az a hivatásuk, hogy se gitöink, megmentőink legyenek, hogy bol doguljunk, hogy a iétíentartás nehéz harcaiban vezéreljenek. - Látjuk is őket munkáikban, látjuk miként törik magukat ebben a munkában, de látjuk azt is, hogy az elvek, doktrínák melyekhez alkalmazkodnak, az élettől, a mi életünktől idegenek, messze állanak a mi sajátságos ér- deinktől, egyetemes aspirációktól, távoli célok szolgálataiban látszanak lenni, melyhez az ut csak mellettünk, de nem rajtunk l keresztül vezet. Elkedvetlenedve kezdjük észrevenni, hogy már ebben a helyzetben, melybe idáig eljutottunk, nem ^gménveink betelie- 1 sedésével, hanem ellenkezőleg csaltídás- I sál találkoztunk. Lehangolva vagyunk kénytelenek i megállapítani, hogy bizalmunk alapja itt- j ott közel áll a megrendüléshez, az idegesség, a türelem hiányjelei kezdenek muta- kozni, ritkul az idealizmus, hogy a nemes [ lelkesedés és a lelkek minden nemes érzé- i sének megnyilatkozása helyét valami élet i rongáló apáthia, a mindenbe beletörődésnek egy letragikus fajtája kezdi felváltani. Kezdjük elhinni magunkról, hogy mi már nem vagyunk képesek erőinket egységes célok szolgálatában koncentrálni, úgy gondoljuk, hogy mi már nem is tudnánk valami nagyot akarni s még kevésbbé keresztül vinni még ha urai volnánk is szabad akaratunknak. Félni kezdünk valami idegen, ismeretlen valamitől, amivel találkozni fogunk s amit nincs módunkba kikerülni, mert valami ismeretlen és láthatatlan kéz irányítja a mi szekerünk rudját. Úgy látszik, hogy az a köd, amely eltakarja szemünk elöl a láthatárt, mérges gázokkal van tele, melyek megfertőzik a mi légkörünket, fojtó hatást gyakorolnak lélekzetünkre és nem kívánatos anyagokat kevernek vérünkbe. Mindezek után is hisszük azonban, hogy a kétségbeesés tengerében nem fog elmerülni. Két irányból világosságot látunk felénk szűrődni. Az egyik előttünk sugárzik a remény színében s int felénk szerető hivogatásssal: az életet termő magyar mező, az áldást osztogató pazar teritékü magyar róna, -- másik hátunk megett fénylő fáklyája nemzeti hitünknek ezer éves történetünk. Egyik a remény, melyben soha sem csalatkoztunk, a másik a hit, melyet e Miss Izadora Duncan. Pár évvel ezelőtt hirtelen, váratlanul egy uj csillag tűnt fel Amerika egén és az Óceánon átkelve, bolygóként bejárta kontinensünk j nagyobb városait, hogy az ó-klasszikus görög 1 és római táncokat uj életre keltse. Izadora Duncan a neve ennek a csodaleánynak, ki a kiasz- j szikus tánetanitás terén valóságos és a maga ' nemében egyedül álló iskolát teremtett és be- \ bizonyította, hogy a tánc ép úgy művészet, - akár annak kísérője a zone. j. Ks a nagy közönség mindenütt tisztelet- j fel hódolt ennek az újkori Terpsichorenak. ki ! szépségével, bájos ifjúságával és gyönyörű ^é- ges apró meztelen lábacskáival egyaránt hó- | ditott. Két év előtt láttam az Uránia színházban ! es a muzeum könyvtárában személyesen is ! érintkeztem vele, hoi a klasszikus táncokra vo- j natkozó könyveket tanulmányozta Véleményt ; kértem tőle saját művészetéről és válaszát szó i szerint bejegyezvén, legbecsesebb ereklyéim j között őrzöm. íme a művésznő angol nyelvű j nyilatkozatának hű fordítása. A táncért úgy gyakorlatilag, mint elme- j letileg rajongok. Á lánc tanulmányozása köz- j ben azt vettem észre, hogy a táncnál az em- j bereknek már nincsen fogékonyságuk, érzékük i a test formái és szépségei iránt, csak a festők | és szobrászok foglal kozmák ezzel az érdekes kérdéssel. Az embereknek nem jut eszükbe, ! hogy a szép testalkatok alapformáit alapokait a festményekről és szobrokról átvigyék az élő, mozgó alakokra, igaz, hogy a művész is élő modell után rajzol vagy farag, de a festmény és a szobor csak az élőnek hű másolata, csak az egyéni (individualitás) speciális művészet szemüvegén át megfigyelt ideál. Az ókori görögöknél az emberi test formáinak szépsége a testtartás nagyszerűségével hat. Ezért hires ma is a görög festészet és szobrászat, mert Hellasban nemcsak a modellek voltak ilyenek, hanem a mindennapi életben, a családi körben, az. utcán, az iskolákban a legnagyobb súlyt fektettek az emberi test ápolására, a testgyakorlalokra, a tornászaira és ennek körében főleg az iskolákban a tánctanilást is belevonták, sőt a táncművészet oktatására külön iskolákat is alapítottak. A görögök minden művészetet isteneik és istennőik tiszteletére jelképileg állították elő és igy a táncot is Ókori görög felfogás szerint ugyanis a művészet egyes ágai szorosan összefüggnek egymással. Ez az egyik főérve elméletemnek. „Klasszikus táncoktatásom még kezdetleges és tökéletlen, de annyira vittem, hogy festők és szobrászok egészen uj hatásokat, impressziókat merítettek az én egyéni alakításaimból, sőt egyes festmények és szobrok egyenesen az én alakításaim után készültek, mert ezeknél a művész nem szorult arra, hogy mint egy modellnek, minden egyes pózhoz utasítást adjon. Visszagondolva első sikeremre, melyet segítség nélkül kizárólag tehetségemmel értem el az az ötletem támadt, hogy a képzőművészet a haladás legmagasabb tökélyét érné el, ha az én elveim és utasításaim szerint egy nagy nemzetközi tánciskolát alapítanának, melyben az ifjúságot az ókori klasszikus táncművészet titkaival megismertetném. Ezt a tervemet meg is valósítom Atheneben, a tengerpart ama részén, honnét felséges látvány nyílik az akropolisra, telket vásárolok és ezen építtetem fel iskolámat, melybe a continens minden országából összegyűjtöm tanítványaimat. Az oktatásnál a fősűlyt a t,e3t idomok és testformák szépségére és ritmikus mozgásokra fogom fektetni. Kitűzött célom felé biztos nyomokon haladok és megteremtem a tánc újkori renaissance- át Bízom tehetségemben, a jövőben és főleg pártfogóimban, kik művészetemet áltértik és tervem megvalósításához nekem segédkezet nyújtanak. így beszélt kél év előtt ez a fiatal,jsten- adta tehetséggel megáldott leány ki a táncta- nitás kultuszával feleleveníti előttünk az ókori görög életet. Ritmikus, csendes testmozgásával jellemzi az érzékiség rabláncaihoz fűzött emberi sorsot, majd térden állva a hódolat többféle nemét fejezi ki.’ Miss Izadora Duncan tehát megérdemli elismerésünket. TEHNBERG HEGEDŰ hangja páratlan! SSudapesi, VII.. StáRóczi-utsaját palota. Kitűnő hangú, szép munka . K 30.— Hangverseny hegedű, mesés jóhangu ..............................K 80.— Vo nó . . US. 8.—,' X 12. -, K 15.— Rendelésnél a pénz eiore beküldendő. i
