Szatmármegyei Közlöny, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-03-03 / 9. szám
Nagykároly, 1918. március 3 9. szám XLIV évfolyam I MEGYEI KŰZ10MY POLITIKAI LAP SZEíiKESZTOoEG KIADÓHIVATAL H r< a lap izellcnr ás anyagi részét illető közlemények küldendők : NAGYKÁROLYBAN, Jókay-iitca 2 szám oooo Telefon 56. szám SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : F* A S K A D Y JÁNOS FÖMUNKATÁRS MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP csen Egyes szám 30 fillér ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve 12 K, Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 10 korona. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér" sora IK 20 fillér. M täfie ujaßß feladata. Északon, keleten kezd a vihar elülni, sőt kelet leiül halvány színekben bár, de mintha látnok a szivárvány egyik ágát. A vészt jelentő fellegek felszakadták s hatalmas gomolyagokban húznak nyugat felé. Eéllélekzünk, megkönnyebbültünk. Kifnerészkcdünk szétnézni, megkeresni a nyomokat, miket a vihar hagyott maga után. Sok, nagyon nagy károkat látunk ; nehéz lesz helyre hozni, időt, sok munkát log igénybevenni mig minden pótolva lesz, talán mi, kik átéltük a vihart, meg sem érjük e nagy munkának a végét. Minden tőlünk függ. Tény az, hogy ezt a nagy munkát nekünk kell megkezdeni, folytatni teljes erőnkkel s ha ' csak lehet be is végezni, mert parancsolóan követeli ezt tőlünk a nemzet, a haza és a jövő generáció. Lássunk tehát a munkához, a tudás, a munka a töke karöltve induljon dolgára késedelem nélkül. Okos, becsületes, kitartó munka meghozhatja még nekünk is a nagy eredményben való gyönyörködés lehetőségét. A világ közös kincse, a tudás a tudomány határtalan nagy hatalma rendelkezésünkre áll Annak a megértésén, hogy ezt íi nagy hajtóerőt miként kell bekapcsolni ami sajátos viszonyainkba, a siker nem fog múlni. A munkás kéz adva lesz, ha a . szám egy félő 1 megfogyatkozott is, de -másfelől megszaporodott olyanokkal, melyeket az utóbbi évek kényszere állított elő és sorozott be a munka táborába Az Isten adta vérrel, könnyel megváltott löld pedig teremni fog, csupán megmunkálása kell intenzivebb, belterjesebb és okszerűbb legyen, mert viszonyszertileg többet kell teremjen. Uj és változott feladata kell legyen azonban a tőkének. Feltűnően, általánosan megszabott uj irányban kell keressen elhelyezést, más tereken mutatkozzék hatása és jelentkezzék jólétet szolgáltató eredménye. Annak a kornak számára, mely részünkre most lészen eljövendő, a tökének eddig végzett mukáját felettébb kényelmesnek, elégtelennek, a háborút követő idők szempontjából meg nem telelőnek tartjuk. Lásson hozzá a tőke is a többtermeléshez, de ne azon a kényelemmel burkolt utón haladjon tovább, amellyen eddig olyan nagy nyugalommal végezte pepecseléseit kétes értékű haszonért. Legyen már ennek egyszer vége, lássunk valami újat, valami gyümölcsözőbbet, hasznosabbat. Lássa be a töke, hogy szégyen lesz, ha tovább is mécsessel világit, mikor már villannyal is lehet. Takarékpénztárakra, hitelintézetekre szükség volt és szükség lesz a jövőben is. Bátran mondhatjuk azonban, hogy újakat nem igényel az. országban egy Vidék sem. Pedig úgy termettek, szaporodtak, mint a gomba. Ha két három embernek összegyűlt a pénze, kerítettek maguk mellé még nehányat s csináltak takarékpénztárt ha kellett ä vidéknek, ha nem s meg volt a bank. Ha a fiatal ügyvéd megnyitotta irodáját, nem kliensek után nézett, hanem igazgatókat szerzett össze és sikeresitett egy takarékpénztári ügyészi állást. Így aztán a töke mindenütt a takarékpénztári érdek körökbe csomósodott össze. Aztán dolgozott a töke. Kis Péternek, Nagy Pálnak hatszoros fedezetre, vagy húszszoros zsíróra adtak 300 —400 koronát 8 — 16 százalék kamatra, ahogy tudtak, aztán az ügyész táblázott, perelt, megélt. Az igazgatók kaptak tan nemeket, Kiss Péter, Nagy Pál pedig izzadt egy néhány esztendeig. Ebből állott a