Szatmármegyei Közlöny, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1917-04-08 / 14. szám
Nagykároly, 1917. április 8. ________________________14. szám, XLI1I, évfolyam. PO LITIKAI LAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: oioo NAGYKÁROLYBAN, Jókay-utca 2. szám oooo Telefon 56. szám FŐSZERKESZTŐ: DARABÁNT ANDRÁS SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : PASKÁDY JÁNOS FÖMUNKATÁRS oooo MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ooon ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve 8 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 6 korona. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. o „Nyilttér“ sora 60 fillér. 3£usvéf ünnepén. Talán ezen a világon soha senki nem fogja tudni megfejteni, hogy a Krisztus vallásának melyik fejezete gyakorol az őt tántorithatatlanul követő hívek lelki eleiére a legüdvösebb befolyást. Csodálattal állunk meg az ő tanításának minden tétele előtt, minden megállapításából, valamennyi törvényéből a bölcs igazságok ragyogó sugarai áradnak felénk, melyek átmelegitik a mi lelkünket, erőssé edzik bennünk a hitet és jótékonyan élesztik szeretetünk melegségét. — Az ő tanításának minden tétele a bölcsességek kimeríthetetlen kutforrása, az ő földi pályafutásának minden eseménye ragyogó bizonyíték az Istentől való küldetésnek. Született, hogy igazságot tegyen, élt, hogy példákkal tanítson az igazságra, meghalt, hogy az igazság követésére megmutassa az önfeláldozás legnagyobb- jának példáját, feltámadt, hogy az igazságba vetett hit örökkévalóságát bebizonyítsa és mindezek után nehogy az emberi gyengeség folytán a hit igazságának lelki alapja megrendüljön, kegyelmének végtelenségével elküldötte közénk szent lelkét, hogy őrködjön felettünk és megerősítsen, ha gyarlóságunknál fogva ingadozni kezdenénk. A megpróbáltatás nehéz évei szakadtak reánk, életünkre, hazánkra ádáz ellenségek egész sokasága tör immár három esztendő óta; a szenvedések árja közepette harmadszor ünnepeljük Krisztus megváltási munkájának magasztos befejezését, az Ő feltámadásának ünnepét. Husvétra szólnak a harangok, erőtlenebbek a hangjaik, számuk megfogyatkozott, akárcsak az ünneplők serege. A vallás szent áhítatával sietnek a hívek a templomok felé, oda megy ma mindenki és mégis üresek maradnak a padok, mert javarésze szétszóródva, a világ minden tája felé fegyverrel áll a határokon, hogy mi itthon nyugodtan ünnepelhessünk. Szomorú husvéfunk van. Görnyedve a terhek alatt, bánattól megtörve indulunk árván maradt kis harangunk hivó szavára a templom felé, a mi szivünkben is ott él az aggodalom, mint Krisztus sírjához siető és kenetet vivő asszonyok lelkében : vájjon kicsoda veszi el nekünk a követ a koporsó szájáról ? Lelkűnknek ezzel a gyötrelmes töprengésével lépünk az Ur szentelt hajlékába és ott enyhülést nyerünk; íelzug- nak az orgona sípjain a húsvéti énekek balzsamként üdítő akkordjai, felcsendül az ének szavában ami hitünk dogmája : Alleluja ! Krisztus feltámadt ! Adjunk hálát az Istennek ! Görnyedő vállaink kiegyenesednek, a bizalom megerősödik bennünk s eltün- tünteti arcunkról az * aggodalmak sötét vonásait. Nem tántorodtunk meg eddig sem a mi hitünkben. Meg volt a mi bizodal- munk abban, hogy ügyünk igaz, célunk csak az önvédelem volt. Hazánk és létünk védelme Istentől kapott jog, melyet az 0 mérhetetlen bölcsessége megadott az oktalan állatnak is, miért tagadta volna meg tehát éppen az embertől ? Ez volt a mi hitvallásunk eddig is, de három év ezernyi viszontagsága erős ostromot folytatott lelkünk eme védőbástyája ellen. A husvét szent ünnepe kellett nekünk, hogy ezt a védőbástyát a vallás páncéljával is megerősítsük. Krisztus feltámadása bizonyítja nekünk, hogy az igazságot nem lehet sírba zárni, még kősziklák közé sem, hiába hengeritik annak a simák szájára a Himalája egész kőtömegét is. Miként az Üdvözítő Krisztus feltámadásával fejezte be a megváltás isteni müvét, úgy kél mindnyájukban is a hit, hogy a húsvéti ünnepekből táplálkozó lelki érzelmek meghozzák nekünk a mostani nehéz idők megváltását, a békét, az emberi szeretetet, ahogy Krisztus tanítása, az ő élete, halála győzedelmeskedni tudott az emberiség bűnein, éppen úgy fog a feltámadásnak dicső ünnepén megerősödött lélek győzelmesen megbirkózni az ezután következő ostromokkal, nemcsak de hinni szeretjük, hogy ellent ségeink is be fogják látni, hogy az irigység és gyűlölet hiába folytatja munkájá- önző célok felé, mert ebben a harcban győzelmes csak az a fegyver lehet, mely az igazság fegyvertárából kerül ki. De ma is ott a legfényesebb példa ellenségünk legnagyobbikának országában arra, hogy az igazság mérhetlen ereje csak ideig-óráig tartható lekötve. A leghatalmasabb kényur udvarának egész nagyságával, kormányzásra kirendelt közegeinek megszámlálhatatlan tömegével, fegyveres hadseregének félelmes kiterjedésű táborkarával rendelkezett még egy pár héttel ezelőtt korlátlanul, Jönnek a nők. 1917. március. Ez a Samu bácsi valami rosszban töri a fejét — mondogatták gyanúst szimatolva, amikor Hazay a honvédminiszteri fotelből ismeretlen polcra emelkedett. Még össze se törhettük fejünket a nagy gondolkozásban, mikor már megjött az első v rendelet kifundálója még ugyan nem ő volt, de végrehajtását már az ő biztos keze dirigálta. 7— Jönnek a nők ! Mennek a férfiak ! A pétervári forradalomról nem érkeztek riasztóbb és ellentmondóbb hírek, mint abban a pár izgalmas órában, mig Wildner számvevő hadnagy ur a rendeletet tanulmányozta. Grósz, a szélesebb, mint hosszú őrmester terjedelmét meghazudtoló frissességgel jött minden félórában a hiób-hirekkel. És lön szerte akkora ijedség, hogy még az a pár ember is, ki néha talán dolgozni is szokott, letette a kard helyett forgatott pennáját. A tüstént összegyűlt altiszti haditanács résztvevői szivetfacsaróan megdöbbent képet vagdostak. Még őrmester ur Varga is, kinek bluzalja pedig legalább egy méterrel előbb jár, mint a háta és Grósz őrmesternek bátran huszonöt fort adhat, még ő is megállapította, hogy a helyzet komoly. A zöldszinü Kádár káplár uramnak azon közbevetése azonban, hogy a maival is egy nappal közelebb vagyunk a békéhez lehurrogtatott s egyúttal az ajtót is félig kinyitottuk, hogy újabb akasztófa-ím- morizálása esetén — Bethmann-Holhveig után szabadon — szabad utat nyissunk a tehetségének. Végre jött Fóth, a leghosszabb alakú és tekintélyű önkéntes. — No Gyuszi, hát mi van ? — rohantuk meg. — Nesztek ! — mondta s felelet helyett kezünkbe nyomott egy vésztjósló papírlapot. Schenk őrmester, a néhai francia légioná- ris hangosan kezdte olvasni: — Pályázati hirdetmény . . . — Brrrrr . . . — Alulírott kórházi parancsnokság ezennel pályázatot hirdet következő állásokra : a) munkásnők ; b) raktál kezelőnők ; ej irnoknők ; következő feltételek mellett . . . De már az irnoknő szónál a fejebubjáig csupa homlok Révész eugszführer, sürgősen egy port volt kénytelen beszedni, nehogy a Guta Sóma megüsse. És a hirdelmény kiragasztása utáni napon olyan női felvonulás kezdődött meg, hogy folyosóinkon a közlekedést légi utón kellett lebonyolitnunk. Ha kinyitottuk az agyonnyomott ajtót, csak úgy buktak a nők ránk. (Ha netalán kiebblábolunk ebből a háborúból, hogy el fogunk majd dicsekedni, hogy katona korunkban hogy megostromoltak a nők bennünket.) Mit részletezzem. Elég az hozzá, hogy pár napra rá hatvan, egy héttel utóbb negyven, azután egyszerre száz uj női taggal szaporodott a kórház személyzete, a hangulatot a legjobb akarattal sem lehetett lelkesnek nevezni — már mint a mi részünkről. S bár közben kiderült, hogy a nő az altiszteket nem, csakis a bakákat váltjaié, azokat se mind, a bevonulás minden örömrivalgás nélkül folyt le Isten tudja, véletlenül — mondom igazán véletlenül, az összes jobbképü pők a tiszt urak irodáiba kerültek. Az öregebbekébe 8—10 is, a fiatalabbéba, ismétlem puszta véletlenül csak egy jutott. A népesebb irodákban egyidejűleg RUHE—CSEND ! I 1 felirásu táblácskákat szegeztek, melyek azonban a legrövidebb időn hatástalanoknak bizonyultak. Pedig is- tenemuram, azok a szegény nők, ha már semmi dolguk sincs, azért a havi rongy 150 koronáért csak tán nem fognak itt hónapszámra némajátszani? Napi 150 koronáért sem lehet egy nőtől ilyen emberfeletti feladatot követelni. Dragollovich őrmester, a barakkórház vezetője is egyike azoknak, kik a női invázótól nincsenek elragadtatva. Mindjárt az első napon odaültette nőjét a kéthetes orvosi vizit jegyzőkönyvét vezetni. Nagy sikoltozva futott el a kis nő: Jesszus Mária, főbeüt az uram, ha hazakerül és meghallja, hogy ón itt mezítelen emberekkel mit csinálok 1
