Szatmármegyei Közlöny, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-12-28 / 52. szám
I t A f Ü A k fo £ Ö V ti köz L Ő K Y. >•1 < cl innen is az emberek, hogy kötelességei két teljesítsék, mert végig s üvöltött az országon egy rettenetes nir: veszélyben a haza! Nem volt idő annak elgondolására, hogy ezt a veszélyt csupán néhány gazember önös érdeke idézte elő, de a haza tényleg veszélyben volt. v Ezrével mentek el Szatmármegyéből a viruló, egészséges, fiától magyarok és nagyrészük »cm jött és soha többé nem jön vissza ... A véres csatatereken halva maradt szatmármegyei hősök emléke szorosan kell, hogy összetörjön i\ hazaszeretet és az önfeláldozás ideáljával. Mindén nemzet gddig él, amig az ilyen ideálért lelkesedni tud. A mai idő, amelyben a lenni vagy nem lenni problémája előtt áll hazánk, amikor á magyarm magyar ellen aci.ar- kodik, ami-kor egyik elnyomott szegény ember a másik még szegényebb embertársa ellen tör ok nélkül, a szabadosság Jogán, amikor szorongva várjuk, hogy mit hoz a bizonytalan holnap, amikor mindenkinek csak veszteni válója van, amikor a jövócói való rettegés és a 'létért való küzdelem annyira igénybeveszi lelki világun kát is, nem kedvez ugyan az ideálizmus nak, de elesett hőseink emlékének szentségét még a borzalmas jelennek sem szabad háttérbe szorítania. Bizakodó hittel hirdetjük, hogy a nemzet ki fogja heverni a borzasztó csapást, amely most érte. Félistenekhez méltó harcaink (everetésének története utódainknak megbecsülhetlen tanulságok tárháza lesz, amelyből majd évszázadokon át okulhat a közélet és mindenki, aki nemzetével nagyot kíván cselekedni. Ebből a szempontból az irtózüttal teljes világháború elesett hőseinek emléke mindenha vigasztaló, felemelő, erősítő hatással lesz. álért nem veszhet el, sőt nagyra ivatott az a nemzet, amelynek fiaiból oly Ősök és mártírok kerültek ki, mint Szat- m ár vármegye halott hősei. Más vármegyékben és' városokban művészi szobrok és egyéb emlékek hirdetik az illető helyek halott hőseinek örök dicsőségét. Szatmárvármegyében még nincsen egyetlen ilyen emlék sem. Nagykároly városnak, mint a megye székhelyének kötelessége ezt a hiányt elsősorban pótolni és a megyének példát mutatni. Nyilvános helyen alkalmazandó márványtáblára kell bevésni a nagykárolyi elesett hősök neveit. Hirdesse ez a tábla az utókornak a város mártirumát, áldozatkészségét, mert Csak törpe nép felejthet ősnagyságo Csak korcs utódok, hős elődöket . . . Vörös álmok . . . Vörös álmok jönnek diadallal, Léptük alatt a vén löld megremeg, Az éj haldoklik, hasad a hajnal, Ébrednek a bus, sápadt emberek. — Jönnek a múltból, kincshegyeken át, Sorra feldöntik a festett bálványt. Széttörnek mindent, mi útjukban gát: A Hatalmat, a Gőgöt, az Ármányt ! Előttük apad a könyek árja, Himnusz csendlll, lelkes, izzó hangok. I öttük rabok milliárdja várja, Mögöttük zugnak halálharangok. Álmok jönnek és égre kiáltnak ! A Jog tüzét lángolóra szítják. Vörös álmok ! Ha valóra váltak : Kenyérország kapuit kinyitják ! Rosenfeld Zsigmond. (1809. év február.) Call m ni — A ,Szat(uirmegym Közlöny' *rsd«;> tudósítása. — , .líöztudomá-m^hogy a közélelmezési ! miniszter a nagykárolyi lakosság részére i az Első Békéscsabái Mügözmalomból 200 j mázsa tészta és íözölisztct. a Bihardiószegi Gőzmalomból pedig 15Ö mázsa főzőlisztét utalt ki, e lisztek Nagykárolyba való szállítását .azonban, az Oltani helyhatóságok nem engedték meg Ez az oka annak, hogy Nagykárolyban már hosszabb idő óta nincs tészta és főzőUszt. Ezidö szerint csak mintegy 700 mázsa, az itteni gőzmalomban előállított, gabona liszt áll a város rendelkezésére. Tészta és főzőliszt újabb sürgős kiutalása iránt a Közélelmezési hivatal 'felterjesztést intézett a miniszterhez. MM HllHgii is a fill. — A „Szatmárn»«gyei Közlő íy“ «redfíi tudósítása. — A Nagykárolyt Szocziát-Demokrata Párt a forradalom megszületése után megkezdett nagyarányú szervezési munkálatait szakadatlanul folytatja. A már régebben meglevő szakszervezeteken kívül eddig a következő uj szervezetek alakultak Nagykárolyban: A vasutasok, a csendőrség, a pénzügyőrök, a postások, a magántisztviselők, a földmunkások, az építő munkások, a dohánygyári munkások, a kisipa rosok, a molnárok, a vas- és fémmunkások és a pénzintézeti tisztviselők szervezetei. Börvelyben megalakult a kéndergyári munkások, továbbá n kisgazdák és földmunkások szervezete. Itt említjük meg, Genes és Nagyecsed község kisgazdái körében a szervezés