Szatmármegyei Közlöny, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1915-03-21 / 11. szám (12. szám)
Nagykároly, 1915. március 21 42. szám XLI« évfolyam P O L I T í K A i L A P SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL .lóvá a lap szellemi ás anyagi részét iMetfl közlemények küldendők : riiao NAGYKÁROLYBAN, lokay-utca 2 szám oaoo Telefon 56. szám FŐSZERKESZTŐ D «, ANTAL ISTVÁ I SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS . 2 C L T Á M BENŐ FÖMUNKATARS 0000 MEGJELENIK MINDEN VASARNAP 0000 ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K, vidékre postán küldve 8 K. Megyei községek, egyháza* és i3kdák részére egy évre 5 korona. Hirdetések jutányos áron köiöttetnek. o „Nvilttér“ sora 60 fillér. <*«? J már egyben-másban csak hiányosan lehet megcsinálni, minden meglehet, de elmaradnia nem szabad. Meg keli ezt csinálni még áldozatok árán is, nem csak azért, mert ezt diktálja hálás kötelesség érzetünk, de mert szükségünk is lehet, s bizonyára lesz is erre. Határozott tudomásunk van arról, hogy ilyen könyv egyes helyeken már ! készül pontos adatokkal, részletes histori- J kummal Igaz, kormány, vagy más hatóság ; még nem rendelte el, de kerülhet erre is i még sor. Mi ne várjuk meg Tartsuk ezt be- j cstiletbeii tartozásnak, adjunk tauubizony- j Ságot helyes érzékünkről és hálás szi- : vünkről. Minden erény szent, de legszentebb a hála, mondja egy hallhatatlan emlékű j német költő bölcsen, ne akarjunk mi hálátlanoknak látszani. Most még nem késő van idő és van i alkalom, s mig fiaink, testvéreink csinál- j ják, mi kezdjünk hozzá s írjuk meg a tör- j ténclmet! Az asszonyok dolga Az már csakugyan szent igaz, hogy j a tavaszi és nyári mezei munkák teljes és ; a maga idejében való elvégzése nem az I állam nem a hatóságok, hanem a mind ! nyájunk életbevágóan fontos érdeke. Az is holt bizonyos, hogy mindennek, ; amit csak termelni lógunk, legyen az ke- ! nyérnek való, főzelékféle, vagy bármiféle takarmánynemti, meg lesz a becse, s igy munkánknak megjön a bére busáson. Meg kell tehát munkálni a földeket, I vetni művelni s dolgozni kell mindenki- j nek aki csak tehet’ s két egészséges dolgos karral áldotta meg az Isten, mert az A cár lengyelországi kastélya. A cár spplr" kastélya Inowlodz mellett már október óta német kézen van. A Kölnische Zeitung egvik munkatársa ellátogatott a kastélyba és érdekes cikket ". benyomásai ról: Gyönyörű széles műut vezet a tiszta Inowlodzból a másfél órányira fekvő Spalaba, ahol a cárnak kastélya van. Egészen különös és meglepő az útnak ez a tisztasága itt Lengyelországban. Mimha 2gyszerre másvilágba került volna az ember. Egy földbirtókos felvilágosított, hogy a cár szokott ezen az utón kastélyába menni és mást jóformán nem is ismer országának e részéből. így tévesztik meg az „atyuskát“ derék alattvalói. Az ut sürii, vadon erdőségeken visz keresztül. A fák ágai mind sűrűbben hajolnak össze fölötte, folyton sötétebb lesz, mind levesebb napsugár hatol be az ágak között. Hirtelen ritkább lesz az erdő és kicsiny tisztás után nagysudaui fenyők között visz el utunk. A fenyvesen túl nemzeti színekkel mázolt hídon át soktornyu, kis urasági lakhoz érünk : vádiiiZiCastély. Világoszöld zsaluival, apró erkélyeivel, hegyes tornyaival vidám és barátságos látvány. A Kis vadászkastéllyal együtt egyszerre csodálatos látvány fáiul a szem elé: egy kis Paradicsom Lengyelország kellős közepén A vadászlak mögött pompás ha’astó, amelynek tiszta vizében festőién tükröződnek vissza a sötét fenyvesek, a tavon apró szigetek, amelyeket finomművű kis hidak kötnek össze a szárazfölddel. Az erdő sötétjében kápolna fehérük, azon túl megy tovább a gondosan ápolt műut. Néhány száz lépéssel a kápolnán túl csupa virágágy, ameddig szem ellát. Pompázó növényzet, mintha csak nyár volna, csupa szír, csupa illat. Messze a háttérben ezüstfenyők között áll a cár kastélya, nagyszabású, modern épület. A bejáratnál álló nehéz oszlopok különös veretet adnak a kastélynak. Előtte ápolt pázsit, amelynek végtelenségében szökőkutak medencéi a kis oázisok. Balkézről, fák árnyékában tökéletes golfteniszpályák, kényelmes kis lugasok, amelyeknek falát a cári család tagjainak arcképei diszitik. Jobbra szabad tér közepén a vadonatúj istállóépület. Csodalatosai) tiszta, a jászolokon porcéilántáblácskakon a !ó neve. A tágas, üveges fészerben temérdek automobil és kocsi. Ló nincs az istállóban, talán azért is olyan tiszta. A nagy udvar másik végében három épület áll, az egyiknek hatalmas kéménye van ; a viilanytelep és a vízvezetéki művek vannak itt. A német ka tonaság működésbe hozta valamennyit, a szolt őkutak karcsú vizoszlopokat töveinek a tisz*a levegőbe, a magas vasállványokon függő iv- J ám pák éjjelenként nappali világosságot sugároznak az egész környékre Belépek a kastélyba. A fegyverekkel díszített, meglehetősen sötét előcsarnokon át a fehér díszterembe jutok. A közepén egyszeiü, hatalmas asztal, a falakon felváltva tükrök és olajfestményeit függnek. Orosz nagyhercegek arcképei között — különös ma ez a környezet — Vilmos császár életnagysága portréja függ. Meglepő egyébként, milyen kevés izlf iséi rendezték be a cári kastélyt. Egyszerű, szinte szegényes butorzatu zeneszóba után a fogadó terem következik. Nagy szines ablakok, a tetőzeten meglehetősen jól sikerült íreskó : egy német várkastélyt ábrázol. A bútorzat pompás, rokokó sok aranyozással. Csinos a szomszédos női szalon is, csak stilus hiányzik benne. Egy német kapitány, aki három napja lakik a cár kastélyában, azt állítja, hogy ez az előkelő orosz nők ízlése. Nagyon érdekes a cár vadásszobája A nagy ablakokon zöld fény árad a terembe, az ablakok üvegfestményei vadászjeleneteket ábrázolnak. A falakon száz-számra szarvasag- gancs minden .nagyságban. Itt-ott egy vadkan agyai as feje. Állványokon kitömött madarak sasok és keselyük, kiterjesztett szárnyakkal. Az ablakokkal szemben lévő fal közepén t'g- gancsokból készült keretben a cár arcképe : Használjunk hadisegély postabélyegetl I országhoz és nemzethez, melynek hírnevét ezek a hősök csiszolták-olyan fényesre, I hogy erre a ragyogásra figyelmes lett az ; egész világ Tói tudjuk, hogy meg tog nyilvánulni j majd a hála örök becsű emlékekben, meg j tog nyilvánulni márványba faragva, ércbe j öntve, képekben megfestve, könyvekben I megírva, versekben megénekelve' de az ; ilyen általános vonatkozású megemléke j zést néni szabad elégnek tartanunk. Tiszteljük meg hőseinket egyenkínt és névszérint külön-külön is És itt van a mi mulasztásunk Abban a nagy felfordulásban, kergető ! lázas munkában, mely a háború kitörése I után minden percünket és tevékenységűn két lekötötte, bizony nem jutott eszünkbe, j vagy nem voltunk képesek mérlegelni azt ! a szükséget, hogy erről is megfeieiő for* ; mában gondoskodjunk, s aztán jöttek a nehéz s nagy napok a téli háború mun- j káj.i és borzalmai, a megélhetés- gondja s | ez a kötelesség feledésbe ment. heiyeseb- j ben halasztást szenvedett. El azonban egészen nem maradhat Minden község meg kell, hogy csi- 1 nálja hőseinek névsorát melyből senkinek j kimaradni nem szabad Ebben a névsor- j ban a hivatalos és magán, de hiteles ada- ! tok alapián meg kell legyen minden I egyesre nézve a megfelelő adat, a csapat- test megnevezés, fegyvernem és a harctér megjelölés, sebesülés kitüntetés, haditog- j ság, s minden olyan adat, mely harci te ! vékenvség tekintetében az egyénre vonat- I kozik.' Ez legyen a mi hőseink külön arany- j könyve. Ennek a könyvnek a megírására az i idő talán már kissé megkésett talán most j már nagy munkával több fáradtsággal jár, mintha idejében hozzáláttunk volna. Az is meg lehet, hogy talán most Tiszteiét adassék a hősöknek* Beszélhetnek ellenségeink, amit és amennyit akarnak arról, hogy ennek a há borúnak mi vagyunk az okai, s mi előre készültünk erre, mert bizony mikor ez a nagy csapás ránk szakadt, meglepett ben nünket s a hirtelenében szükségessé vált ezer és ezer teendőink közepette nagyon sok tontos dologról megfeledkeztünk. Csak most, mikor már a 8-i-k hónapban még mindig a döntés közeli reménye nélkül álljuk a harcot rendületlen kitartással jutnak eszünkbe egyes dolgok s gondolunk sóhajtva arra hogy kellő időben történt gondoskodásunk esetén mennyire más viszonyok között nézhetnénk most ellen ségeiok szemei közzé. Mindezeken azonban már túl vagyunk s mulasztásainkat már nem pótolhatjuk, vagy pedig ha pótolhatjuk, rajtunk nem fog múlni. Vannak azonban olyan mulasztásaink is, melyek háborús dolgainkra, vagy gazdasági viszonyainkra nincsenek ugyan kihatássá1 mindazonáltal fájdalmasan szó moru könnyelműség és megbélyegző szé gyen volna, ha ezen mulasztásunkat amennyiben még mindig lehetséges — jóvá nem tennök, nem pótol nők. Adózzunk tisztelettel a hősöknek! Ne akaijuk azonban ezt elintézni egy mulékony megjegyzéssel, vagy odadobott frázis bokrétával, sem egy jegyzőkönyvi elismeréssel hiszen az ilyesmi kijár nálunk hamarosan egy szövetkezeti igazgatónak, vagy egy jobb fajta községi esküdtnek is; nem, az ilyen olcsó babérlevél ma már csak a csuszpájzba való. Méltó tisztelet jái jón ki a hősöknek ! Legyen az méltó hozzájuk, legyen méltó a szent ügyhöz, melynek bajnokaiként küzdenek s legyen méltó az egész
