Szatmármegyei Közlöny, 1916 (42. évfolyam, 1-53. szám)
1916-12-03 / 49. szám
POLITIKAI LAP S7'ű!2S2TŐSÉG ÉS i ÓHIVATAL dóvá alap s/ell aj és anyagi részét illető közlemények küldendők : FŐSZERKESZTŐ: ANTAL ISTVÁN oiao NAGYKÁROLYBA N, Jókay-i .ca 2. sz-' i oooo "i ele on 56. szám SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : PÁSKÁDY JANOS FÖMUNKATÁRS — 0000 MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ooon ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K, vidékre postán küldve 8 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részért egy évre 5 korona. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. o „ Nyilttér“ sora 60 fillér. Történelmi napok. Szürke, borongós té! eleje van. Akik itthon maradtunk a békés hétköznapi munkát végezni, robotolni az élet zsarnokának, felajzott idegekkel ugyan, de a legszürkébb életet éljük. És m^; egyrészt minden gondolatunkat és erőnket, minden időnket leköti a megélhetésnek nyomasztó gondja, terhe, addig a nagy világban körös-körül nagy dolgok történnek, emberek milliói pusztulnak, országok tűnnek el, újak alakulnak, trónok omlanak össze, koronák hullanak a porba. Csodás idők, félelmesen gigászi napok, melyeknek minden apró részecskéje inkább meg van terhelve események tömegével, mint más korban hosszú századok, melyekben a nagy események kergetik, egyik napról a másikra felváltják egymást, vagy a legabszolutabb ellentétben szembe helyezkednek egymással, hogy egy bizzar kontraszt képét nyujisák a világnak és a legérdekfeszitőbb és tanulságosabb eseményeivel gazdagítsák a világ sok ezer éves történetét. Mint egy földöntúli kaleidoszkópban szemmel, ésszel alig követhető gyorsaságban követik egymást sokszor a leglehe- tetlenebbül ellentétes események óriási képei. íme itt gyászba borulva, szeretetének igaz gyöngyeit sírva kiséri egy nemzet szeretett királyát ősei sírboltjához, amott ugyanakkor ennek a megboldogult öreg királynak harcba-háboruba kénvszeritett hős vitézei ádáz és gonosz lelkű ellenség földjén eljutnak egy királyi sírbolthoz és virágot helyeznek a jó uralkodó koporsójára, akinek utóda az ő bölcs és jóságos végrendeletét eltépve hitszegő módjára ellenséggé vált. íme a hitszegő király, aki lélekszakadva fut s igyekszik megmenteni, nehéz de drága koronáját, melyből útközben a legbecsesebb gyöngyök és ékkövek hullanak el, amott egy másik pedig népek sze ■ retetétől, nemzetének hódolatától körülvéve várja, hogy tegyék fejére a régi, ezer évesnél régibb fényben ragyogó és győzelmi babérokkal újból és újból körül szegett ősi szent koronát. A mi királyunk • ez és a mienk a szent korona is, melyet ősi pompával, szerető, lelkes ünnepélyességgel fogunk feltenni felkent homlokára ennek a fiatal, már is ismert, már is szeretett királynak. És most ennek a koronázó nemzetnek ez legyen az az esemény, mely minden figyelmét lekösse és teljes érdeklődését igénybe vegye. Az uj király hitlevelet ad, esküszik a nemzet alkotmányába és fejére veszi a mi szent koronánkat, aztán mindezek után, eme végtelenül nagy jelentőségű korban koronás magyar apostoli királya lesz ennek az országnak és ennek a nemzetnek. Három országos fontossággal bíró aktus, melynek bölcs, tapintatos, mélyen meggondolt jelentőségű lefolyása után egy bevégzett történelmi tény előtt áll a nemzet. Akik ebben a nevezetes történelmi korban az isteni gondviselés folytán hivatva vannak ennek az országnak egész történelmi jövőjére kiható eme legmagasabb és legmélyebb jelentőségű ügyét felelősségteljesen elvégezni, bizonyára tudatában vannak hivatásuk magasztosságának és érzik a felelősségnek azt a teljes súlyát, mely munkájukban a nemzet szeme, figyelme előtt nehezedik vállaikra, s melyért nemcsak ez a ma élő, de a történelmi időkig eljövendő nemzet is kérdőre vonhatja, áldani, vagy elitélni fogja. Az a hitlevél lesz énnek az országnak és nemzetnek záloga a boldog jövőre, a jövőbeli nagyságra, az egymás megértésében rejlő nyugodalmas jólét meg nem számlálható megnyilvánulásaiban. Az eskü lesz ennek az országnak és nemzetnek erkölcsi biztosítéka arra, hogy a koronázást megelőző, azt magában foglaló és követő cselekmények nem szertartásos külsőségek, hanem mélységes lényegek telve a nemzetre és királyra egyaránt vonatkozó történeti tartalommal. És a koronázás lesz ennek az országnak és nemzetnek külső pompákban megnyilatkozó egybeíorrása, a jogok és kötelességek szerződésének ezer éves törvények szerint való megpecsételése. Ha a nemzetnek eme nagy jelentőségű napjaikban felelősséggel