Szatmármegyei Közlöny, 1916 (42. évfolyam, 1-53. szám)
1916-10-22 / 43. szám
Nagykároly« 1916. Oktober 22. 43. szám. POLITIKAI LAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Hová alap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: 0300 NAGYKÁROLYBAN, Jókay-utca 2. szám oooo Telefon 56. szám FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL ISTVÁN SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : PÁSKÁDY JÁNOS FÖMUNKATÁRS XLII, évfolyam« 0000 MEGJELENIK MINDEN VASARNAP ooon ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K, vidékre postán küldve 8 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. o „Nyilttér“ sora 60 fillér. Alom és ébredés. Jöttek és csakhamar el is távoztak. Nem úgy volt; ez nagyon novella- szerüen hangzik, pedig ezen a helyen, amennyire csak lehet, történeti hűséggel kell írni, tehát: rabló módra betörtek, itt- ott gyalázatosán garázdálkodtak, raboltak s azután — kikergettük őket úgy, ahogy azt ilyentéle hajzattal szokás tenni. ltt-ott a határhegyekben, a Görgényi havasok erdőségeiben, vagy az öreg Re- tyezát hasadékaiban talán még tévelyeg- nek a bandának egyes foszlányai és a lopott holmin élősködve még veszélyeztetik a közbiztonságot, de az már bizonyos, hogy a szép álmokra, Erdély kincses bányáira, a bánát tejjel-mézzel folyó országára már nem is emlékeznek. Álmodtak szépet, gyönyörűt s aztán felébredtek, de valóság, melyre ébredtek, olyan fájdalmasan keserves volt, melytől el feledték a gyönyörű álmokat. Mit álmodtak ? Hogy idejönnek, bevonulnak diadalmas győzelmek között, cser- koszoruzott vezéreik felvezetik őket, mint hajdan, Mózes vezette népét az ígéret földére. És mikor itt lesznek, Erdély, Bánát és Tiszántúl milliókra menő román népe elibük megy hozsannával, örömrivalgássai és ölelésre tárt karokkal fogadja majd őket. Aztán ezeknek a népeknek általuk félig-meddig ismert vezérei üdvözölni fogják őket, végül egymás nyakába borulnak s örömkönnyeket hullatva csókolják össze egymást a felszabadítók és a boldog felszabadítottak. Aztán, ha múlik az örömmámor, következik az osztozkodás. Ez lesz a legszebb, hiszen van min osztozkodni bőven, telik gazdagon, legfeljebb a plebsnek, a parasztnak nem jut, de hát annak eddig sem volt' elégedjék meg a diadallal, a hozsannával és az örömmámorban kapott csókokkal, aztán dögöljön meg, hiszen elég volt, hogy látták szemei az ígéret földjét, mikor kapr tak ők többet Ígéretnél, a föld már nem nekik való. így tervezték és számították ezt ki a vezérek, akik népüket bevezették ebbe a rabló kalandba, akik azonban iobbnak lát ták otthon maradni, Lehet, hogy volt bennünk egy kis jóhiszeműség is, hiszen a Lukácsok és Gogák igy festették le nekiek a jövőt s igy biztatták tglán erről az ol dalról is őket azok az áruló gazemberek, akik megkergült fejjel innen kacsintgattak néha át hozzájuk s akiknek nyomorult porhüvelyét álmuk közepette himbálta meg az őszi szél valamelyik levelét hullató ákáczfán. Keserves, de tanulságos ébredés volt. Talán az a Végzetes hiba, hogy határaink védtelenek lévén, bejöhettek Erdély szivéig, a sors akarata volt, hogy az ébredés tanulságosabb legyen, hogy Érdél}7 románjai saját szemükkel megláthassák, megismerhessék a felszabadítókat, a felszabadítók pedig meggyőződjenek, hogy itt ugyan az ördög sem várja őket, a legutolsó havasi pásztor is menekül előlük, nem kér a felszabadításnak az ő kezükből jövő paradicsomából, ismeri és gyűlöli őket. És ha Erdély, Bánát és a Tiszántúl román ajkú népei között voltak megtévesztettek és ingadozók, bizonyára észre tértek, bizonyára kinyíltak szemeik és tisztán látnak, kivetik szivükből az idegenkedést és esetleg gyűlöletet és a legkorlátoltabbak is belátják,•%'Ogy e hazában, szerető megértéssel, vállvetve egymással és egymásért kell és lehet csak megélni, hogy mindnyájan békésen boldogulhassunk : belátják, hogy a nagyvilágon e hazán kívül számukra sincsen hely. Szép és hasznos tanulság ez az erdélyi betörésből, ennek az eredménynek tanulságán mi is örülhetünk. Azt a többször emlegetett ominózus nótát pedig, amely úgy kezdődik, hogy »Destyáptetye románye !« küldjük meg az ellenséges Románia szerencsétlen népének azzal, hogy nekünk már nincs rá szükségünk, nálunk bevált, dúdolják most már ők, mert igazán rájuk fér, nekik szól, dalolják el Filipescu sírjánál, időszerűbb gyászindulót úgy sem találhatnának. A hm riliia A m. kir. minisztérium 1916. november 1-re elrendelte a burgonya rekvirálását! Aki tehát f. év szeptember hó 21-iki hirdetésünk értelmében 1916- október hó 51-ig eladásra kötelezett burgonya mennyiségét nem jelenti be, annak burgonya termését elrekvirálják és burgonyájáért métermázsánként 4 koronával kevesebbet fog kapni. ORSZÁGOS BURGONYA KÖZVETÍTŐ IRODA SZATMÁRYÁRMEGYE1 KIRENDELTSÉGE. Uj próba. A magyar nemzet uj próba előtt áll: az ötödik hadikölcsön kopogtat az ajtónkon. Hamarjában nehéz volna megmondani, hogy a háborús idő alatt már hányadik ez a próba, de annál bizonyosabban vallhatjuk, hogy akár a harctérén, akár idehaza állított sorsunk döntő próba elé, a magyar nemzet még mindig becsülettel felelt meg kötelességének. Éz a büszke tapasztalat arra a reményre jogosít, hogy a magyar állam az ö hazafias áldozatkész népében most sem fog csalódni. Feltevésünket igazolja az, hogy a számbavehető összes körülmények az ötöApró történetek. A különös menázsi. Három bájos hadfi vizsgálta a terepet. Járőr szolgálatra voltak kiküldve. Mentek, mendególtek, de muszka egysem akadt az utjokba. Elhatározták, hogy megebédelnek, ebéd után pedig felkeresik újra csapatukat és megjelentik az eredmény. Egy la tövében gályákból tüzet raknak beledobják a gulyás konzervát és melegítik. Egyszerre csak egy golyó csap közzójük, nosza felugrálnak és csakhamar észrevesznek lovas kozák járőrt. Hasra és lőni 1 kettő lebukott a nyeregből, az egyik lovat elfogták a két kozák holttestét eltemették, aztán újra hozzáláttak az abbanmaradt menázsihoz. Javában falatoznak, egyszerre csak az egyik hirtelen felugrik és püföli a szerencsétlen hajtárs hátát. Elorditja magát a hős „Elég.“ Már kijött nézegeti hát egy muszka golyóbis volt. Valahogy belelőtték a sajkába anélkül, hogy az kilyukadt volna. Elkezdenek nevetni a bajorok és az egyik kedélyesen odaszól a társához. Szerencséd van komám hogy főve etted meg a golyót, mert ha nyersen kapod be, hát most biz Isten nem volna ilyen jó kedved. Oszkár her ez eg. A német császár fiai valamennyien a fronton vannak mint elsőrangú katonák, Oszkár herceg az ötödik fiú a keleti harctéren tartózkodik, mint az x. számú gyalogezred őrnagya. A minapjábau egy fiatal hadnagyocska találkozik Oszkár herceggel, aki vállpánt nélkül sétálgatott egy vasúti állomás perronján. A német hadseregben tudvalevőleg a vállpánton viselik a rangjelzéseket és nem úgy mint nálunk a gallérokon. A hadnagy csatlakozik az ismeretlen rangú tiszthez, és barátságosan kérdezi, hogy hánvadik ezrednél szolgál a Kamerad. A herceg barátságosan feleli. Az x. gyalogezrednél. — No azok derekasan viselkedtek 1 Ott nagyon sok tisztnek meg van a vaskeresztje. — Soknak már meg van, de a többi is meg fogja kapni. — Ugy-e az Oszkár is ott szolgál, hogy viselkedik az az ember ? — Na én azt hiszem hogy elég jól. — Azt hiszem, hogy jelenleg itt van ő is ebben a városban. — Úgy van, még pedig itt áll jelenleg Ön előtt. A szerencsétlen hadnagy majd hogy hányát esett és azonnal „Felséges Ur“-nak titulázta a herceget. Oszkár . herceg megvigasztalta a hadnagyot és barátságosan kezet fogott vele. A nagy bakancs. Egy németül tudó francia fogoly nagyon komikusnak találta a bajor katonák súlyos, otromba cipőit, nem is tudta megállani, hogy csípősen meg ne kérdezze: — Mond csak kérlek, hogyan lehet ebben a csónakban szaladni ? — Az fiam nem arra való, hogy szaladjak, hanem hogy állva maradjak, — felelte a mindig kedélyes bajor. A tambur major. Midőn a németek Antwerpen városát elfoglalták, több német foglyot szabadítottak ki, többek között egy katonai karmestert is, akit a belgák díszes ruhájáért tábornoknak tartottak és két belga tiszti szolgát is bocsáj- tottak rendelkezésére. A belga vezérkar pedig jelentésében örömmel irta meg, hogy egy német tábornokot elfogtak. Képzelhető mekkora volt az Antverpe- niek csodálkozása, midőn a képzelt tábornok egy zenekar élén masírozott néhány nap múlva egy katonai ünnepélyhez.
