Szatmármegyei Közlöny, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1917-04-15 / 15. szám
Nagykároly, 1917. április 15. 15. szám XLIII. évfolyam POLITIKAI LAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL iiová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: 0)00 NAGYKÁROLYBAN, Jókay-uíca 2. szám oooo Telefon 56. szám FŐSZERKESZTŐ: ,BABABÁ?JT A S3 ŰRÁS SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : PASKÁDY JÁNOS FÖMUNKATÁRS oooo MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP oooo ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve 8 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 6 korona. Hirdetések jutányos áron közöltéinek, o „Nyilttér“ sora 60 fillér. A nélkülözhető cikkek. A magyar kormány az év legelején egy rendeletet bocsátott ki, amelyben eltiltotta az úgynevezett nélkülözhető cikkek behozatalát. A rendelet célja kimondottan a valuta-javítás. Valutánk ugyanis olyan erős diszparitásban áll még Németországban is, hogy csak azzal lehet valamiféle javulást elérni, ha megakadályozzuk, hogy külföldre igen sok pénz menjen ki. A kormánynak ez a nemes és szép intenciója, amelyet . a rendelettel követ és nekünk kénytelen-kelletlen bele kell törődnünk. A rendelet sok olyan cikket sorol tel, mint nélkülüzhetőt, amely cikkeket valóban nélkülözhetetlennek tartottunk volna ez ideig, azonban a háború sok mindenről leszoktatott bennünket, kell hát, hogy beletaláljuk magunkat ebbe az uj helyzetbe is. Tudjuk nagyon jól, hogy népünknek és társadalmunknak, amely a győzök lelkivilágát éli és jogosan éli ezt, hiszen az entente jegyzéke is elismerte, hogy a jelenlegi hadihelyzet bennünket mutat győzteseknek — nehezére esik olyan rendszabályokat elfogadni, amelyek most a háború harmadik esztendejében, amikor valóban már nagyon közel állunk a végső diadalhoz, éreztetni kezdik velünk a háborús nélkülözéseket, a háborús megszorításokat. Mert arai eddig volt, az még valóságos aranykor volt ahhoz képest, hogy a háborút viselő többi országokban milyenek voltak az állapotok. Hogy Magyar- ország valóban tejjel mézzel folyó Kanaán, az csak most a háború folyamán derült ki valóban. Ebben az országban még mindig minden- volt, amire csak szükségük volt az embereknek, hanem ami luxuscikk, tö lösleges szórakozás és Ínyencség is volt. Kétségtelen, hogy ez az állapot joggal szemet szúrt szövetségeseinknek, amelyek közül különösen Németország népe hősies energiával, türelemmel és kitartással fogadta a különböző terhes és nehéz háborús rendszabályokat. Ez volt tehát a legelső és egyik fontos oka ennek az uj tilalmi rendeletnek. Emlékezzünk csak vissza, nemrégiben az élelmezési hivatal elnöke, báró Kürthy Lajos engedélyezni akarta a zsemlyesütést és akkor a "kormány azzal utasította el az idevonatkozó javaslatot, hogy a szövetséges államokban is el van tiltva, nálunk sem lehet megengedni Ugyanez a helyzet a nélkülözhetlen külföldről jövő cikkekkel. Akkor, amikor Németországban mindennek, igy a szövetnek és egyéb iparcikkeknek a fogyasztása is szabályozva és korlátozva van,, nálunk ez iparcikkeket mindenki vásárolhatta bármilyen mennyiségben és ami a legfőbb bármilyen árban. Ez okon kívül azonban volt egy másik fontos oka a kormánynak, hogy ezt a rendeletet meghozza. Tekintettel arra, hogy Ausztria-Magyarország ma a legnagyobb mértékben rá van utalva Németország iparára és kereskedelmére, tekintettel arra, hogy onnét kellett iparcikkeink nagyrészét behozni és igy rengeteg nagy összeg ment ki külföldre, a pénzünk értéke a német pénzzel szemben rengeteg veszteséget szenvedett. A magyar pénz értéke mintegy 25 százaléknál csökkent a háború alatt a német pénzzel szemben. Ez egyrészt rettenetes drágaságot idézett elő minden téren, de másrészt egyenesen veszélyes előkészület a jövő békés gazdasági életére, mert a diszparitást igen "nehéz kiegyenlíteni hosszú éveken keresztül. Már pedig Magyarországnak, a magyar iparnak, kereskedelemnek és termelésnek munkája lesz a háború után, mint a disz- paritás kiegyenlítése. Kétségtelen tehát, hogy a jövő gazdaság életére is igen nagy kihatással lenne, ha ez a mai állapot megmaradna. A kormány tilalmi rendelete tehát már a jövő útjait megegyengeti. Ha pillanatnyilag egyes dolgokban nehézségeket is fog okozni, ha érezni is fogjuk, hogy egy hatalmas világháború kellő közepén élünk, akkor is mindig csak arra kell gondolnunk, hogy két célt szolgálunk, amikor visszatartjuk magunkat a fölösleges élvezetektől. Egy közelebbi célt: a dicsőséges győzelmet és egy további célt, a boldog jövőt. Közigazgatási bizottsági ülés. Szatmárvármegye közigazgatási bizottsága Csaba Adorján főispán