Szatmármegyei Közlöny, 1916 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1916-01-16 / 3. szám

POLITIKAI LAP = ———■ ——^ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL .lóvá a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : FŐSZERKESZTŐ OR. ANTAL ISTV Á SS oiao NAGYKÁROLYBAN, Jókay-utca 2. szám oooo Telefon 56. szám SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : PÁSKÁDY JANOS FŐMUNKATÁRS oooo MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP oooo ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K, vidékre postán küldve 8 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. o „Nyiittér“ sora 60 fillér. Tapasztalatok. Nagykároly, 19!6. január 13-án. Irta; Mikcsa János. Ha sétálunk, világot látunk. Tapasz­talunk, szemlét tartunk. Háborús világban elünk, sok tehát a háborús tapasztalat. Sak olyan dolgot szemlélek es látok, amit ha itt elejétől végig leközölnék, egyik-másik szereplőnek nagyon a tyúkszemére lépnék. Nyugodt lehet mindenki, ami titok, bennem mélyen, örökre el van ez temetve. Járkálni, sétálni egészségi szempontból is nagyon jó. Séta közben azonban szemlét tartani, megfi­gyeléseket tenni, tapasztalatokat szerezni a milyen jó, éppen olyan kellemes és szó­rakoztató. Mindig jó sétálni: reggel, déle­lőtt, délben, délután, este, sőt éjjel is. Haj­nalban, napkeltekor azonban nem nagyon tanácsos, mert azt találhatnék feltételezni a sétálókról — és legyünk őszinték, nem is alap nélkül, hogy valamelyik vendég­lőből, kávéházból sétálnak hazafelé a lakásra kipihenni a seta, akarom mondani a bor, sör, pezsgő, savanyu viz, fekete kávé, tea sa többi szem-szájnak kellemes nedvek s szép leány és zeneszó mellett átvirrasztott éjszaka fáradalmait. Én orvosi rendeletre sétáló* és szin­tén orvosi rendeletre dohányzók. Drága mesterség pedig a mind a kettő. Sétálni naponként 4, 5, néha 6., esetleg több órát is, ez költséges. Drága a cipő! a talp. Mondhatnám nyugodt klkiösmerettel meg is teszem, hogy a gyógyszertárba olcsóbb a vásár, min. a cipő üzletben. ;v ajdnem óránként emelkedik a lábbelik amúgy is már szörnyű nagyon magasan szárnyalva repülő árai Ugy-e igaz ? A lábbeli árát még nem maximálják! Még mindig felfelé megy annak az ára, mint a jó savanyu vízben aj szénsav. Nem titok már! megírhatom en is. Bocskorba fognak járni az emberek. Női bocskort már láttam is^ Ne értsenek félre. Alulról felfeté fog tért hódítani magának a bocskor viselet. Csak egy, egyetlen egy egyén legyen — ki vezetni képes, győz a bocskor! Akkor a másnemű lábbeli el fogja érni a maximális,! legmagasabb árat s esni fog, mint hidegben a hőmérő. Ez lehet, hogy már is közelebb van mint a béke. A béke is közelebb van most, mint 1914. év augusztus 1-én volt. 0 re; um, reru n pe muiatió rerurri. Oh milyen idő­változás ! Nem mai csirke vagyok már! Ha sváb lennék, a mondás szerint már az eszem is megjött volnál Igaz azt mond­ják, hogy negyven évev korában jön meg az esze, de én hozzáteszem, addig is több volt, mint másnak. Ezelőtt a nők, a hölgyek prémes bundában, bőr gallérral, nyakvédővel jártak, féltették a torkukat, mellüket a hűtéstől. Mod kivágott bluz- rekli az utcán, a mell többé már nem féltett drága- kincs. Tapasz'alás közben nyomozva azt a választ kaptam, kérem ilyen a divat! El is hiszem! A divat az egy — bogy alaposan kifejezzem maga­mat — egy nagy hatalom, legyen bár­milyen, ha egyszer divat, akkor divat. Szemléim eredményeként mutatkozó ta­pasztalataim a következők a divat terén : Megjegyzem van női és férfi, gyermek és öreg, fiú, leány és igy tovább, többféle divat. Divatosak voltak a nagy széles kari- májú női kalapok. Fellendítették a fodrász ipart a kalap alá alkalmazott hajbetétek által. így lett, aki hordta a betéteket, ide­gen toliakkal, illetve hajjal, vendéghajjal ékeskedő egyéniség. A férfiak se külöm- bek, ha megkopaszodnak, parókát horda­nak. Divatos volt a hosszú bő szoknya, lett rövid, szűk szoknya divattá. Divat volt bálokba járni, most a há­ború alatt szokássá lett a templomba já­rás. Sok olyan egyent láttam a háború alatt a templomban, aki azelőtt elkerülte azt. Tempora mutantur et nos muta- mur in illis. Az idők változnak és mi is változunk bennök. Mikor 1914. szeptember végén egyesek menekültek, a katonák drágák, kedvesek voltak, elmúlt a baj, vége a szeretetnek. Megeset', hogy egy étteremből egy közkatona csak azért lett jóformán kitessékelve, mert a szintén je­lenlevő nem tudom