Szatmármegyei Közlöny, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1917-04-01 / 13. szám

Nagykároly, 1917. április I. 13. szám XLIII. évfolyam SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY .............POLITIKAI LAP =...... \ SZER KESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: 0100 NAGYKÁROLYBAN, Jókay-utoa 2. szóm oooo Telefon 56. szám FŐSZERKESZTŐ: DA RABÁNT ANDRÁS SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : PÁSKÁDY JÁNOS FÖMUNKATÁRS oooo MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP oeoo ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve 8 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 6 korona. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. o „Nyilttér“ sora 60 fillér. A nagy tavasz. A múltnak hagytuk örökül már az ibolyanyilás hónapját is anélkül, hogy ibolyát láttunk volna. Nehezen bomlik a tavasz, mintha előre félne a sok és súlyos feladattól, melyekkel az emberek jóefőre olyan nagyon megterhelték. Pedig ideges aggodalommal lesik, várják az emberek a nagy kezdetet. Tudja mindenki, hogy terhes a jövendő. — Lehet hetek, de lehet, hogy csak napok kérdése s íelgördül a függöny az utolsó felvonás előtt, leperegnek a kibontakozás megrázó jelenetei, hogy befejezést nyerjen a világ leghatalmasabb drámája. De ideges aggodalommal lesik az emberek a közeli jövőt, a gazdasági munka tekintetéből is, az idő késik, a te­endő ezer, a munkaerő kevés. — Az aka­rat és igyekezet minden hivatalos inte­lem, ösztökélés nélkül is törhe tétlenül szilárd. . Ekként íelajzott idegekkel türelnünk csodás nagyságával állunk minden kalen- dáriumi napnak megszületése előtt, mint a jó katona a roham percében. Úgy érezzük, hogy soha sem voltunk olyan erősek, mint most és úgy érezzük, hogy akaraterőnket igazságos ügyünkbe helyezett feltétlen bizodalmunk egységes elszántsággá edzette. Nem várunk csodákat, de tudni vél­jük, hogy teremteni fogunk csodákat a harctereken és idehaza egyaránt. A tavasz enyhe, varázshatásu leve­gője a nagy orosz birodalomban forradal­mat idézett elő, március igazolta magát, azonban hu maradt nagy történelmi múltjához, természetellenes volna, ha ennek a tavasznak vérpezsdítő ereje, anélkül vonulna el telettünk, hogy hatását ne éreznök, hogy ne pezsdülne fel a mi vérünk is és az a szent tűz ne fűtené át a mi idegeinket, a mi érzelmeinket is. Jövőnkért, életünkért küzdünk mi is a legkegyetlenebb, legvérszomjasabb zsar­nok, a háború ellen. Ezer esztendős történetünkben sok­szor harcoltunk már szabadságunkért, ön­rendelkezési jogainkért, csodás erőkkel mentünk küzdelembe hatalmasabbnál ha­talmasabb zsarnokok ellen, hát ugyan valaha volt e önállóságunk, rendelkezési jogunk, személy és tulajdon szabadságunk jobban megtámadva mint most? Ült-e fe­lettünk kiuzsorázóbb és vérszomjasabb zsarnok, mint most ez a hosszú, véres há­ború ? Soha, sohasem. Nézzünk csak körül milyen sereget látunk árva gyermekek­ből, mennyi özvegyi fekete ruha, mennyi gyászfátyol ielzi az özvegyek és kesergő anyák számát, fiaink, nemzetünk virága hull, életét, vérét áldozza három év óta, sok ezer nehéz és keserű rabságban seny- ved, mi pedig, akik itthon maradtunk szű­kölködünk, nyomort szenvedünk, vagyo­núnkkal, de sőt a betevő falat kenyérrel sem rendelkezünk szabadon. A harmadik tavaszt érjük már ennek kegyetlen zsarnoknak uralma alatt, de ez nagy tavasz lesz, érezzük, hogy ilyenből utolsó is. Nem akarjuk tovább tűrni határ­talan kegyetlenségeit, el vagyunk hatá­rozva végét vetni a vérontó uralomnak. Elszánt küzdelemmel, a tettekre való vágyódással indulunk el ezen a nagy ta­vaszon a nagy zsarnok ellen, nem akarjuk tovább viselni a tőle jövő, érte való szen­vedéseket, letaszítjuk arról a vérrel festett trónról, melyre a kapzsiság, irigység és önzésnek hasonló bűnei ültették. Vissza akarjuk szerezni tőle akár­mennyi vér, könny és munka árán is ami békés szabad életünket ezzel az utolsó mérkőzéssel. Egy lángtszü magyar főpap mondta nem régiben, hogy nem kell több szó, vége legyen a sok be»zédnek, mert már csak a tetteknek van értelme és értéke. Hát tenni és csak tenni fogunk. A magyar föld, melyet mindnyájan úgy szeretünk, amely ért annyit áldoztunk három év és annyit ezer év óta, hálásan fog sietni segítsé­günkre, most a termékenyülés misz tikus idejében várja a magot, a munkát, siessünk és szerető elbánással, gondos munkával teljesítsük vele szemben a gyer­meki kötelességet. Ezen a nagy tavaszon igazán nincsen értéke többé a szónak, csak tettekkel ér­hetünk sikerhez, csak fáradhatatlan küzde­lemmel foszthatjuk meg a nagyr zsarnokot gyalázatos uralmától. Csak el kell gondolnunk azokat a ja­vakat, melyeket tőlünk elrabolt s melyeket mi vissza akarunk szerezni: a szabadságot, szeretteink visszatérését korlátlan személyi és tulajdonjogaink gyakorlását és szinte szé­dületbe esünk azok nagyságától. Gondoljuk csak el azt a békés nyugalomidöt, mikor már nem kell övéinkért aggódni, mikor nem lesz rekvirálás, maximálás, mikor azt vehetünk amit akarunk, annyit amennyit tudunk, mikor lesz minden bőven, mikor nem leszünk kitéve hétről hétre házkuta­tásnak, mikor nem szorulunk hadilisztre és szaladgálunk jegyek után. Nem lehet elsorolni mindazt, amit vissza kell szereznünk, mert elrabolta tő­lünk a háború zsarnoka, de nem lehet el­képzelni sem, hogy ezen a nagy tavaszon meginduló küzdelemből valaki is hiányoz­zék. A zsarnokok uralma nem szokott hosszú lenni, ez már is hosszabb volt a többinél, induljunk a nagy munkára, velünk van az igazság és Isten van az igazság mellett. ___ CAFFE RE5TAURANT Bud apest, vii. ErzsÉ8et-körút27. a/idá>Riek találkozó helve.. Oroszország belső válsága, Fővárosi munkatársunk jelentése. A világ egyre feszültebb figyelemmel néz Oroszország felé, nem azért, mintha az ottani események változást idéznének elő a háború lefolyásában, hanem mert az ország­ban gyorsan terjedő bomlási folyamat mu­tatja, hogy már az orosz nép is kezdi balsi­kereit észrevenni és mert Oroszországban olyan óriási méretű tragédia készül, hogy még az érdektelen szemlélőnek figyelmét is magára vonja. A gyér híradások, melyek Oroszországból rendszerint megcsonkítva és ös8zelüggóstelenül érkeznek hozzánk, nagyon megnehezítik, hogy az ember helyes ítéletet alkothasson magának az ottani állapotokról. Alkalmam volt azonban legutóbb egy Buda­pesten átutazó svéd nagykereskedővel beszólni, aki gyakran és sokat tartózkodott Oroszor­szágban és csak nemrégiben töltött pár hetet Pétervárott. Előre kell bocsátanom, hogy az illető ur alapjában szimpátiával viseltetik Oroszország iránt s ezért nyilatkozataiban meglehetős tartózkodó volt. Kérdésemre, hogy hogyan jött át a határon, igy felelt: — Január harmadika volt. Pétervári tartózkodásomat megrövidítettem, mert úgy értesültem, hogy különben nagyon rossz köz­lekedési viszonyok várnának rám. Ennek okairól nem akarok beszélni. A határon az ellenőrzés még a szokottnál is szigorúbb volt, igy például minden órcpónzemet elvették a nálam levő két régi újsággal együtt, az utób­bit azzal az indokolással, hogy minden nyom­tatvány kivitele tilos. — Figyelt e meg Pétervárott politikai eseményeket, illetve látta-e ezeknek a társa­dalmi életre való hatását ? — kérdeztem. — Mint külföldi, természetesen óvakod­tam minden véleménynyilvánítástól. De a napi politikai kérdések elől én sem tudtam kitérni, hiszen mindenki azökkal foglalkozik és min­den beszélgetés önkónytelenül rájuk terelődik. Az általános izgatottság nagyon nagy, az emberek teljesen a moszkvai események ha­tása alatt állottak. Az ott történteket a kül­földön erősen túlozták és ón a Pétervárott elterjedt rémhirek dacára sem hiszem, hogy Moszkvában forradalom lett volna. Az embe­rek nagyon felháborodtak, mert a moszkvai gyűlések betiltásáról a régi reakcionárius rendszerre ismertek, melynek végrehajtójaként az a belügyminiszter Protopopov szerepelt, akit éppen a fölvilágosodott haladó-párt kép­viselőjeként ültettek be a kabinetbe s akinek' kinevezését a dumának adott engedménynek tartottak. Ma már Protopopovot renegátnak, egész múltja és korábbi párthívei árulójának tekintik és alig van nála gyűlöltebb ember egósz Oroszországban. Az ő személye volt a fő akadálya annak, hogy a Trepov-kormány megegyezésre jusson a dumával, Trepov bu­kását már december végén elkerülhetetlennek tartották, de arról is megvoltak győződve, hogy vele együtt buknak Protopopov és Pok­rovsky is, az utóbbi azért, mert egyrészt te­hetetlen, másrészt tudták róla, hogy Angliá­nak, mely Szasszonovot Grey legjobb barát­ját szerette volna a helyén látni, nem tetszik. — Az angol befolyás tényleg olyan erős, mint mondják és a politikai körök tisztában vannak ezzel a befolyással ? Igen is, nem is. Ennek megértéséhez a mostani mozgalom előzményeit kell vizsgálnunk. A háború sokáig, nagyon sokáig népszerű volt Oroszországban a nép minden rétege előtt. A katonai körök, élükön Nikolajevics Nikoláj nagyherceggel és az imperialisztikus nagyszlá- vokkal, Sza8szonovval és Izvolskyval hódítani akartak. A demokraták, a Miljukow vezetése alatt álló szocialisták kivételével, politikai ha­ladást, esetleg a parlamentárizmust remélték a háborútól. Egy és háromnegyed évig az or­szág nagyjából egyetértett és egységes volt. Ez az egység azonban Lengyelország függet­lenségének prokramálásával már megbomlott. Románia sorsa csak siettette a bomlást, mely az élelmezési nehézségek tűrhetetlenné válá-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom