Szatmármegyei Közlöny, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1918-07-28 / 30. szám

Nagykároly, 1918. július 28, 30. szám. XLIV. évfolyam SZATMÁRMEGYEI KŰZLŰNY . •. POLITIKAI LAP = hímiírirassaMaBmsswMaasmmsssasnmsMSOOBMWMMoiaMSBw^BMBsiwwwizjaLi nn mm na ■>!imn m w— - ■»um -■rMi-.rJ«T.|>iuMlm,BM »r»*»«"g«^T-rrMHi^^ ntiiii immniiiii»aMi hhumhii«! SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL H )vá a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: oooo NAGYKÁROLYBAN, Jékay-utca 2. szám ooo* Telefon 56. szám SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : PÁSKÁDY JANOS FÖMUNKATÁRS MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP oooo Egyes szám 30 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: | Egy évre helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve 12 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 10 korona. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora IK 20 fillér. Évforduló. Ma négy esztendeje, hogy eldördült az első puska lövés. — A poklok jubileumot ül­nek. — Négy év óta foly a vér megszakítás nélkül, négy óv óta nem apadt meg a köny- nyek árja. A háború sátáni munkája egy for­rásból két zsilipet nyitott s ezen a két zsili­pen négy év óta szakadatlanul ömlik a vér és könny, ez a két nemes anyag. Hát van még valaki a világon aki a sá­tánok hadát valahou e világon túl keresi, aki va­lami távoli ismeretlen helyen képzeli el a pok­lot s az ördögöket elrémitő formákkal alkotja meg képzeletében és valami együgyü hit­területet népesít be velük, melynek határai még a fantázia birodalmán is messze túl te­rülnek el ? Az elmúlt négy esztendő után nem hihető, hogy éljen ilyen ember. A mi világunk vált pokollá itt négy esztendő óta — és a sátánok rémuralma tart itt azóta szakadatlanul véres, pusztító orgiát, mely alatt mi elvesztettünk már mindent, minden kincset, amit á hit kin­cses tárából a magunkénak tudtunk, csupán az igazságunk hitét őriztük meg, s ennélfogva valljuk tűrhetetlenül, hogy velünk van az igazság Istene. Ez a hitünk tartott meg, ez mentett meg eddig ezer és ezer cyklon forgatagában, ez a hitünk tette lehetővé, hogy megérjük ezt a vö­rös évfordulót. Végig néztük és átszenvedtük ennek az esztendőnek minden egyes napra eső esemé­nyét, tényben forgó tanúi vagyunk ennek az elkeseredett percnek, részesei voltunk minden nap örömének, bánatának, szereplői a világ legvéresebb tragédiájának. Tudunk Ítélni^ a szerzett ismeretek alap­ján, tudunk majd'fizetni, jutalmazni, büntetni a sok igazság tudatában. Tiszta képben látjuk a négy esztendő tör­ténelmét s az azokban tényezőként szereplő egyéneket, a dicső erényeket, a nagy tudást, a vas akaratot épen úgy, mint a bűnös ha­nyagságot, az otromba tudatlanságot és a gyáva tehetellenségct. Nem téveszt már meg a szó és nem szé­dít meg a sok betű, megtudjuk már külön­böztetni a hazug szót és álnok betűt az igaz beszédtől és becsületes Írástól. Nem vagyunk már sem kézen fogott gyér- ‘ mekek, sem orrunknál fogva vezetett mulák és nem vagyunk már a háborús élet analfa­bétái sem. Hosszú iskolát jártunk, tanultunk okultunk négy hosszú esztendő alatt. — Megismertük ellenségeinket, de nem kevésbbé vagyunk tisz­tában szövetségeseinkkel is. Megláttuk a múltak hibáit, a történelem igazságait, de észrevettük a hazugságokat is, melyeket célzatosan tanítottak nekünk. — Kárt tettek ami lelkűnkben, raegmérgezték a tudás forrását, de ennek a négy esztendőnek emésztő füzében, mint a kohóban vált el a szent va­lóság az álnokság salakjától. Sabác és Belgrádiéi Piave és Maiméig minden stáció a mai napon élénk emlékeze­tünkbe idéződik vissza, mennyi üszkös_fal, mennyi hulla és mennyi ronggyá tépett em­beri élet. vouul el szemeink előtt a képzelet gyors szárnyain. A gazság, a bűn sürü dudvája vonul vé­gig ennek az útnak két oldalán. Az állomáso­kon százezrekben csoportosulnak az árvák és özvegyek. A háttérben hazátlan földönfutók szomorú karavánja sorakozik. Mennyi temető, mennyi kórház, mennyi tanyája a siralomnak, gyásznak. És az ég sötét borult, a mai napon, az ötödik év küszöbén is. Hát ki hiszi még, hogy ezt az emberek intézik, hogy az ember akarja ezt, a huszadik század kultur embere ? Hát a teremtés koro­nája a büszke kultur ember oda fejlődött tehát, hogy ölni, gyilkolni, pusztítani tudjon csak, minden tudása csupán arra való, hogy gyilko­lásra pusztításra minél válogatottabb formákat és eszközöket tudjon kitalálni, szép templom, tágas és sok iskola is csak arra való neki, hogy legyen mit elpusztítani és