Szatmármegyei Közlöny, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1917-01-07 / 1. szám

Magykároly, 1917. január 7, I. szám XLIII. évfolyam POLITIKAI L AP _____«-■ 1 ----------­SZERKE SZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: oioo NAGYKÁROLYBAN, Jókay-utca 2. szám oooo Telefon 56. szám FŐSZERKESZTŐ: DARABÁNT ANDRÁS SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : PÁSKÁDY JÁNOS FÖMUNKATÁRS oooo MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP oooo ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve 8 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 6 korona. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. o „Nyilttér“ sora 60 fillér. ■ ■ ünnep után. Ünnepek után vagyunk, csodás va- rázsu ünnepek után. Úgy ünnepeltünk, ahogy csak mi tudunk a világon, mi me­legvérű, melegszívű magyarok. Nagyok voltunk, fényesek, ragyogók ; ahol csak ennek az öreg bolygónak megbomlott fe­lületén emberek laknak, mindenünnen ide néztek, minket bámultak,minket, akik har­mad év óta vagyunk háborúban és akik­ről ellenségeink már rég azt kürtölték a világba, hogy haldoklunk, agonizálunk s ime prezentáltuk a világnak a legékesebb és legerősebb bizonyítékot az ellenkezőre itthon a magunk erejéből a háború tűz és vér áradata mögött. A pompa gazdagsága és ragyogása mellett a lelkek kincstárával vettünk kő rül egy fiatal párt, a szeretet melegségé­vel, izzó lelkesedéssel. Az a krőzusi pompa csak igen hal­vány kifejező jele eme Jelki kincseknek, a szent korona csupán egy kegyes kleno- diuma a mi koronázásunknak, melybe a mi szivünk meleg szeretete, lelkesedésünk szent tüze, ragaszkodásunk igazsága viszi az életet és erőt, ezekkel lesz teljes Szent István koronájának fénye és hatalma, ezekkel lesz a koronázott ifjú a magyarok királya. Az ősöktől örökölt s híven megőr­zött szertartások közepette, a csillogó kül­sőségeken keresztül, az elhangzott sza­vakban meglátta-e a fiatal király ezt a kincset is, észrevette-e ezeket a i*agyogó lelki tulajdonokat is úgy szeretjük hinni, olyan nagyon boldogító volna reánk nézve ennek biztos? tudása. Talán jobb időkben, szebb napokban szerencsésebb körülmények között sokkal jobban tudta volna ez a nemzet nyilvání­tani és külsőségekben kifejezni király hű­ségét és mély szeretetét a koronázás ün- nepies tényében, ne vegye tehát ezt zsi­nórmértéknek, de nézzen a harctereken érte küzdő, „érte lelkesülő katonáinkra, nézzen az ország békés belsejében élők osztatlan hűségére, itt, vagy amott hivebb képét látja a mi lojalitás,unknak és szere- tetünknek. Erről különben könnyű dolog lesz meggyőződni az uralkodás tényei között is úgy most a háborubau, mint majd a bé­kében is, mert ez természetében, vérében van a magyarnak, mint aki csak egy ál­lamiormát ismer, csak ebben tud és akar élni, boldogulni, mert törvénybe lehet Írni hogy „a magyarnak király kell! És a magynr mindezekért a földi és lelki kincsért, melyet királyának nyújt, nem kíván egyebet, mint meg — és elis­merést. A megismerés után ugyanis bizton elnyeri a nemzet királyától a megértést, az elismerés után a mélcánylást, egyebet alig is mer várni és remélni. De ha ezt elnyeri, akkor ez a nem­zet boldog jövőnek néz elébe és a király csak akkor fogja látni, hogy a magyar nemzet szerető szivében egy olyan gazdag tárnára akadt, melyből — bármeddig tart­son uralkodása — nem fogy ki a jóság, a ragaszkodás, a hűség, szóval azok a nem­zeti jeles tulajdonok, meiyek az uralkodás terheit könnyűvé, a történelem számára pedig dicsőségessé teszik. De ha akadnának — mint ahogy a múltban akadtak — ennek a nemzetnek rosszakarói, ellenségei, akik ezt megaka­dályozni akarnák és ez valamennyiben si­kerülne, úgy keservesen sajgó sebet ütne minden félreértés ezen a szerető szivén és nemcsak a nemzet, de a király is át kel­lene essék a csalódásnak országra, nem zetre, trónra és dinasztiára egyaránt ká­ros befolyású körülményein. Őrizzen az Isten ennek a gondolatá­tól is. Reméljük a másik feltevést a jobbat, szebbet és örvendetesebbet, reméljük azt, hogy a fiatal magyar király a magyar nemzetet megismeri, erényeiért megjutal­mazza királyi elismerésével és reméljük, hogy viszonozni fogja a szeretet is, köz- zénk jön lakni édes Budavárába, a mi székes fővárosunkba is át teszi székhelyét, itt él velünk, hogy lássa, tapasztalja majd napról-napra a magyar jóságát és nagy­ságát, mely ilyen formán az ő udvarát fogja mindenünnen körülsugározni. Adja Isten, hogy igy legyen ! (\ koronázás. IV. Károly magyar király megkoronáztatása napján tartott ünnepélyes szt. misén elmondta: SZÓCSKA JÁNOS, érd. esperes, magyar gk. lelkész. A minap temettünk! Igen, nov. 