Szatmármegyei Közlöny, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1918-09-29 / 39. szám

SZERKESZTŐSÉG ÉS KiADÓHiVATAL Hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: e-sto NAGYKÁROLYBAN, Jókay-utca 2. szám oooo * TelefoH 56. szám SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : pAsxAdy iH OS FÖMUNKATÁRS MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP oson Egyes szám 30 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve 12 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre lOkorena. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sore I K 20 fillér A valuta és a magyar ipar. Mitteleuropa, Németországgal való szövetségünk mélyítésé, ipari kényszertár­sulás, a devizaközpont fenntartása a há­ború után és utoljára, de nem mint utol­só rém, legközelebb kibocsátandó uj de* viza-rendelet, mindmegannyi javaslat, me­lyek mint gyilkosai jelentkeznek a má- gvar közép- és kis-iparnak. A kormány az uj deviza-rendelet ki­bocsátására készül, amellyel egy csomó nyersterményt és segédanyagot fog.a be­hozatalból kizárni. Egyszerű avagy szükséges-e a valuta megjavítsanak szempontjából korlátozni vagy megtagadni a köiép- és kisipar ter­melésihez szükséges nyers- és segédanya­gok behozatalát? Válasszunk: nem szük­séges és nem ésszerű. Ha a kormány a kereskedelem és ipar elől elzárja a lehe­tőségét annak, hogy a termeléshez szük­séges nyers- és segédanyagot külföldről beszerezhesse, egyúttal megnyitja az or­szág kapuját a küllőidről való behozatal számára. Arra, hogy minden külföldi importot feleslegessé, vagy lehetetlené tegyünk, gondolnunk sem lehet. Izolált gazdasági területek ma sem lehetnek, s ha bármily fejlett agrár- vagy ipari állam leszünk is, nem fogjuk tudni elkerülni, hogy bizo­nyos nyersanyagokat, mezőgazdasági ter­ményeket, {élgyártmányokat és segéd­anyagokat külföldről ne hozzunk be. Ha ezt mégis meggátolná a kormány, a nyers­terményeknek hiánya gazdasági termelé­sűnket és iparfejlesztésünket akadályozná meg. Kivitelünk és behozatalunk különbö­zeié idegen osztályokhoz való viszony­latban (Ausztrián és Bosznián kívül) az utolsó békeévekben kb. 8 százalék volt, azaz 8 százalékát nem tudtuk kivitellel megfizetni, hanem készpénzzel fizettük meg a különbözeiét. Tehát az államnak olyan gkzdasági politikát kell irányitania a háború után, amelyik az import és ex­port közötti különbözeiét a lehetőségek szerint leszállítja. Ezt semmiesetre sem lehet ezáltal elérni, ha megtagadjuk vagy hacsak korlátozzuk is az ipari termelés részére szükséges nyers- és segédanyagok behozatalát. A behozatal és kivitel közötti külön­bözet redukciójának legalkalmasabb há­rom módszere : 1. A nélkülözhető áruk behozatalá­nak tilalma (bor, pezsgő, csipke, prémbőr* illatosvizek,’ gyöngyház, teknősbékaáruk, drágakövek stb. stb.) 2. A többtermelés. 3. A fogyasztás korlátozása. A behozatalban tilalmazott azon kész­árukat, amelyek a háború alatt tilalmazva voltak, még külön engedély alapján se le­hessen behozni. A többtermelést meg kell szervezni. Amiképpen feladatának tekintette az állam a háború alatt a mezőgazdasági és ipari termékek fogyasztásának korlátozását, kell, hogy a háború után jeladatának tartsa a többtermelés szervezését, de nem Koncentráció utján. A fogyasztás korlátozása folytán fo­kozhatjuk a kivitelt, ha az itthon termelt árucikkek és a mezőgazdasági termékek fokozottabb termelése mellett korlátozzuk azok fogyasztását (természetesen nem a mai mértékben), hogy annal nagyobb me- nyiségü kerüljön azokból kivitel utján külföldre. A közép- és kisipar kategóriájába tar­tozó iparágak, u. m. ruházati ipar, aszta­los, kefe, lakatos-, cserép-, szappan-, bá­dogos-, hangszer-, szűcs- és kőfaragóipar stb. termelése úgyszólván kizárólag a bel­N í p. Irta: Johannes Schlaf. Messzi Berlin északi részében, egy el­hagyott utcában lakott