Szatmármegyei Közlöny, 1916 (42. évfolyam, 1-53. szám)
1916-02-13 / 7. szám
Nagykároly. 1916. február 13 7. szám XLII. évfolyam/---------------------i—rr> POLITIKAI LAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : oioo NAGYKÁROLYBAN, Jókay-utca 2. szám oooo Telefon 56. szám FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL ISTVÁN SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : PÁSKÁDY JÁNOS FÖMUNKATÁRS oooo oooo MEGJELENIK MINDEN VASARNAP * ELŐFIZETÉSI ÁRAK: W Egy évre helyben házhoz hordva 5 K, vidékre postán kiili Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 koron Hirdetések jutányos áron közöltetnek. o „Nyilttér“ sora 60 fillér. Katonaság városunkban. Egy honvédpótzászlóalj városunkban leendő elhelyezésének kérdésében ismételten tárgyalások tétettek folyamatba az illetékes katonai parancsnokság és a városi tanács között. A város válasza, mely ; igen helyesen a képviselőtestület jog és pénzügyi bizottságának meghallgatása után és annak alapján készült, alkalmas arra, hogy amennyiben az elhelyezés kérdése a í katonai hatóság részéről Nagykároly város számításba vételével terveztetik, a tér- § vezett áthelyezésnek mi akadálya se le- ; hessen. Ma még nem ismerjük a városi ta- ! nács távirati ajánlatára a katonaság ré- j széről adott választ, lapunk zártáig az még | nem is érkezhetett meg. Valószínűnek j tartjuk azonban, hogy lesznek olyan kér- | dések is, melyekre nézve lesz idő és alkalom még a képviselőtestület meghallgatására is és ez okból kívánunk a kérdéssel . ■már most, e helyütt foglalkozni annál is inkább, mert a tanácsi határozatot meg előző bizottsági tárgyaláson voltak oly ér i telmü felszólalások ís, melyek szerintünk | mint feltétlenül tisztelendő egyéni véle- j mények volnának csak figyelembe vehe- ; tök, de a város lakosságának álláspontját nem fedhetik és a város érdekeinek sem felelnek meg. A katonaság idehelyezésének kérdése már elég részletes megbeszélés tárgyát képezte úgy bizottsági, mint képviselőtestületi gyűléseken és a helyi sajtóban is. Más városok példája után most már úgyszólván egyhangú véleményeként a város közönségének állapíthatjuk meg azt, hogy a katonaság elhelyezését Nagykárolyban feltétlenül szükségesnek, a város érdekében levőnek tartja és annak eléréséért minden igyekezetével rajta lesz. Tudjuk és látjuk más városokban, hogy a katonaság ott tartózkodása egy oly nem remélt gazdasági fellendülést idézett elő, élelmi és ruházati cikkekben nem is remélt állapotot teremtett és fényes cáfolattal szolgált azoknak, kik katonaságnak egy városba helyezésétől az élelmi és közszükségleti cikkek drágulását, sőt hiányát remélték bekövetkezni. A háború okozta természetes zavaró körülmények miatt pangó ipar és kereskedelem nem remélt lendületet vett, az elhelyezett katonaság egy tekintélyes részének egyes egyéneknél'eszközölt lakbérletei folytán a háztulajdonosok keresete is növekedett és nem lehetett csupán azt hangoztatni, hogy csak az iparos és kereskedő osztály helyzetére volt kedvező befolyással. A bevonultak hozzátartozóinak részint állandó, részint ideiglenes ottartóz- kodása oly irányban is éreztette előnyös hatását, amitől városunkban is oly sokan télnek, t. i. az élelmiszerek csökkenése tekintetében, mert az igazolódott be, hogy ez állandó és időleges látogatások oly nagymennyiségű élelmiszer behozatalát jelentették, miben e nélkül az illető város nak része nem lehetett volna. Nagykároly város szempontjából a katonaság idehelyezése ma már elkerülhetetlen szükségesség. Adózó polgársága napról napra fogy, a reá nehezedő adónemet az az iparos és kereskedő osztály, melyet az leginkább sújt már’ alig — alig bírja. Kényszerítő szükségesség Nagykároly városban uj kereseti források nyitása, uj kereseti alkalmak nyújtása, különben el- senyvedünk, elpusztulunk. Nincs idő a felvetődött kérdések feletti töprengésre, magának 'a cselekvésnek is utolsó órája ütött. Inkább vállalhatjuk a felelősséget azon apró kanapépörökért, melyek egy 5—6000 emberből álló különálló alakulat ittléteiéből a dolog természetéből folyólag mindenütt felmerülnek, hol idegenek es benn szülöttek vannak kölcsönös érintkezésre utalva, mint azért, ha ezt a kínálkozó alkalmat elszalasztva még a reményétől is megfosztjuk e város polgárságát a kereseti alkalomnak. Fogadjuk tehát a katonaság idehelyezésének alkalmát a kérdést megillető komoly örömmel és üdvözöljük mielőbb hős fiainkat az őket megillető szeretettel! 