elnöklete alatt f. hó 13-án tartotta meg rendes havi ülését. Jelen voltak: dr. Böszörményi Emil, Domahidy Viktor, Falussy Árpád, Mada- rassy Dezső, Szuhányi Ferenc és Tóth Mór bizottsági tagok. Elnöklő főispán megnyitó szavai után napirend előtt, Péchy István h. alispán meleg szavakkal emlékezik meg Kacsó Károly műszaki főtanácsosról azon alkalomból, hogy hosszú és érdemekben gazdag, több mint 49 évi működés után nyugalomba vonult. Indítványozza, hogy különösen a vármegyei úthálózat felépítése és fejlesztése körül szerzett érdemeit jegyzőkönyvben örökítse meg a bizottság és sajnálkozását fejezze ki távozása felett. Az indítvány lelkes fogadtatása után dr. Péchy István h. alispán jelenti, hogy vm főispán ur Öméltósága Dr. Hei- mann Rezső járásorovost szatmári járásorvost ideiglenes minőségben kinevezte. A vm. tisztviselők elleni fegyelmi ügyek közül a Jeszenszky Béla h. főszolgabíró és Nagy Bálint th. utbiztos elleni fegyelmi ügyekben a fegyelmi választmány 1. fokú véghatározatokat hozott. A községi tisztviselők elleni fegyelmi ügyekben érdemleges véghatározat hozatott a Székely Mihály és társai községi biA katona levele. A lövészárok és a pergőtűz filozófusokat nevel. A halál gondolatával való gyakori foglalkozás már maga is félig filozófia. Az ágytól a toliig azönban nagy ut van és ezt az utat oly kevesen tudják megcsinálni, hogy ritkaságszámba megy a „Letres dun soldat” irója. Könyve Parisban jelent meg (Letres dun Soldat, Librairie Chaelot, Paris 1916.) magának a szerzőnek neve ismeretlen. Csak annyit lehet róla tudni, hogy művészember, fiatal francia festő, aki a háború kezdelétől fogva a harctéren volt és 1915. ápr. óta az eltűntek listáján szerepel. Minden valószínűség szerint az argonnei erdőségben vívott harcokban esett el. Könyve nem áll másból, mint az édesanyjához írott levelekből, amiket rokoni kéz gyűjtött egybe és adott ki egyelőre névtelenül, abban a reményben, hogy szerzőjük talán mégis előkerül. A lövészárok névtelen filozófusa sok érdekes dolgot mond, aminek állandóan mély hátteret ad a háború, amelynek tényleg harcoló katonája volt a szerző. 1914 októker 14- én egy anyjához irt levelében ezt mondja a mai háborúról; — Nem szabad kétségbeesnünk, most kevésbé, mint valaha, mert soha nagyobb mértékben nem lesz többé meg az az érzésünk, hogy mindaz a sok emberi izgalom és őrület semmisem az örökkévalóságnak ahoz a darabkájához képest, amelyet mindenki magában hord és hogy mindez a sok szörnyűség egy jobb jövő felé visz. Ez a ború egy fajtája a vizözönnok, amely földünk átalakulását követte De láttad-e valaha, hogy o nagy földbomlásban elveszett volna egy lélek legkisebb része is, vagy hogy csökkent volna egy magasabb rend érzése ? A mi szenvedéseink onnan erednek, hogy a mi kicsinyes emberi türelmünk, vágyaink kielégítésére van berendezve. De amint a dolgokat úgy vizsgáljuk, hogy harmonikájukat fölfedezzük, elérjük a szinte teljes lelki nyugalmat. Nem tudhatjuk, hogy ez a mai erőszakosság és rendellenesség nem viszi-e az emberiség általános sorsátarra az útra, mely az abszolút jóhoz vezet. A földi élet gyarlóságával szemben a szerző már vigaszt talál egy magasabb rendű harmóniában, amelynek mélyén Istenben és a Jélek halhatatlanságban való hitét érezzük. És a kétségbeesés óráiban ez a hit erősiti és ad neki szárnyakat ilyen gondolatokra. — Mindenáron arra kell törekednünk, hogy semmiféle katasztrófa ne csináljon életünkből hézagos, elnyomoritott és összhang nélküli valamit. Ez a legnagyobb és legszebb cselekedet, amit minden uj pillanat követel tőlünk. — Azt hiszem, ha megadatott volna, hogy sokáig éljek, nem szűntem volna meg jóra törekedni. De minthogy nincs más bizonyosságom, mint a jelen, tehát megpróbáltam hogy bennne juttassam kifejezésre a legjobbat ami bennem van és ennek megtermékenyítésére törekedtem. Emberibb, kevésbbé metafiztikus hangok is vannak leveleiben ; — Milyen hosszú háború ez — Írja 1915. február 29-én — túlságos hosszú olyan emberek számára, akik magasabb hivatásra volnának valók. Örülök annak a részvétnek amely- lyel Párisban irántam viseltetnek, de nem fog- nak-e vájjon fölmenteni, hogy erőimet jobban használhassam ? Miért áldoznák föl engem, ha sokan, akiknek kevesebb adatott s megmaradnak? Bizonyosan azért jöttem a világra, hogy valamit alkossak . . . Érdekes a következő megjegyzése : — Ha a sors a legjobbakat sújtja, ez nem igazságtalanság. A rosszak, akik túlélik őket, jobbakká lesznek általuk. Hadjátok meg azt a tudatunkat, hogy az áldozatot nem hiába hozzuk, nem ismeritek annak a néma tanítását, aki elesik. Én ismerem. Egyik barátja hősi halála alkalmából ezt írja :