közreműködő fiai és a koronázandó fiatal király egész mélységes lényegében megértik a koronázási aktusok mindenikének nagy jelentőségét, úgy ez az ország és nemzet egy uj kor hajnalát látja felvirradni a koronázás napján, egy boldog jövőnek hajnalát, melyben fejlődni, naggyá és boldoggá lenni már csupán a nemzettől függ. Egy nagy és boldog nemzetet megérteni tudó király viszont ismét csak nagy és boldog lehet. A nemzetnek akarata, tehetsége és Fehér liliom. Elbeszélés. Irta ; LENGYEL LAURA Fáradtan, szomorúan nézte a keringőző leányokat, asszonyokat, köztük elsősorban az ő vakító szépségű mamáját. A tizenhatéves, kis Olga szivét valami keserű, nehéz fájdalom szorítja össze. Ismeretes érzés minden nő előtt, kinek nagyon szép ős nagyon mulatni vágyó anyja volt. Ott ült egy sarokban, mérnem is törődött vele senki. Az ő szép mamája, ott repült nem messze tőle, egy fiatalember karján, néha néha barátságos, buzdító pillantást vetett feléje, hogy rajta kis Olga, mulass te is szépen, de mert leánya nem reagált a bátorító pillantásokra, hát a mama tovább repült zöld selyemruhájában, talán meg is felettkezett arról, hogy a sápadt, fiatal leány egyedül, magányosan elhagyatva ül, epesztő keserűséggel, mérhetetlen fájdalommal szivében. Voltsiképpen ez a nyakas leány maga volt az oka elhagyatottságának, a szép mama magával hozta a Bozóky-fóle estére, hadd szokjék társasághoz a kis gyáva. Akadt egy- pár fiatalember, aki a szép mama kedvéért szívesen elvitte volna egy-két túrra, de Olga úgy olvasott lelkűkben, mintha nyitott könyv lenne. 0 nem akar táncolni, nem, nem. . . Soha sem fog táncolni olyan emberrel, a ki a más kedvéért könyöriiietből közeledik hozzá. És ..rászakadt saját jelentéktelenségének tudata. Önkéntelenül a tükröt kereste szemével- Egy gyönge, igénytelen termetű, keskeny vállu, fejletlen alakú leány bámult reá vissza. Az arca ? Azok közül való, melyek még nem szépek, de melyeknek tehetségük van a szé- pölésre, ha valamelyik férfi fölfedezi őket. Hiszen úgy kell a női szépség fejlesztéséhez a hóditó, biztató, esdő, vallomást tevő férfitekintet, mint a virágnak a napsugár. E nélkül elfonyad, kiszárad, mielőtt teljes pompájában n> fihatott volna. A kisleány ott ült mozdulatlanul és keserű szivvel, égő szemmel, de nagyon megdöbbent lélekkel nézte a többi leányokat, asszonyokat. Irigyelte őket, de lelke mélyén meg volt döbbenve és ideges félelem gyötörte. A forró érzéki levegőben a zene már ritmikusan, inkább brutálisan, ingerlőén hangzik. Mintha csak arra való volna, hogy még jobban izgassa a lávaként hömpölygő vért. A táncban már nincs is semmi báj, grácia, szemnek és szívnek való gyönyörűség. A férfi erősen magához szorítja a nőt, az pedig közel hajol táncosához, a zene, az őrületes, kaotikus zene izgatja, bátorítja őket. A csúnya hipokritaságnak, ocsmány cáfolata cgy-egy modern bál, azért van az igazi, ártatlan le- ánylélek eleinte úgy megdöbbenve tőle. Olga csak nézett nézett, a feje szédült, a szeme káprázott. Hiúságánál fogva szeretett volna ott lenni a többiek közt, de a lelke mélyében undorodott tőlük A leányok szeme oly különös, rejtelmes fényben ragyogott, az asszonyok oly bátran és bizalmasan mosolyogtak. A nélkül, hogy értett volna a dologból valamit, kimondhatatlan szégyenkezést érzett lelkében, már éppen azon gondolkozott, hogy tűnhetik el a nagy teremből észrevétlenül, mikor valaki csöndesen megszólította. — Jó estét Olga kisasszony! Bozóky Kázmér volt, egy fiatal 18 éves fiú. Egy kicsit még ügyetlen és élhetetlen mint az édesanyja szokta mondani, de azért itt kell lennie, hadd csiszolódjék, hadd ügyeskedjék, igy lesz a fiúból ember. Ez a bolondos fiú büszke az ő színjeiét érettségi bizonyítványára, Bozókynó meg haragszik az iskolára, mely könyvmolyt csinál a ház örököséből és most mindenáron azon volt, hogy azokba a tudományokba vezesse be, melyekre a tanár urak nem okta'ják az ifjakat. A flatal Kázmér nehezen tanult, mert a társaságban ő még mindig a hasznavehetetlenek közzé tartozott. Nem mert a kipirult arcú leányok és mosolygós asszonyok közzé menni. Egy sarokból nézte Olgát, amint egyedül, magában elvonultan ült. Jól esett neki, hogy a leány nincs ott abban az őrületes gyorsasággal repülő csoportban. Csak nézte a leány ovális halvány arcát, meglátta azon a földöntúli szépséget, melyet csak a szerelmes ember lát meg az imádott nő arcán. A gyönge, még fejletlen termetet állig csukott ruha födte a fiú boldog volt, hogy úgy egyedül, háborítatlanul nézheti, de amikor látta a kislány
