Szatmármegyei Közlöny, 1916 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1916-02-27 / 9. szám

Nagykároly. 1916. február 27. 9. szám. ___________________________________XLII. éwfolyam. PO LITIKAI LAP . V SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : oioo NAGYKÁROLYBAN, Jókay-utpa 2. szám oooo Telefon 56. szám FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL ISTVÁN SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : PÁSKÁDY JÁNOS FÖMUNKATÁRS oooo MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP pooo ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre helyben házhoz hordva 5 K, vidékre postán küldve 8 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona. Hirdetések jutányos áron közöltéinek, o „Nyilttér“ sora 60 fillér. A sárosiakért. — Irta: Berzeviczy Albert. — Szövetséges seregeink múlt tavasszal megindult győzelmes áttörésének az oro­szok galíciai arcvonalán első eredménye volt az orosz haderőnek a Kárpátokon in­nen elfoglalt állásaiból való futásszerü visszavonulása. Sáros északkeleti szöglete volt a legtávolabbi pont ameddig az el­lenség Magyarország szive felé irányzott támadásában eljutott és ezt a területet kellett veresége következtében leghama­rabb kiürítenie. így már 1915. május elején módja volt többünknek meglátogatni ezt az el hagyott harcteret: látni a küzdelmektől okozott rettentő pusztítást, mely Sáros- megyének körülbelül egyötöd részén vi harzott végig. Nyolcvan községet sújtott, közüle húszat betüszerint eltörölt a íöld színéről, ezreket tett löldöníutókká s mii hókra menő kárt okozott. Ez magyarázza meg, ‘hogy a sáros megyei ínség enyhítésére megindult moz­galom az első volt, mely szervezkedett, a társadalomhoz fordult s amelynek sajtónk lelkes szava segítségére jött. De indokolta ezt az a körülmény is, hogy — legalább amennyire akkor megítélhető volt — a muszkabetörések következményei legsúlyo­sabban a segélyforrásokban különben is szegény Sárost sújtották. így még mielőtt a Kárpátok egész vidékének rekonstrukciójára a sajtó buzgó támogatása mellett megindított országos mozgalom létrejött volna, »az oroszok be­törése által sújtott sárosi népet segítő bi zottság« női- és férfielnöksége a magyar művészek összességéhez fordult azzál a kéréssel, hogy felajánlandó müveikkel te­gyék lehetővé egy a nevezett vidék lakos­ságának segélyezésére szolgáló nagy mű­vészi sorsjáték rendezését. E felszólítással egyidejűleg megala­kult a sorsjáték bizottság Horváth Elemér elnöklete alatt és Kónyi Hugó előadósága mellett és elfogadta a végrehajtóbizottság elnöke, Szmrecsányi Miklós által kidolgo­zott részletes tervet, melynek alapján a — Hermes Magyar Általános — Váltóüzlet Részvénytársaság« minden üzleti haszon­ról lemondva, sőt nem jelentéktelen koc­kázattal vállalkozott a pénzügyminiszter ur által engedélyezett nagy művészi sors­játék lebonyolítására. A művészekhez intézett felszólítás eredménye minden várakozásunkat messze felülmúlta. A magyar művészetnek örök dicsőségére fog szolgálni az, hogy mikor társadalmunk a háborútól ütött sebek or­voslása' érdekében a háborús viszonyok által keresetökben szintén károsított mű­vészeinkhez fordult, -ezek kivétel nélkül oly adományokkal siettek a hazafias áldo­zatkészség oltárát megrakni, amely eddig minden művészi sorsjátékot úgy méreteire, mint nyereményeinek művészeti értékére nézve teljesen elhomályosítanak. Úgy, hogy a sáros segitöakció sorsjátékának nyere­ményeiül összes magyar művészeink müvei szolgálnak. Az ellenséges külföldön letar­tóztatva lévőkéi, még a halottakéi is. Mert akadtak amatőrjeink, elhunyt, vagy távol­levő művészeink hozzátartozói, barátai, leszármazol között sokan, kik adományaik­kal kiegészíteni siettek élő és ittlévö mű­vészeink saját ajándékait, úgy, hogy a sá­rosi sorsjáték nyereményei, melyeket egy­begyűjtve mutat be az országos Szépmü vészeti Muzeum, egyúttal a magyar kép­zőművészetnek oly kiállítását alkotják, melynél szélesebbkörüt, teljesebbet, válto­zatosabbat régen nem volt alkalmunk látni. A legkülömbözöbb irányok tipikus képviselőit látjuk találkozni ebben az ér­dekes egyvelegben. Elhunyt, sőt egyes majdnem már elfeledett művészeinknek hátrahagyott becses müvei mellé sorakoz­nak a legmerészebb újítások úttörőinek képei: a történeti, genreortrait — és táj - képtestés összes válfajai találkoznak itt; a monumentális jellegű szobrászat mellett hely jut a kisplasztikának, a befejezett, kész képek mellett a nagyérdekü vázlatok­nak, az olajfestés mellett az akvarellnek, rajznak és illusztráció is képviselve van s bár az ajándékkal szemben még az el­nézés is jogos volna, művészi jury gondos­kodott róla, hogy a kiállításra igy a nye­remények közé is csak művészi mértéket megütő küldemények jussanak. Az ekképpen tisztán és kizárólag ajándékokból eredő festészeti, rajz, szobor, és grafikai müveknek, melyek kisorsolás alá kerülnek, száma 850 s azoké, melyek a kiállításon elhelyezhetők voltak, megkö­zelíti a hét és félszázat; általok 350 művé­szünk van képviselve, a független jury ál­tal eszközölt becslés szerint összesen 300.000 K értékű müvekkel. E müvek anyagi értéke — mint ahogy az sorsjátéknál" el­kerülhetetlen — természetesen igen külön­böző. Különbséget okoznak közöttük a művészi név, a mü méretei, plasztikai mü­veknél azok anyaga stb. De az az erkölcsi érték, melyet a nemes célért buzgó haza­fias áldozatkészség kölcsönöz az adomány­nak, valamennyinél egyenlő. Művészeink kisebb-nagyobb alkotásaik mindegyikében nemes, hazufiui szivök aranyát hozták ál­dozatul a haza oltárára. Hála és dicséret ezért nekik! De hála és dicséret illeti meg különösen azokat az ügybarátokat is, kik az adományok összehozása s kiállításunk rendezése körül eléggé meg nem becsül­hető, fáradságos munkát fejtettek ki. Mint ilyenekről kötelességünk különösen Lesskc Jánosról, az Országos Magyar Képzőmű­vészeti Társulat h. titkáráról és Szlányi Lajos festőművészről megemlékeznünk. Lelkes közönségünkön a sor, hogy a rendkívül előnyös esélyekkel kínálkozó sorsjátékot tömeges résztvételével sikerre vigye. A kibocsátott sorsjegyek darabjá­nak ára 5 K; ezzel kiki 850 nyereményre játszik, melyeknek legnagyobb értéke 18.000, a legkisebb pedig 50 K. Arról van szó, hogy nagy művészi ér­tékű nyereményekre való kilátás mellett adományainkkal újra fölélesszünk tömér­dek a háború viszontagságaitól lesújtott gazdasági existenciát s hazánknak meg­mentsük azt a szegény, jó határszéli né­pet, amely a muszka invázió minden iszo­nyait és minden kisértéseit is kiállva, hü maradt hazájához, vallásához és nemzeté­hez. Illő, hogy ínségében nemzete se feled­kezzék meg róla ! háborús hírességek. Pau tábornok. Az 1848-ban Montémilar-ban született Pau Gerald Cézár Mária Pál a legkedveltebb és legnépszerűbb tábornok Frnciaországban. Az öreg harcost bátor és kötelességtudó em­bernek ismeri mindenki, aki a francia hadse­regnek igazán dísze. Dacára hajlott