Szatmármegyei Közlöny, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1918-07-07 / 27. szám

Nagykároly, 1918. július 7 S7. szám XLBV. évfolyam POLITIKAI LAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Hava a !ap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : moo NAGYKÁROLYBAN, Jókay-uiea 2, szám eoce Telefon 56. szám ' SZERKESZTÉSÉRT FELELÓ3 : PÁSKÁDV J k Si 0 S FŐMUNKATÁRS MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ocoo Egyes szám 30 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve 12 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 10 koron«. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora I K 20 fillér. f\ kötelességérzet csodája. A nfolc2dik hadikölcsön. Jókay említ valamelyik elbeszélésében egy katonatisztet, aki fontos parancsot visz és e közben sziv»n lövik, de oly erős benne a kötelességérzet, hogy h.alá- los sérülésével is elvégzi kiküldetését s csak azután roskad össze. A múlt héten a magyar nemzetet is szivén találta egy gonosz habár* nem is halálos hir, mely olaszországi támadásunk meghiúsultáról, sok vitéz harcosunk vesz­téről szólott. Éppen folyamatban van a nyol­cadik magyar hadikölcsön jegyzése s az itthon maradottak társadalma azt ismeri, legfőbb kötelességének a teljesítésében még csak pillanatra sem zavarta meg a szivére hullott csapás, sőt inkább még serkentőleg hatott, mert abban az időben tömegesen és nagy összegekben folyt a hadikölcsönre való aláírás tovább. Mondatnyik sem kell, hogy az olasz- országi balesetnek nem lesz káros utóha­tása sem hadviselésünkre, sem belső ál­lapotainkra, sőt talán újabb erőgyűjtésre ösztönző hatással lesz, mint van olykor az érvágásnak nem a regényes képzelet előz­ménye, hanem a világháborúban is sok­szor tapasztalt valóság, hogy a magyar hazafias köteieségérzet természeti erőkön is diadalmas csodákra képes. Most döbbentsük meg ellenségeinket az aláírásnak még hátralevő napjaiban az­zal, hogy nyolcadik hadikölcsönünk még tündöklőbb eredményű lesz a Piave menti baleset hatása alatt, mint lett volna kü­lönben. Interpelláció a királynéról ter­jesztetett rágalmakról, Huszár Károly : Amit az entente katonái éa h*ds0r«g*i lóvén nem tudott elérni, azt most alattomos aknamunkával igyekezik véghez vinni a központi hatalmak államai ell«n. Lát­tuk, mint próbálták a központi hatalmak ellen érvényesíteni a bolseviki eszmékkel szaturált hadifoglyainkat Oroszországban, tudj ujj, hogy mi történt a szláv népekkel, hogy fellázitoták és hűtlenségre osábitották az embereket. Na gyón jól tudjuk, hogy az entente külön minisz­tériumot szervezett, hogy e titkos, alat­tomos propagandát, vakondok jnunkát az or­szág határain btliil folytassa. Óriási erőfeszí­téssel és óriási költséggel folyik ez a munka és eredményei itt is, ott is mutatkoznak. Gya­núsító vádaskodások gonosz rágalmak, hiszté­rikus pletykák kelnek szárnyra az ország leg távolabb vidékein egyetlen egy napon. Legújabban pl. Zita királyné nevét von­ták bo a hazugságok szövevényeibe. Én nem akarom semmiféle formában reprodukálni a letykákat. (Élénk helyeslés.) és azok küiön- öző variánsait, mert sok futóboloud van az országban, aki ilyeneket elhisz és különösen tudjuk, hogyr Ausztriában még nagyobb mére­teket öltött, mint Magyarországon a pletykák terjedése. Oly válságos idők ban, mint a minőket a világháború alatt él át az ország, pillanatig s«in szabad tűrni a királyi tekintélyűik a ki­rályi osalád népszerüsgének és annak a sze­retetnek, hódolatnak én ragaszkodásnak bármi­féle mester*égés eszközökkel való csökkenté­sét, (Igaz ! Ügy van!) műt a magyar társa­dalomnak egésze, úgy, mint a képvisalőház pártkülönbség nélkül, milyen rendű és rangú ember válíozbaíatlan hűséggel ás ragaszko­dással van a királyi' család minden tagja iránt és csak megbotránkozással ős undorral fordul el minden ilyen pletykától. Ha mégis feleme­lem szavamat, azért tettem, hogy e dolognak nyilvános folfakasztásával. módot és alkalmat adjak a kormánynak arra, hogy nyilvános fó­rumon a hazugság zughutaga elé zsilipet ál­lítson, gátat vessen, hogy o hazugságnak cgy- szeramindeokorra határt szabjon. Ha ebben a a tekintetken világosan félreérthetetlen nyilat­kozatot kapunk, akkor Magyarországon min­denütt, aki e pletykákat terjeszti, az ellenség cimborájának, felség sértőnek éa hazaárulónak fog tekintetni. (Elénk helyeslés) Sokkal magasabban áll királynénk fon- költ személye és egyénisége, semhogy őt bár­miféle vád ellen védnünk kellene Nincs olyan magyar férfi, nincs oly nő. aki egy percig is hitelt adna e vádaknak. Teájuk, hogy a ki­rályné a családanyák mintaképe,, tudjuk mily féltő gondban, mily szereiben részesíti gyer­mekeit magyar nevelésben, tudjuk, hogy első cselekedete az volt, hogy a koronázási aján­dékot az erdélyi károsultak részére és az er­délyi gyermekek részére adta és amikor az erdélyi betörés nyomán nyomor volt, cipővel, ruhával látta