folyamatban van. Azonban már eleve is bejelentették a Nagykárolyi Szocziál-Demok- rata Párthoz való csatlakozásukat. Három hónap után. — SzinMri beszámoló. — Nyolc évvel ezelőtt alakult meg az »Északkeleti Színikerület« és lett állandó téli színházi állomása Nagykároly város. Neményi direktor jóban-rosszban’kitartott e város mellett és ha a béke pénzszegény, de boldog éveiben rá is fizetett Nagykárolyban való tartózkodására, — annal bőségesebb anyagi kárpótlást nyert a háborús években. Az eredetileg három hónapra tervezett színházi szezon a háborús években négy hónapra bővült s az emlékezetes 1918-as esztendő októberében már azzal a szent elhatározással vonult be ügyesen összeállított gárdájával Nemén} i, hogy ha törik-szakad, de hat hónapot húz ki Nagykárolyban. Elhatározását csak megerősítette az a kényszerű körülmény, hogy a román megszállás következtében elvesztette két jelentős állomáshelyét: Déat és Besztercét. ........................... ■ ■■■■! ■ I .......................... A közön ség e kényszerhelyzetnek csak örvendhet. Ä mai miserabilis viszonyok mellett olyan jól tudta összeállítani I Neményi gárdáját, hogy a legepésebb kritikusnak is meg kell előtte hajoipia. Hogy mindjárt a legfontosabbat kezdjük: a társulatnak 14 tagú házi zenekara van. Szat- máron a forradalom óta zongora mellett játszanak, Debrecenben pedig egy öttagú zenekar játékával kénytelen megelégedni a jóhoz szokott, nagyigényü közönség. A forradalom után ugyanis a katonazenekarok feloszlottak, ciszéledt voina a nagy- károlyi bosnyák 3 as különítmény is, Ner j menyinek azonban erős gagévai sikerült ; megtartania őket s igy Wiesmüller Mihály !. karmester szakavatott, disc rét vezénylete | mellett estéről estére gyönyörködhetünk | precíz játékukban. A rendezés ötletes. A díszletek — k ! múlt egyhangúságához — ízlésesek, sőt í néha illúziót keltők. A repertoár : a fö- j városi operetté és prózai újdonságok vá* i logatás nélküli előadása. A sok jeles, iro- | dalmi értékít darab mellett láttunk e sze- zenban sok silány dolgot is. A »Padlás- szoba«, »Táncos grófnő«, »Vandergold kisasszony« nak címzett üres lércmunkák bátran elmaradhattak volna, helyettük és hasonló ostobaságok elöadatása helyett szívesebben vesszük egy Fali, egy Lehár, egy Kálmán operetté, egy Molnár, Bródy, Bíró, Lengyel prózai ciklust. Annyi sok régen nem látott kedves zenéjü, ötletes szövegű tartalmas operettünk s még több világhíres prózai darabunk van, — kedves direktor uram: csak ássa ki a könyvtárból őket bátran! De ha igazságosak akarunk lenni,, a bemutatott újdonságok között, — hogy előbb a zenésekről beszéljünk — nagyon meg kell dicsérnünk: Farkas Imre: ».Túl a nagy Krivánon«-ját és Komjáthi Károly : »Pillangó főhadnagy «-át. Mindkettő magyaros levegőjű, lendületes muzsikája poé- tikus munka s előadásaik is a legsikerültebbek voltak. Prózai darabok — sajnos — ritkán szerepelnek a műsoron (a direktor s mi is tudjuk miért!) A legügyesebben Gábor Andor: »Dollárpapá« ját és Arcübasev: »Féltékenység«-ét hozta elénk a társulat. — A első évnegyed ingadozó müsorösszeállitása, után sokat várunk a második ciklus öntudatos, irodalmi és sok rcprizt magában foglaló müsorösszeálli- tásától. Hogy egynéhány szót a társulatról is írjunk. Nem tehetünk róla, de nem tudjuk kritizálni őket. Kedvesek bohém szivünknek ők valamennyien. Proletárjai a kultúrának s két-három próba után csak nem kívánhatunk tőlük tökéletest. Mindegyikük igyekszik szerepkörét jól betölteni, de a gyakori helytelen szereposztás aem a színész hibája. A tehetséges, igyekvő tagokról egy szóval külön-külön is megemlék- szünk. A társulatnak három év óta Thurző Margit a primadonnája. A közönség nagyon szereti. ízléssel," változatosan öltözködő, gyönyörűen táncoló, sikkes színésznő, aki komolyan veszi es szereti a színpadot. A kis Faludi Irén — bár a naiva szerepkörre van szerződtetve — a legnehezebb énekpártikst is tiszta hanggal, erőteljesen énekli. Huzella Irén a komoly múzsa hirdetője, ambiciózus színésznője, sokszor azonban a szükségesnél is tragikusabb, Beck Rózsi a kikapós menyecskék ügyes ábrázolója. Kár, hogy a ke'dves »Dirinél« oly ritkán látjuk e szezonban a színpadon. A férfiak közül: Dorner Jenő a legsokoldalúbb. Értelmes beszédű, kedves já- téku, intelligens szinész, aki minden szerepet helyesen fog fel. Jeney Ferenc kellemes megjelenésű, természetes humoru na- turbürsch. Az erősebb komikumot: Kun Dezső képviseli, a társulat legügyesebb
