Szatmármegyei Közlöny, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1918-01-06 / 1. szám

SZATMARMEGYEI közlöny A kenyérmagvak rekvirálása. Vármegyénk alispánja a kenyérmagvak rekvirálása ügyében rendeletét adott ki, melynek főbb pontjai a következők: A gabona átvétele tárgyában 100000--917. szám alatt kiadott O. K. H. rendelet értel­mében foganatosított eljárás eredménye azon termény összeget, melyre a hadsereg s az el­látatlan lakosság élelmezése céljából feltétle­nül szükség van, meg sem közelítette, miért is az országos közélelmezési hivatalt vezető miniszter ur az átvételi eljárás .beszüntetésével 150000—917. számú rendeletével a búza, rozs, kétszeres, árpa, zab, tengeri, tatárka, köles, valamint bab, borsó, lencse, lóbab és takar­mány borsó készletekre és mindezek őrlemé­nyeire a rekvirálást elrendelte azon megha­gyással, hogy a törvényhatóság területéről az átvételi eljárás folyamán beadott termények beszámításával összesen 70000 mm. gabonát, illetve hüvelyest kell beszolgáltatni. Az átvételi eljárás 10000 mm-t kitevő ered­ményének levonásával 6o000 mm. lesz az az összeg, mit az újabb eljárás folyamán elő kell teremteni. Ezen tekintélyes mennyiség biztosítása céljából szükséges, hogy úgy a termelőknél, mint minden más ellátottnál a meglevő kész­letek újból a legpontosabban felülvizsgál­tassanak s a legszigorúbb takarékosság szem előtt tartásával állapíttassák meg a szükség­let és ennek alapján az átveendő termény­mennyiség. A vármegye területére kivetett contingens biztosítására elrendelem a havonkénti fejada­gok következő leszállítását: I. 15 éven felüli őstermelő férfimunkás­nál 12 kilóra; II. minden más őstermelő és családtag ré­szére 10 kilóra; III. más ellátottaknál 10 kilóra; IV. tengerivel ellátottaknál lő éven fe­lüli őstermelő férfimunká3 16 kilóra ; V. egyéb őstermelőknél 13 kilóra; VI az Országos Közélelmezési Hivatal elnökének 7100—917. számú rendeletével ipari munkások és családtagjai részére megál­lapított havi l’sztadagokut: Tárnában dolgozó bányamunkásoknál 1-1 kilóra. Kiilszinen dolgozó bányamunzásoknál 10 kilóra. Éjjeli üzemben alkalmazott munkásnál 10 kilóra. Erdőkitermelési üzemben alkalmazott munkásnál 9 kilóra. Minden más nehéz munkásnál 9 kilóra. Könnyű testi munkás és munkás család­tagoknál 74 kilóra Amennyiben tehát az üzemek és vállala­tok munkásaik részére annak idején gabo­nái vásároltak, a fenti megállapítás folytán feleslegként mutatkozó rész átveendő. VH. Az időszaki munkásokra szükséges termény nem holdanként, hanem a tényleges szükséglethez képest a leszállított fejadagok szerint állapit indó meg. Vili. Állatok takarmányozására, valamint hizlalására visszatartott gabona nemüekből a tényleges készlet 20 százaléka veendő át. Amennyiben az igy rendelkezésre álló összeg som fedezné a hatósága területére kivetett contingenst, indokolt előterjesztésére a fejkvótának további leszállítását fogom el­rendelni. Az Országos Közélelmezési Hivatali veze­tő minister ur 150000—917. sz. reridelete ér­telmében a rekvirálás végrehajtása a hatóság feladata lévén : felhívom Cimet, hogy a községi és körjegyzőket mielőbb összehívandó tiszti értekezleten a rekvirálás gyors és szi­gorú keresztülvitelére utasítsa. A nyomtatványok a Róth és Tóth czégtöl Nagykároly távirati vagy telefon utján is be­szerezhetők. Végül utasítom Cimet a 150000 —917. sz. közélelmezési ministeri rendelet minden rész­letének szigorú betartására, figyelmeztetem különösen a minden meg-alkuvást kizáró kór- ielhetlen egyenlő elbánásra, mert esakis az egyenlő elbánás és a talált minden visszaélés és kihágás igazságos, de rószrehajlatlan szi­gorral foganatosított megtorlása nyugtathatja meg a közönséget. Meggyőződésem, hogy maga a közönség is segítségére lesz a hatóságoknak, ha meg­érti, hogy a hadsereg ellátása és ezzel egész jövőnk, egész exisztonciánk függ a requirá- lási eljárás eredményétől, nem lehet senki annyira hitvány, annyira önző, hogy kicsi­nyes önérdekből kockára tegye 4 esztendő ren­geteg áldozatának, tengernyi szenvedéseinek minden eredményét, elvegye kedvező kilátá­sainkat csak azért, mert nem hajlandó meg­vonni magától azt, amit mint nélkiilözhe- tőt élelmiszeréből a haza oltárára tehet és éreznie kell mindenkinek, hogy a nélkülö­zés mily, alig érezhető kis részét vállalja a küzdők nélkülözése és szenvedéseivel szemben »ki pedig érzését leküzdeni a mai hely­zetben sem tudja, azt hadd seperje mielőbb szemétdombra a megérdemelt közmrgvetés. — Igyekezzék azért Cim lehetőleg megismer tetni és Kitárni a helyzetet, megértetni, hogy elengedhetetlen, hazafias kötelesség min­den nélkülözhetőt odaadni a kívánt élelmisze­rekből. A cél érdekében meg kell követelnem Címtől a legszigorúbb személyes ellenőrzést s alárendelt hatóságai legszigorúbb utasítását, mert felelősségemből kifolyólag bárhol és bár­mely részről tapasztalt mulasztást vagy hanyagságot megtorlás nélkül nem hagyhatok, előre is jelzem, hogy az eljárás során annak menetét személyesen, vagy kiküldöttem utján szigorú és éber ellenőrzés tárgyává te­gyem. kokból, benne egy ici pici kis gyerek viaszból — es körülötte három koronás gyerek, tar­kára festve a Kleon unokái és az öreg Bar- Abbas olyan szép históriát mesél hozzá. Pontius: Hát ha olyan szép, — jöjjenek be és csinálják itt a komédiát az átriumban, nézzük együtt. Nepos: (elragadtatással) Te is megnézed Jó, futok értük. (Elfut) Gaius : volna kedved végignézni ezt a gyerekes mmiszteriumot ? Nepos f És te nem nézted a konyhában? Gaius: Jaj, engem Nepos keményen tar­tott, rám parancsolt és tudod, hogy az egyet­len ur, akit uramul ismerek és aki zsarnokom tud lenni. Pontius : Pedig nem is vagy a nagyapja nem is vagy még gyerek. Már nekem csak a gyerekjáték való . . . Gaius : Hallottál valamit ezek felől ? Úgy látszik keleten megint valami uj felekezet van alakulóban. Pontius: Sohse ráncold a homlokod, vén stoitkus, nem sok kárt tesz majd a filozófiátok­ban hi z látod, hogy a gyermekeknek mesél Gaius : Meg a rabszolgáknak. (Nepos visongva, tapsolva előrefut, Bar- Abbas és Kleon, két vén rabszolga behozzák a jászolt, cselédség utánuk, apró rabszszolga- gyerekek egy egy fehér báránykát piros szál lagra kötve behoznak. A jászolt felállítják, a gyermekek a báránykákkal köréje telepednek, a cifra koronákkal tarkán keleti királyoknak öltöztetett gyerekek a két öreg rabszolga ve­zetése mellett körüljárják énekelve a jászolt. Pontius: No öreg^ Kleon, magyarázd meg a misztériumodat. Keleten voltam pro- consul évekig, megismertem minden keleti misztériumot, de ezt nem láttam soha. Kleon :Uram, annyira még nem va­gyok beleavatva, hogy elbeszélhetném, de a vén Bar-Abbas el tudja ám szépen beszélni, — engem