Szatmármegyei Közlöny, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-07 / 1. szám
Magykároly, 1917. január 7, I. szám XLIII. évfolyam POLITIKAI L AP _____«-■ 1 ----------SZERKE SZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: oioo NAGYKÁROLYBAN, Jókay-utca 2. szám oooo Telefon 56. szám FŐSZERKESZTŐ: DARABÁNT ANDRÁS SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : PÁSKÁDY JÁNOS FÖMUNKATÁRS oooo MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP oooo ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve 8 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 6 korona. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. o „Nyilttér“ sora 60 fillér. ■ ■ ünnep után. Ünnepek után vagyunk, csodás va- rázsu ünnepek után. Úgy ünnepeltünk, ahogy csak mi tudunk a világon, mi melegvérű, melegszívű magyarok. Nagyok voltunk, fényesek, ragyogók ; ahol csak ennek az öreg bolygónak megbomlott felületén emberek laknak, mindenünnen ide néztek, minket bámultak,minket, akik harmad év óta vagyunk háborúban és akikről ellenségeink már rég azt kürtölték a világba, hogy haldoklunk, agonizálunk s ime prezentáltuk a világnak a legékesebb és legerősebb bizonyítékot az ellenkezőre itthon a magunk erejéből a háború tűz és vér áradata mögött. A pompa gazdagsága és ragyogása mellett a lelkek kincstárával vettünk kő rül egy fiatal párt, a szeretet melegségével, izzó lelkesedéssel. Az a krőzusi pompa csak igen halvány kifejező jele eme Jelki kincseknek, a szent korona csupán egy kegyes kleno- diuma a mi koronázásunknak, melybe a mi szivünk meleg szeretete, lelkesedésünk szent tüze, ragaszkodásunk igazsága viszi az életet és erőt, ezekkel lesz teljes Szent István koronájának fénye és hatalma, ezekkel lesz a koronázott ifjú a magyarok királya. Az ősöktől örökölt s híven megőrzött szertartások közepette, a csillogó külsőségeken keresztül, az elhangzott szavakban meglátta-e a fiatal király ezt a kincset is, észrevette-e ezeket a i*agyogó lelki tulajdonokat is úgy szeretjük hinni, olyan nagyon boldogító volna reánk nézve ennek biztos? tudása. Talán jobb időkben, szebb napokban szerencsésebb körülmények között sokkal jobban tudta volna ez a nemzet nyilvánítani és külsőségekben kifejezni király hűségét és mély szeretetét a koronázás ün- nepies tényében, ne vegye tehát ezt zsinórmértéknek, de nézzen a harctereken érte küzdő, „érte lelkesülő katonáinkra, nézzen az ország békés belsejében élők osztatlan hűségére, itt, vagy amott hivebb képét látja a mi lojalitás,unknak és szere- tetünknek. Erről különben könnyű dolog lesz meggyőződni az uralkodás tényei között is úgy most a háborubau, mint majd a békében is, mert ez természetében, vérében van a magyarnak, mint aki csak egy államiormát ismer, csak ebben tud és akar élni, boldogulni, mert törvénybe lehet Írni hogy „a magyarnak király kell! És a magynr mindezekért a földi és lelki kincsért, melyet királyának nyújt, nem kíván egyebet, mint meg — és elismerést. A megismerés után ugyanis bizton elnyeri a nemzet királyától a megértést, az elismerés után a mélcánylást, egyebet alig is mer várni és remélni. De ha ezt elnyeri, akkor ez a nemzet boldog jövőnek néz elébe és a király csak akkor fogja látni, hogy a magyar nemzet szerető szivében egy olyan gazdag tárnára akadt, melyből — bármeddig tartson uralkodása — nem fogy ki a jóság, a ragaszkodás, a hűség, szóval azok a nemzeti jeles tulajdonok, meiyek az uralkodás terheit könnyűvé, a történelem számára pedig dicsőségessé teszik. De ha akadnának — mint ahogy a múltban akadtak — ennek a nemzetnek rosszakarói, ellenségei, akik ezt megakadályozni akarnák és ez valamennyiben sikerülne, úgy keservesen sajgó sebet ütne minden félreértés ezen a szerető szivén és nemcsak a nemzet, de a király is át kellene essék a csalódásnak országra, nem zetre, trónra és dinasztiára egyaránt káros befolyású körülményein. Őrizzen az Isten ennek a gondolatától is. Reméljük a másik feltevést a jobbat, szebbet és örvendetesebbet, reméljük azt, hogy a fiatal magyar király a magyar nemzetet megismeri, erényeiért megjutalmazza királyi elismerésével és reméljük, hogy viszonozni fogja a szeretet is, köz- zénk jön lakni édes Budavárába, a mi székes fővárosunkba is át teszi székhelyét, itt él velünk, hogy lássa, tapasztalja majd napról-napra a magyar jóságát és nagyságát, mely ilyen formán az ő udvarát fogja mindenünnen körülsugározni. Adja Isten, hogy igy legyen ! (\ koronázás. IV. Károly magyar király megkoronáztatása napján tartott ünnepélyes szt. misén elmondta: SZÓCSKA JÁNOS, érd. esperes, magyar gk. lelkész. A minap