Szatmármegyei Közlöny, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1918-01-06 / 1. szám

^faififfkátroSy, 1918. janti^p 8 I. szám XLIV. évfolyam KÖZLÖNY POLITIKAI LAP SZEBRESZTOSEG ES KIADÓHIVATAL Hová a Sap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: 0)00 NAGYKÁROLYBAN, Jókay-uícn 2. szám ocoo Telefon 56. szám SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : PA5KÁOY JáfíOS FOMUNKATÁRS MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP #eo* Egyes szám 30 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve 12 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 10 korona. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér* sora IK 20 fillér. Uj célok. Az 1918-adik esztendő reánk véradá­sával az a íeladat vár mindnyájunkra, hogy életberendezésünk, munkálkodásunk, törekvéseink eddigi lolyamatát egy uj irányba tereljük át. A háború negyedfél évének megmér­hetetlen: terheit,- ki nem számítható felada­tait csak úgy voltunk képesek elviselni, illetve teljesíteni, ha életberendezésünket, munkálkodásunkat és minden törekvésün­ket ezeknek a céloknak irányába állí­tottuk be. Most pedig, mikor a jóhiszemüleg számba vehető kedvező jelek szerint ott állunk, hogy véget vetve a háború áldat­lan állapotának, rátérhetünk a produktiv, munkás életre, megint csak az a teen­dőnk, hogy ennek a célnak szenteljük életmódunk minden irányát, az átmenetet tegyük minél simábbá és a békés jövőnk eredményeit minél intenzivebbé. Ez á cél minden lépésnél lebegjen szemünk előtt. Csak a békés idők vissza­téréséért való állandó epekedések mellett gondoljuk a háború utáni időt boldognak és könnyűnek, valóban azzá azonban csak akkor lesz az, ha éppen olyan hévvel és buzgalommal készítjük elő, mint a hogy neki készültünk és egész irönk neki fe­szítésével láttunk neki minden féle teendő elvégzésének, melyet a háború sikerének célja tekintetében szükségesnek láttunk. Erős, kitartó és öntudatos munkára lesz szükségünk addig is, mig teljes való­jában elérjük ezt az óhajtott időt és még azután is nagyon sokáig, mert ne felejt­sük el, hogy azok a háborús terhek, me­lyek a három és fél. év alatt napról-napra nagyobb mértékben szakadtak nyakunkba, a háború befejezésének időpontjával nem hullanak le vállainkról, hanem azoi<at még tovább is, talán nagyon hosszú ideig ta­lán nagyon kedvezőtlen viszonyok között is hordoznunk kell. Alkalmunk volt hallani arról, amit különben a napi sajtóban is olvashattunk, hogy a béketárgyalások kedvező mene tőnek hírére a háború banditái tömegesen jelentkeznek az elrejtett árukkal, s bogy nagyon sok kereskedelmi cikkben jelen tő.s kínálat kezdett mutatkozni. Ezek most még csak előjelek, halvány tünetek, me­lyek méretekben a béke tényleges bekö­vetkeztével azonnal hatalmasan meg lóg­nak izmosodni Ez a körülmény már magában is arra indít bennünket, hogy beszerzések, beruházások tekintetében tartózkodók le­gyünk, tűrjünk, nélkülözzünk vagy a leg­csekélyebb méretekre korlátozzuk. Ipar, kereskedelem tekintetében ha­sonlóan járjunk el, ne rohanjunk meg­gondolatlanul sem a bevásárlásokkal, sem i anyag előkészítéssel; vegyük figyelembe, j hogy az a rengeteg anyag és áru, melye- i két ma még a háború 'óriás, üzeme tart | lekötve, a béke bekövetkeztében a pol­gári lakosság érdekei számára lesz átbo- csátva, amelynek eredménye sokkal jóté­konyabb hatással lesz az átmenetre, mint azt ma még számításba lehetne venni. Ezt megelőzőleg persze a háborúban ma­gasan kvalifikált vállalkozó szellem igye­kezni fog megelőzni, vagy saját érdekei­nek szolgálatába befogni, de éppen ennek szemmel kisérésé és gondos figyelembe vétele lesz a mi feladatunk. Nem kevésbbé jelentős dolog lesz a mezőgazdaságra vonatkozó teendőknek céltudatos előkészülete és az uj céloknak megfelelő irányba való terelése. A háború egv uj, mondjuk háborús mezőgazdasági rendszert teremtett, melynek a békés időkben való folytatása egyáltalában nem lenne kívánatos. — Az igás jószág állománynak és sertés állománynak növe­lése első sorban tervbe veendő, a földek­nek a háború alatt elmaradt trágyázása pótlandó. Ezeken kívül első rendű törek­vés kell legyen gazdasági gépek beszer­zésére megfelelő töke felett való ren­delkezés. Az uj céloknak megfelelő átalakulás fokozatos és tervszerű keresztülvitelén gondolkoznunk kell, mert a békére való átmenet csak úgy sima és örömökben tel­jes, ha éppen olyan célirányosan készü­lünk Jel reá, mint felkészültüuk annak idejében a háborúra. .JCAFFE RESTAURANT Budapest, vh. Erzsébet* kÖrút27. ■ mmmammmm > Karácsony Pontius Pilátusnál. Szin: Szellős római átrium. A közepén csobogo szökőkút, a medencéje négy sarkán háromlábakon nagy serpenyők, tele parázzsal amelyre csinos rabszolgafiuk időnkint iíiatozó szereket, arabus temjént s gileádi szárított balzsamot szórnak. A falak egyikén Hellén mester müve, Flóra ünnepét ábrázolja, a többi falakon arabeszkekkel körítve egyptomi bái- ványesoportozatok. Az átrium hátsó végét egy oltár a Lareseknek és egy Serapisnak. A két oltár közt a fal közepén egyszerű kőasztal, a tetején lobogó tűz, — egy rabszolga vékony illatos cédrusfahásábkákat rak reá. A kőasztal előrészén bevésve e szavak : Deo Ignoto. (Az ismeretlen Istennek.) Idő : Kr. u. 58. Személyek : Az öreg Pontius Pilátus,'most római senátor s aranygyűrű« lovag. Hetvené­ves, jókedvű, de a kor rueggörn'yesztette már. Biborszegélyü hófehér tóga van rajta Pontius : Rakjatok csak a serpenyőkbe, — te, Leander, ne füstölőt, hanem szenet, di­dergők ebben a szellős átriumban. 1. rabszolga: Csúnya, szeles, zegernyés idő van kint nagyuram, •— én nem emlékszem hasonlóra Rómában, soha. 2. rabszolga: Én emlékszem, hogy egy­szer épp igy január kalendúrja hetében hő is esett az Aventineuson. Pontius: Hízelegtek, rossz fiuk, a hidegre fogjátok, amit pedig a vénség okoz. Egy na­gyapót nem melenget már más, mint az uno­kája. Hol vau a kiesi Nepos'? 1. rabszolga: Gaius lovaggal kint pe­pecsel valamit a cselédházban. Pontius: (csodálkozva) Gaius, a lovag, a stoikus bölcs a cselódházban. Ám maradjon ott Gaius, de hozzátok be Nepos unokámat, didergők, hiába ülök a két teli üst közzé, fá­zom. Csak az a gyerek tud felmelengetni ki­csiny két kacsójával, (rabszolga el) Ugyan mondd csak öreg cseléd, miért a legmelegebb jószág a világon a kis unoka keze és miért szeljük jobban mint az édes gyermekünket szerettük ? 2. rabszolga: A fiukat nem magának ne­veli az ember, mihelyt megpihésednek, szárny­ra kelnek és mennek ki a világba — akkor még az apa is kint van a világban, har­cos, küzdő, akár szembe is kerülhetnek. De ha nagyapó az ember, visszatér a fészekbe, nem kívánkozik ki onnan s örül annak a kis fiókának, amit ott talál. Pontius: Nem hiába kaptalak Seaecától ajándékba öreg, bölcs vagy, nagyon okos dolgokat beszélsz, csak igazad nincs. Megmon­dom én neked az igazságot, nem rátöri bői­csességgel, de annál igazabban, a vén ember gyerekké válik újra, meg tehetetlenné, hát szereti a gyermektársaságot, mert férfiak közé nem való már. 2. rabszolga: Legény vagy még te nagy­uram ... Pontius: Tanuld meg, tél van, ha a há­zunk eresze fehér, mint az Alpes. Az emberi arc házeresze a szemöldök, — havas már, mint a Hymetus bérce. (Befut a kicsi Nepos karjával maga után huzva Gaius lovagot) Nepos: Most ne zavarj nagyapó, — sok a dolgom. Pontius: (kacagva) No lám — és aköz­ben nagyapó megfagyhat. Nepos : (odafut hozzá, kacsójával vógig- simitja arcát, aztán tógája alá dugja kezét a szive tájékán) Melegedj fel szaporán nagyapa, mert nekem ki keli menni a konyhába, ~ jaj de szép dolgot csinálnak ott Bar-Abbas a ju- deai és a vén Kleon ... Pontius: Mit csinálnak hát ? (visszatartja a szökni akaró gyermeket) Gaius: Valami keleti babonát. Igazi bar­bár gyerekjáték, — jászolt meg báránykákat, királyokat — ugyan kit érdekelne e sötétel- lők babonája, más iljojn gyermeket, mint Ne­pos. — No hidd nagyapó, nagyon szép az a kicsike jászol, de milyen szép, cédrus szilán­TEENBE1G HEGEDŰ hangja páratlan! Studapesí, Vili, St&üáczi-ui saját palota. Kitűnő hangú, szép munka . K 30. Hangverseny hegedű, mese's jóhangu..............................K 60. Vond . . K 3.-, K 12.-, K 15. Rendelésnél a pénz előre beküldendő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom