Szatmármegyei Közlöny, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1917-03-04 / 9. szám
SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: 0100 NAGYKÁROLYBAN, Jókay-utca 2. szám oooo Telefon 56. szám FŐSZERKESZTŐ: DARABÁNT ANDRÁS SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : PÁSKÁDY JÁNOS FÖMUNKATÁRS oooo MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP oooo ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve 8 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 6 korona. Hirdetések jutányos áron közöltéinek, o „Nyilttér“ sora 60 fillér. Ne támadjatok — szánjatok! A francia háborús viszonyokra még ellenségtől sem telik olyan lesújtó kritika, mint amivel a francia szenátus ostromát a Briand-kormány egyik tagja hárította el: ne támadjatok, szenátor urak, hanem szánjatok ! A pénzügyi, az élelmezési, világitási és iütési bajokban nyakig ül egész Francia- ország, de a francia polgárnak vgn legalább módja, hogy valamelyest segítsen a keserűségén : felelősségre vonja és szidja a kormányt. Azonban mit tevő legyen a kormány, amely hiába appelál Angliára, hisz ez maga is bajban van ? Bűnbánó arcot vág és szánalmasan könyörög. A revanche népe kétségbeesve látja pusztulását. A »Temps« összegezi Hono- rat képviselő adait a franciák visszafejlődő népességi viszonyairól. 1913-ban még 15.645-tel múlta felül a születések száma a halálozásokét. Azóta több megye a németek kezére került, mégis 1914-ben a kevesebb megyében is 54.327-tel több a halálozás a születésnél, 1915 ben már 261.835- tel haladják meg a halálozások a születéseket. Tehát egymaga 1915. Francziaor- szágnak öt hadtestet kitevő gyermekseregébe került. Hogy még a népesedési viszonyoknál is vigasztalanabbak a gazdasági álapotok, erről csak a kormány lapja, a »Temps« tesz tanúságot, midőn bevallja, hogy Francziaország kereskedelmi mérlege 1916. első kilenc hónapjában a kivitelnél terhére 10.324. millió frank beviteli többletet mutat ki. A »Rappel« hozzáteszi, hogy Francziaországnak csak gabonabevitele 1914. aug. 1-töl 1916 márc. 1-ig 58 millió métermázsa volt, pénzben két és fél milliárd frank. A helyzet legalább kenj érmagvakban azóta sem javult. Hiába tűzött ki a kormány jutalmat a többtermelésért, ennek sem lehet eredménye, mert hiányzanak a munkáskezek. A legszükségesebb élelmiszerek adagolása nem segíthet a franciákon egyszerűen azért, mert semmiből sem rendelkeznek még minimális szükséglettel sem. A »Journal« megállapítja, hogy a cukorkészlet, — személyenkint és havonkint 75. dgr. számítva, legfeljebb 40 napra elégséges. Itt hiábavaló a cukorjegy, ha még a szűkre szabott adagolásokra sincs meg a kellő fedezet. Ugyanígy vannak minden egyéb élelmiszerrel, ami aztán megmagyarázza a beszerzési árak emelkedését s azt a sok port. amely árdrágítás címén folyamatban van. A szénszükség mindenütt világitási zavarokat okoz és a hideg folytán rengeteg szenvedést. Amit a »Journal« Versa- ílles-ról ir, hogy ott szénhiány miatt a villanygyár beszüntette az üzemet és hogy ennek folytán a gyárak és a közúti közlekedés megálltak, ugyanazt a többi lap is konstatálja egész sor nagy városról A »Figaró« írja, hngy Páris város a szén- árusitóknak 3—3 tonna szenet igért, de mivel csak 5000 tonna szene volt, csak 1660 kereskedő kaphatott szenet. A kályhák kialudtak — írja. Szénhiány folytán, amint Ön jól sejti. Fagyasztóbb tartózkodás sehol sem esik, mint a a párisi igazságügyi alolában. Az igazságügyminiszternek azon- an jogában nem áll, hogy nátha általi halálra ítéljen minden tanút . . . A »Radical«: Miután sok üzletet nem fűtöttéit kellően, a munkások és alkalmazottak kivonultak és elégedetlenkedtek. Ismételten is a rendőrség lépett közbe s végül két menetben rendőrfedezet alatt a közmunkaminiszterium elé vonultak, ahol biztatást kapta, hogy lesz szén. — Újabb veszedelem fenyeget abból, hogy a Szajna befagyhat és akkor a, mostani kevésnél is kevesebb lesz a szén. Közben a tengeralattjárók rettenetesen működnek s ezt a »Temps« szerint valóban nem lehet kicsinyelni, hiszen csak február első hetében 16 százalékkal kevesebb hajó érkezett francia kikötőkbe Hogy micsoda ez, micsoda rémes kilátásokat nyit a franciák számára, elárulja Ribot pénzügyminiszter, ki a napokban utalt arra a nagy veszedelemre, hogy Franciaország úgy élelmicikkek, mint hadianyagok dolgában hihetetlen mértékben rászorul a külföldre. így talán nem is annyira a kormány, mint inkább a kormány által pusztulásba kergetett szegény francia nép a szánalomraméltó. A gazda jövőjéről. A gazdák elsírták panaszaikat, felsorolták keserűségeiket a múlt héten tartott gyűlésen. Megértést, segítséget kérnek a kormányhatalomtól, kérik első sorban, hogy adjon a kormány módot és eszközöket a minél több termelés lehetőségéhez. A minél több termelés