legyen hely hol gyilkos eszközöket el raktározhasson, a kórház is csak arra jó, hogy ott meggyógyítsa a sebesültet, hogy minél hamarabb ismét gyil­kolhasson ? Őrült világ ez, melyet a józan ész bá­mulva csudái meg s kétségek közt figyel 4 esztendő óta. Azok az egyének, akik ezt az összeveszett tragédiát szerezték és rendezik még ma is, honnan vették vagy hová tették lelkűket és mit gondolnak, hogy a milliók meddig fognak még az ők megbomlott agyrendszerük után igazodni ? Nem jut egy percre eszükbe, hogy az igazságnak egy csoda fáklyája kifog gyűlni s ennek világánál ők pőrén, nyomorultan fog­nak lezuhanni abból a magasból, ahol még ma hatalmaskodnak ? Copsy. Fagaustine Dávid, vezerügynök, zálogház- tulajdonos stb. fel-alá járkált kimberley irodá­jában. Élénken gesztikulált. Komoly ráncok voltak az arcán, intenzív gondolatmunkát vég­zett. Az ajtó mellett állott Lung-Tsing, a kínai és alattomos mosollyal figyelte mr. Fagaustine izgatottságát. Nem csekélységről volt szó Lung- Tsing olyan ajánlatot tett az ügynöknek, amely sok pénzt jövedelmezhetett neki, de amely egyúttal az állami ügyésznek szolgáltathatta ki őt. „Illicit Diamont Buying“, tiltott gyémánt- kereskedésről, azaz lopott csiszolatlan, a bá­nyamunkások által titokban elcsent gyémántok eladásáról volt szó. Ez mindenkor virágzó üzlet Kimberleyben. Akit tetten érnek, annak néhány évi fegyház jut. Annál raffináltabb cselekkel igyekeznek megtéveszteni a felügyelőket. A kínai egy kiválóan ravasz, teljesen uj trükköt eszelt ki. — Hogyan történjék hát a dolog ? — Egészen egyszerűen sir. Nézze meg ezt a kutyát — egy kínai agárra mutatott — Topsynak hívják és parókát visel. A kínai egy bőrt húzott a kutyára, a meztelen agár dús bundája kafferkutyává változott. Ebbe a paró­kába kis zsebeket varrtunk a kövek elrejtése céljából. Jimy a kaffer magával viszi Topsyt a De Beers bányákba, ott dolgozik egy hóna­pon át és újra kijön onnan. Senki sem fogja megmotozni a kutyát. És mennyibe kerül ez ? — Adjon nekem ötven fontot a kutyáért és a haszon felét. — Kövekben ? — Készpénzben. Alkudoztak, végre megegyeztek. A *De Beer8-bányák egy elzárt erősen őrzött lakóhelyet tartanak a gyómántbányászok részére, amelyet egy ember sem hagyhat el a munkaidő szerződés lefolyása előtt. Ézt a la­kóhelyet Comprundnak nevezték el. Másnap egy ügynök egy kaffert hozott oda, aki munkát keresett. A koffernek volt egy kis borzasszőrü kutyája, mint amilyet a kafferek rendszerint tartani szoktak. Rögtön felfogadtak ; munkásra mindig van szükség. A mélységből kék földet emeltek ki a tartályokkal, amelyet leszórtak a földre. Jimmy kotorni kezdett benne. Nagyon butának tette magát. A nyersgyómántot nehéz felismerni, olyan mint az apró kavics. Jimmy minden pillanatban egy értéktelen darab kövei futott a felügyelőhöz, megkérdezni, nem-e gyémánt. A felügyelő bosszankodott a buta kafíeren és nem ügyelt reá; ez amúgy se talál soha éle­tében egy gyémántkövet. A borzas Topsyt szörnyen zsenirozta a dupla szőrzete. Odadörgölődzött Jimmy mez­telen lábszáraihoz és amikor a felügyelő egy­szer elég messze járt tőle, úgy tett, mintha keresgélne a kutya szőrében —- milehet, ami ■bántja ? Egészen feltűnés nélkül csinálta, ér­tékesebb. Amikor a Ging és a felügyelő hau- gos kiáltása „Tsaile“ (oszolj) a déli szünetet jelezte, Fagaustine és társa meg lehettek elé­gedve az eredménnyel. Persze naponta nem volt oly szeren­csés Jimmy. Néhány követ át kellett adni a felügyelőnek, nehogy elcsapják. Egy hónap leforgása után szép csomó gyémántot gyűjtött és a felügyelőnek felmondta a szolgálatot. Elkülönített helyiségbe vitték, ricinus ola­jat kellett innia — aztán elbocsájtották. Jimmy és Topsy szabadok voltak. Első ütjük Lung-Tsinghez vezetett. A kínai megfizette a kaffert és a kutyát a szerződéshez megfelelőenFagauslinehez vitte. Az ügynök minden oldalról megtapogatta a kutya bőrét és megérezte mindenütt a kemény köveket benne. Elégedetten mosolygott. Egyet­len gondolata most az volt, hogy hogyan csalhatná meg a kínait a nyeremény felének kifizetésével. Lehúzta a kutyáról a vendégbőrt, kiürítette annak zsebeit, gondosan megmért minden követ ős számolni kezdett: a kövek megértek 5000 fontot. S TERNBERG . HKE.D“ ,-----------Tim r— --------,------- hangja paratlan! ^B udapest, VIIB, ffiáüőczi-ut 60, saját palota. Kitűnő hangú, szép munka . K 30.— Hangverseny hegedű, mesés jóhangu..............................K 60.— Vo nó . . K 8.—, K 12. K IS.— Rendelésnél a pénz előre beküldendő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom