Szatmármegyei Közlöny, 1916 (42. évfolyam, 1-53. szám)
1916-01-23 / 4. szám
S Z A Törvények és rendeletek áradatait hozta napvilágra, melyek beleszólnak a polgárok minden életberendezései kérdésébe. Szeríelett sok gondot okoz minden irányban a mindenféle szükségleti tárgyak előteremtésében, megosztásában és kiszol- gáltatásásában. Ebben a beláthatatlan kiterjedésű általánosságban olyan nagyon kevés ar, amit — mint enyhébben érintett dolgot — kivételként emlegethetünk. Az igy kivételnek vélt dolgok között pedig első helyen levőnek látjuk a pálinkát — nálunk. Csodálatos dolog, de úgy van, hogy nálunk a pálinka ennek a szélviharnak nem esik útjába, vagy pedig, ha útjába kerül is, liter előle, mint valami erősebb hatalom elől. Nem dönti tel, nem formálja át a viszonyoknak megtelelőleg, útjában nem tartóztatja tel, megszerzése elé' sem állít korlátokat. A pálinka terem bőven, feleslegen, nem érzi a munkás, nem az anyaghiányt, gyártási módja, anyaga is ugyanaz, mint a háborúban. Anyag kész áru egyaránt uralkodik a forgalmi nehézségeken, el tud jutni vasúton, tengelyen a legeldugodtabb faluba, a legnagyobb sár- fészekbe. A pálinkának az ára sem emelkedett akkor sem, mikor az áremelkedés felölelt mindent a világon, lett légyen behozatali cikk, vagy honi termék és ha némi áremelkedés mégis konstantálható, az nemcsak nem arányos más szükségleti cikk áremelkedésével, de csaknem bizonyosan tisztán csak a divatszerü következetességre vezethető vissza. Hogy ez igy van, bizonyítja az a körülmény is, hogy mint egyéb hivatalos rendelkezés, úgy az ár- maximálási rendelet is következetesen kikerülte. Bezzeg nem kellett a pálinkának fogyasztását szabályozni, nem kellett szabott időre személyenkint adagolni. Fogyaszthatott mindenki annyit, a mennyit akart akár pálinkába fürödhetett mindennap s annyit szerezhetett, amennyit akart, nem kellett hozzá hatósági cédula. Csodálatosnak tarthatjuk ezt már csak azért is, mert köztudomásszerüleg a pálinka gabonából, tengeriből burgonyából készül, olyan cikkekből amelyek a legelsőrendü élelmiszerek, melyeknek magas hatósági ára van, melyeket a rende- letek szerint csak grammokba kimérve fogyaszthatunk, s melyek rekviráltak s igy sokszor, semmi pénzért élelmi célokra beszerezni nem bírnak, sőt nem is szabad. Burgonyát nem vehetünk, mert a rossz utak és forgalmi akadályok miatt sem tengelyen, sem vasúton nem hoznak, a pálinka ellenben pontosan érkezik, legalább is hiány soha -sincs. TMÁRMEGYEI KÖZLÖ A kisüstök elkobzása fel sem tűn; legfeljebb a jobb fajta gyümülcs pálinka lett valamivel drágább. Legcsodálatosabb, végül az, hogy da- j cára a férfinépség távollétének, a pálinka í fogy, erősen fogy s ha nem is éppen ab- j ban az arányban, mint máskor, békés idő ben, de minden esetre nagyobb arányban, j mint azt következtetni lehetett volna, j Olyan fogyasztás van belőle, mely min- | denesetre bőségesen elég volna akkor is j ha nem volna háború ha mindenki itthon volna is. Hogy ez valami örvendetes dolog volna, arról azt hiszem semmiféle szempontból a világon senki vitát kezdeni nem merészelne. Hogy nemzetgazdasági, közegészség- ügyi, morális és még sok más tekintetből micsoda káros, sőt romboló hatással van erre az országra, ha nagyon hosszasan is de annál könnyebben lehetne rávilágítani, szomoi a bizonyítékok halmazával fényesen igazolni, amire a muszkák már ra is jöttek a háború elején. Valahol és valahogy azonban segíteni kell rajta, mert félő, hogy háboi u után még veszedelmesebb formákban fog jelentkezni a pálinka fogyasztás és még szomorúbb jelenségeket iog kiváltani Milyen fényes eszme volna a pálinka fogyasztást befogni valamelyes utón-módon a háborús jótékonyság szekerébe, hatalmas eredményt lehetne vele elérni, ha már megszüntetni vagy korlátozni nem akarják ezt a fogyasztást. Hírek:. — Városi közgyűlés. Nagykároly r. t. város képviselőtestülete 191b évi január hó 23 napján d. e. 10 órakor a vár« sháza tanácstermében rendkívüli közgyűlést tart. Tárgysorozat: 1. A kir. belügyminiszter 153374—915—III. sz. rendeleté a város I közigazgatási alkalmazottai részére hábo rus segély megállapítása tárgyában. 2. A közvágóhíd kibővítése,*! illetve uj közvágó- I hid építése ügyében intézkedés. 3. Beje- | lentése annak, hogy a borital és husto- i gyasztási adó beszedési joga 1916. évre | megváltatott, 4. Jelentés árról, hogy tüzelőanyag készletre 8000 K váltóhitel igénybe j vételére vonatkozó véghatározat a tör- I vényhatósági bizottság által jóváhagyatott. 5. Hoflmann József szilágycsehi lakos I ajánlata 630 vaggon friss termelésű cser j fának eladása iránt. A fa ára Szilágycseh ! vasúti állomáson ICO mázsánként 370 K, j előleg adandó 6X00 K. 6. Jelentés arról, I hogy a magyar város és községfejlesz- tési r. t.-tól 2003 mm poroszszén vétetett, I három egymásutáni évre. 7. Jelentés arY ról, hogy a rendőrségi államsegély címén az 1915. évre kiutalt 12(0.) K elszámolására vonatkozó 22—915. kgy sz. véghatározat kormányhátóságilag jóváhagyatott. 8 Jelentés arról, hogy az 1914. évi államsegély maradványának felhasználására vonatkozó 45—1915. kgy. sz. véghatározat kormányhátóságilag jóváhagyatot. 9. A vakokat gyámolitó országos egyesület átirata Sefler Magdolna itteni illetőségű vak leány l'énzési és ellátási költsége felének fedezése iránt. 10. Az izr. Nőegylet kérelme a Népkonyha segélyezése iránt. 11. Timkó József tűzoltó szakaszparancsnok kérelme ruhaátalányának felemelése iránt 13. Iíj. Gindele József és társai által rendezett előadás, szinházhasználat stb. költségeinek hova fordítása tárgyában intézkedés. 14. Kis József és fia Sándor illetőségi ügye. 15. Rabies Mária, valamint házasságon kívül született Lajos nevű fia és ennek neje illetőségi ügye. 16. Braun Márton és Irma nevű leánya illetőségi ügye. 17. 1915. december havi pénztárvizsgálat eredményének bejelentése. Nagykároly, 1916 január 17-én Debreczoni, polgármester. — Hősök jutalma O felsége Czukor Miklósnak a 3. honv. gy. e hősi halált halt hadapródjának az eile, ség előtti vitéz magatartása elismerésem az I. osztályú ezüst vitézségi cimet adományozta. — Esküvő. Makay János m. kir. pénz • ügyi dijnok f. hó 15-én házasságra lépett Czeglédy Mariskával. ■ — Kitüntetés. Sándor Oszkárt, volt nagykárolyi gimn. tanárt, a 11. hgye. had apródjáf il. oszt. vitézségi éremmel tüntették ki. — Házasság. Fábián Jenő m. kir. posta- és távirda titkár Pécs, f. hó 25 én tartja esküvőjét Reiter Sárival Helyben. — Hősi halai. Ismét két ifjúi élet megszűntéről adunk szomorú hirt. Két károlyi fiú: Mailender Dezső joghallgató és Fényes Imre könyvelő hadapródok a bessz- arábiai fronton gránáttól találva hősi ha| Iáit haltak. Mailender a gimnáziumnak, | Fényes a polgári fiúiskolának volt tanú lója. A hősi nalált haltak lesújtott hozzá- ! tartozói iránt általános a részvét — Montenegró fegyverletétele alkalmából a város középületeit féllobogózták és sok magánháznál is kitették a lobogót. j — felmentés. Darabánt András polg. ] isk. tanárt közoktatási érdekből íelmen- ! tették a katonai szolgálat alól. — Kiküldetés. A nagykárolyi reí. egyházmegye elnöksége a kaplonyi ref lelkéI szí állas betöltésére a választás