ma nemcsak a gazdák, de mindenkinek érdeke és első sorban a huborus politikának nálunk el- engedhetlen követelménye, éltető eleme. A dolog ilyen állása mellett bízni lehet abban, hogy a kormány nemcsak meghallotta, de honorálta is a gazdák kérését és igyekezni fog azt minden rendelkezésre álló uton-módon teljesíteni is. A háborúnak azonban a közelebbi, vagy távolabbi jövőben mégis csak vége lesz, amikor megszűnik a kormány kivételes hatalma, de megszűnik a gazdák joga is arra nézve, hogy mástól kérjen módot, eszközöket a minél több termelés lehetőségéhez ; eljön az idő, mikor maga kell keresse és ha elpusztulni nem akar, meg is kell találja ezeket a módokat és eszkö zöket. Amiket ezekre nézve a gazda most kér, az háború után önként megkapja, de már nem lesz elég, újabb és újabbak után kell lásson. Jövendőmondóra nincs szükség, tisztában van mindenki, hogy a milliárdok, melyeket háborúra kell költeni a háború után kell fedezetet találjanak, hogy hol, honnan és milyen címen, azt majd felkeresi a kormány, több mint valószínű azonfl didergő Páris A francia lapok tele vannak az U hajók folytán elkövetkezendő súlyos következményekkel. Az újságok mesterségesen igyekeznek a hangulatot a központi hatalmak ellen rontani, de Páris most nem törődik az újfajta háborúval, mert Páris fázik. És a fagyoskodó Parist most csak az az egy kérdés foglalkoztatja : „Hogy lehet fa és szén nélkül fűteni.“ Ez a kérdés íelheviti egy kissé a kedélyeket, de a test továbbra is fázik és az emberek sebesen száguldanak az utcákon véges-végig, hogy fa- gyoskodó tagjaikat ne bántsa úgy a metsző hideg. Az „Echo de Paris“ egyik munkatársa következőképen Írja le odiszeáját: A szénkereskedő kinél vásárolni szoktam a legszigorúbb hangon kijelentette, hogy egy darabocska szenet sem tud többé szállítani, én tehát a hideg kályhán ülök jégcsappá fagyott lábaimat a levegőbe lógatva. Mit tegyek ? Elkinzott kezeimet gyötörve egyetlen egy okos ideám sem akad. Végre elhatározom, hogy egy meleg helyiségbe megyek. Elindulok az utcán és az első templomba megyek. Emlékezem még a múlt évre, hogy mennyi öreg és gyámoltalan ember üldögélt összezsúfolva a padok között és a megjelenő káplán ijedten kérdezte meg a sekrestyést, hogy milyen ünnepnap van tulajdonképen, hogy annyi ember gyűlt össze. Nincs ünnep — volt a válasz — hanem nagyon hideg van és ezeknek a szegény embereknek nincs pénzük szénre. Mennyire megváltoztak a konjukturák egy év alatt. Manapság a leggazdagabbnak sincsen pénze, hogy szenet vehessen. Az áruk nagy fokú hiánya a pénznek értékét teljesen lesülyesztette. Sőt a pénz az értelmét is elveszítette, mert nem lehet érte semmit kapni. A leggazdagabb épen úgy fázik, mint a legszegényebb. Pénzzel nem lehet fűteni ... De az ördög vigyen minden filozófiát! A templomba lépek. A templom üres és hideg gyorsan el innen a Sorbonne.ra (a párisi egyetemet Sorbonnenak nevezik.) Hányszor töltöttem itt el délutánjaimat diák koromban, midőn a pénztárcám nem engedte meg, hogy valamelyik kellemesen fütött kávéházba menjek szórakozni. Annak idején a régi jó időben midőn még gólya voltam. Mi diákok beültünk a tantermekbe, kiolvastuk a napilapokat, elvégeztük privát levelezéseinket, mig tanáraink nagy képűén magyaráztak és boldogok voltak, hogy olyan nagyszámú hallgató vesz részt előadásán. Ma az egyetemen is hideg van mint a leghidegebb deák szobában, tehát a deákok nem mennek el az egyetemre. A tanárok rekedt influenzás hangon beszélnek az üres termeknek. Gyorsan ott hagytam a szomorú helyet. Tehát nézzünk valami más melegítő hely után. Hah megvan 1 Geniális idea, elmegyek egy moziba. Rohanok mint egy versenyló. Néhány pillanat múlva egy pazarul berendezett mozipalota előcsarnokában vagyok. Már a pénztárhoz lépek, hogy obolu- saimat lefizessem, midőn egy hang bensőmben megkérdi, hogy be van-e fütve. Talán azt hiszi, azért a nyomorult pár garasért még fűteni is fogunk ? Nem megyek be, hiszen én nem a mozi miatt akartam bemenni, hanem a meleg miatt. Szomorúan megyek tovább, eszembe jut, hogy fogorvosom előszobájában mindig nagyszerűen be van fütve. Elhatároztam, hogy inkább kihuzatom egy fogamat, de egy egy félóráig melegben ülök. Alighogy belépek a fogorvos váró szobájába, megjelenik az orvos, nyájasan kszet fog velem, bocsánatot kér, hogy nincsen fűtve és megkér, hogy várjak egy pillanatra. Mit volt mit tennem, egy negyedórái várakozás után egy egészséges fogamtól megszabadulva távoztam. Ma tehát nem volt szerencsém, haza megyek lefeküdni, de holnapra van egy nagyszerű ötletem, elmegyek a krematóriumba. Ott ahol annyi emberi holttestet égetnek el naponta, ott bizonyára fűteni fognak. Sőt ha kell, beállók még halott égetőnek is, de legalább egy félóráig melegedni akarok“. így mulatnak Parisban saját nyomorukon.