30-án mélységes gyásszal temettük el a legne­mesebb, a legalkotmányosabb királyun­kat : I. Ferenc Józsefet. A végóra hatal­mai elvitték öt szemünk elől. Most már c/: a múlté s a kegyeletes megemlékezésé ! De im’ a magyarok jóságos Istene Gileád balzsamát hullatja enyhesztelőieg bánatos szivünkbe és alattvalói gyászunk teliegeit oszlatva — íelemelőleg a repeső örömkönnyes honfiúi ünnepségre visz át minket, mert imádandó szent kegyelmé­ből uj magyar királyt és urkirálynét kap­tunk : IV. Károly és Zita Őfelségéik ma­gas és áldásos személyeiben! Az ő koronázásuk Urszerzette alkal­mából, midőn enyészik könnyező gyá­szunk s múlik már elhagyatott árvaságunk, alattvalói hódolattal üdvözöljük őket s az áldások Istenét kérve, a szép ünnepből, mely magyar szeretettel virágokat szór útjaikra, szakítsunk egy-két nelelejts virá­got az uj történeti nap emlékéül. * * * Midőn Dávid király elöregedett s az uralkodói hatalmat Salamonra akarta át­ruházni, akkor az Istenhez fordult és a Egy iv papír. Irta: StrinbergÁgost. Az utolsó bútordarabokat is elszállították, a lakó egy fiatalember — gyászfátyollal a a kalapján — mégegyszer végigment a szo­bákon. Utána nézett, hogy nem hagyott-e ott valamit. Nem, nem hagyott itt semmit, semmit; és kifelé indult a lakásban, erősen eltökélve magában, hogy nem fog többé arra gondolni, amit átélt ebben a lakásban. De künn az elő­szobában a telefon mellett egy iv papír volt felszegezve sok kézírás volt rajta, nehány sor rendesen tintává! volt felírva, nagyobrésze pedig ceruzával és vörös irónnal volt telefir­kantva, oda volt írva az egész szép történet, amely két rövid év alatt lejátszódott, ott állott minden, amit el kellett volna felejteni: egy emberélet egy iv papiroson. Letette a papirost a falról; sárga fénylő fogalmazó papiros volt. Rátette a szoba cserép­kandallójának a tetejére és föléhajolva olvasni kezdte. Legfelül állott az asszony neve: Alice a legszebb női név, amit, ismert akkor, hiszen a menyasszonyáé volt. És a szám : 15—11. Olyan volt, mint a templomi énekeskönyv egy száma. Alatta ez állott: Bank. Ez volt a munkája, a szent munka, mely a kenyeret, a házasságot, a feleséget adta, az élet alapja. De át volt huzva. A bank ugyanis megbukott, ő pedig egy másik bankba lépett be rövid ideig tartó nyugtalanság után. Azután következeit a virágkereskedés és a bérkocsi. Ez az eljegyzés ideje, amikor tele voltak zsebei pénzzel. Utánna a bútorkereskedő, kárpitos. Be­rendezik a lakást. Bútorkereskedő, beköltöz­nek. Az opera jegypénztára 250—50. Fiatal házasok és vasárnap az operába mennek. Legszebb óráikat élik ál, midőn csendesen ülnek és úgy érzik, mintha túl volnának — túl a függönyön a meseországban, ahol harmonikus és szép minden. Most egy férfinév következett, amely ke­resztülvolt huzva. Egy barát neve volt, aki eiég magas polcra jutott a társaságban, de ezt a szerencsét rém tudta megtartani, elbu­kott, menthetetlenül és el kellett utaznia. Ilyen szeszélyes a sors. Most ugylátszik, valami uj dolog lép a házastársak élefébe. Női kéz irta fel irónnal a papírra: az asszonyság. Milyen asszonyság ? Igen, az a barátságos, hosszú köpenyes asz- szonyság aki sohasem ment a szobán keresz­tül, hanem mindig a folyosón ment át a há­lószobába. Az ő neve áll: Doktor L. Először szerepel most itt egy rokonnak neve. „Mama“ van felírva. Az anyós, aki disz­kréten távolmaradt eddig, hogy a fiatalokat ne háborgassa, most azonban a szükség órá­iban hívják őt, aki örvendve azon, hogy szükség van rá szívesen jön. Ezután sok firkálás, összevisszaság kö­vetkeik, kék és vörös ceruzával. Helyszerző a cseléd elment, újat kell fogadni. Gyógzszertár. Hm. Komolyabbá válik a dolog. Tejcsarnok. Tejet kell rendelni, bacillusmentest. Kereskedő, mészáros stb. A háztartást telefon segítségével vezetik. A háziasszony nincs helyén. Ágyban fekszik. Ami ezután következett, azt már nem tudta a férfi elolvasni, mert elhomályosodott a szeme előtt minden, ahogy elborul a tenger­ben fuldokló szeme, ha a sós vízben látni akar. Azután ott állt: temetkezési intézet. Ez eleget mondott. Egy nagyobb és egy kisebb koporsót — volt mellé írva. És gondolatban hozzáképzelte: porból lettünk. Ezután nem volt felírva semmi. Porral végződött és fejeződött be a sor, Levette a kandallóról a papirt, megcsó­kolta és a mellényzsebébe tette. Két perc altt életének két esztendejét élte át. Nem volt megtörve, mikor kiment a la­kásból, sőt ellenkezőleg, egyenesen tartotta a fejét, mint egy boldog és büszke férfi; érezte, hogy a legszebb dolgot élte át. Milyen sok szegény ember él a földön, akinek sohasem volt része benne!

Next

/
Oldalképek
Tartalom