is ő térített, meg ezt a fejér-népet is a megfeszített hitére. Pointus: Beszélj hát, Bar-Abbas. Bar-Abbas: Nem vagyok én arra méltó, nagyuram, van itt most Romában egy tarsusi férfiú, aki ékesebben el tudja mondani. Az én együgyű szavam csak egyeseknek, meg szol­ganépnek jó, de ha parancsolod, hát elmon­dom. Lásd ez a kis bábu ábrázolja Messiást, Isten fiát, akit elküldött, hogy megváltsa bű­neiktől az embereket. Pontius: Ejha! — Ezt jól tette, aki tette, hogy tette ? Ber-Abbas : Úgy, hogy meghalt értők a keresztfán. Gaiiis: Na Pontius, most már okosabb vagy ? Pontius: Beszólj csak öreg. Gaius ; Jézus volt az ő neve és jászol­ban született, báránykák és napkeleti kirá­lyok jövőnek istálíóbeli bölcsőjéhez. Mikor pedig felnőtt, prédikált. Pontius : Ezt beszéld el. Gaius: Beszélt az Atyáról, ki minden embert egyaránt szeret. És beszélt a szerétéi­ről, mely nem ismer kiilömbségot ember és ember közt. Hirdette, hogy boldogok a sze­gények és sújtotta a gazdagokat és hatalma­sokat. Az örök boldogság életét nyitotta meg azoknak, kiknek jó a szivük és szeretettel teli — és az örök kárhozást azoknak, akiknek szive megkövéredett és nem akarnak füleik­kel a szeretet szavára hallgatni. És igy tani tóit: Menj, add el az összes marháidat, arany, ezüst marhádat, földedé házadat a szegé­nyeknek. Mert úgy gon óold el uram, hogy a szegények, a toprongyos o\j., a meggyötörtek, a keserves szivünk, a letip róttak,_ a koplalók, a megvetettek voltak az ő házanépe. És maga köré gyűjtötte az esett leányt, mert megbo- csájtá minden vétkét, mivelhogy nagyon sze­retett, a bélpoklosokat, mert hogy gyógyítaná őket, a rabszolgákat, mert megmondák neki, hogy őt szerotik, jobbjánál fognak ülni az Ur, az örökkévaló asztalánál. Levette a sza­vával ,a nyomorgók terhét, a verojtékesek szégyenét, az eUaposottak gyűlöletét. Pontius : És mi lett vele ? Bar-Abbas : Bíró elé állították, elítélték, megkinozták és megfeszítették. Gaius : v/stobaság a halálos Ítélet, em­berhez méltatlan a kinpad — de végre mit tehettek volna vele? Ezek a tanok az állam rendjének örökös veszedelmei . . . Bar Abbas : De feltámadott a harmadi/c ! napon, aztán felszállt a menyekbe és mikoron újra betelnek a napok, eljön újra végső Íté­letet mondani elevenek és holtak fölött. Aki pedig hiszen benne és a szeretet igéit gya­korolja, az örök üdvösség részesévé legyen. Pontius. Es régen történt ez a história ? — Mikor feszítették meg ? Bar-Abbas: A koponyák helyén volt Jeruzsálemben, —■ a kis fiain akkora volt mint az unokád, a kezemen vittem oda, — most meg olyan idős lenne, mint Gaius. Pontius: Vagy 25 évvel ezelőtt. Hisz akkor én voltam proconsul Jeruzsálemben. (Élmólá7. A szolgák beíejeztók a betlehemes játékot, a jászolt, a báránykákat kiviszik, a népség kimegy. Nepomus nagyapja mellé kuporodik.) Nepos: Ugy e szép volt nagyapó? Pontius (töprengve): Nem jut eszembe az a zsidó. . .Hogy is hívják? Jézusnak mondta . . . Nem emlékszem . . . persze, persze, volt ott kivégzés elég, — nagyon nyugtalan fajta a zsidó ... de erre a Jé­zusra nem tudok visszaemlékezni. Védjegy. artisan-V A világ íeydrágább, de egyszersmind legjobb szivarkahüvelp: ^ „MODI A N Ö - CLUBS PE Cl A LITE “ Vigyázat: fjüf' Utánzatok vannak forgalomban I Sodorni való papír ára 30 fillér. _________________________________

Next

/
Oldalképek
Tartalom