Szatmármegyei Közlöny, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-04-07 / 14. szám
Nagykároly, 1918. április 7 XLiV. évfolyam 9 14. szám. P OLÍTIKAI LA P SZERSES2T3SEG E3 KIABOHiVATAL Hwá a lasí iz«llcmi és anyagi részét ülctö közlemények küldendők: «me NAGYKÁROLYBAN, JóLay-uícs 2. szám ocoo Telefon 56. szám SZERKESZTÉSÉRT FELELŐ í : TÁSKÁST i Ä 8 ö S FŐMUtRfATÁRS MEGJELENIK MINDEN VASARNAP sose Egyes szám 30 fillér. ELŐFIZETÉS! ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve l2 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre I0 korona. Hirdetések jutányos áron közöltéinek.»„Nyilitér“ sera I K 20 fillér. Majd azután. Ma minden üzlet jól megy. Ldijuk, tapasztaljuk ott is, ahol az üzlet nincs nyilvános elszámolásra kötelezve Pedig hát ez is. az is egvik vagy másik okból még igyekszik abban is, hogy a jövedelem kisebb nagyobb része ne kerüljön a nyilvánosság szeme elé. A dolog ilyen állásában az volna a természetes, hogy hála Istent mondva öröm és megelégedéssel legyünk eltelve, de bizony nem így van, hanem e helyett egyhangúan óhajtja ma minden teremtett lélek, hogy mentsen meg az Isten mindnyájunkat' mihamarabb ezektől a jól prosperáló üzletektől. A befektetések rengetegével, a kiadások és költségek tengerével folytatott leg nagyobb üzem, a háború, az egyetlen, mely anyagi jövedelmek nélkül, kizárólag a morális haszon kétes értékű eredményével zárja egymás után üzleti könyveit. A háborús üzem sikeres folytatásához szükséges anyagi eszközök, a kiadások és befektetések milliárdjai ezer felől ömlenek az üzemvezetőségnek a kasz- 82ájába. Ha csak úgy nagyjában is szemügyre vesszük a kiadási tételeket, elszörnyüködve kérdezzük magunkban, hogy honnan jön össze ez az emberi számítást meghaladó rengeteg összeg, honnan ? Törhetjük a fejünket, gondolkozhatunk akár meddig, végezetre mégis csak oda lyukadunk ki, hogy legnagyobb részben az adóból Tehát ennek az országnak a polgárai fizetik adóban ezt a sok pénzt. Minél to vnbb folyik a háború jövedelem nélküli nagy üzeme, annál több p nz kell beíoiy- lyék adóban. És mert most minden üzlet jól megv minden üzlet után mindig több és nagyobb adókat fizetnek az ország polgárai. Természetesen üzlet alatt nem szabad csak a kereskedelmet érteni, hanem, ipart, őstermelést és minden egyéb más szabad foglalkozást is. Egyszer azonban eljön majd a béke várva Várt ideje s ezzel teljesedésbe fog menni a mindnyájunk által mindennap hangoztatott azon óhajtás is, hogy mentsen meg az Isten bennünket ezektől a ma még olyan jól prosperáló üzletektől. Mint egy szédületes mélység tátong azonban felénk akkor az a kérdés, hogy honnan kerül elő ebben az esetben az a rengeteg adó, mely ma a háború üzemét táplálja, pláne mikor nagyon jól tudjuk, hogy a béke után a háború üzemi költsége nem egyhamar fog csökkenni. Nincs okunk — csak az első látszatra tűnik igy tel - veszedelemre gondolni . Az eredmény a nagy változás mellett nem hogy rosszabb, de jobb, üdvö- 'sebb, áldásosabb lesz. Több munkás, több anyag és több j munka csak egyénenkint fog kisebb jöve- j delmet produkálni, mig általában az ered- ! meny sokkal nagyobb fesz és igy az adó- 1 alany szaporodik, az adóösszeg nő és ; ezekkel árad el közöttünk az általános i jóiét. Több munkás, több munka több ter- ; melés, ez hozza meg azt az áldást, melyet ; mi a békétől várunk. Ezek a tényezők háború után feltét- ' lenül adva lesznek és hogy az eredmény I is biztosítva legyen, nincs egyébre szük- i ség, mint kellő mennyiségű anyagra. Amint } az anyag is megfelelő mennyiségben fog ! rendelkezésünkre állani, megindul a békés | forgalom s egyidőben tűnnek el azok a j jól jövedelmező üzletek, melyek ma adőa- | lánynak nagyon alkalmasak, de semmi i más tekintetből kívánatosnak nem mond- } hatók. Itt fog majd fényes igazsággal tündökölni a ritka lorint felett a sűrű garas áldásos előnye Akkor fog majd a megillető honoráláshoz jutni, a tiszta munka, a polgári becsület, ezek a hazát fenntartó, megvédő erények, melyeknek ma csupán a harcmezőkön van értéke, de ott is csupán katonai mérleggel mérve. Mikor tehát sóhajtozva a békét emlegetjük, tulajdonképen azt az időt értjük, mikor megtelnek a boltok mindenféle közUntauglichék bevonulnak. — Önkéntes eugszfürer urnák alássan jelentem, 16 embert hoztam. — Micsoda 16 embert? — Nem tudom kérem, engem csak ide- küldtek velük a hadkiegészítő-parancsnokságtól, hogy adjam át őket. Tessék itt vannak »a iratok. — No hadd lássam. Felbontom a borítékot, belenézek az Írásokba, olvasni kezdem: az egész fegyveres haderő utánpótlási főnökének etsynyi és enynyi számú renduiele alapján az ottani cs. cs kir. tart. kórházhoz, mint első csoport, 16 fegvvo rés szolgálatra alkalmatlan népfelkelő utalta- lik át azon meghagyással, hogy helyükbe 16 tényleges katona 14 napon belül a budapesti összpontosított segédszoigálatos-századosnak haladéktalanul leadassék.-- Szent Kleofás, az untauglich karaván ! Kimegyek a folyosóra, fiát egy egész glédét pillantok meg kit bottal, kit bot nélkül, ki szemmel, ki szem nélkül. Jézus, Mohamed, Mózes és ti összes is lenek ! ez itt mind idejön és mi ezek helyett, menjünk Galieiába vagy hova jeget aszalni ? ' Mert hát ezeket a polgári scgédszol- gálatosokat azért hívták be, hogy helyükbe ugyananyn>i számú tényleges katona szabaduljon fel a frontformáeiók számára. Ha csak zsákhordásra is alkalmasak és otthon könynyebben nélkülözhetők, raktárakban, például nagyon jó! helyettesitnek, egy ott lekötött ka- j Urnát. Az „alkalmas alkalmatlan' bevonul, I felesketik, felöltöztetik, a szalutálás és egyébb elemi tudományokra kímélettel kiképzik és Iából vaskarika : valósággal „stramm" katonákká válnak pár hét alatt. Igen ám, de iít a mi bőrünkről van szó. —- Halló emberek ! Gyerünk mind idé be ! Ládát, batyut kint hagyni ! — Begyül a 16 jámbor és még sorba se állnak, már egymást túllicitálva kiabálják én nem tudok kórom seinrmt se dolgozni, én se én se . . . — Csiiitt! Nem vagyok én orvos, mondták volna ezt neki el. — Mondtuk installom tegnap, mikor sorozott, do csak bevett, pedig az Úristen a tanúm, hogy csak a jegyző miatt*. . . ;— De mondtam, hogy én ezen nem segíthetek Elég legyen óbból. A személyi adataikat akarom hallani. Hogy hívják azt az elsőt magát ott avval a bottal I- Tóth László vagyok, könyörgöm. 120 hold földem van s az öcsém van sá felmentve, mert én mint teiszik látni, ferdavállu vagyok máj daganatom is van, meg csuzom akkora, hogy se ülni se állni nem tudok vele Csak rossz tréfát akart csinálni a jegyző ur a katonasággal, hogy engem behívott, hisz semmit az égvilágon dolgozi én még otthon se tudok — Hát maga, öreg, hogy hívják ? — Nnn . . . nnn . . — Hát bökje már ki! — Nenenenem tudom kimondani. — Ne vicceljen, öreg, ha ezt ki nyögte, hát csak a nevét is ki tudja. De nem. Öt perenyi dadogás után is csak azt hajtogatta, hogy ő annyira dadog, hogy a nevét sem tudja kimondani. Megnézem a lapját Nagy Löki János, baja: dadogás. Egyébb: semmi. Ezt a habom negyedik évére az Isten is katonának teremtette.--- Hát maga Ott, kis öreg. Mi baja? Jaj kérem, nekem ezer bajom is van. Megnézzük a lapját; mértéken aluli, egyébként semmi-semmi hibája. — Hát mondjon egyet. — A tüdőm, kérem átosan. — Tüdeje ? Hisz magának nincs is tüdeje, latta-e valaha? Hát mi baja? — Jaj kérem, ezerféle is. — Magának barátom, nőin ezer baja, hanem ezer szerencséje van, hogy még nem vették be. Egy-kettőtől eltekintve a többi is mind használhatónak látszik, itt hát nincs mentség ez a 16, kit még esetleg vagy 60 követ, itt fog a nyakunkon maradni és még meglevő 99 emberünk háremnegyedrésze rövidesen búcsút vehet a szép frontmögöúi élettől. Itt már csak legfeljebb huzni halasztani lehet ezek bevonulását, ha valamelyik parag- Jafus szarvába bele lehelne kapaszkodni. — Kérem az idevonatkozó rendeletet. Beiblatt 56 — 17. Felütjük, nekiesünk, és böngésszük, minden szavát megrágva. f TEBNBEEG . HMEDÜ. , hangja paraiianl Kitűnő hangú, szép munka . ií 39 Hangverseny hegedű, mesés {Budapest, VII., Síá&scsi-ut saját palota. & SO. K 8.—, K 12.-, K (5. Rendelésnél a pénz előre beküldendő. jóhang:: XT ' X ono . uraa «mtrutnry B®i