el a- ottani gyermekeket, gyer­mek otthonokat, katonakórházakat látogatott és mint jótékony angyal járta körűi a vidéket, amelyen a háború hazánkban a legnagyobb pusztítást végezte. A szociális jótékonyság te­rén példaképe minden nöuek, a hadigondozás terén Magyarországon kiváló érdemei vannak a rokkant katonák, özvegyek és árvák a mo­narchiában sokat tudnának mesélni áldott jó kezéről és szivéről. (Igaz ! ügy van !) Szeretném ideidézni szemünk elé azt a fenséges jelenetet, amely a koronázás alkalmával lefolyt, amikor Szent István palástjával a vállán a király fel­vágtatott a koronázási dombra s az ország kardját magsuhogtatta az ország négy tája felé. Láttuk, mint lelkendezett hitvese, látván az ablakból, amikor királyi férje a szent Ist­ván kardját suhogtatta. Meg vagyok róla győ­ződve, hogy a magyar királyné szivében ma is. ez az érzés él. Meg lehet győződve a hazának minden egyes polgára, hogy a mi királynénk a nép iránt odaadó szeretettel van, tiszteli, be­csüli a magyar nemzetet, ezért semmiképen semmiféle magyar társaságban nem szabad, megtűrni, hogy áldottlelkíi királynénk nirabu- szái megraboJják, becstelen rágalmazásokkal (Igaz ! Úgy van!) Felségsértőként keil elbánni mindenkivel, aki jelenlétünkben e pletykának terjesztését tűri. H ekerle a rágalmakról és- a terjesztők megbüntetéséről. Wekerle Sándor miniszterelnök: T. kép- víselöház 1 Általános botránkozást keltenek azok a már jó ideje keringő hírek, melyek folsőgta királyunknak igénytelenség, egysze­rűség » odaadó munkásság tekintetében való­ban mindnyájunk előtt bámulandó példaként tündöklő magánélete dacára (Élénk helyeslés I a jobb- és baloldalon,) csodásán szépóserköl- ! esős családi «élete dacára (Általános élénk he- i lyeslés) mindenféle rágalomból törekszenek e magánélet tisztaságát elhomályosítani, s tető­fokára hág ez a botránkozás ma, midőn annak a királyi párnak, mely érzésben és fel fogás- | bau annyira azonosította magát a mi érzüle- ! tünkkel és hazafias felfogásunkkal, (Általános, élénk helyeslés,) az állami érdekekbe ütköző magatartást inputálnak s különösen felséges királynénknak magatartását gyanúsítják. (Hali- íjuk ! Halljuk !) É valótlan híresztelésekben csak újabb jelenségét látom annak a kétség­telenül ellenségeinknek — az ententenak — köréből felmerült zavarokat és bizalmatlanságot idézzen elő, jeleneseiben meglazítsa a hódoló tiszteletnek és szeretetnek azt az arany kap­csát, mely mindnyájunkat felséges királyunk­hoz és királynénkhoz fűz. (Általános élénk helyeslés.) Talán felesleges annak íölemlitése, hogy mindezek a híresztelések nem csak ha­zugok és valótlanok, hanem tartalmuknál fogva már önmagukban lehetetlenségek és képtelen­ségek (Általános élénk helyeslés) s hogy a közérzület sokkal melegebb az uralkodó pár iránt, hogy sem bármely körben is hitelre ta­lálnának. (Igaz! ügy van !) Mindezáltal köte­lességemnek tartottam minden irányban intéz­kedni (Élénk helyeslés) az iránt, hogy a hírek terjesztői lehetőleg kipuhatolhassanak s élj árá­nak megfelelően megtoroltassék. (Élénk he- iyesiós.) Hasonló értelemben hívtam fel az összes főispánokat, hogy a híresztelések s azok megtorlása iránt intézkedéseket kezdeményez­zenek s úgy maguk, mint az összes hatóságok hivatalos működésűk és társadalmi érintkezé­sük körében mindent ' elkövessenek, hogy a hírek valótlansága köztudomássá váljék s a közönség meguyugtattassék. (Élénk helyeslés) A hírlapirodalom terén külön intézkedések azért nem^oltak szükségesek, mert hírlapjaink örven­detesen önmagukból közreműködnek, hogy a közönség borzalommal forduljon el a bűnös híresztelésektől s ezáltal kétségtelenül közre-' hatnak arra, hogy megerősödve újuljon meg és verjen mélyebb és mélyebb gyökereket az a hódoló tisztelet és szeretet, mely változatlanul él benniink a felséges királyunk és királynénk iránt. (Általános éa élénk helyeslés és taps. Felkiáltások Éljen a király és a királyné. A választ egyhangúlag tudomásul vették. Kenyéroszfás. ­Kibokrétázta magát a magyar föld, fel­rakta magára legszebb ékességét, a buzake- resztet, mert ünnep van, — aratnak. Örvendünk is leikünk természetes örö­mével, de sóhajtunk is, mikor látjuk a keresz­tek ezreit, mert eszünkbe jut, hogy megadta az Isten nekünk, de olyan körülmények között élünk, melyek nem engedhetik meg számunkra a szabad rendelkezést e legnagyobb kincsek felett, amelyek előteremtésén pedig annyit dolgoztunk, olyan sokat fáradtunk és annyi verejtéket hulattunk. Aggódva, sőt nem tudjuk letagadni, hogy félve várjuk az időt, melynek elkövetkeztóvel látni fogjuk jut-e nekünk belőle a mi megélhetésünkhöz elegendő mennyiség, ka­punk-e midennapra, ha szűkösen szabva is egy darabka kenyerei, a nekünk legdrágább, legnélkülözhetetlenobb táplálékot. Nem kell nekünk magyarázat, tudjuk, érijük mi, hogy bármilyen bővon termett is, nekünk mégis osztott adag jut, mert nagyon

Next

/
Oldalképek
Tartalom