Szatmármegyei Közlöny, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1917-09-16 / 37. szám
SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY A felhívás szép sikert eredményezett s nem egy család áldja az adakozók jóságos tettét, kiknek jószivúségéből nem egy család talált kétségbeesett helyzetében enyhülést. Az adakozásból rendelkezésre álló összeg ma már elfogyott s ott áll a bizottság, hogy a szükséget hatványozóan fokozó tél idején nem lesz képes további segélyt nyújtani. A támaszukat vesztett, szükséget szenvedő embertársaink és a segítségért könyörgő családok nevében is azon kéréssel fordulok a vármegye közönségéhez és egyesekhez, hogy nemes szivü adományaikkal enyhítsék a sok helyen már is beköszöntött nélkülözés keserű napjait s állítsák meg a kenyér után siránkozó gyermekek könnyeit. Nagykároly, 1917. szept. 1. Jékey Sándor, főispán CAFFE RESTAURANT , vif Erzsébet-körút27. Lvidgkiek balálkt^xiJieJLyjs^ Földes Béla átmenetgazdasági miniszter Nagybányán. Földes Béla átmenetgazdasági miniszter folyó hó 8-án beszámolója és prog- rammbeszédének megtartása céljából Nagybányára utazott. A nagykárolyi állomáson dr. Falussy Árpád képviselő és dr. Adler Adolf, a függetlenségi párt elnöke szálltak fel a szalonkocsiba és üdvözölték meleg szeretettel a minisztert. Szatmár-Németiben Jékey Sándor főispán és a város nagyobb küldöttsége várta a minisztert. Szatmártól kezdve útközben igen sokan csatlakoztak a kísérethez s mindenütt szeretettel ünnepelték a tudós minisztert. Nagybányára érkezve, megtartotta a mindenre kiterjedő, nagyhatású programmbe- szédét, melyet a közönség igen gyakran szakított félbe és elhangzása után percekig zúgott a taps és éljenzés. Ezután ebéd volt, melyen körülbelül 250-en vettek részt. A második fogásnál Falussy Árpád állott fel szólásra, ki hatalmas és mindenkire nagy hatást tevő beszéddel üdvözölte a világhírű tudós minisztert. Jékey Sándor főispán a vármegye nevében üdvözölte igen hatásos beszéddel a minisztert, kit arra kért, hogy azt a szeretetet, amit Nagybányával szemben tanúsít, tanúsítsa az egész vármegyével szemben is. A miniszter és kísérete délután 5 órakor indult el Nagybányáról. Városunkba fél 9 órakor érkezett meg a vonat. A miniszter üdvözlésére Ilosvay Aladár alispán, Debreczeni István polgármester és mások jelentek meg. Debreczeni István a minisztert és kíséretét vacsorára hívta meg. A jó vacsora elköltése után 9 óra 10 perckor a fővárosba utazott. Slz 5-ös öafiáü Hőstette! Köztudomású előttünk, hogy a szatmári 5. gyalogezred a háború kezdete óta mindég és mindenütt a legveszedelmesebb helyeken állott szemben az ellenséggel s minden alkalommal felülmúlhatatlan vitézségével és hősiességével tüntette ki magát. Most is egy kiváló fegyvertény végrehajtásáról értesítette főispánunkat az 5. tábori zászlóalj parancsnoka. Cs. és kir. 5. gyalogezred. Külön parancs. Tábori posta 618, 1917. szept. 3. Az I. tábori zászlóalj parancsnokának, Zeidner századosnak előterjesztésére, Gombos dandárparancsnok ur jóváhagyásával megparancsolom, hogy a 2. tábori század az ezred kebelén belül mától fogva — további intézkedésig — a „Gárdaszázad“ nevet viselje. A 2. tábori század már a háború kezdete óta mindenkor kitüntette magát különös vitézségével és hősiességével. Az ezredben már polgárjogot nyert és hagyománnyá vált, hogy a 2. tábori századot igazi hősök századának tekintsek. Az ezred legutóbbi dicsőséges harczai és eredményei azonban nem csupán megerősítették a századnak ezt a hírét. A 2. tábori század felülmúlta önmagát. F. évi aug. 4-én azt a parancsot kapta a 2. tábori század, hogy az 1668. m. magas Tilbe- sul magaslatot elfoglalja, olyan feladatot, a melynek megoldására a legszebb katonai erényekre van szükség. A század Oswald tartalékos hadnagy parancsnoksága alatt csoportosult támadásra s a parancs szerinti időben megkezdte az előnyomulást. Az ellenséges akadályvonalhoz érve, a drótot ásóval, puskaaggyal és puszta kézzel seperték el s most rohamra mentek az ellenség ellen. Dacára a legnagyobb terepnehézségeknek, dacára az ellenség legnagyobb ellenállásának, sikerült a szazadnak a legnagyobb lelkesedéssel és ellenállhatatlan erővel végrehajtott rohammal a magaslatot a legrövidebb idő alatt megtisztítani az ellenségtől és azt szilárdan megszállani. Mit hasznait azután az oroszok minden ellentámadása! Ti, a gárdaszázad hősei, ott álltok szabadon, védelem nélkül tartva melleteket az elkeseredett ellenség félé, készen tartott fegyverrel; jaj annak az ellenségnek, a mely itt ellentámadást kísérel meg. E pont meghódítása folytán az egész ellenséges vonal megingott s az orosz egy sokkal messzebb fekvő vonalra vonult vissza. Derék, bátor tisztjei és legénysége a gárdaszázadnak ! Bajtársaitok büszkesége, a haza csodálata illet meg benneteket ezért a hőstettért. Teljesen meg vagyok győződve, hogy a 2. gárdaszázad az ezred későbbi harcaiban csak uj babérokat szerezhet magának. További kedvezményként a következő könnyítéseket adom a gárdaszázadnak : A legénység szabadságolása mértékének kétszeresét, azaz az állomány 6 százalékának szabadságolását, azonkívül a vasárnapon felül hetenkint még egy második pihenőnapot enyedélvezek. MARTINI, ezredes. Hírek. Őszi emlékek. i. Már őszi szellő rezzen a tájon, Már szürke csend borul le rám. Holdfény vibrál a nyoszolyámon És itt van, itt, az . . . őszi álom . . . Ha leteszem gyűrött ruhára . . . Már itt az ősz . . . és mit se várok, Fakult remény fel nem keres. Az ablakomba zöld a mályva, De érzem . . . tudom, nemsokára Fakult lesz ő is. . . . Holtderes. II. 11a egy levél lehűl’ előttem, Rád gondolok, én asszonyom 1 És felveszem az ut porából, Simitgatom . . . csókolgatom . . . S a képzeletnek röpke szárnyán, Az ut csak Te hozzád vezet. . . . így ősszel . . . mikor nincs szivárvány És meghalnak a levelek. . . . Mert hiszen én is igy lehulltam, A szivedről, én asszonyom! Amikor sírni megtanultam, Egy csendes őszi alkonyon . . A langyos este mámorába Esdő szemem vad könnybe fűlt . . . Jaj istenem, a kis szobámba Hogy visszasompolygott a múlt. Csóktól . . . könnyektől . . . megfakult . . . III. És nem bánom, hogy itt az ősz már. Csend van ! Dalolni nem merek. Ilyenkor gyász van már az arcon, És megtörtek az emberek. S temető szag van itt a légbe. Halott virág, halott szaga. Mikor lomhán ágyunkba térünk És ránk szakad az éjszaka . . . Ilyenkor szállnék messze . . . hozzád, De már gyenge, tépett a szárnyam, S csak a falunknak közelébe, Bus temetőbe hiv a vágyam. . . . (Nagykároly). Margitay Imre. — Személyi hir. Jékey Sándor, vármegyénk lőispánja, szombaton Nagybányáról jövet Szatmáron kiszállott, ott töltötte a vasárnapot és hétfőt, elnökölt a közigazgatási bizottsági és a közgyűlésen, A világ legdrágább, de egyszersmind legjobb szivarkahiivelye; „MODIANO-CLUBSPBC1ALÍTÉ“ Vigyázat: Utánzatok vannak forgalomban I Sodorni való papír ára 20 fillér. Védjegy. /°QL „ „
