Szatmármegyei Közlöny, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1915-06-06 / 23. szám
Nagykároly. 1915. junius 6. 23. szám XLI. évfolyam SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL r vá a lap széliéire és anyagi részét illető közlemények küldendők : -io NAGYKÁROLYBAN, Jókay-utca 2 szám oooo Telefon 56. szám FŐSZERKESZTŐ DU. ANTAL ! S T \l A fi SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : PASKÄDY JANOS FÖMUNKATÁRS oooo MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP oooo ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K, v;dékre postán küldve 8 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. o ..Nyilttér“ sora 60 fillér. A SÜSÜ 1® !É. Elmúlt tiz súlyos hónapja a reánk ezer szenvedéssel nehezedő világháborúnak. Kibírtuk. Állunk ma is rendíthetetlenül. Hallottunk balsikerekről, csapásokról, szerencsétlenségekről Nem csüggedtünk. Reményünk, bizalmunk erősebb volt, mint ellenségeink gon delták. Tiz hőnap után hitszegö szövetségesünk fogott ránk fegyvert Erre sem estünk kétségbe. Kishitűség nem a győzök tulajdonsága. KedVezötlen időjárás, gyengének Ígérkező gazdasági év, nélkülözés, mind nem tudtak belekergetni a kétségbeesés örvényébe. Hitünk ereje nagyobb volt, mint a bajok és szenvedések fenyegető árja, mely lejünk telett összecsapni készült. Most azonban meghökkenve állunk meg polgártársaink egy részének viselkedése miatt. Tabán ellenségeink orvtámadása óta megismertünk egy uj fogalmat, a szent egoizmust, melyet utálunk, megvetünk és a legsúlyosabban elitélünk ennél a legújabb, de legcsunvább ellenségnél is, de amely nek terjedését, vagy elsajátítását ' látjuk polgártársaink között azzal a különbség gél, hogy mi azt honi nyelvünkön uzsorának vagy egy másik megnyilatkozásában zsarolásnak nevezünk, s mellyel napról a ipra sűrűbben találkozunk Megélhetésünk legegyszerűbb módját támadják meg ezúton, hogy megfosszanak erőnktől, melyre nem nekünk, de elsősor ben a hazának van szüksége. Meggye ngitik bizalmunkat, melynek iklaszil: rd alapzatán tudtuk eddig meg á lani helyünket. Egy elszomorító valóságot, eddig hi- . hetetlennek látszó szerencsétlenséget tár i elénk, hogy tudniillik vannak nyomorultak, akiknek nem a haza. hanem a maguk bol dogtalan kis személyisége az első. Egy panasz hangzik ma végig ebben , az országban, hogy elviselhetetlen a drá- : gaság. Nem vagyunk értetlepek. ludjuk azt i nagyon jól, hogy minden háború, a miénk pedig természetrajzánál fogva különösen is maga után vonja a drágaságot, megtud- i juk különböztetni azt az áremelkedést, mit ! a háború okoz természetszerűen attól a i drágaságtól, melynek semmi jogos alapja, i indoka nincs,^s csupán polgártársaink gya- j lázatos kapzsiságán és a buta embertelen- i ségen épül fel. .Mattomban úgy, mint nyilvánosan i olyan aljas uzsora, olyan piszkos zsarolás I folyik piacunkon, amely próbára teszi a í türelemnek legvastagabb fajtáját is, ame | lyet nálunk csak egy magas cél rendület- I len elérése után való töj-tetésnek a jobba j kát és igazakat teljesen betöltő munkájá- I ban való elfoglaltság engedhetett elhatni- j masodni, s ma már szemérmetlenül grasz- szálni. De most már a mérték kezd betelni, igy tovább nem haladhat Hatóságainknak figyelmét ismételten i felhívtuk erre a lelketlen bandára és tel í hívjuk ezúttal is; nézzenek és üssenek szét j e között a kofa- és kupechad között. Élelmiszer piacunkon különösen szük- I ség lenne egy időszakonkint megismét j lendő rendőrségi és közegészségügyi szi- | goru razziára. Az árak hinetetlen emelkedése mellett a hamisítás is kezd rendszerré lenni, a nyereség tekintélyes volta növeli az alkalmi viszönteIámáitok számát, a hi- j yatástalan kupeckedök a legszükségesebb ] élelmiszereket vonják el á helybeli íoj gyasztöközönség elöl, hogy másutt nyúzzák | meg azzal szerencsétlen áldozataikat. Bízunk abban, hogy hatóságaink nem fognak késni sokáig intézkedéseikkel. Bízunk, de ha bizalmunkban csalódni ; fogunk, ha még ezután js ki leszünk szol- | gáltatva szabadon ezeknek a piócáknak, I "akkor vállalják hatóságaink a felelősséget, j ha türelmünk szakadtával majd a retorzió j munkájához a vérig szekirozott közönség | fog eszközöket keresni, mert tudni való, hogy az éhes ember a végső határon nem szokott válogatni a fenyitő eszközökben. M 6t évvei ezelőtt Emlékezetünk kerekén guruljunk vissza egy lusztrummal. Akkor 1910 et irtunk. Május volt akkor is, szép, virágos, lombos május, Boldog békés időket éltünk akkor. Talán a legélesebb szemű diplomata sem gondolt akkor még egy öt éven belül kitörhető világháborúnak most lefolyó