Szatmármegyei Közlöny, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1917-06-03 / 22. szám
POLITIKAI LAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Hová a lap szellemi é3 anyagi részét illető közlemények küldendők: oioo NAGYKÁROLYBAN, Jókay-utca 2. szám oooc , Telefon 56. szám FŐSZERKESZTŐ: DARABÄi* T ANDRÁS SZERKESZTÉSÉRT FELELŐ?. : PfiSKáBY JáíiESS FŐMUNKATÁRS oooo MEGJELENIK MINDEN VASARNAP oooo ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy évre helyben házhoz hordya, vagy vidékre nostán küldve 8 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 6 korona. Hirdetések jutányos áron közöltéinek, o „NyiStiér“ sora 60 fillér. A főispán búcsúja a vármegyétől . Egyhangú tiltakozás a választójog kiterjesztése ellen. ft vármegye közgyűlése. Nagykároly, 1917. május 31. Ezelőtt hét esztendővel a legnagyobb politikai felfordulás, zajosan dúló belső viharok közepette váltotta fel a Tisza kormány a távozó koalíciós, majd a Khuen-Héderváry és Lukács-kabinetet. Az újonnan jött kormánynak a dúló pártviharok közt egyik legnagyobb gondját az adta, hogy a vármegyékben exponenseit, a főispánokat úgy válogassa meg, hogy azok egyénisége alkalmas legyen arra, hogy személyük, népszetüsé- gük lecsillapítsák az ellenzéknek az ins- tallácziók alkalmával kitörő szenvedelmeit. A kormány választás^ nem minden vármegyében sikerült. Ha végig olvassuk az akkori lapoknak az uj főispánok ins- tallácziójáról szóló tudósításait, sok nyomát találjuk annak, hogy az ellenzék nagy botrányokba, szenvedélyes kitörésekbe fullasztotta bele az installácziós ünnepségeket. Szatmárvármegye és Szatmár város ellenzéke szintén gyűjtötte erejét, hogy a kinevezendő főispán beiktatásán kitörjön. Megjött azonban a kinevezés hire: Szatmárvármegye és Szatmár város főispánjává Csaba A d o r j á n neveztetett ki. A szenvedélyek elültek. Csaba Adorján személye, egyénisége, általános népszerűsége egyszeriben lecsillapította a készülő vihart, az elvadult politikai kérdések félre vonultak és Csaba Adorján főispán i installációja úgy a vármegyénél, mint Szatmár városában a legszebb, a legünnepélyesebb formák között, teljesen zavartalanul, impozáns méretek között ment végbe. Hét éven át ült , Csaba Adorján a főispáni székben és ez a hét esztendő, annak számos nagyjetentőségü eseménye, háborús bárom, esztendeje, ennek komplikált és kényes teendői, megfeszített munkaerőt igénylő munkái, a szatmári barakk-kórház kormánybiztosi teendői, mind nem hogy meggyengítették volna, de csak megerősítették "azt az általános elismerést, azf a szeretetet, azt a páratlan népszerűséget, amellyel Csaba Adorján hét év előtt a főispáni széket elfoglalta. A vármegye szeretető, ragasz- gakodása és elismerése nyilvánult meg iránta ma is, amikor hét évi pártatlan, igazságos, jó szívvel;végzett kormányzás után elbúcsúzott a főispáni széktől. A mai közgyűlés előtt csak a beavatottak tudták, hogy a megyebizottsági ülés legnagyobb eseménye a főispán búcsúja lesz. Általános csend, feszült figyelem közepette nyitotta meg a főispán a közgyűlést a következő beszéddel : * * * Annak az országos politikai helyzetben beállott változásnak, melynek következtében a kormány lemondott, természetes következménye, hogy állásomat én is a legrövidebb idő alatt elhagyom s ez okból ezt a mai közgyűlést, melyen utoljára töltöm be az elnöki tisztet, megragadom arra, hogy az igen tisztelt törvényhatósági bizottságtól búcsút vegyek. Hót évet meghaladó időt töltöttem ezen állásomban, melyet azon programmal foglaltam el, hogy igyekezni fogok a társadalmi és vármegyei életből minden olyan politikai ellentétet kiküszöbölni, mely a közérdek rovására menne és a nyugodt és békés együtt- tnunkálkodást lehetetlenné tenné. Hogy ez nekem mennyire sikerült, bizonyltja az, hogy a letelt hét óv alatt sem a a társadalmi életben, sem a felügyeletem alatt álló két törvényhatósági bizottság ülésein soha egyetlen oiyan zavaró momentum nem fordult elő, amelyre másként, mint kellemes emlékkel gondolhatnék vissza. Fájdalommal ugyan, de magam vagyok kénytelen konstatálni, hogy dacára anuak, miszerint a törvényhatósági bizottság részéről a legoda- adóbb támogatásban részesültem, olyan nagyobb politikai alkotások, amelyek a vármegye kulturális életére maradandó s messze, a jövőbe kinyúló hatással lettek volna, nem voltak megvalósíthatók. Ha azonban visszatekintünk azokra a politikailag zilált viszonyokra, azokra a pénzügyileg és gazdaságilag válságos évekre és a három éves háború szülte nyomorúságokra, melyekkel megküzdeni s'.erény tehetségemnek, igy is óriási feladat volt, én meg vagyok győződve, hogy a vármegye közönségében méltányos és elnéző biróra találok. Magam részéről kijelentem, hogy azért a jóindulatért, azért a barátságért, melyben engem e törvényhatósági bizottság minden egyes tagja részesített, az örök hála érzete fog élni telkemben s kérem úgy a vármegye közönségét, mint azt a tisztviselői kart, mely- lyel jóban rosszban együtt éreztem s együtt munkálkodtam, hogy tartsanak meg engem továbbra is abban a szeretetben, mely az én lelkemben ól irántuk. Most pedig engedje meg a tek. törvényAidozatok , , , lemondások , . , A világháború csattogó zajában közös anyánk: Magyarország kéröleg nem csak azt hangoztatja, hogy »áldozni hazánkért éltet és minden csepp vért, üldözni ellenünk, soha meg ne szűnjünk«, hanem honfiúi sziveinktől íokozatos torró áldozatokat is óhajt: az önmegtagadó lemondások sokféle változataival. Magyarságunk biztositó jövendőjéért ezen vér- özönös háborúban lemondunk ugyanis a nekünk ezelőtt kedves vigságokról, most csakis akkor örvendezvén, ha a messze tájakon levő hadseregeink győzelme dia dalról diadalra jön. Lemondunk továbbá polgári jól eső kényelmünkről, csakhogy az érettünk harcoló katonáinknak a lövészárokban is testi és lelki pihenéseket s lehető jelétet nyújthassunk ; és áldozatosan önmegtagadjuk magunkat, hadi özvegyeinknek és árváinknak lelki és anyagi sorsán s biztositó jövőjén munkálólag segíthessünk ; szóval áldozunk hústalan napokkal és sok önmegtagadással a haza oltárán úgy, hogy uj kivívandó dicsősé günk legújabb történetét, — az elesett hősök kegyeletében is -- évszázadok múltán is meghatva fogja olvashatni a késő nemzedék . . . »Amint a keresztény világ bőjties önmegtagadása nem céltalan aszketizmus, nem fásult élet undor, nem vigasztalan mindenben megnyugvásnak a jele, hanem alap motívuma mindig a nagy célokért való hősies áldozatunk e szelleme, ép úgy a mi nagy nemzeti áldozatainkat és jelen életünk megszorításait a jobb jövendőben való hit teszi könnyűvé és hősiessé,« mondja egy lángoló hazafi. »Valamint egy ki nem mondható édes érzés azon lényt, kit szeretünk nemcsak szolgálni, hanem érette szenvedni is: úgy fölötte nagy és tiszta öröm nemcsak fáradni a honért, hanem annak előmenetele végett érzékeny áldozatokat is tenni.« (Gróf Széchényi István.) Tehetségéhez mérten egy szebb és jobb életért, mint a jelené, t. hó 29-én áldozni igyekezett városunk többi hitfele- kezeteivel együtt: a II. számú gör. kath. hitközsége is, mely a templomi harangok itteni feláldozási hazafias napján egyik tornyának összes két harangját adta át hadi célra, hogy a hősiesen mindvégig küzdő haza szavát ezúttal is szeretettel teljesíthesse. —■ A katonai hatóság névé ben Barna Béla hadnagy ur megjelenőleg jelezte, hogy menynyiségi ércsulyban a hitközség a 3.40 mm. és 1 mm. 90 kg. harangjait, összesen 5 mm. 30 kg. suiyt fog beszolgáltatni ágvuércnek. Május 29 én tehát reggel 7 órakor a hitközség hivősége szentmise áldozatot szolgáltatott s azon esdette le az átadandó két harangra s azok uj céljára a a Mindenható égi áldását 1 Az isteni tisztelet után pedig, midőn még feledhetetlen búcsúzóul hosszasan zengték Isten dicsőségét, a hatósági kiküldöttek levették a két átadandó harangot. Az egyiken (a nagyobbikön) Seltenhoffer Frigyesnél Sopronban készült ezen íelirás volt olvasható: »Bélteki fános és neje szül Rácz Mária költségén készült oly feltétellel, hogy a nagykárolyi gör. kath. hitközség elhalt szegény tagjainak temetésén ingyen meg- huzassék.« 1891. — A másik (kisebb) harangon ez volt: fohann Bruner Gos. Mich. In Often. 1771. Az előszeretet, a megszokott erős ragaszkodás a kedves hangzású harangokhoz, szomorú, sót az öregebD hívőknél könnyhullató nappá tette a levétel s az elvitel actusát! Nagy nép tömeg vettte körül a különféle színpompáju virágokkal szépen teldíszitett és magyar nemzeti szalagokkal telkoszoruzott s írná- datos fohászainkkal is megszentelt harangokat. s a hivek elég nagyszámmal Kisérték ki a vasúti állomáshoz is és ott váltak meg s vettek végbucsut harangjaiktól tele örömmel és lelkesedéssel a fölött, hogy harangjaikat a kérő haza győzelmi céljaira áldozhatták Ti elbúcsúzott harangok eddig az Isten nagy dicsőségét zengtétek ; hirdessétek ezután a magyar haza győzedelmeskedő és ragyogó vitézségét is ! 1! Szócska János.
