Szatmármegyei Közlöny, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1917-09-02 / 35. szám
Nagykároly, 1917. szeptember 2 35. szám XLIII. évfolyam. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: oioo NAGYKÁROLYBAN, Jókay-utca 2. szám oooo Telefon 56. szám FŐSZERKESZTŐ: DARABÁNT ANDRÁS SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : PASKÁDY JÁNOS FÖMUNKATÁRS oooo MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP oooo ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve 8 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 6 korona. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. o „Nyilttér“ sora 60 fillér. Szomorú tanulság. A földmivelésügyi miniszter a Közélelmezési Hivatal elnökségével egé’etér- tőleg elrendelte az átvételi bizottságok megalakítását és a termés átvételi munkálatok mielőbbi megkezdését s ezzel egyidejűleg megszüntette a szabad gabonavásárlást. A kormányzat tényezőinek ezt a váratlanul jött intézkedését megbírálni nincs jogunk, de vizsgálni és szóvátenni az okokat, amelyek ezt a hirtelen fordulatot előidézték, jogunk van, azt helyesnek és szűk ségesnek is tartjuk. Hogy ezt lehető tárgyilagossággal te- hessük, emlékezzünk vissza a nyár elejére arra az időre, mikor még kalászos terményeink a szárbahajtás állapotában voltak. Abban az időben már megindult a legélénkebb érdeklődés egyfelől az irányban, hogy milyen lesz az idei gabonatermés, másfelől és általánosan olyan irányban, hogy milyen intézkedéseket log statuálni a kormány a termés értékesítése és elosztása tekintetében. Mindezekkel egyidőben azonban kéz detét vette a gazdák panasza, megindultak a jeremiádok és elkeseresedett küzdelmek minél magasabb árak és minél loy- alisabb kedvezmények elérése céljából. Megjött aztán sok tárgyalás, ánkéte- zés után az első elosztási és megjött az ármegállapitási rendelet. Az első elosztási rendelet szerint a termést a cséplés alkalmával rekvirálják és a Haditermény rt. közbejöttével osztják szét. Ez az intézkedés nem elégítette ki a gazdák kívánságát, sérelmet láttak benne. A kormányválság folytán jött uj földmivelésügyi miniszter, aki további kedvezményként október 15-ig a szabad gabona vásárlás mellett döntött, mikor a magán háztartásoknak megadta a módot arra, hogy szükségletüket közvetlenül a termelőnél szerezzék be. A kormány eme liberális és jóhiszemű intézkedésének aztán csakhamar mutatkoztak a szomorúan káros következményei. A magánháztartások, ha a lelkűket ki- tették sem tudták szükségletüket beszerezni a megállapított áron Hiába való volt itt az elöljáróságok minden törekvése, minden emberfeletti fáradozása, a szükségletet biztosítani nem voltak képesek, nemcsak, de eltűnt a búza, mert a gazdák visszatartottak, sőt az is nyilvánvaló lett, hogy kéz alatt uzsora áron értékesítették. Nem általánosítunk; voltak nagyon tiszteletreméltó kivételek, akik nem éltek vissza a kormány bizalmával, de nagyobb volt azoknak a száma, akik felhasználták az önös érdekeik javára s felforgatták ezzel a hadsereg és az ország ellátásának azt a tervét, amit — és ez a legderekabb dolog — éppen a gazdaközönség közbenjárására dolgoztak ki. Hogy ezt a szomorúan jellemző dolgot úgy a mostani és minden jövendőbeli kormány megjegyezte magának s levonta a tanulságokat a jövőre vonatkozólag, az holt bizonyos, de a gazdák részéről sokkal I’ keservesebb tudat kell legyen az, hogy levonta a szomorú tanulságokat a nagyközönség, és még bizonyosabb az, hogy a gazdák ajkairól jövőben elhangzó jeremiádok nem fogják többé- úgy meghatni a sziveket. Mint fennebb is jeleztük, súlyos hiba volna általánosítani, hiszen mi itt ezen a kis helyen is láthattuk, hogy vannak tisztelet- és dicséretreméltó kivételek elég szép számmal, de éppen ez jellemzi legjobban a helyzetet, hogy ezeket kell kivételeknek beállítani és nem megfordítva. Már most ezekre az érdemes kivételekre bízzuk még külön is, hogy ítéletet hozzanak gazdatársaik felett, akik okai annak, hogy a kormány ilyen hirtelen intézkedésére volt szükség az áldatlan állapot megszüntetése céljából, ítéljenek igazságos szigorral, hogy minek minősíthető az olyan eljárás, mely, ha a gyors korHáborus világ Bagdadban. Irta: Or. Tahy László, cs, és kir. konzul. Bagdad a középeurópai blokk gazdasági harcvonalának végpontja, hónapok óta tudvalevőleg az angolok kezén van. Tudósításokat onnét most nem kapunk. De az otlani cs. és kir. konzulnak alább közölt eleven leirása, mely még az angolok bevonulása előtt Íródott, érdekes képet nyújt arról, hogy a világesemények hatása miképen nyilvánult a kalifák egykori fővárosában. (A szerk.) A bagdadi piac képét á világháború nagyon megváltoztatta. Az a piac, amely a Perzsa-öblön át érintkezett a világgal, el volt vágva a tengertől. Perzsiával való kereskedelmét is megbénította az ottani politikai helyzet. De a saját Hinferjand javai sem igen tudott kereskedni, mert ott egymást érték a kiviteli tilalmak és az amúgy is gyér szállítási eszközöket teljesen igénybe vette a hadsereg. A világháború első évében nyomott volt a helyzet. A kereskedőket megfélemlítették a sürü rekviziciók és a háborús gazdasági rendeletek és ezért mindenki rejtegette áruit és pénzét. Mikor az angolok megkezdték Bagdad elfoglalását célzó hadműveleteiket, a lakosságot nagyfokú idegesség fogta el, amely tetőpontra hágott, mikor az angolok elfoglalták Kut-el-Amarát és Bagdad közelébe jutottak. A kereskedők egyrészt attól féltek, hogy az angolokkal szövetkezett beduin törzsek a várost I ki fogják fosztogatni, - másrészt úgy látták, hogy angol okkupácio esetén Indiából és Angliából sok áru fog a városba jurái. Az angol bevonulás közeli eshetősége tehát — nagy áresést idézett elő a piacon. Mikor a ktesíphoni és utóbb a kut-el- amarai török győzelem elhárította az angolok részéről fenyegető veszedelmet, a bagdadi piac megélénkült. A kereskedők úgy látták, hogy a háború sokáig fog tartam. Akinek pénze volt, nyakra-főre árukat vásárolt spekulációra és felburjánzottak a lánckereskedelem hajtásai. A bagdadi kereskedők már a háború előtt sok árut (főleg cukrot) vásároltak volt, utóbb raktáraikban rekedtek a.Perzsiának szántáruk, amelyeket nem lehetett továbbítani ; a világháború kitörésekor addig is, amig Törökország semleges maradt, az előrelátott tengeri zárlatra való tekintettel nagy készleteket halmoztak össze. A városban tehát a szokottnál sokkal több áru volt raktáron. Ennek dacára az árak rohamosan emelkedtek. A lánckereskedelem nem engedte az árukat a forgalomba, egyes üzletágakban az összes árukész- i let egy-egy gazdag kereskedő, vagy tőkeerős érdekcsoport kezében volt. A kiskereskedők nem bírták az árfelhajtási mozgalmat követni és kénytelenek voltak üzleteiket lebonyolítani, mány intézkedés közbe nem lép, ebben a kritikus idöbea megzavarja a hadsereg és az egész ország közönségének egész évi élelmezési kérdését. Alig érthető, alig jellemezhető viselkedés ez, mikor tudjuk, hogy a múlt évinél jóval nagyobb búzatermésünk volt, ennek dacára sem a magánháztartások nem voltak képesek szükségleteiket beszerezni, sem pedig a Haditermény rt. javára történt felajánlás a tisztességes prémium dacára nem érte el a múlt év ez idő tájáig beérkezett mennyiséget. Hát hova lett, hova tűnt el a búza ? Enyhítő körülményt találni fognak ezek a termelők bizonyára, hiszen mentség mindig akad, de ezt a kürülményt kimagyarázni, helyesebben ezt a talányt megfejteni, úgy hogy az mindnyájunknak kielégítésére és megnyugtatására szolgáljon, nem fogják soha, mert ez egyszerűen lehetetlenség. Talán felderít ebből egyetmást az átvételi bizottságok eljárása, talán a rekvi- rálások világot vetnek erre a sötét dologra, hisszük és kell, hogy úgy legyen. De legyenek meggyőződve ezek a tisztelt gazda uramiék, hogy a becsületesen eljárt gazdatársak, a nagy közönségnek az a része, mely dupla áron fizette meg a terményt. valamint azok a szegény kétségbeesettek, akik mai napig sem voltak képesek szükségletüket beszerezni, el nem Ítélhető kárörömmel nézik majd azt a legfontosabb közérdekből alkalmazott szigort, mellyel az átvevő bizottságok, a rek- viráló közegek tűzön-vizén keresztül igyekezni fognak a napvilágra hozni a kámforrá vált idei termést. De nemcsak a közérdek, hanem az igazságszolgáltatás, okulás és közmeg- nyugvás szükségessége is parancsolóan követeli, hogy ezekről az urakról hulljon le a lepel. Legyen világosság! mig a nagykereskedők rengeteg összegeket laktak zsebre. A hatóságok „megkísértették a fogyasztó bajain segíteni. O szeiratták az árukészleteket, maximálták az árakat és utasították a lánckereskedelmet készleteik kiárusítására. De a nagykereskodők elrejtették az árukészleteiket, az összeírás napján faktiv eladások címén elhallgatták azokat és készleteiket továbbra is kivonták a forgalomból. Súlyos csapás volt a városra nézve az, hogy a városi petroleurnraktárakban nagy tűzvész ütött ki, amely a felhalmozott készleteknek kétharmadát pusztította el. Mikor a hatósági közegek látták, hogy a tüzet nem bírják eloltani, úgy intézkedtek, hogy a lakosság maga hordjon el annyi petróleumot, amennyit tud. Az ekként elhordolt készletekkel senki sem számolt el, de mégis sikerült legalább ezeket a készleteket ilyen formában a helyi fogyasztás részére megmenteni. A korona alacsony árfolyamát a bagdadi kereskedők arra használták fel, hogy lebonyolítsák magyarországi és ausztriai üzleteiket és hogy a a monarchiából minél több árut rendeljenek el. Remélhető, hogy a velük szemben való ezeket a jó szokásaikat, a háború után is meg fogják tartani.