munka. Szomorú dolog lenne, ha ebből állana a jövőben is. Nagyon szomorú lenne, ha megint csak abban mnrülne ki az ambíciója valakinek, hogy összegyűlt pénzéből pénzintézetet csináljon, vagy tőkéjéért be- soroztassa magát igazgatónak valamelyik bankba. Elég volt ebből a gazdálkodásból. Dolgozzon a töke is, lásson produktivebb foglalkozáshoz. Vesse hatalmas erejét az iparra, nagy feladatok várnak reá ezen a téren. Parancsoló hangon ide szollkja a nemzeti érdek. CAFFE RESTAURANT Budapest, vb. Erzsébet-körút 27. ffüfSTEKí fid&kiak. rs*a A szórnom velence. Luis Piera, a párisi Opinion munkatársa december közepéi) Velencében járt és benyomd saról a következőket Írja. Nem ismerek szomorúbb látványt mostanában, mint Velencét, mely kétharmad részben elhagyottan áll, becsavart építészeti műemlékeivel, szobraival és folyton megreszket az ágyudörejtől, amely a PieVa felől jól ide- hallatszik. A város egykori melaneholikus szép sége mintha eltűnt volna, s az ember úgy érzi magát falai közt, mintha egy haldokló házában volna. A város 150 ezer főnyi lakosságából vagy 40 ezeren maradtak itt. Az újságok közül csak a regi Gasettinó jelenik meg, melyekben felszólítják San Marco hü fiait, hogy a már kustéri galambok módjára maradjanak hi vek a városhoz. A pályaudvar előtt mindig néhány pár velenc i lődörög; hallgatják az ágyuk dörgését és megkülönböztetni vélik a brit moni torok ágyúinak hangját. Szinte fizikai fájdalmat érez az ember, midőn az ember látja ezeket a bepólyázott régi palotákat, a homokzsákokkal védett homlokzatokat. A Márkus téren van egy tábla ezzel a felírással: „Boriba austriaci“ így je lölték meg azt a helyet, ahol az ellenséges bomba kiszakította a márványfal egy darabját. A templomnak, a loggiának, a Santosrinonak, a Leonardi bronz talapzatának, a dogepalotának a látása a homokzsákokkal, állványoka], valóban elszomorító. A templomok titokzatos félhomályában minden műkincs bevan pólyázva, inig a drága, óriási mozaikrncnyozetekTe nem találtak védelmet és átengeték sorsának. Az akadémai, a dogeplaota és sok templom legkiválóbb festményeit Rómába és Flórenz.be vitték. De a büszke Odlenni még mindig ott -áll a talapzatán. A velenceiek semmi áron sem engedik, hogy biztonságba helyezzék. A hidakon és te rokon halotti csend uralkodik. A Rialte-hid közelében néhány zöldségárus ütött tanyát és ez némi elevenséget hoz a komor csendbe. De igazi mozgalmasság és nyugtalanság csak a Márkus-téren, a Mercerián és az Esklavons parton van, ahol a motorcsónakok és vizi repülőgépek várják a pillanatot, amikor a város védelmére akcióba kell lépniük, esetleges repülő támadások ellen. A Márkus-téren még mindig ott van az ember, aki a galambok számára a buzamagot árulja és ott álldogál a képes levelezőlapok hires akvarellistája is. A sok angol és francia repülőtisztnek apró kép kereteket kinálgatnak, melyben a Sealzi templom bombával megrongált Tiepelo menyezfit törmelékei vannak. Mindenfelé lézengő gyermekek koldulnak. A hires velencei szépségek közül néhány asz- szony bolyong, hosszú, rojtos fekete kendőbe takarva. A hires kávéházak, és vendéglők közül sok zárva van. Délután 5 óra felé hömpölyög a nép a hatóságok épületei elé, hogy elolvassa a napi harctéri jelentéseket. Azután megint csend honol. A színházak mind zárva vannak, csak egy-két moziban tartanak előadásokat. Az élelmezés sok gonddal és bajjal jár, de még nem szenved Ínséget a lakosság, de már sok kedvenc ételéről le kellett mondania, közte a „scainpi“-ról is. Rizs, kenyér és polenta van bővében, annyival is inkább, mert a gazdagok és a háborún nyerészkedők elutazásával eltűntek a városból az élelmiszerek felesleges pocsékolói. / - . u HEGEDŰ hangja páratlan! ^Budapest, VII», Stáüéczi-ut 60, saját pa!otar~ Kitűnő hangú, szép munka . K 30. Hangverseny hegedű, mesés jóhangu ..............................K 60. Vo nó . . H 8.—, K 12.-, K 15. Rendelésnél a pénz előre beküldendő.