temettünk! Igen, nov. 30-án mélységes gyásszal temettük el a legnemesebb, a legalkotmányosabb királyunkat : I. Ferenc Józsefet. A végóra hatalmai elvitték öt szemünk elől. Most már c/: a múlté s a kegyeletes megemlékezésé ! De im’ a magyarok jóságos Istene Gileád balzsamát hullatja enyhesztelőieg bánatos szivünkbe és alattvalói gyászunk teliegeit oszlatva — íelemelőleg a repeső örömkönnyes honfiúi ünnepségre visz át minket, mert imádandó szent kegyelméből uj magyar királyt és urkirálynét kaptunk : IV. Károly és Zita Őfelségéik magas és áldásos személyeiben! Az ő koronázásuk Urszerzette alkalmából, midőn enyészik könnyező gyászunk s múlik már elhagyatott árvaságunk, alattvalói hódolattal üdvözöljük őket s az áldások Istenét kérve, a szép ünnepből, mely magyar szeretettel virágokat szór útjaikra, szakítsunk egy-két nelelejts virágot az uj történeti nap emlékéül. * * * Midőn Dávid király elöregedett s az uralkodói hatalmat Salamonra akarta átruházni, akkor az Istenhez fordult és a Egy iv papír. Irta: StrinbergÁgost. Az utolsó bútordarabokat is elszállították, a lakó egy fiatalember — gyászfátyollal a a kalapján — mégegyszer végigment a szobákon. Utána nézett, hogy nem hagyott-e ott valamit. Nem, nem hagyott itt semmit, semmit; és kifelé indult a lakásban, erősen eltökélve magában, hogy nem fog többé arra gondolni, amit átélt ebben a lakásban. De künn az előszobában a telefon mellett egy iv papír volt felszegezve sok kézírás volt rajta, nehány sor rendesen tintává! volt felírva, nagyobrésze pedig ceruzával és vörös irónnal volt telefirkantva, oda volt írva az egész szép történet, amely két rövid év alatt lejátszódott, ott állott minden, amit el kellett volna felejteni: egy emberélet egy iv papiroson. Letette a papirost a falról; sárga fénylő fogalmazó papiros volt. Rátette a szoba cserépkandallójának a tetejére és föléhajolva olvasni kezdte. Legfelül állott az asszony neve: Alice a legszebb női név, amit, ismert akkor, hiszen a menyasszonyáé volt. És a szám : 15—11. Olyan volt, mint a templomi énekeskönyv egy száma. Alatta ez állott: Bank. Ez volt a munkája, a szent munka, mely a kenyeret, a házasságot, a feleséget adta, az élet alapja. De át volt huzva. A bank ugyanis megbukott, ő pedig egy másik bankba lépett be rövid ideig tartó nyugtalanság után. Azután következeit a virágkereskedés és a bérkocsi. Ez az eljegyzés ideje, amikor tele voltak zsebei pénzzel. Utánna a bútorkereskedő, kárpitos. Berendezik a lakást. Bútorkereskedő, beköltöznek. Az opera jegypénztára 250—50. Fiatal házasok és vasárnap az operába mennek. Legszebb óráikat élik ál, midőn csendesen ülnek és úgy érzik, mintha túl volnának — túl a függönyön a meseországban, ahol harmonikus és szép minden. Most egy férfinév következett, amely keresztülvolt huzva. Egy barát neve volt, aki eiég magas polcra jutott a társaságban, de ezt a szerencsét rém tudta megtartani, elbukott, menthetetlenül és el kellett utaznia. Ilyen szeszélyes a sors. Most ugylátszik, valami uj dolog lép a házastársak élefébe. Női kéz irta fel irónnal a papírra: az asszonyság. Milyen asszonyság ? Igen, az a barátságos, hosszú köpenyes asz- szonyság aki sohasem ment a szobán keresztül, hanem mindig a folyosón ment át a hálószobába. Az ő neve áll: Doktor L. Először szerepel most itt egy rokonnak neve. „Mama“ van felírva. Az anyós, aki diszkréten távolmaradt eddig, hogy a fiatalokat ne háborgassa, most azonban a szükség óráiban hívják őt, aki örvendve azon, hogy szükség van rá szívesen jön. Ezután sok firkálás, összevisszaság követkeik, kék és vörös ceruzával. Helyszerző a cseléd elment, újat kell fogadni. Gyógzszertár. Hm. Komolyabbá válik a dolog. Tejcsarnok. Tejet kell rendelni, bacillusmentest. Kereskedő, mészáros stb. A háztartást telefon segítségével vezetik. A háziasszony nincs helyén. Ágyban fekszik. Ami ezután következett, azt már nem tudta a férfi elolvasni, mert elhomályosodott a szeme előtt minden, ahogy elborul a tengerben fuldokló szeme, ha a sós vízben látni akar. Azután ott állt: temetkezési intézet. Ez eleget mondott. Egy nagyobb és egy kisebb koporsót — volt mellé írva. És gondolatban hozzáképzelte: porból lettünk. Ezután nem volt felírva semmi. Porral végződött és fejeződött be a sor, Levette a kandallóról a papirt, megcsókolta és a mellényzsebébe tette. Két perc altt életének két esztendejét élte át. Nem volt megtörve, mikor kiment a lakásból, sőt ellenkezőleg, egyenesen tartotta a fejét, mint egy boldog és büszke férfi; érezte, hogy a legszebb dolgot élte át. Milyen sok szegény ember él a földön, akinek sohasem volt része benne!
