Szatmármegyei Közlöny, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-08-25 / 34. szám
^aijfkároEy, ISS8. augusztus S5. XL!V. évfolyam 34. szám. SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : P Á S ll h B Y J L SS 0 FÖMUNKATÁRS h „ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP cooc Egyes szám 30 fillér. ELŐFIZETÉS! ARAK: Egy évre helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve 12 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 10 korona. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora I K 20 fillér. A drágaság és a ruha. Hány ember foglalkozik ennek a háborús szörnyetegnek az elpusztításával, mennyi lej gondolkozik azon, miként lehetne ezt a fojtogató bestiát korlátok közzé zárni, milyen rengeteg papirost pusztított el már a hatóságok serege arra, hogy megmentsen benőnket ettől a veszedelomtöl ? Es mindezek hiábavalóságoknak bizonyultak. Legíelebb a hatóságok azok, akik ti maximális árakat betartják, azoknál a cikkeknél, melyek elosztása reájuk van bízva Hatóságaink, a törvények és rendeletek nem segítettek ezen semmit. A központok bizonyára még ennél is kevesebbet; hiszen ezek a sokszor szidott kápé-intézmé- nyek vinni vittek tőlünk mindent, amit csak vihettek, adni azonban csak olyasmit adtak jó drága pénzen, ami nem jó,'nem kell a kutyának sem. • így aztán a hatóságok szeme láttára és a hatástalan rendeletek tömege mellett nő-nő a drágaság úgy, hogy nincs olyan számtani haladvány, mely versenyre tudna kelni vele. Mi pedig, kik vidéken szenvedő szemlélői vagyunk ennek az áldatlan állapotnak, csodálkozva látjuk, hogy államférfiak, hatóságok vezetői mint törik a tejeiket azon hogy mi lehet ennek az oka és mi volna gyógyítására a leghatékonyabb szer. Csodálkozással látjuk, nézzük bizony mi, mert abban a meggyőződésben vagyunk, hogy mi tudjuk, latjuk az okot, sőt félig meddig az orvosság felöl is tisztában vagyunk, Mi ugyanis a drágaság okát a ruha anyag hiányában s abban a még uzsorának is abnormális árban látjuk, melyet ruhának valóért vagy ruházatért adnunk kell. Nem tudjuk elhinni, hogy ez a véleményünk volna, sőt azt sem tudjuk elképzelni, hogy ezen okkal móddal segíteni ne lehetne. Elárulhatjuk azt is, hogy ezt a vélekedésünket milyen forrásból merítettük és mivel tudjuk bizonyítani. Ha például akár a piacon, akár a termelő házánál, de akárhol valami élelmiszert, vagy közszükségleti cikket vásárolunk és a bemondott árat magasnak találva alkudozni próbálunk, ki van zárva hogy más indokolást halljunk, mirit hogy drága a karton, a szövet, a vászon. Ha egy liter tejért drágáljuk a két koronát, az a lele- } let, hegy másszor három liter tejnek az ] árából lehetett veri egy íejkendőt, most i tíz liter tej árából sem lehet, Ha egy liier i paszulyt drágának tartunk, rögtön kész a j | felelet, hogy másszor legfeljebb két liter j I paszuly árán kapható volt egy karika cérna, ! ma pedig egy télvékának az árából sem 1 szerezhető be. Ha egy kis csirkét eladott régebben valaki, vehetett az árán egy méter finom gyolcsot, ma legfeljebb egy méter pertlit szerezhet be annyi pénzért. Nem igen vagyunk másképpen a terménynyel sem.' Ma holmi toldalékkal egy mázsa búza ára SO korona, a gazda vehet ezen a pénzen egy surcot. Szóval a mi termelőink szinte kivétel nélkül a ruházat árának elérhetetlen magasságával indokolnak minden drágaságot. És ha okszerűen fejtegetjük a dolgot, rá kell jöjjünk, hogy igazuk is van legalább bizonyos mértékig iefpétlenül. Ha pedig tudjuk az okot, akkor azt gondoljuk, hogy a gyógyítás sem lehetetlen, egyáltalában nem tartjuk ezt a bajt gyógyíthatatlannak, mert mégis csak abszurdum, hogy mig egy gazda egy nyáron elnyü három surcot, akkor annak árából két ember egész éven át bőségesen ellegyen látva kenyérrel, liszttel. Itt szorulunk tehát segítségre, itt segítsenek bérűinkét ha akarnak és tudnak a hatóságok és a rendeletek. Ismételjük, hogy nem lehetetlen,'lehe- ! tétlennek nem tudjuk tartani, csak hozzá kHl látni. — Mi nemcsak rájöttünk a baj okára és forrására, de íme a mi gazdáink és a mi földművelőink általában erősen hozzáláttak a segítséghez is. Örömmel látjuk ugyanis, hogy a kender és len tenyésztés egyszerre nagy méreteket kezd ölteni, kézi iparszert! feldolgozása szerencsénkre még nem ment egészen feledésbe. A napokban hallottuk, hogy orsók, rokkák és szövőszékekről gondos'- kodik egyik gazdánk, asszonyaink ismét szőni, 'fonni fognak, csak aztán nehogy valami uj központ alakuljon és balkézzel elrontsa azt, amit a józan eszü gazdák jobb kézzel megcsinálnak. Magyarország is Lengyelország. Az aktivista lengyel centrumpárt orgánuma, a Glos, amely már több ízben tette szóvá a magyar és lengyel érdekközösséget, újabban ismét síkra száll a lengyel-magyar egyetértés érdekében „Magyarország és Lengyelország“ cimti cikkében. A cikknek a hírlapi közlemények szokott jelentőségét jóval felülmúló jelentőséget kell tulajdonítanunk, mert benne a földbirtokososztályból, polgárságból és a papságból álló legnagyobb aktivista pártnak hivatalos állásfoglalása nyer kifejezést. Ez az állásfoglalás annál is inkább tarthat számot a magyar közvélemény érdeklődésére s méltánylására, mert egyúttal tiltakozás is az egyik osztrák-lengyel csoport, azaz helyesebben: egyes nagyhangú politikusok fantasztikus kalandorpo- litikaja ellen, akik nemzetük jól felfogott érdekével szemben nem átalják a hipér- neoszlávizmusnak erőszakos propagálását. Az érdekes cikk a következő : / A film rendezéséről. Irta : Várnai István. A dramaturg beront, a főrendezőhöz, aki éppen azzal foglalatoskodott, hogy az imént elkészült háromfelvonásos bohózat feliratainak citálja meg a tervezetét. — Megvan kedves barátom! Kész a darab, — ujjong a dramaturg. Egész tehetségemet belefektettem ebbe a kis kretén zsüzsébe. Úgyszólván semmi sincs meg az eredetiből. A mag legföllebb. De a hús kedves barátom, a hús az tőlem való. Tízéves filmrendezői pályafutása alatt nem kapott ilyen tökéletes drá- maszeenáriumot, mint ez. Az a cime, hogy a „Sóbajok hídja.“ Larcey és Torkos László, a világ két legfőbb dráma-professzora, ha élnének szegények, jóizüt ■ csettintenének, olvasva a dramaturg ur kitűnő szcenáriuipát. Olyan szilárd építkezés, mintha Clark Adám láncokból és ^mentből építette volna. Olyan szellemes, hogy Wilde Oscar és Henry Kavendan (utóbbi a francia akadémia tagja) összevéve se közelítik meg a tehetségükkel. Kitűnő, nagyszerű, feíiumeDális a szeenárium, a főrendező azon- 1 savanyúan mosolyog mégis. De hangosan azért a következőket mondja: — Barátom, előre is gratulálok . . . A főrendező este elmegy vacsorázni, a Duna palotába, vacsora után a klubba megy, ahol részt vesz egy kis kellemes zső-ben, éjfélutén kettőkor hazaér, ekkor előveszi a szce- náriumot, amit az ágyban, a villamos lámpa fényénél tanulmányozni kezd. Elolvassa egyhuzamban az egészet, aztán leteszi a paplanra a papirköteget és végig gondolja, mit is olvasott. Hát ez az, amibe bele keli feküdni ? Ez ? Milyen kár volt azt a szép, becsületes témát igy tönkretenni Egészen másként kellett volna felfogni a dolgot. Át kell gyúrni az egészet, i mert igy semmi ki nem jön, igy kész bukás a darab. S másnap hozzáfog az „átgyúrásához. Az átgyúrás alatt aztán végkép nem keli uj- racsinálást, újraépítést érteni. Mivelhogy a szeenárium alapjában egészen jó s amit a rendező belejavít, az az, hogy ő, aki szemtől- szembe ismeri a színészei egyéniségét, egyes akciókat közelebb hoz a szereplők játékához. Egyéb javítanivaló aztán még abból áll, hogy az egyes szintereket megváltoztatja. A „helyszíneket“ is ő ismeri legjobban, tehát törli az olyasmit, hogy aszongya „erdőszéle, görög keleti templommal, körülötte házikók.“ Ilyen gr ’ppé, mindez együttvéve„megvan, legföllebb Oroszországban található. O pedig ezért az egy jelenetért igazán ném kér Aerenszkytől leszépasszét. (Kaphat a rendező egészen gyenge szce- náriumot is, amit valóban át kell dolgoznia elejétől végig. De a rósz szcenátorok lassanként leszoktak erről a nem nekik való területről s igy a rendezők gondja kevesebb lett eggyel. Mozidarabot szcenirozni még ma is nagyon kevesen tudnak.) * i A „Sóhajok hídja« tehát terítékre keni). Nagyszabású film lesz, a legjobb színészek és a legnagyobb apparátus kell hozzá. Kik legyenek a főszereplők ? Tiz elsőrangú színész és színésznő egész szezonra le van szerződtetve, ezek közül négyen nagyon alkalmasak lesznek négv szerepre. De ki játsza el a főszerepet, a „Sóhajok hídjának“ öreg koldusát, aki több száz évesnél és mégis olyan friss, hogy vezére Quaranta város hirhedt orgyilkosbandájának. A szerződtetett színészek mind fiatalabbak a hirhedt öreg Cadoranánál, erre a szerepre egyedül N. ur alkalmas, az X. színház Schildkrautja, aki azonban egyszer, régebben kijelentette, hogy nem játszik el filmszerepet üteoer koronán alul. Háromezret lehet adni érte. Levélke megy a művészhez, aki másnap megjelenik a főrendezőnél, az okosan diskurálni kezd vele és- végül is X. ur a megelégedés pírjával az arcán Írja alá a háromezer koronáról szóló szerződést, amit a kereskedelmi igazgató tesz elébe. — Bajlós 1 — kiáltja el most magát a főrendező, mire a levelezési osztályból, ahol az írógép kisasszonyoknak kurizált, ’ a következő pillanatban átrobajlik a segédrendező. A sogédrendezőt még egyszer bemutatom közelről is az olvasónak, most azonban csak annyit, hogy a segédrendező, aki egy. évig hős szerelmes volt a ciróka-marókai szintár* SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: 6030 NAGYKÁROLYBAN, Jókay-utca 2. szám oooa Telefon 56. szám
