Szatmármegyei Közlöny, 1916 (42. évfolyam, 1-53. szám)
1916-01-02 / 1. szám
SZERKESZTOSEG ES KIADÓHIVATAL Hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: oioo NAGYKÁROLYBAN. Jókay-utca 2. szám oooo Telefon 56. szám FŐSZERKESZTŐ: OR. ANTAL ISTVÁN SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : PÁSKÁDY JÁNOS FÖMUNKATÁRS oooo MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ooon ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben haz«z hordva 5 K, vidékre postán küldve 8 K. Megyei községek. egyh*ak és iskolák részére egy évre 5 korona. Hirdetések jutányos ánh közöltetnek. o „Nyilttér“ sora 60 fillér. Új év. Tegnap lezártunk egy évet, ma egy iifgí kezdünk meg. \sk gyarló ember megosztja az idők nígtelenségét. Elosztja egyforma darabokra. Egy darabot, mely alatt a föld megfordul a nap körül esztendőnek nevez. Ma van egy ilyen esztendőnek első napja. A földi élet minden berendezését ehez a naphoz igazítja be az ember. A vallás ünnepet rendel erre a napra. Az ember pedig, a kicsitől a nagyig, a koldus és gazdag várakozással, reménnyel, kívánságokkal van eltelve. Remény, aggódás, bizalom, félelem, vágy és sóhaj, hit és kétségbeesés kapnak szárnyra ezen a napon az emberek lelkében, hogy harcot vívjanak egymással és az isteni bölcseség úgy látja jónak, hogy a vallásos hit, a becsületes bizalom a szeretetteljes remény legyen a győztes és még ezen a napon helyreálljon a lelkek megnyugvása. Az emberek boldogságot kívánnak egymásnak ezen a napon az egész esztendőre, Aztán kezdődik az év, illetve az évben az események. Elmúlnak a hangulatok, enyhül a vágy, halványodik minden érzés, mert az emberek belefognak az élet harcába. Ez a harc pedig nem folyik mindig az érzelmek jegyében. Az emberek szaladnak a boldogság után, amit ettől az évtől vártak. Fut kiki azon az utón, melyre a sors állította, ez az ut pedig minden ember számára különböző, néha nagyon tekervényes, tele keresztutakkal, útvesztőkkel s bizony ilyenkor nem mindig, sőt a legtöbbször nem az érzelmek a legjobb kalauzok a boldogság felé. így van ez mindig, de nagyon is igy van most, mikor egy világháború kaotikus forgatagában értük meg ezt a napot. Az ember gyarlóságánál most csak az ember számítása gyarlóbb. Hiába világit az érzelmek' viiága most azon az utón, melyen életcélunk: a boldogság felé törtetünk. Eltérít utunktól az ágyuk döreje, a puskák ropogása, a világháború pusztító tüze. Ma egy hete volt karácsony, a vallási érzelmek legfényesebbikének megnyilatkozása, a béke és szeretet isteni ünnepe. És az emberiség őrjöngő tömege úgy tört egymásra ezen a napon is, mint a puszták dühödt vadállata, vérbenforgó szemmel gyilkolta egymást, az oroszlánt, a tigrist es hiénát megszégyenítő vérengzést rendezte ezen a - -.«pon u sz^rtp. a világon. Nincsen ez másként ma sem, az uj év első napján. Ennek a hatása alatt éli át lelki világunk ezt a napot, igy ünnepel az emberiség ma is. A háború őrületes kavargásában nincs karácsony, nincs uj év és nincs ünnep. Szomorú, sőt kétségbeejtő volna ez, ha nem jönne megmentésünkre segítségül egy szerény fénysugár, mely katonáink szuronyhegyéről csillan el hozzánk. w Mint a ral aki a tömlöcébe beszűrődő vékony su&rkévét nézi egész fogsága alatt, úgy tegezzük mi most tekintetünket a harcerekről hozzánk vetődő eme fénysugárra. -- Minél tovább nézzük, annál fényesebnek látjuk és képzeletünk ebbe a féysugárba belerajzot— négy betűt, halvány sínnel elmosódott árnyalattal, de mi m&js tisztán véljük látni ezt a négy betűt: 'iáke. Eszünkbe jut a mu* évnek ez a napja. Akkor is háborús dő volt. Terhes, vésztjósló fekete fellegek függtek felettünk úgy, hogy minden ps-cben félnünk kellett, hogy fejünkre szakidnak. Bármerre néztünk sötét volt, a lívegő nehéz érzéseinek pedig olyan nyomasztók, hogy azt hittük, hogy a súlytalan atcmok helyett a Kárpátok sziklái fekszenek mellünkön, hogy belénk fojtsák az életet. Ezek a fellegek még ma sem vonultak el, borult van most is, érzéseinket most is leköti a légkör nyomasztó terhe, de mintha sokkal köenyebb volna most, mintha érzéseink kötelekéi megtágultak volna, a ícllcgck pedig megszakadtak, s ezen a szakadékon érkezik hozzánk a győzelmek helyéről az a jótékony napsugár, melyben olvassuk a boldogító négy betűt: béke. Hogy jutottunk el idáig? Ne kérdezzük; pusztító tűz, halál- hörgés között, ölve, gyilkolva vérözönön keresztül. Ne kérdezzük, örüljünk, hogy elmúlt és mi megkönnyebbültünk vala^ mennyire. Véres, nagy munka volt, de nagyok e munkának eredményei is. Ha — mint a jó gazda szokta — most uj év kezdePrágai levél. 