Szatmármegyei Közlöny, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-04-21 / 16. szám
fcagykáraly, 1918 április 21 16, szám XLIV évfolyam 0 POLITIKAI LAP »-. - -' *n.fc«i«WR» •gTWCTWW t .ti S«r E!S»naa3B«BWHEt»IISB!S5tSS, SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Hová a Up szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : (nsű NAGYKÁROLYBAN. Jókay-utqa 2. szám oooo Telefon 58. szám SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : pAskAdy JAMS FÖMUNKATÁRS MEGJELENIK MINDEN VASARNAP eooo Egyes szán 30 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küld»« 12 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 10 korost. Hirdetések jutányos áron közöltéinek, „fiyilttér“ Sor* IK 20 fillér. A béke áldása. A békét általában az áldással kapcsolatban szokták emlegetni Írásban, szóban egyaránt. Nagyon jól tudjuk, hogy az áldással megtetejezett béke — egyébként bármilyen kívánatos portéka is — többé-kevésbé illuzóris jótétemény lesz nagyon sok emberre nézve. —- jói tudjuk, ugyanis, hogy a háború sok egyénre nézve á hét bő esztendőt jelentette s igy ezekre nézve a béke, — akármilyen áldást jelent is másokra — úgy fog festeni, mint a hét szűk esztendő, különösen hm figyelembe vesz- szük, hogy emberi józan ésszel felfogott igazság szerint a békés időkre is áthá- ramló nagyméretű háborús terheknek súlypontja erre a favorizált részre kell nehezedjék. Egész valóságában dubiózus értékkel fogja fel a béke áldásos voltát az is, aki a háborút végig küzdötte, szenvedte és mikor hazajön nem fogja találni honját a hazában, itt hagyott vagyonának legfeljebb roncsait, morzsáit látja viszont, sötbizonyára sokan lesznek olyanok is, akik "rég itt hagyott családi tűzhelyüket is hiába fogják keresni, vagy ha megtalálják is olvah feldúlt, esetleg szennyes állapotban lelik, hogy végleg elkeseredik a lelkűk. Az ilyen szerencsétleneknek a megmentése, a haza és társadalom részére leendő megnyerése, illetve visszaszerzése egyike lesz majd a legnehezebben megoldható problémáknak. A béke áldásait viszonylagos becsű nek fogják értékelni végül azok a visszatérők, akik vakon, bénán, nyomorékon jönnek közénk s akik egész hosszú jövőjükre minden körülmények között sajnálatra méltó áldozatai maradnak a becsületes kötelesség teljesítésnek. Ezekkel szemben az államnak, társadalomnak egyaiánt kötelezettségei vannak, amely "kötelezettséget állam és társadalom épp oly áldozatkészséggel és pontosan kell teljesítse, mint amily becsülettel helyt álltak ők ott, ahova az állam és társadalom érdeke, első sorban pedig a haza érdeke állította őket. Mindezek mellett is megbecsülhetetlen jótétemény, igazán áldás lesz a béke, jogosan beszélünk tehát a béke áldá sairól, mely a háború befejezése után reánk száll közvetve, és közvetlenül, de ugyanakkor gondoskodás tárgyává keli tegye mindenki akitől csak függ, hogy ennek az áldásnak abból a részéből, melyhez közvetett utón lehet jutni, ki és milyen arányban részesüljön.- A háborúnak a fentebbi két utolsó csoportbeli áldozatai tarthatnak jogosan számot első sorban ehe-*- az áldáshoz. Ok a leégettek, a lesulytottak kell lebegjenek szeme előtt mindenkinek, akire csak a közjóiét előteremtése bizva van. Ezen a téren egyenlő elbánásban nem részesül* hetünk, nem lehet helye ezen a téren az általános kiterjesztésnek, hanem a lentebb felsoroltak után sorakozhatik mindenki más, aki úgy képzeli, hogy joga van részesülni ezekben a jóteményekben. Feltétlenül és minden esetben ki rekesztendők azok, kik a háború megszám- lálhatlan keservei közepette a vagyon szerzésre, minél több pénz összeharácsolására kerestek és találtak nemcsak tiltott, de még megengedett alkalmakat is. — A háború végeztével a hét bő észtén* dőnek azonnal vége kell legyen ezekre nézve. El kell választani e's ki kell rekesz- teni őket, mint a pásztor külön választja a kecskéket a juhoktól, mint ahogy az orvos elkülöníti az egészségeseket a fertőzöttektől. Nemcsak az igazság kívánja ezt igy, de magasabb erkölcsi szempontok is. Mérni és becsülni, büntetni és jutalmazni kell azért, hogy kitűnjön az érdem, ax érték és helyre álljon a lelkek megzava- rodott egyensúlya. Őrizzen az isten, hogy e téren hibák ^vettessenek el, mert akkor nemcsak az ’áldás lesz semmivé, de maga a béke is el fog tűnni és jön vissza a harc, a háborúnak egy olyan fajtája, amelynek