1 Üzlet és jótékonyság. Az üzleti évi jelentések, zárszámadások és mérlegek napjai vannak. Bankok, takarékpénztárak a hatalmas terjedelmű üzleti könyvekből megcsinálták a zárlatot és valamennyien »dacára ennek annak, mégis« indokoló és megnyug- ! tató kifejezések után meg vannak elégedve I az eredménnyel, amit úgy hívnak, hogy \ nyereség. Igen. A takarékpénztárak és bankok | nyertek dacára mindennek jócskán, szépen nyertek. Többet nem lehetett, mert üzlettelen- ség, forgalmi hiány volt, mert ennek az országnak háborúja volt és van, világhá- j ború annak elképzelhető mindenféle terhé- • vei és borzalmaival. Ebbe a háborúba vitte ez a nemzet mindenét, ebbe áldozott anyagi erőt, vért | életet, e miatt pusztul, vész és ez növeli az özvegyek, árváknak óráról-órára számát. Ezalatt pedig takarékpénztáraink és bankjaink nyertek. Ez azonban helyesen van igy. Helye- | sen van igy különösen addig, ámig ez a | nyereség egészséges és becsületes üzleti ! tevékenység eredménye. Addig nemcsak I helyesen van igy, hanem a legörvendete- j sebb jelenségnek vehetjük, mivel megnyugtató képét mutatja közgazdasági életünk erejének. Mikor azonban ennek az ilyen súlyos, mondhatnék véres körülmények között előállott nyereségnek miként való felosztásáról esik szó, teljes respektussal az intézetek alapszabályai és vezetőik bölcs belátása iránt, sőt az intézet belügyére vonatkozó hivatkozást is,a lehetőségig boÉlet a Cettinjei udvarban. Paul Z’ffer német hírlapíró a követkző visszaemlékezést közli Nikifa királyról : Nikita egyike volt a legbarátságosabb fejedelmeknek és nagyon szívesen lát, ha idegenek, akik Cettinjébe jöttek, meglátogatták palotájában. Vendégeit a dolgozószobában szokta fogadni. A szoba falai telve holtak fegyverrel, a könyvszekrények - - mert ez is volt — legfelső polcát saját költői müvei foglalták el. Nikita vendégeit feketével és cigarettával kínálta meg, megnyerte szimpátiáját, azt egy csomag dohánnyal is megajándékozta. A király jól bírta a német, francia és olasz nyel-* vet és igyekezett vendégei előtt mind a három nyelven beszélni, hogy műveltségét bizonyítsa Szeretett beszélni a három nemzetről, hogy azt is lássák vendégei, mennyire ismeri e három nemzet kultúráját. De legszívesebb témája a vadászat és az utazás volt és legtöbbet e kettőről beszélt. * * Nikita nagyon szeretett beszélni a népéhez. Minden alkalommal, amely erre adódott, beszédet tartott ablakából a néphez, amely a háza előtt összegyülekezett. Szivesen mondott azonkívül beszédet udvari színházában is, amely egy vörös-kék-fehér díszítésű miniatűr színház, páholyokkal, földszinttel és karzattal. Csak farsangban volt itt szinielőadás, rendszerint azoban csak este, mert délután iskolapadokat toltak be a nézőtérre, a középre egy zöld teritős asztalt áhítottak és akkor a színház átalakult a szkupcsina üléstermévé. Esténként azonban tényleges szinielőadás volt, amelynek az volt a különös érdekessége, hogy a színészek nemzeti viseletben, kifestetle- nül jelentek meg a színpadon. A drámák szerzője többnyié maga Nikita volt, akisokra tartotta drámái tehetségét és mint király pályadijat tűzött ki, amelyeket ő maga, mint költő meg is nyert rendszerint Legismertebh drá mája a Balkán cárnője, amelyet Budapesten is előadtak. Utolsó alkotása a háború előtt egy himnusz volt, amelyet Ekhardt cettinjei német követ fordított le németre. * * * Nikita nagyon szerette hadseregét és népéi. Patriarkálisan uralkodott népe felett és áruig nem voltak írott törvények, addig ősei példájára ő is személyesen osztott igazságot egy hársfa alatt ülve a háza előtt. Különben is népének minden baját úgy tekinti, mintha a saját baja volna és hadseregét úgy dédelgette, mint egy járékszert Ha katonái elmentek az ablaka alatt, mindig végignézte őket, sőt igen gyakran élére is állt a csapatnak és maga vezette végig Cettinjén Az utóbbi időben azonban már ritkán mutatkozott a nép előtt, szobájába zárkózott és eltűnődött régi emlékein. * * * Nikita családja révén rokonságban vau sok királyi és fejedelmi családdal. Leányai híresek voltak szépségükről. Legjobban szerette közülök Elenát, az olasz király feleségét, aki gyakran jött Cettinjébe és állandóan levelezett atyjával. Zorka, aki korán elhunyt Péter szerb királynak volt a felesége. Két legidősebb leánya viszont Oroszországban él, akik közül az idősebb Anasztázia, most Nikoláj Nikolaje- vicsnek, a bukott generalisszimusznak a felesége. Fiai közül Daniló a trónörökös a legismertebb. Daniló nem szereti a politikát, de annál inkább a háborút.. Ismeretes dolog, hogy a nagy Balkán-háborút Daniló tónörökös ágyu- lövései kezdte meg. A másoik flu, Mirko herceg, viszont sokat foglalkozik a politikával és igen nagy ábrándjai Voltak. Térve az volt, hogy valamikor Bosznia-Hercegovina fejedelme lesz. A legfiatalabb fiú Péter, aki még alig húsz éves és akit épen a háború előtt nevezett ki a király tüzérbrigadérossá. Mikor Péter bevonult uj ágyúival Cettinjébe, zajos ünnepség színhelye volt a Fekete Hegyek fővárosa.