borzalmaira. Csendes munkában éltük napjainkat. Ellenség nem fenyegette határainhat A most virító vér és tűz piros színét nem ismertük, nem foglalt az helyet képzeletünkben sem A piros szint csak az a toll képviselte, melyet olyan büszkén viseltünk ka- i lapunk mellett. Követ választás volt. Egyik polgártársunk ilyen párti volt, a másik olyan, aztán voltak amolyanok is. Ezekre az amolyanokra aztán hara- ; gudtunk és pályáztunk. Most szinte szégyenkezve mosolyog juk meg akkori viselkedésünket. Olyan nagy dolognak tartottuk azt akkor. Állandóan a becsületre, a haza sorsára hivatkoztunk. Hindenburg, mint kadett. Irta : Eadó István. Rí-szlet „A liitirsttll“ című legközelebb megjelenő könyvből. Hindenburg, aki — mint ez a most folyó világháború bizonyítja — testestől - lei - festői katona, bizonyosan azt a napot tekinti életo kezdőnapjának, amikor a kadettiskolába lépett. Egész uj világ nyílt nn.g előtte ezen : napon, egész uj légkörbe került, mert lm i t hon katonai levegőt szívott is, saját rnagari a katonaságot, a katonai fegyelmet nem érezte. A kadettiskolában azonban egyenesen i.i lejutott abba a légkörbe, amely az egyént először nem is nézi és amelynél csak a legnagyobb zseniknak adatott meg, hogy számitól, „anyagiból egyénekké váljanak. A kis Pál valósággal boldogan vonult lm a kadettiskolába. Tizenkét éves gyermek- lelke ugyan aligha tudta még felfogni, hogy miajdonképen mi is történik vele, hogy ez a változás egé^z élelirányát meghatározza, de valahogy ösztönszerüleg érezte, hogy számára i agyon fontos dolog történik vele. A kadettiskolában mar szigorúbb korlátok közé fogták a fiatal Hmdenhorgot. A ka- vit 11iskolák rendje már teljesen kaszárnyaként rund volt és az itt kapott nevelés - a szőlői ház jósága után — igen kemény és szigorú. Itt érte a fiatal Ilindenburgot elele első j csalódása. Gimnáziumi bizonyítvány a- ellenére i újra vizsga alá vetették és úgy találták, hogy , a sexiát, amelyből a gimnáziumban vizsgázott, j még egyszer kell járnia. Ez az eset kissé megzavarta az örömét, de hamar beletörődött i ebbe is. A kadeltískola különös szokásait és-rend- 1 jét hamar megszokta, bár eleinte sokszor gon- I dőlt hazafeléi Néhány héttel azután, hogy bekerült a kadettiskolába, 1859. augusztus 14-én irt levelében még arra is gondolt, hogy Giogaiiban ezen a napon van a r. agy vásár, i ameíven még előző évben a nagymamától kapun pénzen vett csokoládét. Egy év múlva azonban ezek az auró emlékek már elhalványulnak, a fiatal kadett már egész leikével katona lett. Öccse a kö- j vetkező — iSöö. junius U-en irt — levelét közli : „Múlt héten itt volt Poiker tábornok ur ! ő excelienciája ellenijivő szemlén. Disszemlénk volt, amelynek végén beszédet tartott hozzánk, j Beszédében utalt egy háborúra, amely bizo- 1 nyosan ki fog törni, mire felnövünk és ezért arra kérte elöljáróinkat, hogv lehetőleg szigorúan kellő energiát és jellem-szilárdságot neveljenek belénk.“ Ebben ti levélben már a kadett szelleme nxilváuul meg, aki minden zokszó, minden ! ellenszegülés nélkül veszi tudomásul, hogy j a tábornok nagyon szigorú nevelést kíván 1 tőlünk. Lassanként teljesen átalakul és valóban katonai szellem költözött belé. Legnagyobb öröme a következő évben volt, amikor megtudta, hogy öccse, Ottó is a kadettiskolába j keiül I860, decemberében egy levelében már i üdvözli is őt mint leendő szobatársát és di- I csérve a kadetiiskolai életet, a szobából éi- j vezhető gyönyörű kilátást, valósággal kedvet ; akar ébreszteni benne a katonai élet iránt. Ez az első levél, amely már tényleg a ! kát mii szellemnek a bizonyítéka, mert itt j szerepet elős'zör az aláirás ,.Pál kadett.“ Rang- I nak, kitüntetésnek érzi tehát ekkor azt, hogy ! kádert és ezt külön említi is, mint aláírást. I l8fid. február 24-iki levelében már egyéb áb- ! rándókat is vázol. Ebben a levélben arról ir, hogy a kadetliskoiában sokat beszélnek egy francia-német háború kitöréséről. Ebben az ! esetben —- Írja — egy éven belül zászlós le- ; beinek, mert akkor Berlinben féléves trnfo- j lyam van.“ Itt tehát már nagyra, magasra tör I es — mint ahogy fiatal ember részéről rneg- i érthető — az egész, esetleges francia-porosz j háborúból csak az érdekli, hogy esetleges zászlós lehet. Egy 1863-ban irt levelében már megemlékezik fivéréről Ottóról is, akivel egy szobában lakott. Ő volt a szobában a rangidősb és . mint ilyen altiszti jogokkal és kötelessógek- j kel.volt felruházva. Neki kellett a kadelteket j szolgálat előtt megvizsgálni, hogy öltözékük | rendben van-e és e vizsgálat alkalmából egy- i szer fivérét is rapportra küldte, mert kabátja
