Szatmármegyei Közlöny, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-02-02 / 5. szám
Nagykároly, 1918. február 2. 5. szám. XLIV. évfolyam SZATMÄRMEGYEI POLITIKAI LAP c 7CÍJrQ7TP.Qr^° iM»nnu!WATA i öZtnŰLOil UOCU i_o uinuunitn mL Hiváalap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: oiao NAGYKÁROLYBAN, Jókay-utca 2. szám oooo Telefon 56. szám SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : PASKÁOY i/WiO FÖMUNKATÁRS MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP csór Egyes szám 30 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre hejyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve 12 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 10 korona. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora I K 20 fillér. Hősök emlékoszlopa. Az Országos Hadigondozó Hivatal „Hősök Emlékoszlopa" elnevezés alatt egy újabb jótékonysági akcióval lépett a hazafias magyar közönség elé, amelynek jőve delme a bábomban elesett hős katonák özvegyeinek és árváinak segélyalapját van hivatva gyarapítani. Ä Hősök Emlékoszlopa a háborúban hősi halált halt hozzátartozóink fényképeinek kegyeletes megőrzésére szolgáló, a világháborura vonatkozó igen sikerült dísztárgy. Felülmúlja az eddig e célra gyártott cikkeket; már az alakja is biztosítja kelendőségét. Az emlékoszlop ne mes keménytából. (mahagóni, blikk, palisander, sib.)- készül, a lényképek elhelyezésére egy könnyen kezelhető és díszes lémkeret szolgál, mely csiszolt üveggel van ellátva és talpazatára Kótász Sándor szobrászművész c célra teivezeti, igen sikerült, lémből készült művészi hadiplakettje van rászerelve, úgy, hogy tíz emlékoszlop, mint szobadísz is elsőrangú művészi összbenyomást kelt. A nagy világháborúban elesett vitézeink emlékére szebb, mégha több dísztárgyát, mely minden otthonban helyet iog- laIhat, höl kegyelettel őrzik hőseink emlékét, tervezni nem lehet. Díszes kivitelé azon gondolat megoldása, hogy bár szerény keretek között, de a draga elhunythoz méltó és maradandó emléktárggyal díszítsük otthonunkat. Nem lehet hajlék oly I szerény, nem lehet oly pazar, hogy e kis j dísztárgy abban elhelyezhető nem volna. A I gondolat nemessége, mely a Hősök Emlékoszlopban megnyilvánul, annak megvásárlására ösztönöz mindenkit, aki a háborúban elesett, elhalt hozzátartozójának emlékét mindenkor hálás kegyelettel akarja megőrizni. E'gy-egy ilyen oszlop ára 7 ko- | róna 50 fillér és megrendelhető az Orszá- j gos Hadigondozó Hivatal Jelvényosztályá- ! nál Budapest, V. Képviselöház. A meg- j szerzés künn) ebbsége érdekében — ismerve j a tanító kar hazafias gondolkozását — ez a jelvényosztály minden egyes község tanítóját kérte tel arra, hogy mindazokat, akik ilyen oszlopra igényt tartanak, köz ségenként Írják össze és az . együttes megrendeléseket küldjék be a nevezett hivatalhoz. Mi ehelyütt csak arra kérhetjük lel az önfeláldozó tanítói kart és az érdekelteket, hogy a nemes célra való tekintettel e jótékonysági actiót a legmesszebbmenő támogatásukban részesíteni szíveskedjenek, mert csak igy róhatjuk le né- miképen azt a köteles hálát, amellyel vitéz hadseregünk minden egyes katonája és a sok névtelen hős emlékének tartozunk. A stilus. Az a régi közmondás, amely szerint madarat tolláról, embert barátjáról lehet megismerni, az újabb időben egy kissé változott. A madarat továbbra is a tollá ról lehet megismerni, azonban az embert a stílusáról. A stilus mindig megadta”)*és meghatározta a korszakokat és az emberek lelkivilágát. Az ókorban, amikor az emberek erőteljes szálfák voltak, dagályos, merészen és messze hangzó volt az .emberek stilusa, a középkorban, amikor az „embereknek sok bajuk volt, magába zárkózott és szigorú, a biedermayer korban, a mikor a császári és fejedelmi udvarokban, meg a polgári házakban az intrika volt az uralkodó csillag, halk és mézes mázos volt az emberek beszédének és írásainak stilusa, most a világháború negyedik esztendejében pedig a stilus a gorombaság és a durvaság. Sajnos érint mindenkit ez a megállapítás, de igazságot állapit meg. Nemcsak gróf Károlyi Imre nyílt leveléről van szó, hanem egyáltalában sokkal eldurvultab- bak az emberek, sokkal gorombább a beszédjük és a stílusuk, mint bármikor. Nem politizálni akarunk, mikor gróf Károly levelét emlegetjük, csak megakarjuk állapítani, hogy le akarjuk szögezni, hogy ilyen hangon még nem beszéltek és nem Írtak eddig sem a grófok, sem egyáltalában írni tudó emberek. Nagyon sajnálatos tény ez, nagyon szomorú megállapítás, de valóban igy van. Az embereket a négy éves háború annyira elkérgesitette, hogy a legszeli- debo emberből is gorombaságok tűnnek és robbannak ki, a legsimább nyelvű emberek is elgaloppirozzák magukat és egy A kuszórózsák. Karcsú, törékeny alakja, finom vonásai, puha, aranyos haja, nagy, sötétkék, ábrándos szemei megható bájt adlak hoki. De okos emberek, akik tudják, hogy a fehér liliomok hervadnak el a leggyorsabban, csak rátekintettek a gyengéd arcocska elefántcsontszinü sápadtságára s halkan ezt mormolták •' — Szegény gyermek ! Jane ereje napról-naprá hanyatlott, az alattomos betegség irgalmatlanul dúlt a fiatal, ellenálld képtelen testben Orcái behorpadtak, gyenge mellét mind sűrűbben rázták a köhögés rohamai. Mikor október beköszöntöt-t, az orvos azt tanácsolta az anyának, hogy menjenok délre. A dél néha csodákat müvei. Keressenek ott egy csendes, napba zugocskát.;.Ha valami, • úgy ez segíthet. Scott né egy pillanatig sem ; habozott. Még az intézetben összebarátkozott egy eannesi leánnyal, aki távirati kérdésére igen barátságos meghívással felelt. Mire késedelem nélkül leutaztak Cáones-ba. A vendégszerető barátnő háza bodor pi- miák és aranyosan csillogó mimózák közt állt, a terraszról át lehetett tekinteni az egész várost óriási szállóival és kacér villáival és az azúrkék golfot, amelynek hullámaiban két apró sziget pihent. Jane az egész napot azzal töltötte, hogy elpézte a csodás panorámát; ott ült a ter- raszon egy ksnyelmes hintaszéken, amig csak le nem tűnt a nap a magas Esterei mögött és föl nem szállt a habokbfi az pnkalipli- kus balzsamös illatától terhes, hűvös esti szellő. — Hát még' tatfasszal, milyen szép lesz az én házikóm! — mondogatta egyre a nyá jas háziasszony?— Egészen elborítják a kuszórózsák, a vörös, meg sárga eentifolliák. Mesébe illő pompa lesz az! Egyhangúan, lassan múltak a napok Eleinte a betegség mintha szünetet tartott volna de azután rohamosan pusztította, sorvasztotta a gyenge teremtést. Januárban egy harmadik vendég kereste I fel á kis villát, a háziasszony unokaöccse, ’ egy fiatal festő, aki megszökött a párisi tél elől, hogy a Riviérán folytassa a pleinvair stádiumait. A csendes, szomorú házba bevitte huszonöt évének üdeségét, a művész kicsorduló életerejét és életkedvét. Az estéket rendesen -együtt töltötte a hölgyekkel a szalonban. Janenak erős fogékonysága volt a természet és művészet szép ségei iránt, Ítéleteiben meglehetősen biztos érzék vezette. A lassan elszálló élet fokozta benne a szépség megértését, mélyítette érzelmeit és segítette bámulatos intiucióját. A fiatal festő meleg vonzalmat érzett a beteg leányka iránt; szeretett vele elcsevegni és vitatkozni. Lassankint mind bensőbb ro- konszenv fűzte őket egymáshoz. De mikor esténként együtt ültek a lámpa világánál, melynek fényo még jobban kiemelte a leány orcáinak haloványságát, mintha egy szép álmot temetne, föl-fölsóhajtott: — Szegényke, mily kár hogy beteg 1 Februárban egyre súlyosbodott Jane állapota. Vért hányt, napokat töltött az ágyban és csak pár órát ülhetett a hintaszékben, csukott ablakok mögött, fájdalmas szemekkel nézte a vihartól korbácsolt tengert és a ködbevesző szigeteket.' — Ah — mondogatta bus rezignáeióval, meglátom-e még a virágzó kuszórózsákat ? Csak addig élhetnék még, inig azt megláthatom I A festő vigasztalta, hogy még meg is unhatja, annyit lát belőlük. De még pár hétig várnia kell. Jane szelíden rázta a fejét. — Pár hétig! Megérem még a tavaszt ? A fi, kedves barátom, akkor csodának kell történnie. TERNBERG I ■ V | I |----------------—-----------— hangja páratlanl {B udapest, VII=, Stáüccz saját palota. Kitűnő hangú, szép munka . K 30.— Hangverseny hegedű, mesés jóhangu ... -.................K 60.— Vo nó . . K 8.—, K 12.-, K 15 — Rendelésnél a pénz előre beküldendő.