folytatása, befejezése még gondolatban is rettenetes. I. . Nemzeti tánc. A tánc mindig históriai kifejezője annak a kornak, melyben divatozik. A tánc általában a vidámságnak, a jókedvnek és a derült hangulatnak élénk mozdulatokban való. jelképes kifejezése. Ez az oka, hogy a táncot legrégibb őseink is ismerték. Terpsichore istenasszony apródjaival és udvarhölgyeivel még a klasszikus kort megelőző legelső lapjain is találkozunk... Öreg apáink kétkedve rázzák, a fejüket és látva a vigan ugrándozó bohém arany ifjúságot, azt kérdik, hogy csakugyan a szórakozásnak, a jókedvnek kifejezése az, ha minden cél nélkül ide-oda keringőzünk, vagy kurjantva egy helyben ugrálunk és a saját tengelyünk Körül addig forgunk, inig csak kimerülve, kiizadva össze nőm - roskadunk ? . . . Mi tehát a tánc, miben áll a tánc művészete ? akárcsak azt kérdezik, hogy mi egy esők ? Nagy és kis költők sokszor és nagyon szépen megénekelték már a csók titkát, de a , csók titkát, legszabatosabb meghal ározását, úgy vélem, az a parasztim találta el, ki azt állitot ta, - hogy a csók olyasféle, mit nem lehet magyarázni, azt meg kell próbálni ; ha a babám megcsókol, akkor jól tudom, mi egy csók." Így vagyunk a tánccal is. Száz táncos tiz hijján kérdésünkre mind azt feleli, hogy ' nagyszerűen mulat, ha táncol. A tánc felett sem lehet bölcseikedni, mert minden neinzet! nél, minden népnél az ősi laj természeténél fogva más és más az emberek érzelem világa és igy tánc közben is más és más formában fejezik ki jókedvüket. A hány nemzet, annyiféle nemzeti tánc, csak a hatás mindig ug\an- az, tudniillik a jókedv s a vidám hangulat, akár pedig a legszerényebb polgári estélyen. Fődolog a kísérő zene. A tánc a zenével összeforrott már a legrégibb időben is. Talán Adám apánk és Éva anyánk is ei-eljárták jó kedvükbgn a paradicsomi keringőt . . . Szóval, az emberek mindig táncoltak, mióta a világ fennáll és táncol, mig ezen a földön szeretni és gyűlölni, nevetni és sírni, énekelni és ze- I nélni, inni és duhajkodni fognak. Semmiesetre sem szabad a mai borszin- j vonalán álló modern táncfajokat a régi idők I klasszikus táncformáiból levezetni, mert az ! uttóbbiaknái hiányzott a magasabb zenekisé- ret, a régiek beérték azzal, hogy réztányérokat csapkodtak össze, vagy furulyáztak. Minden civiliizá.it nép művelődéstörténetében a tánc művészetének is megvan a maga j jellegzetes nemzeti sajátsága. Az ókor táncai az isteneknek, a lovagkor táncai az asszonyoknak bálványozását jelképezik. A tánco-ok táncközben letérdeltek és ! így hódoltak a köröiüttök lejtő hölgyeknek. ; Ä rokokó világ idején ilyen volt a bajos me- j nuett, a quadrille, a spanyol bolero és az clasz i tareiitella. A Legtöbb nemzeti tánc Franciaország déli vidékén a regényes Provencben meghonosodott lánsnemeknek utánzata, kisebb vagy nagyobb változássá. Az ókori görögöknél él rómaiaknál pedig a táncnak mitológiai jelentősége volt. Ilyenek voltak a vallási szertartással egybekötött szent táncok, melyeket a római fényes lakuiusi lakoma ünnepélyekkel fűszereztek. A rógi spanyolok, ha nagy öröm vagy gyász érte hazájukat, a templomokban és áz utcákon táncoltak. Spanyoltáncok közül a castilliai és anda- lusiai fandago, bolero, a sequidilla, az egész világon el van terjedve, és az ismert kézverő eszköz, a hires castaguette, sohasem hiányzik a spanyol táncospár kezéből. Ezek a 16 és a 17. század óta divatoznak, mig az előtt csak a szertartásos Sarabande és a komoly Pavaire táncokat ismerték a spanyolok. Frunciaorazágban a nemzeti táncok már a l6. század elején kezdtek divatba jönni. I. Ferencz király és Medicis Katalin az elsők, kik fényes udvari táncfinepélyeket rendeznek. A francia négyesek (quadrille) ezen előhifnő- kei, melyeket szigorú szertartáfios szabályokkal, de rendkívül finomsággal és graciozitással rendeztek, lassanként az egész világon meghonosodtak és ma is ott olvashatók minden mulatság tánclapjain. A franciák táncművészeiét örök időkre nevezetessé tette a bájos menüette, mely harmonikus és kecses mozdulataival a világ minden civillizált népénél meghonosodott. A menüette a táncművészet tökéS T'BÍ? HEGEDŰ — hangja páratlan! Budapest, VII«, SRáü60, saját palota. Kitűnő hangú, szép munka . K 80.— Hangverseny hegedű, mesés jóhangu .................................K GO.— Vo nó . . K 8.—, K 12.-, K 13 Rendelésnél a pénz előre beküldendő.
