Szatmármegyei Közlöny, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1917-08-12 / 32. szám

SZATMARM EGYE I KÖZ I/O- Engedélyezik az egy éves női keraske­i tanfolyamot. Illetékes helyről nyert o/ülésünk alapján örömmel közöljük óinkkal ho°v dr. Falussy Árpád ot - üdülési képviselő szives közbenjárása a kultuszminisztérium megengedi, rosu! Kereskedő-Társulat szervezze va­tanfol1311 az egy éves női kereskedelmi vonatkPot. A tanfolyam megnyitására el nJbn engedélyt a kultuszkormany íédve álláspontra helyes­ron és Kjlyen tanfolyam mar Szatmá­ben teh)?g3;inyán is van vármegyénk­legés harmadik felállítása tolos­JráS S g,aűn^épek beszerzése nagyon fPfa most. Epptk va 12-ik órában ment mint * Sl^s kiváló képviselőnk a kultusz­on m^Zteík,e;r, kizárólag az ő közbejárá- sanajf felvilagosito és meggyőző mdo- S|>nak tuíajdonitható az enfedV dása. Nag/^w^^, e tényt, hogy mindjárt első lépése ilyen sikerrel járt. Ez csak kezdete az ő kiváló tevé­kenységének és mindenesetre biztató arra nézve, hogy minden téren és minden jo­gos ügyben, ahol felemeli városunk és ke­rületünk ügyében szavát, az illetékes he­lyen feltétlenül meghallgattatik és kérése teljesedésbe megy. — Kitüntetésen. Az ellenség előtt tanú­sított vitéz magatartásáért az ezüst vitéz- ségi érem 2. osztályát kapta Suta György tizedes, kismajtényi lakos, Vajnay Lajos szatmárnémeti-i lakos és Szabó Mihály géberjéni lakos a bronz vitézségi érmet kapták. — Főispáni elismerés. A közélelmezés zavartalan biztosítása és a lakosság érde­keinek előmozdítása körül hivatali elfog­laltsága mellett is teljesített hazafias és önzetlen szolgálataiért a főispán elismeré­sét és köszönetét fejezte ki Sepsy Károiy jegyzőnek, Ováry Juliánná és NagyLajosné áll. tanítónőknek. — Berendelés a központba. H. Király Ferenc dr.-t, aki a vöröskeresztes tevé­kenységét a háború kitörésekor városunk­ban kezdette meg, a Vöröskereszt Egylet elnöksége szolgálattételre a Központi igaz­gatósághoz berendelte és az E-Il. osztályba osztotta be, ahol az M, L, G. és Z. kezdő - betűs vidéki fiókegyletek felügyeletét bízta reá. — Őszi vetőmag biztosítása. A Szatmár- megyei Gazdasági Egyesület titkári hiva­tala (Szatmár Deák-tér 23.) a 2192—1917. M. E. sz. kormányrendelet 10. § a alapján értesíti Szatmarvármegye mindazon gaz­dáit, kiknek az idei rossz termés követ­keztében őszi búza, őszi rozs, őszi árpa vetőmagra van szükségük, hogy a mini­málisra szabott ez irányú szükségletüket í. évi augusztus hó 18-ig a fent említett titkári hivatalhoz jelentsek be. Kisgazdák bejelentésüket együttesen, a községi elöl­járóság utján tegyék meg. Figyelmezteti a vármegyei gazdasági egyesület a gazdá­kat, hogy indokolatlan vetőmag kérelmek­től tartózkodjanak, különösen óvakodjanak vetőmag címen a fent említettekből, élel­mezésre rendelni, kerüljék azt a súlyos büntetést maga után vonó spekulációt, hogy készletüket maximális áron felül eladják s vetőmag szükségletüket 'az egye­sület utján fedezzék. A vetőmagvak árát a földmivelésügyi minisztérium ez irányú intézkedése után az egyesület közhírré fogja tenni. Tekintettel a mai háborús vi­szonyokra az egyesület — bár mindent elkövet a megfelelő minőségű vetőmagvak idejébeni leszállítására — ez irányban semminemű felelősséget nem vállal. — Jutalmazott zabszallitas. A hadviselés rendkívül fontos érdeke fűződik ahoz, hogy a hadsereg kellő időben megfelelő meny- nyiségü zabbal legyen ellátva. Éppen ezért a földmivelésügyi miniszter rendelet­ben adja tudtára a termelőknek, hogy azon zab mennyiségért, mely í. 31-ig valamely vasúti állomáshoz ki lesz szállítva és a szállítást fuvarlevéllel igazolni lehet, a meg­állapított hivatalos árnál métermázsánkintö K-val a Hadi Termény rt. bizományosai többet fognak fizetni. — Kár a szőlőkben. Járásunk vala­mennyi szőlőtermelő községéből egyaránt panaszolják, hogy az elmúlt hó utolsó és folyó hó első napjain tidékünk felett el­vonult erős hőhullámok folytán a szőlő­termés jelentékeny kárt szenvedett, ameny- nyiben a levélzet által lellően nem takart fürtöket hőütés érte s érnék folytán a bo­gyók a fürtökről vagy leperegtek vagy rothadásba mentek át. - A szőlőnek ez a veszedelme — mint haljuk — most már szünöfélben van. — Két heti kegyelem a nyulaknak. A va dászati törvény értelmiben már vagy 34 év óta állandóan auguszus 15-én kezdő dött a nyúl vadászat. /. kormány most redeletet adott ki, mey szerint az idén szeptember elseje előtt nyulat lőni nem szabad, a mai viszonyokközött a nyúl ál­lomány szaporodása sztnpontjából ez a rendelet üdvösnek moriható, melybe a Tcidászok is szívesen bel nyugodtak. — A hadifoglyok csorogjanak címzése. A postaigazgatóságok hivtalosan közük a * közönséggel, hogy az Ooszországban levő hanifoglyok részére kirlendő csomagok címzésének állandóságán és tisztaságára különös súlyt helyezzen, azonkívül a cso­magban magában is el ell helyezni egy feljegyzést, mely a feladi nevét, címét, a címzett nevét és címét ß a csomag tar­talmát kell magaban foglalja. Levelet a csomagban elhelyezni egyáltalán nem szabad. — A hadsereg széna és szalma szükséglete. A földmivelésügyi miiiszter elrendelte hogy a hadsereg széna ?s szalma szük­séglete addig is, mig a vonatkozó -kor­mányrendeletek másként nem intézkednek biztositassék, tölhatalmaza az illetékes ka­tonai parancsnokság hadbiztosságát, hogy a törvényhatóság lerületén azokat a széna és szalma készleteket, amelyik a termelő­nél a gazdasági szükségétén felül mint fölöslegek jelentkeznek, kvéve a beigazol- tan fogyasztóknak már előzetesen eladott mennyiségeket, rekvirálhassa. A hadbiztos­ság a rekvirálás végett közvetlenül az al­ispánhoz, vagy poígármtsterhez tartozik fordulni és a rekvirálás 1 törvényhatóság közbejöttével eszközlende Gazdasági szük­ségletnek további rendelkezésig számos állatnál naponként és darabonként széná­ból 8 kg., szalmából 6 kg. veendő föl nö­vendék és kis állatnál az ennek megfelelő hányad. A térítési ár egselöre nem lesz megállapítva, hanem a' tulajdonosnak a hadbiztosság szénánál 20, szalmánál 8 K előleget tartozik adni. Aí árkülönbözet a maximális árat megállapító kormányren­delet megjelenése után 30 napon belül ki­fizetendő. A Magyar Királyi Ministerium 1151—1917. M. E. sz. rendeletével létesített „Gummibizottság“ Beszerző Szervezete Budapest, V., Rudolf- tér 6. mindennemű gummihulladékot a megállapított legmagasabb árakon vesz át. Talefon : 108—52. ___I CAFFE RESTAURANT Bud apest, vii. Erzsébet-körút 27. Enni NésHTÍ KATflHAZEN£HiNOVERSENY * A csipkebokor. Künn, a kert kerítésén túl állott a ha­talmas csipkebokor piros csipkerózsákkal telve, szertenyujtva ezer ágát, melyek olyan hajléko­nyak voltak, mint a vert acélpenge. Elrejtett, igénytelen zugából bepillantha­tott a kertész ültetvényeire. Benn a kertben is rózsabokrok voltak, de egészen más fajtából. Kicsiny gyámoltalan bokrocskák voltak, egyi­kük sem volt magasabb, mint egy öntöző­kanna. Egynéhányat ezek közül megcsípett a dér, éppen akkor, mikor gyümölcsöt hozhat­tak volna, mások, a nagyobb része, terméket­lenek voltak, egy tulfinomult faj tagjai, ame­lyekben nem volt már erő és csak félig nyi­N Y. fbtt gyümölcsöt hoztak. A csipkebokor min­degyiket látta még a mult nyáron, amikor piros, sárga, fehér virágokkal dfszitve büszkél­kedtek és most hogyan lelógatják a fejüket s milyen