napját ! január 29-ára tűzte ki s a választás vezetésére egyházi részről Havass Gyula, világi részről Sz. Gáspár Pál egyházmegyéi tanácsbirákat nevezte és küldötte ki. — Az országgyűlési képviselőválasztásról j szóló uj törvény értelmében március hó A hideg, borzongató fájdalom már szinte tűrhetetlenné vált. Az óra hármat ütött, mikor a szolga jelenlétté, hogy a grófné parancsából a gyermekeket fel kell öltöztetni, mert a méltóságos asszony ki akar velük kocsikázni. Ez a parancs boldogsággal töltötte el Terezita lelkét. Örömében megtántorodott, úgy, hogy egy székbe kellett kapaszkodnia 1 Talán el sem bírja a nagy örömet. Az Isten mégis irgalmas és megkönyöi ül rajta ! Reszkető kézzel, idegesen, lázas sietséggel öltözteti fel a gyermekeket. Türelmetlenségét alig képes megfékezni. Mikor elkészült munkájával, megjelent a grófné suhogó selyembe öltözve: — A szegény gyermekek, az eső miatt már három nap óta kénytelenek a szabad levegőt nélkülözni. Terezita, maga is vigyázzon magára, mert ebben a hideg, nedves időben méT jobban meghűlhetne . . . hiszen anélkül *; köhög . . . tehát ne menjen ki a levegőre 1 Á grófnő eltávozott a gyermekekkel és Terezita egy pillanatáig megkövültén nézett utána. Majd hirtelen saját szobájába ment, fölvette pcfcztókabátját, fejére tette a kalapot, és zsebkendőjét szája elé tartva, észrevétlenül j lesuhant a lépcsőn. Eljutott Massinl utcáig ; i onnan a tó partjáig már csak nehány lépést I kell tennie Az eső folyton szakadt. A levegő j olyan, mintha ködfátyol borult volna a vá- ; rosra. A boldogságot is nehéz elviselni és a szegény leány majdnem összeroskadt a vi szontlatás képzelt örömének terhe alatt. j Már közel jutott célj ih íz. Bizton reméli, ! hogy kedvese ott várak ó ik rá ep»dő vágv- í gyai, kínos bizonytalanságban. Visszaidézi j képzeletében az elmúlt napokat cs szive olyan | hangosan dobog, hogy alig képes útját foly- j tatni Tehát viszontláthatja, megszoríthatja ke- I zét, megcsókolhatja forró ajkait . . . azután j gyorsan hazaszalad, hogy úrnőjét, a grófnőt megelőzhesse. Égy hirtelen bekövetkezett köhögési roham megállította útjában. Most a Tó partjához ért. A part üres Egy lélek sem mutatkozik, j Olykor-olykor egy esernyős ember, vagy zárt j kocsi halad el mellette. Kére i a csepegő fasorban . . . Senki . . . Az eső patakokban zuhog. Terezita tovább j keresgél majd reménykedve, majd pedig vigasztalan kétségbeeséssel. Kabátja, ruhája és cipői már egészen átnedvesedtek. — Már nem imádkozik az egyórai verőfényes napért, csak egy pillanatért, hogy kedvesét újra láthassa. Most eljutott a Viktor Emánuel térre. — Irgalmas Isten ! Az a katona ott: Giulio ! Igen, ő az és oldalán, szorosan hozzá simulva, egy cicornázott, ícstett arcú nő halad az ernyő alatt! Szégyen, gyalázat! A csaposleány az öreg Bartolo korcsmájából! A hűtlen áruló megcsalta, elhagyta, ide bolondította, ho_y hűtlenségének tanúja lehessen! Terezita szinte eszméletlenül vénszorgott haza. Feje, lábai oly nehezek, mint az ólom, de a belső láz megkétszerezi erejét. A palotában már felgyújtották a lámpákat. Az ismeretes alakok ködszerüen összefolynak szemei előtt . . . hallja a grófné hangját . . . azután semmit . . . Eszméletlenül rogyott össze a szobában . . . Három hét múlva meghalt a kórházban. Mikor koporsóját a temetőbe kisérték, verő- fényes nap ragyogott a tiszta, kék égen és a távoli hegyek csataterén, ahol Giulio holtteste is sápadtan, véresen feküdt. Egy ellenséges golyó átfúrta hűtlen szivét . . . És a nap olyan fényesen, olyan elégedetten ragyogott . . Az olasz nap . . .