1915. karácsony hetében. A füntfe kompani, bakanyelven az „ötödik kerék-század,,. Ide kerülnek mindazok, kiket felülvizsgálaton frontszolgálatra alkalmatlannak találnak. Ezek tehát a könnyű szolgálatosak „hilfdinsztesek“. A század fele „técébés" (tauglich zum Bewachedienst), vagyis fegyveres őrszolgálatra, másik fele „té- óvés“ (tauglich ohne Waffe), csak fegyver nélküli szolgálatra alkalmas. Ezek közé tartoznak az irodisták, mühelybtdiek (szabó, suszter, lakatos, szakács) és a mindenféle lógósok. Ezek után azt hibetnftk, hogy ez a kom- páni tényleg az a „nyomorék század“ mint aminek a többiek csúfolják. Nagy tévedés ! Sőt, ez az egyetlen igazán „stramm“ valósággal békeideileg fegyelmezett század. Parancsnoka dr. Marinka főhadnagy, civilben Kolozsváron rendőrkapitány, a rend legfőbb őre itt is. Legfőbb segítője neki ebben Dienstführender zugsführer ur Terczán Viktor, ki nemhiába, hogy egy szuszra öt éve katona, de nála jobban senki se érti a baka szentirását, a dienstregíamát. Minden reggel már virradat előtt hap- ták glédában áll az egész század gyakran jó félórát is, mig a parancsból mindenkinek aznapi szolgálati beosztását felolvassa. Jaj annak, ki félrefordulni, vagy csak egy szót is diskurálni merne. Unaloműzés kedvéért egy nap haj-vizit, másnap bajusz-vizit, aztán bakkancs-vizit, ,meg még az Isten tudja hányféle vizit. És akinek bakkancsán az előírásos 47-uél kevesebb vagy több szeg van, azzal Tercán ur „sajátkezüleg“ járatja el a kállai kettőst. Mikor mindenki megkapta a beosztását a sarzsik veszik át a szót s egy kis frissítő masirozási gyakorlat következik úgy délig. Marsch, linksfront, rechst-front, kehrteueh, halt, ruht, herstellt, rrrut. Ezt csinálják szegény öregek már mikor vártán nem állanak vagy egy éve mindennap. Se többet, se kevesebbet. Ha egy kicsit álmosan megy a lég- tornázás s véletlenül arra néa a zugsführer ur Tercán, akkor pár percig megegreceroz- tatja őket, hogy ebédidőre azt se tudják, hogy egyenek, vagy még annak az idejét is átaludják-e. Tizenegykor fehér palacsinta-sapkában kiáll az üst mellé Krasznai Torma Mózes, az ezred legügyesebb szakácsa. Ennek a szakács- királykoronának története van. A minap uj ezredesünk, a vaskezü- Litschaner, parancsban leirt a századokhoz hogy másnap kaszárnyavizit: Késő este jött ki a parancs, reggel 7 re pedig már fel szokott kelni az oberst. ; Lett nagy ribillió 1 Nem aludt az éjjel senki az ezred két kaszárnyájában, az Ujezd- ben és az Albrechtben. Sepertek, sikáltak, meszeltek, mázoltak és surultak nekidühödve, irgalmatlanul Az irodákban fejcédulákat csináltak minden egyes ember fekhelyének !és jelzőtáblát minden egyes szobaajtóra. Maririka főhadnagy meg egyenesen ambicionálta, hogy az ötödik század parancsban kapja meg az ezredes legfelsőbb elismerését. Tercán és két titkárja egész éjjel lázban voltak : Neumann Marci pincétől padlásig ragyogóra pucolta még a szemetes ládákat is. Csendes Miska meg úgy kente a táblákat, mint egy szabadlábon dühöngő modernfestő. Reggelre ragyogott mindén. Torma Mó- zsi is megjelent, feje búbján vakító fehér tányérsapkával. Egész éjjel tanulta a mondoká- ját. amivel jelentkezni fog. Mert hát az oberst először is az ő konyháját fogja megnézni. Végre nyílik az ajtó és nagy gőzzel belép a Nagyur. Mózsi barátunk hát nagy háp- tákot kiált a krumplihámozóknak és eíorditja magát: — Herr óberszt, smeldi gehorzám, óber- kok Torma Mózes . . ., és ledarálta,-, hogy egy fonográf se különben. De csak. el ágiul, mikor a gőzfürdőben főhadnagyára ismer, ki 1