fáradtak, bágyadtak. A kertész nagyon elkedvetlenedett, mikor látta, hogy ezek az .előkelőségek bizony olyanok, mint valami rongy. Pfuj, milyen vértelenek vagytok, — mondta. — Friss vért kell belétek öntenem. És fogta az ollóját és csipkerózsákat vágott a csipkebokorról és elültette őket egy virágágyba. Az öreg® csipkebokor nagyon is ér.ezte a megtiszteltetést, ami azzal érintette őt hogy jól nevelt gyermekei lesznek és már már előre örült annak a fényes pályának, ami azok előtt áll, hiszen óvatos gondoskodás­sal fogják őket a létért való küzdelemben ve­zetni. Tavasz elején kezdtek kinőni az uj csip­kebokrok és a kertben élvezett gondosság széppé és erőssé tette őket. Az anya büszkén nézegette gyermekeit és kis testvérkék, akik szürke kövek között a mély porban állottak egy kis irigységgel pislantottak rájuk. Két nyár alatt épp annyira nőttek a kis bokrok, mint a kerítésen tul levők négy év alatt. A harmadik tavaszon meglátogatta a kertész az ültetvényeskertjét. Egy ásóval ki­ásta a csipkebokrot és a gyengéket egy ha­lomba dobálta, ahol vérző gyökérrel feküdtek addig, mig a napsugarak szúrásai meg nem ölte okot. Az erősebbeket szalmába csoma­golta és a vasúthoz küldte, hogy elszállítsák. Csak két bokrot hagyott itthon és azokat át­ültette egy uj virágágyba. Ezután a vérfürdő után, melyet az öreg csipkebokor az anya, dobogó szívvel nézett vé­gig, a kertész egy kést húzott elő és levágta a két kis bokrot, úgy, hogy csak a gyökerei maradtak meg és semmi sem látszott ki be­lőle, a másikat pedig közvetlenül az ágak alatt és a törzs árván pusztán állott ott tovább. Az­után beojtotta a bokrokat. Az első vadrózsa bokorba a föld színe alatt ojtott be egy sze­met, a másikba pedig fent a tetején. Nemsokára behegedtek a bokrok sebei. Nedvet az erőteljes gyökerek munkája gyűj­tött össze, a rügyek kipattantak és az élősdi ágak örültek életüknek, azok kárára, akik őket saját vérükkel táplálták. A kertész pedig min­dig lesben állt késével, hogy lenyeshesse a vad ágakat, ha fegyelmezetlen természetük újra ki akarna törni. — Meg vagytok most elégedve szeren­csétlen gyermekeim, — kiáltotta a kétségbe­esett anya, — megvagytok-e elégedve, hogy előkelő társaságba kerültetek ? Nem volt-e még elég a dicsőségből, hogy olyan semmire­kellőket hordottatok a hátatokon, akik még gyermekeik létrehozására is képtelenek. A testvérek pedig gúnyosan nevetgél­tek : Ugy-e jól mulat az ember úri társaság­ban ? Olyan vagy mint egy valódi seprünyél. És nézd meg a másikat, az meg véka alá rej­tette a világosságát. És a föld alól gyenge hangon hallatszik a jaj-kiáltás: — Te nemes lovag, odafenn, nekem itt lenn kell dolgoznom napvilág nélkül és te fel­szívod a nedveket és beszéled a dicséreteket. Bocsáss csak egyszer szabadon, meg fogod látni, ki lesz a győztes ? De a kertész mindig ott áll az ollóval. Amint egy „hamis“ hajtást, észrerevesz, le­vágja. És a „valódi“ hajtások nőnek és ki­terjesztik virágzó ágaikat a napsütésben és az asszonyok végig lépkednek egymásután a kerti utón és mindnyájan felkiáltanak a gyönyörű rózsák láttára. Julius van, s a kertész nem látható se­hol. Nem csikorog már facipője alatt a kert ut homokja. A következő napon sem mutat­koznak sem ő, sem az ollója. Lakásának ab­lakai csukva vannak és akárhányszor az or­vos előtt kinyitják az ajtót, mindig orvosság­szag árad ki a lakásból. A kertész betegen fekszik. — Nyert ügyünk van, — ujjongtak fel az elnyomott vad hajtások. — Itt az egyen­lőségért vaió küzdelem órája, küzdhetünk" az egyenlőségért kés nélkül. — Ez a bosszú órája — felelték a ne­mes ágak. — Vagy az elégtétel érája, — ha úgy

Next

/
Oldalképek
Tartalom