Oemke Márta. Égy Müller Melaine nevű kétes özvegy­től és magánzónőtől bérelt egy padlás­szobát, amelynek ablaka egy szűk udvarra nyílt. A szemtelenül magas bért — 10 márkára rúgott körülbelül — nagyon könnyen megkereste, mert jó hire volt. Ha agyafúrt lett volna, ezen az életpá­lyán megalapithatta volna a szerencséjét. De már első koiai életreébredésétöl kezdve a szerelem valami vad, emésztő tűz volt számára, amely lassan pusztította öt. Az volt a rendeltetése, a végzete, hogy pros­tituált legyen. Nem volt pénzsóvár és más szenvedélye sem volt, éppen ezen az esz­telen vágyon kívül, mely elpusztította. Tulajdonképpen Oemke Márta jó csa­ládból' származott. Apja hivatalnok volt és jó nevelésben részesítette a leányát. Saj­nos azonban ő benne is kiolthatatlan szen­vedély lobogott és lehet, hogy Márta sze­rencsétlen természetét örökölte. Bármennyire lesülyedt azonban Márta, külseje még mindig érdekes, sőt szinte szimpatikus volt. Egyszerűen és szeré­nyen öltözködött, korrekt és tisztességes modora volt és helyzetének kellemetlen jeleit amelyek Kain bélyeg gyanánt vol­tak rásütve, szelídítették lelki nyugtalan­ságának lélreismerhetetlen jelei, amelyek magasabb származásáról tanúskodtak. Ha ez kitört rajta, akkor órákon keresztül fe­küdt heves sirógörcsökben rázkódva, le­vertem bánkódva fájdalmas sorsa felett. Kis, ideges összeállítású alak volt, erős gömbölyű mellekkel és magas mel- kassal. Apró, siető lépésekkel osont éjje­lenként a házak mellett, hóna alá szorítva esernyőjét és nagy, kissé kiálló fekete szemeivel maga elé meredve. Halvány, keskeny arcában sötét szempillák alatt ténylettek a szemei. Arcát dióbarna — vörös csikókkal élénkített — haj vette körül. Álla hegyesen előre nyúlt, szája nagy és komoly volt s körülötte valami fájdalmas kiiejezés honolt, amelyet a szak­értők pikánsnak tartottak Épp úgy, mint ügyes, okos, ideges mozdulatait apró, szép kezeinek. Márta fejébe vette, hogy néhány év alatt tüdővészben fog elpusztulni, mégis másképpen halt meg. Egy öreg, lombos, széieslevelü mir­tuszbokron kívül egy öreg kanári volt mindene, azt imádta és bálványozta. Nip- nek hívták és valamikor kitűnő harci éne­kes volt. Most már csak néha-néha éne­kelt halk hangon. De Márta legnagyobb öröme az volt, ha Nip fütyölt. Különösen HEGEDŰ hangja járatlan! Síudapest, VII«., ffl&üéczi-ut 60, saját palota. ha naphosszat ágyában feküdt, lila se­lyemingében, szájában egyiptomi cigaret­tával. soványodó arcát kócosán vették kö­rül a hajfürtök és egy régi költeménykö­tetben vagy valami ponyvaregényben la­pozgatott. Nip ugyan már kissé ritka tollú volt és már a nyaka egészen tollazatlan volt, de már ezt a hiányt egy hitvány vi­lágoskék szalaggal nagyon ügyesen elta­karta és aki barátja akart lenni, el kellett, ismernie, hog;y Nip a világ legszebb te-' remtménye. Es Nipnek mindenki megadta ezt a dicséretet. Nyári éjszaka volt, hajnal felé. A teli hold még fönragyogott az égen. Fénye szélesen ömlött be a tágranyitott ablakon, beíurakodott minden sarokba, megezüs- tözte a mirtust és felébresztette Nipet amely halkan lütyörészni kezdett. Márta nem ment már el hazulról, a következönapi bért már átadta a tiszte­letreméltó Müller Melánia asszonynak és elnyúlt az ágyában. A szoba levegője fül­ledt volt. Nagyon elhagyatottnak érezte magát. Szive tájáról szinte elviselhetetlen félelem terjedt el minden idegébe. Ez volt a jele annak a lehangoltságnak, amely minden szenvedélyes kitörése után el­fogta. De ez most mindinkább rosszabbo­dott. Még sohasem volt ' ilyen rosszul, mint ma. Valami izzó érzés fogta el egész testét, úgy hogy a torka összeszáradt. Kitűnő hangú, szép munka K 30.— Hangverseny hegedű, mesés jóhangu ..........................ü 60.— Vo nó . . K Ho— & 12.— SC 15­Rendeléshél a pénz előre beküldendő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom