Szatmármegyei Közlöny, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-03-24 / 12. szám
Kapylcéroly, 1918. március 24 12. ssámt XLIV. évfolyam SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL H ;vá a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: otso NAGYKÁROLYBAN, Jókay-utca 2. szám oooo Telefon 56. szám SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : pASKAUY JÄFSOe FÖMUNKATÁRS MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP eoco Egyes szám 30 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: j Egy évre helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve 12 K. ! Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 10 korona, j Hirdetések jutányos áron közöltéinek. ^Nyiittér“ sora 1 K 20 fillér. Nehéz idők:« Oroszországgal megkötöttük a békét; valószínűleg csak napok kérdése, hogy a hitszegö Románia is megszűnik ellensé- ; günk lenni, uj kor s abban uj emberek | arra a nyomra vezetik vissza ezt a szom- j szed országot is, melyről érdeke, jövője i szempontjából dib-dáb politikusok szavára ! nem lett volna szabad letérnie. Ellenségeink száma ezek után telére hagyatkozott le. Elmúlt a tél. Csendben, nyugalomban, édes remények közt, rnWyek nagyrészben valóra is váltak. Úgy gondolkozhatnánk, hogy mindezek után gondjaink egy nagyobbik hányadától, az évek alatt reánk szakadt terhek nagy részétől megszabadulva, most már nyugodtan vehetünk egy nagy lélekzetet, nogy végig nézzük a nagy drámának végső lelvonását, amely után egy boldog kor íiditö állomása következik. Szomorú dolog, hogy nem igy van, még most sem lehet igy. Körülbelül négy nehéz hónap még vár reánk, körülbelül annyi idő, melynek elteltével lel bug a határon az első csép- j lógép. Nagy áldozatokra kell elkészülve len- i nünk, olyan feladatok várnak reánk mindnyájunkra, melyeknek hallatára és első mérlegelésére a lehetetlenség jut eszünkbe. Egy falat kenyér mindenkinek kell, hogy jusson, aki azt tőlünk várja, vagy jogosan kéri. És ha ez a falat nem áll rendelkezésére mindenkinek, akkor osztani keli a falatokat és juttatni onnan, ahol csak van. Ha másként nem lehet, éheznünk kell mindnyájunknak, de éhen meghalni nem szabad senkinek. Tegyük kezünket szivünkre és ismerjük el, hogy hála Istennek ott még ma sem állunk, hogy itt valaki éhezzék, ha , becsületesen megosztozunk azon, amink van, de igenis ott állunk, mikor dúskálni, prédálni nem szabad senkinek, mert akkor bajok, szomorú dolgok következnek. A mi hadseregünkből még egy ember sem szerelt le, mert a helyzet ma még ezt nem engedi meg. Hadifoglyaink közül még egyet sem bocsátottunk útra, mert dolgos karukra szükségünk van még ez- idők szerint. Katonáink az orosz fogságból eleinte ezrenkint, most már tizezrenkint térnek hazafelé. Már most ki az a nyomorult, aki jól lakva el tudná nézni, hogy akár katonáink, akár dolgozó foglyaink, vagy éppen a nehéz fogságból hazatérő véreink éheznek, vagy — Isten mentsen még a gondolatától is — éhen halnak ? Szabad-e feltételezni is, hogy ilyen elvetemedett lelkű ember élhet közöttünk ? Ki lehet az a lelketlen, aki jól tud lakni, ha hallja, hogy harcoló hőseink éhségben sínylődnek. Ki az az embertelen, aki sajnálja dolgozó foglyainktól az éhségtől megmentő falatot, ha tudja, hogy Oroszországban a mi fiaink egy percig sem szenvedtek az éhségtől, becsületes táplálékkal látták el őket, tisztességesebben, mint akármelyik más nyugati ellenségünk, visszatérő véreink állítása szerint. Vagy akadhat-e olyan szívtelen ember, aki ne a legnagyobb örömmel osztaná tneg falatát a fogságból szabadult fiainkkal? A helyzet pedig ma olyan, hogy ha a megosztást becsületesen, szívesen és mindenek fölött okosan mihamarabb el nem végezzük, ha nem siet ki-ki maga-magától oda, ahol a szüség minden percen ím- minens s talán holnap-holnapután végzetes is, akkor könnyen elérhetjük, hogy ránk szakad a világ legnagyobb szégyene, l nyugati ellenségeink legnagyobb gyönyörűségére. Ne okoskodjon, ne Bíráljon, ne vádoljon most senki. A helyzet parancsol, szükség van, lépjen ki, álljon sorba mindenki és siessen a veszedelem színhelyére, vigyen segítséget. Nagy áldozatot kivan a helyzet, de utóljára. Négy hónap múlva telik' a zsák s talán közvetlenül azután felragyog az általános béke melegítő napja, de akinek módjában van és most nem siet segíteni, annak nincs joga örülni majd az Isten áldásának. Mikor majd hazatérnek . . . Mindjobban közeledik az az idő, amit mindnyájan olyan epedve várunk, a várva-yárt béke. A békéről ha gondolkozunk, előtérbe nyomul az a kínzó gonCsaia a ködben. Arnaldo Praccardi a „ Corriere della 8ora“-ban a következő színes leírást közli az olaszoknak Berrefta ós a Monte Grappa körül nemrég lefolyt küzdelmes óráiról: Csikorgó fagy. Sűrű, fojtó köd. Egyike a ritka ködös éjjeleknek. A hosszú őrségben kimerülve a szakadatlan ellenséges fűztől idegesen pihennek a katonák a lövészárkokban, összebújva, hát a háthoz támaszkodik, hogy a hideget annyira ne érezzék. Félig meddig megfagyottá» vigyáznak az őrsök. Ritka, egyenlőtlen ágyudörgós. Éjjeli tüzfóny, a felhők közül kibukkauó köd borit költői leplet. Hirtelen hatalmas ágyudörgés. Hajnali 3 óm. Az első lövések a vonalakba csapnak ós egyszerre fojtó levegő terjeng, amely a torokra ül és köhögési ingerben jelentkezik. Gyorsan felszerelnek, minden katona a gázvédője után kap. Egy óra és még mindig mérges gázbornba hull. Félhatkor megszűnik minden Az őrs és legénység készenlétben marad. A köd még mindig sűrű. köröskörül nem lehet látni semmit. Fegyver ropog, gépfegyver kattog, talán az ellenség jelentkezik. Ki tudja, nem jön senki. Amott riadó. A katonák vaktában a ködbe durrantanak, ahol ellenséget sejtenek. Sehol semmi. Másfél óra múlva ismét lövés áradat. Ezúttal az ellenséges tüzérség mindenféle kaliberű srappnellei és gránáttal lő az öreg harminc és felesek, most már nem gázbombával. Dörgés, hogy a sziklafalak is megrázkódnak. Minder becsapódás ezer meg-ezer kő darabot vág a levegőbe. Két óra hosszáig tart ez az őrületcs tűz, a nap lustálkodik, nem akar felkelni és a köd makacskodik. A bombázás ismét vadul csap fel ebben a nyirkos, tejszinü levegőben. Mintha az ellenség védőt, védőmüvei formálisan el akarná temetni. A lövészárkok összeomlottak, a földdel leltek egyenlők. Sok veszteségünk volt. Különösen sebesültekben. Nehéz az elszállításuk mindenütt a sötétségből, amelyet robbanás világit, meg egy-egy pillanatra. Mint mindig, a telefonvezeték elszakadt. Az osztagok nem tudják egymás közt az összeköttetést helyreállítani. Lázasan dolgoznak a telefonvezeték helyreállításán. Kinos munka ez. Egyszerre csak áttekintés nyílik. A sok lövés hatása ez ? Vagy kedvező szóláramé ? Drága pillanat, fent a Zol-Bonatón ellenséges haderőt látni, amint rohamra készülődnek. Tüzérségünk szembeáll velük, egy kissé fel is tartóztatja, talán egy kissé zavarba is hozá, a támadást azonban nem tudta elhárítani. Fél tízkor az ellenséges rohamoszlopolí* már betemetett vonalaink előtt állnak. Hátunkba kerülnek és a tartalékot leszorítják. Váratlan ós gyors a támadás. Egy darabig a gyalogság, amely átélte a tűz martiriumát, tartotta magát, tűzzel fogadja az ellenséget. Aztán megtörik az elientállás. A támadás egyre erősbödik A rohamhullámok ereje alatt a mieink visszahúzódnak. Sok tiszt elesik, egy ezredes megsebesül és elszállítják. Visszavonulás előtt a vonalak ismét megalakulnak. De tudnak fronttá erősödni Az ellenség elfoglalta a magaslatot. A ködből kiáltások hallatszanak. Adjátok meg magatokat! Puskalövés rá a felelet. Minden csúcson fenn az ellenség, az 1470-os, 1424-es és 1458 -as magaslatokon. Mi nem messze alattuk. Lefelé nyomulnak. A küzdelem ismét a ködben arányokat ölt. Hátrafelé minden összeköttetés megszakad. A hírvivők nem jutnak keresztül és a köd még mindig nagy. Mintha bekötött szemmel harcolnának a küzködő felek. Kölcsönös mészárlás. Félóráig bombázuk a magaslati állásokat. Aztán ellentámadásba kezdünk. Az ellenség azonban erősitéseket kap. Bersaglierieink elkeseredett ellentámadásra találnak, különösen éles gépfegyver fűzbe jutnak. Arra törekszünk TERNBERG HEGEDŰ hangja páratlan! íBudapest, Vila, íRáüóczi-ut 60, saját palota. Kitűnő hangú, szép munka . K 30.— Hangverseny hegedű, mesés jóhangu..............................K 60 — Vonó . . K 8.—, K 12.-, K 15.— Rendelésnél a pénz előre beküldendő.