micsoda igazgató ur s kedves nejecskéje nem érezték jól ma­gukat egy teremben a közkatonával. Pe­dig, ha tudnák! A közember uniformisa intelligens, diplomás, úriembereket is szo­kott fedni. Aki nekem panaszkodott, szin­tén az intelligensebb egyének közzé tar­tozott s mégis! A frontról jött haza 14 napi szabadságra, és azért, mert csak közlegény, kitessekelik — finoman, csak finoman ! A harctéren elhalt egyik zseni­Szerbia szent földje Péter király, Pasics, és mind a nagyok mint a földönfutók hagyták el országukat, a szerb királyság volt, és nem lesz. Szinte el­képzelhetetlen számunkra, milyen érzés lehet az, ha valaki független hazáját igy elveszti, azt a hazát, amelyet vérrel szereztek, vérrel szenteltek meg, és véres veszteségekkel vesz­tetlek el. Mert, ahogy nekünk szent föld a mohá­csi mező földje, úgy volt szent a szerbeknek is országuk egy része, amelyen azonban ma már a mi katonáink állomásoznak, a mi in­tézményeink rendezkednek be. Szerbia szent földje a Morava egyik mellék folyójának, az lbarnak a völgyébe kez­dődik. Ott vannak a régi szerb cárság várai, kolostorai, csatamezői, ott Husszák a szerb nép első milliói is örök álmukat, ott láthatók a'középkori Stalacs várának romjai, amely a tizennegyedik században a törökök vandaliz­musának e-ett áldoz. túl. Ott terül el a csata­mező, ahol 1800 ban az oroszoktól támoga­tott szerbek megverték a törököket, Valiko Lerden és Petrovics Czerny György, a Kara gyorgyevics dinasztia megalapítójának vezér­lete alatt. Innen egy órára van a mostani háborúban sokat emlegetett Krusevác városa, Lázárnak, a hires szerb királynak székvárosa, aki 1389-ben a rigómezei csatában a törökök i fogságába esett és akit sok szerb vitézzel együtt kivégeztek. Pár óv óta messziről lát­ható emlékmű hirdeti a szerbek kegyeletét, de a régi királyi kastély már rég romokban hever, pár diiledező -fal és egy. összetört kapu emlékeztetnek a kis város régi fénykorára. Harminc kilóméternyire onnan van a íjuborztinai kolostor, amelynek kriptájában nyugszik alapitója, Lázár cár felesége. A Kraljevótól délre levő sícsai kolostorban koronázták meg a ll’-ik és 14-ik század­ban a szerb királyokat. A szent Száva tisz­teletére emelt szép templomban még megvan­nak a régi freskók, köztük I. István Szerbia első koronázott királya. Amikor Péter király Sándor király és Drága holttestein keresztül a trónra lépett restouráltatta a szép freskókat és ősi szokás szerint ő is Sicsában koronáz­tatta meg magát. Vadregényes hegységen keresztül vezo- az ut a szerbek legnagyobb szentségéhez : a stadenicai kolostorhoz. Néhány paraszt kunyhó és zarándok ház helyezkedik el a várszerü kolostor lábánál, amelyet Nyemanye Isvánt nak, a szerb dinasztina ősapjának tiszteletére alapított és ahol örök álmát alussza, István király utolsó évében Athosz hegyére zarán­dokolt, megalapította ott a most is szerb szerzetesek által lakott Chilandari kolostort és maga is belépett a szerzetbe. Halála után az egyház Szent Simon néven szentté avatta 1 és fia, Száva, holttestét Studenieába hozatta. Sírja felé építette azt a gyönyörű templomot fehér márványból, amely még ma is az ó szerb byzanci építőművészet legszebb emléke. Itt nyugszik az első szeiT király kiaszott holt­teste, arany és ezüst szobormüvekkel diszitelt fakoporsóban, amelyet ismét nehéz ezüst ko­porsó takar. Hivő szerb nem ismer nagyobb boldogságot, mintha megcsókolhatja Szent Si­mon homlokát és pénzért, jó szóért szívesen felnyitják a szerzetesek a kolostort. Az ezüst koporsót Péter király anyja egy bécsi ötvösmüvesnél készítette, de az Ob- renovics dinasztia nem tűrhette, hogy a leg­szentebb szerb király a leggyfilöltebb ellen­ségük által felajánlott koporsóban nyugodjék, az ezüst koporsót tehát elrejtették a kolostor pincéjében és Szent Simon ismét a régi ko­porsóban nyugodott. Miután azonban Péter király Sicsában megkoronáztatta magát, ismét felhozták az ezüst koporsót és azóta újra benne nyugsza­nak a szent király hamvai. A kolostort ter­mészetesen sűrűn látogatják a zarándokok, akik főkép a templom ezüst koronái és a szent hamvak iránt érdeklődnek. A babonás szerbek ugyanis szentül hiszik, hogy a szerb­ség szentjének csontja oltalmat nyajt lősebek ellen Szent Simon legparányibb csontocskája sebezhetetlenné teszi azt, aki magánál hordja. Egy napon a leghirhedtebb rablóvezér kereste fel a kolostor archimandritájót és kérte

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom