Szatmármegyei Közlöny, 1916 (42. évfolyam, 1-53. szám)
1916-04-02 / 14. szám
1 SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL lóvá a lap szellemi ás anyagi részét illető közlemények küldendők : 0100 NAGYKÁROLYBAN, Jókay-utca 2. szám oooo Telefon 56. szám FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL ISTVÁN SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : PÁSKÁDY JÁNOS FÖMUNKATÁRS oooo MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP oooo ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K, vidékre postán küldve 8 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. o „Nyilttér“ sora 60 fillér. SCatonáiníc ittüon. Utcáinkon lépten-nyomon katonákon akad meg a szemünk. Úgy megszoktuk már őket, mintha ez mindig így lett volna, pedig bizony valamikor, nem is olyan régen íélig-meddig szenzációba ment, hacsak 8—9 is tűnt fel egyszerre mostanában, már érdeklődtünk, tudakozódtunk céljuk, ütjük felöl, most pedig csaknem közonbösen haladunk el mellettük. Vannak azonban esetek most is, melyekben a katona látása megragadja fi gyelmünket, önkéntelen érzések támadnak fel lelkűnkben, igy nézzük őket élesen, kutatöan, mintha lelkűkbe szeretnénk be látni. Ilyen eset, mikor béna katonát látunk. Itt a békés területen ök képezik a háborúnak legszomorubb jelenségeit és mikor nézzük őket eszünkbe jutnak azok a szép virágos, lobogós vonatok, amelyek a háború kezdetekor átrobogtak állomásainkon, vitték a csinos, vidám fiukat az ismeretlenbe, a különböző harcterekre. Milyen szépen mentek ezek a derék fiuk, milyen ép, erőteljes szép katonák voltak és mentek lelkesen, délceg tartással, derült arccal, mintha lakadalomba mentek volna. Jaj de régen volt ez. Századokra való események történtek azóta, országok pusztultak, királyok lettek földönfutók azóta, folyt a vér mindig, mintha a világ életerét metszették volna keresztül. Azok közül a szép fiuk közül mind többen térnek vissza télkarral, vagy mankóval sántítva. Nem az a lelkesedés ég már bennük, a vidám derű helyett bágyadt komolyság terül el az arcukon, délceg tartásukat a szenvedés szülte megrokkanás váltotta fel és a szép tavaszt gondterhes borulattal figyelik. Látunk aztán más katonát, ez is azon I a virágos vonaton ment, hosszú nehéz j élet, ezer fáradalom, szenvedés után most | ismét visszajött, szabadságra, szétnézni a | megvédett hazában, meglátogatni a kedves ! hozzátartozókat. Mennyire más ez a katona, mint a j rokkant, tartása talán nem olyan feszes, de erőteljes, arcát valami nemes zománc- i cal vonta be a hosszú harci élet, kedély világába komoly humor vegyült, a lelke- ! sedését pedig az öntudatos bizalom vál- I tóttá tel. Öröm hallani ezektől az egészséges komoly katonáktól azt a feltétlen bizal- ! mat, mellyel győzhetetlenségükből beszélnek. Hát ha még kitüntetés csillog mellükön ! (Már pedig büszkén állapíthatjuk meg, hogy szép számmal hozzák a fiuk ezt a drága emléket.) Bámulatos nemességgel tudnak szerényen önérzetesek lenni, előkelő- és még sem kérkedő hangon beszélni azokról a dolgokról, melyekért kitüntetést kaptak. Akár a béna, akár akitüntetett katonának jövőbeli sorsára gondolunk, úgy találjuk, a közelgő békés idők társadalmában egv uj honarácior osztályt fognak képezni. Nem azt fogjuk nézni bennük amivé lesznek a polgári életben, hanem azt a béna kezet-lábat mely érettünk veszett el, azt a kis érm.u. amelyért életét tette kockára érettünk kötelesség teljesi- ! tés közben. A kabát üres úját, a mankót, falábot meglátjuk, de meglátjuk az érmet is, ha a munkás kabát helyett a ládafiában ragyog is. Meglátjuk és szeretetteljes tisztelettel köszöntjük, kalapot emelünk előttük. Egy kultusz fog teremni, a béna ka tona szenvedéseinek, a kitüntetett hős ki- ! valóságának kultusza. így követeli ezt a ! hazafias becsület, a hálás elismerés, mely I nálunk eddig is mindannyiszor ragyogóan megnyilatkozott a múltban is. Szülök, édes anyák, papok, tanítók, tanítsátok meg a gyermekeket, hogy ha béna, vagy hős katonát látnak, álljanak meg előttük tisztelettel, köszöntsék őket meleg szeretettel. f\ német hadikölcsön. Az entente-tanácskozázok egyik legtöbb problémájául azt hirdetik, amit Anglia kezdettől fogva teryez: hogyan lehetne Németországot s vele természetesen szövetségeseit gazdaságilag megfojtani, miután katonailag erre képteleneknek bizonyultak? S amig az entente-fejek még csak főnek a terv kieszelésében, Németország máris megnyerte ezt a gazdasági harcot is: katonaság és külföld jegyzése nékül, tehát tisztán a front mögötti polgári lakosság tiz és fél milliárdot hordott halomra negyedik német hadikölcsönül. Hát biz ez kegyetlen beharangozás a nagy garral hirdetett párisi tanácskozásoknak. Természetesen elsősorban a legújabb német hadikölcsön szinte lenyűgöző sikere miatt, de emellett még a rendkívüli könnyűség és lelkesedés miatt is, mellyel a német nép egésze összeadta a töméntelen hadiköltséget. Mert ebből a könnyűségből és lelkesedésből a győzni akarásnak olyan elzsibbasztó energiája, a végső győzelemben való hitnek olyan rendület- lensége és egyúttal a gazdasági erő akkora kimeríthetetlensége sugárzik ki, melyek együttvéve kell, hogy már eleve is a vereség előérzetével telítsék és valósággal demoralizálják ellenségeinket. Viszont rajtunk a büszkeség és a megnyugvás vesz erőt szövetségesünk példájának a láttára. Igaz ügyünkért tartózkodás nélkül áldozunk vért és életet és fölemel a tudat, hogy akik ezt az igaz ügyet magukévá tették, a szövetségesek egytöl-egyig a mienkével egyazon Izmos bizakodással és ugyanazzal az áldozat- készséggel törnek közös nagy célunk, már Egy magyar Theano.* Még iskolásleány koromban olvastam Wielandnak a „Theano Die Pythagorischen Frauen“ cimii értekezését. Végtelen hálát érzek ma' is azért a lelki élvezetért, melyet az iró nekem e müvével szerzett. Theano Pytliagorasnak rajongásig tisztelt és szeretett hitvestársa, munkatársa: örök időkre követésre méltó női eszmény, Wieland általáhan Theanoknak nevezte aztán azokat a nagymüveltségü és nemeslelkii nőket, kik a legkiválóbb férfiakkal együtt munkálkodván az állam erkölcsi és anyagi boldogulásáért fáradoznak. Nem mint önálló erők dolgoztak ugyan, de lelkűk tartalmát, erkölcsi értékét, sugalmazó erejét a családon át érvényesítik, mint ható erőt, az emberiség javára. Több ízben élveztem azóta is e nagybecsű értekezést, legutóbb Gyertyán® Istvánnak, a Pedagogium megalapítójának megvilágításában, de arra a meggyőződésre jutottam, hogy csak egy élő Theano élete és lelke analízisén át érthetném meg teljesen a régi nagyokat. Kerestem reá élő mintát Theano legjellegzetesebb erényeivel, szeretettel, jósággal és fáradhatatlan munkássággal ékeset s a világháború rettenetes küzdelmei meg is teremtették az alkalmat a magyar Theanok feltűnésére, kialakulására. •Ezt a szép cikket, mely közönségünket is érdekli a »Szilágyság“ múlt heti számából vettük át a cikkiró szives engedelmével. A szerkesztő. Ilyen nagy asszonynak ismertem meg másfél éves cselekedeteiből és magas műveltségéről, nemes szívről tanúskodó leveleiből Récsey Endrénét, Somogyi Irént. Most érkezett, meg tőle a huszadik láda ruhanemű sebesült és hadba levő katonáink számára. Számszerűit százakra, értékre nezve ezrekre menő ajándékok. Somogyi Irén már mint fiatai leányka, tanítónői képesítésekor Ígéretet tett, hogy a magyar államot, a hazát mindenkor hi ven szolgálja. Soha Ígéretet becsületesebben, tökéletesebben be nem váltottak. Nem maradt a tanítónői pályán ; a nőnek legigazibb s legszebb hivatását töltötte be : otthont, családot alapított, ahol mint gyengéden szerető feleség, önfeláldozó anya s jóságos úrnő egyesíti a sziveket. Csak az erények erénye, az eszményi szeretet tehet embert oly naggyá, mint amilyennek őt megismertük. Az ő nagy emberszeretetével kapcsolatban jut eszembe Madách jellemzése a nőről : „Sziveden keresztül a jajszó fejembe csap s úgy érzem, a világ kiált segélyt.“ Erről az eszményi szeretetről tanúskodnak meleg hangú levelei is. Ezek közül egyikben arra kér, hogy a közkatonáknak juttassuk a gyönyörű, unom fehérneműt, ágyneműt. ■Máskor a nagymennyiségű drága pokrócot a harctérre óhajtja juttatni. „Kérem a brassói pokrócot a harctéren küzdő hősöknek elküldeni, hogy megvédhessek tagjaikat a dermesztő hidegtől.“ „Bármennyit s bármily jót adnék, az meg sem közelíti azt az áldozatot, amit hazám drága fiai, hős katonáink hoznak értünk.“ Lelkének csillogó nemes kincsei közül kimagaslik még szivének jósága. A sors anyagi jólétbe, kényelembe helyezte, de vallásos és szociális érzése arra a belátásra vezette, hogy ez közkincs, amely csak reá bízatott a közérdek és közjó előmozdítására, hogy másnak is legyen, ha neki van. Megérzi azt, hogy a jólét és megelégedettség ép oly közös tényezők, mint a levegő és viz, s hogy a közösből is, nemcsak a mienkből élünk. 0 megcáfolta azt a sokat tapasztalt igaz mondást: „Mire megnő a pénz, elfogy a szív.“ Egyik tavalyi levelében ezt írja. „Bizony elég közel van hozzánk az ellenség, de semmi esetre sem megyek el innen. A népnek most van reánk leginkább szüksége.“ Máskor keserűen panaszolja, hogy ismerősei körében lankadni látja a lelkesedést. „Szorgosan forgatni az orsót 1“ Ezt felelte Theano barátnőjének arra a kérdésére, hogy mi által lehetne nevezetessé. Mily szorgalommal, mennyi fáradsággal készült el az a sok szép finom ruhanemű ! Récseyné munkaasztalán a háború kitörése óta száműzve vau a sok költséges és felesleges, divatos kézimunka. Állandóan katonáinknak köt, varr. „Adakozásom, munkálkodásom nem dicséretes jótékonyság, hanem társadalmi kötelesség.“ Csakis a mellett a munka mellett tartT
