Szatmármegyei Közlöny, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1917-09-09 / 36. szám
Nagykároly, 1917. szeptember 9 36. s XLIII. évfolyam POLITIKAI L AP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: oioo NAGYKÁROLYBAN, Jókay-utca 2. szám oooo Telefon 56. szám FŐSZERKESZTŐ: DARABÁNT ANDRÁS SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : PASKÁDYjJÁN OS FÖMUNKATÁRS oooo MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP cooo ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve 8 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 6 korona. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. o „Nyilttér“ sora 60 fillér. Sl tanév elején. A kultur életnek egy évente ismétlődő kedves zsanér képe tárult lel uiólag szemeink előtt. Az apa, vagy az idők szomorú jeléül a legtöbb esetben az anya, sőt elég sűrűn a testvér, vagy a gyám kézen lógva viszi a kis iskola kötelest a behatáshoz. A gyermek — egy, néha kettő három — arcán az ártatlanság megha- • tottságával, kipirulva siet gyenge vállaira venni az élet első terhét, gondját; igyekszik beszegődni tagként a kötelességérzet társadalmába, ahonnan aztán az élet nem enged többé kilépést. Nyugalmas idők békés napjaiban különösen kedves és lelket gyönyörködtető látvány ez a kép, most azonban sok lehangoló sötét szint festett bele az élet. Szivünk szeretetével, lelkünk jóságával kell szemléljük ezt a képet és nem szabad arra törekednünk, hogy kényelem szempontjából igyekezzünk azt kitörölni képzetünk táblájáról. Szivünk szeretetével és lelkünk jóságával besugározva ezt a képet érhetjük el azt, hogy lassan felszívódnak, elmosódnak róla a sötét színek. Jól tudjuk ugy-e bár, hogy a kultúra eme 'apró újoncai között nagyon sok ma a hadi árva, a földhöz ragadr szegény gyérmekj kinek kenyérkeserő édes apja ki tudja melyik harctéren küzd a haza mégvédéséért, esetleg szomorú fogságban sínylődik, vagy épen porlad már valahol idegen földben, hozzátartozói pedig itthon emberfeletti küzdelemben állnak a létfenntartásért. Jól tudjuk ugy-e bár, hogy ezek közül az apró iskolások közül a legapróbbnak is ma egy kis cipő, vagy csizma egy kapitálisba kerül, egy kis szegény kis ruhácskáért nagy összegeket kell űzetni ; jön a hideg, esős ősz, ezt követi nyomon a zord téli időszak, meleg ruhácska, száraz lábbeli nélkül képtelenek ezek a szegénykék a mi sáros, rossz utcáinkon iskolába járni, otthon keli maradniok . s a mulasztásokért kiszabott bírságok, ha behajthatok volnának, hal milliókra rúgnának is, nem lennének? képesek fedezni, azt a mérhetetleügűf^ölesi kárt, mely ekA társ^’^wflnalvagyrészröl érdeke, de más’~ . "is az ilyen módon megvédeni önmagát és j^KTglhenteni azokat az ártatlan * \lert nagyon jól meg kell hogy jegyezzük, hogy az a ká, mely az iskola zatlanságnak elszomorA-következményeiben okvetlenül jelenj!* »i fog, ha közvetve is, de első sorban .a.^iffidalmat sújtja, ha nem is most ham . > * oSfib a nem messze Egy pár lapunknak egy első helyen megjkében foglalkoztunk azzal a hogy a háború után a harctereóvj$l jfzatér’ő katonáink eldurvult erkül^ JEa. *el és megváltozott vérmérséklettel^^VP nem fognak tudni beleilleszkedni a békés polgári életbe. Mi ezt a véleményt abban a cikkben nem tartottuk általános igazságnak és katona viselt polgártársainkat védeni igyekeztünk a súlyos vad ellen. — Mikor eme állás- Joglafásunkat ma is megerősítjük, egész nyíltan merjük állítani, hogy ennél sokkal nagyobb veszedelmet látunk az otthon, az utcán, szanaszét iskolázatlanul ellenőrizetlenül csatangoló gyermekek parlagon hagyott és (elburjánzott lelkületében, erkölcsi megromlásában, esetleg elzüllésében. Mert ne felejtsük el, már az is hiba» hogy hiányzik a szigorú apai fegyelem és irányítás, az anya pedig még a köteles vigyázatot, az ellenőrzést sem teljesiti a legtöbb esetben, nnvel el van foglalva a dologgal, távot van még a háztól is, a ke nyeret megkeresni. A magára, az utcára hagyott gyermek pedig elvegyül kisebbek, nagyobbak közé, ifjú tanulékony lelke aztán méz helyett mérget, szép, jó, nemes helyett gonosz, erkölcstelen és csúnya benyomásokat szed össze; ezekkel szaturá- lódik. Innen van aztán, hogy a háború alatt hivatalos statisztikai adatok szerint a fiatalkorú bűnösök száma szomorúan felszaporodott. Különben nem nagy gyönyönyörüsé- günkre láttunk és tapasztaltunk eklatánsán bizonyító példákat erre, különösen az idén. Csak tetézi aztán a bajt az, hogy az iskoláztatás nélkül felcseperedett gyerekek a nagy munkás hiányban keresethez jutnak csakhamar, pénzre, még pedig tekintélyes összegekre tesznek szert, a na- gyobbakkal együtt megkeresik a korcsmát, megkóstoljál? a pálinkát, megismerik a kártyát, az erkölcstelen életet. Soha sem lesz aztán ezek nagy részéből a társadalomnak hasznos tagja, plane ha később az élet küzdelmeiben látni fogják, mert hiszen rájönnek, hogy mit vesztettek ők akkor, mikor iskola helyett az utcán neveletlenül, tudatlanul nőttek tel, analfabéták, tudatlanok maradtak, mikor szé- gyenkezniÖK kell, nem lesz tekintélyük s nem fognak ezek miatt boldogulni az életben. Ezekért kötelessége a társadalomnak szivjósággal, lelki nemességgel és áldozat- készséggel minden módot és eszközt megteremteni ahoz, hogy a légszegényebb gyermek is rendesen járhasson iskolába s ne legyen eltiltva éppen szegénysége miatt azoktól az életben annyira szükséges kincsektől, amit az iskolában módjában lenne megszerezni. Egyház és iskola, lelkészeink és derék tanító gárdáink szives örömmel állnak elömunicásoknak ebben az áldásos tevékenységben. Német majális Köcskeméton. Irta : KEPES IMRE. Hát már csakugyan kiesett a világ feneke. a’jS még hagyjál), ha csak német majális lett volna. Végre is dicső fegyverbarátaink stb. . . . szóval no, éljen a szövetségi hűség, rendben van. Uehát ezt a majálist nem is a németek csinálták, vagy legalább : nem csupán a nemetek. Ezt a népünnepélyt a most itt állomásozó fehérhajtókás 94. gyalogezred rendezte. Németek, német-csehek, cseh-németék és csehek tehát. Mert hogy őszinték legyünk, nehezen bizony, egy kicsit nekezen élte bele magát a jó öreg Kecskemét abba a gondolatba, hogy neki a messzi idegen, sose látott-hallott csehországi Reichenberg és n. érd. vidékének fiait kell kpsztra-kvártélyra befogadnia. És most megtörtént. Megtörtént ? Ezrével tódult ki a nép a szóktói-park ünnepélyre és az is megtörtént, hogy mindenki jói mulatott. Fel- és megjegyzésre érdemes, hogy a „hirös város“ szivét a pompás 94-es katonazenekar tudta igy megnyerni. Ez a csupa elsőrangú muzsikusból álló társaság Kecskemét levegőjének ózonja lett. Először-kicsaiía, azután felfrissítette, végül egész búfeledté hangolta a kecskemétieket. És mikor megjelentek a 9^-esek magyar nyelvű, művészi plakátjai — alig pár nappal a Szent István-napi hagyományos népünnepély után, —- az ismerősök te is- én issei köszöntötték egymást. Ki is ment mindenki. A huszárlaktanya sarkán, diszkapu képezte a bejáratot. Rengeteg lombos galy, telestele magyar és osztrák nemzetiszin zászlócskákkal, Hozta isten — Willkommen felirattal. Lefizettem az „ántré“-t, beléptem, aztán lehunytam szemem és megadással vártam a vérszomjas jótékonyak elmaradhatatlan rohamát. x Mily kellemesen csalódtam és csalódott mindenki! Az egész ünnepély folyamán egyetlen pumpolási meiénylet sem fordult elő. Be is vált úgy ez a német rendszer, akkora bevételt értek el, amekkorát a legmerészebb 94-es árvák se mertek volna álmodni. Mindjárt az első sátor, a konfettis, 10 ezer csomagot adott el és pedig oly egy-kettőre, hogy a 7 órai korzóra, mikor legjobban kellett volna, már ázsióval se lehetett egy csomaghoz jutni. No de volt is nyüzsgés i A kecskeméti lányok oly nagy számban jelentek meg, aminőre még a legöregebb vén kisasszonyok sem emlékeztek. A Juliskák, Mariskák, Böskék és Mancik teljes hadilétszámra emelve vonultak ki. De hát hogy is ne, mikor a helyőrség egész tisztikara ezredestől le a legkisebb zászlósig és eggyel még tovább: le a legöklöm- nyibb önkéntesig ott korzózotl, konfettisrap- nellzáport árasztva a szomjas, haj, erre már nagyon szomjas hölgyseregre. De volt ára innivaló itóka is. Honnan, honnan nem, sör termett erre a délutánra és — istenbizony nem hazudok, sóskifii, igenigen sóskiíli, azt lehetett mellé kapni. .Maguk az ezredes és őrnagy urak álltak e fontos stratégiai pontnál, de ők se tudták megakadályozni, hogy 1—2 óra alatt el ne fogyjon minden az utolsó cseppig. A virslis sátornál, hol jegy nélkül lehetett kenyeret (és tormát) kapni, még egy ideig tartott az ember-ember elleni közelharc, hogy aztán egy elhagyott csatatér némaságának adjon helyet. A többi sátrak körül annál zsivajgóbban pezsgett az élet. — Sorsjegyet tessék! minden szám nyer, csak 50 fillér darabja ! — Itt is tanulhattak magyarjaink. Minden jegy szebb- nél-szebb kis üvegtárgyakat s más kedves gablonzi apróságokat nyert, mert hogy éppen a 94. ezredhez tartozik Gablonz város, hol a „magyar“ vásárfia készül. Külön e célra szabadságolt legénység hetek óta szállította onnan ide a válogatottaa kedves csecsebecséket. Mig a Paprika Jancsi-szinházban egy német humorista a gyerekeket mulattatta, másutt egy ez alkalomra épített igazi lövészárokból igazi Mannlicherrel céllövöldözhettek a katonai babérokra még civilben vagy rövid nadrágban áhítozó kecskemétiek. Közben ezernyi néző előtt-a park fot- balpályáján teljes erővel folyt a válogatott 84-esek és a KAC (a gyöngébbek kedvéért: Kecskeméti Atlétikai Club) nemzetközi mérkőzése. Eredmény 3:0 a kettő közül az egyik,