korának — hiszen már hatvanhét éves — kitünően lo­vagol és fáradhatatlan munkásságot fejt ki. Haja és szakálla őszes, de szemei villogok é-s nagy életkedvet árulnak el. Kardját a jobb oldalán viseli és kabátjának jobb' ujja be van téve a zsebbe. Mint fiatal alhadnagy egy csa­tában egy gránátszilánk elvitte a jobb karját, úgy hogy a íiatelembernek mint nyomorék ott kellett volna hagyni katonapályáját. De Pau kierőszakolta, hogy felgvógyulása után újra elmehessen a harctérre. És nem ered mér.ytelenül, mert rövidesen tőhadnagyi, majd kapitányi rangot nyert el és a becsü­letrend lovagjának nevezték ki. Állítólag első sebesülése alkalmával a német fogságba ke rült, honnan nővére szabadította ki, termé­szetesen miután becsületszavát adta, hogy nem fog többé a németek ellen harcolni. De fel- gyógyulása után nővére Mária Edméé bizta­tására sietett vissza a csatatérre, mondván amíg az embernek egy feje és egy karja van addig első kötelessége a hazáját minden ere­jéből megvédeni. Midőn Pau másodízben idő­zött a harctéren már mint kapitány, a hős nővér azt a hirt kapta, hogy szeretett testvére i meghalt. Nekifogott holttestének felkutatásá- I hoz. Azonban a tetem, melyet mutattak neki, nem volt azonos bátyjával. A sok izgalom az­tán ágynak döntötte a harcias és hazafias nőt, úgy hogy rövid betegség után meghalt. Pau nem láthatta viszont az őt kereső nővérét, pedig életben volt A németek hírét vették, hogy újra ellenük harcol és elakárták fogatni, azonban nem sikerült. Hazájának le- veretése Paunak nagyon fájt. De ő nem akarta megadni magát és csapatával, Sweicen keresz­tül óriási kerülő utakon végre hazakerült. Az utón a kis csapat nagyon sokat nélkülözött és nagyon sokat éhezett. Háború után Pau a hires St.-Cay-i ka­tonai iskolában folytatta továbbképzését. Ez­után tevékeny részt vett a francia hadsereg ujjászervezésenek nagy munkájában. Az 1881- j 84. éveket Algírban töltötte.. 1893-ban ezre- j des, 97-ben pedig vezérőrnagy lett. 1907-ben j pedig mint táborszernagy a huszadik hadtest I parancsnokának nevezték ki. Volt Páris váro­sának legfőbb katonai parancsnoka és had­ügyminiszter is volt néhány évig. Sokan nem szerették, mert Bonaparte-pártinak tartották, Pau azonban lehetőleg nem foglalkozott po­litikával. Nehány évvel ezelőtt egy nagy manőver alkalmával hemutatták Paut Vilmos császár­nak. A császárnak nagyon tetszett az öreg „gárdista“ és hosszan elbeszélgetett vele. Na­gyon összebarátkoztak, ma pedig mint ellen­ség szembekerültek egymással. Pau ugyanis az orosz vezérkarhoz van beosztva, mint a francia vezérkar képviselője. És ha ellenség is, el kell róla ismerni, hogy ez a lovagias aggastyán tőle telhetőleg a legemberségesebb eszközökkel küzd e háborúban. Olaszország és barátai. A monarchiánkat és Németországot meg­semmisíteni igyekvő hüszke négyesszövetség egyes tagjai közt mind nagyobb ür tátong. Csak a papirosra vetett szerződés tartja még össze őket, de a papiros könnyen szakad. Egymásba vetett szilárd hitük és bizalmuk nagyon megrendült. Franciaország a szeren­csétlen Dardanella-expeditió után belátta, hogy Anglia és Franciaország nem jön segítségére. És mindhárman vagyis Oroszország, Anglia és Franciaország, legújabb szövetségesükben Olaszországban csalatkoztak. Olaszország nem hogy segítséget küldhetné szövetségeseihez, hanem az immár háromnegyed éve tartó ke­serves kudarcok sorozatát is alig bírja ki. Ko-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom