Szatmármegyei Közlöny, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1915-02-21 / 8. szám
Wagykároiy. 1915. febi»wép 21 8. szám, XLI, évfolyam. «« J»í? OLITÍKAI LAP S2ERKE8ZTQSEG ES KIADÓHIVATAL i ívé a lap szellemi és anyag, részét illető közlemények küldendők : o ,00 NAGYKÁROLYBAN, Jókay-uica. 2. szám oooo Teleíon 56. szám FÜSZERXESzTO □ R, ANTAL í S T y A ’! SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : ZOLT Á f! BEtiö FŐKUNKATÁRS I'.íEGJELENíK MíNilEN VASAfíNAP ooon ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K. vidékre postán küldve 8 K. Megyei községek, egyházak és Iskoláé részére egy évre- 5 korona, Hirdetések jutányos árén kezeltetnek o Nyílttér“ sora 60 fillér. lira mi Mint a hamu, melyet a vallás ősi szokása szerint szórtunk tejünkre egy pár nappal ezelőtt, úgy szürkülnek napról- napra a mi életünkben az ünnepnapok s lesznek hasonlóvá a hétköznapokhoz, mert emberi gyarlóságunknál lógva nem tudunk többé uralkodni szivünk, lelkünk irányításán, melyet leköt vagy magával ragad a szeretet, féltés és aggodalom. Szivünk minden dobbanását és lelkünk érzelmi világát a háború nyűgözi le és hordja magával a végtelen harctereken keresztül-kasul, a képzeletnek a villámnál is gyorsabb sebességéyel véres hómezőkön, lövészárkok lenekén, kórházakban, vagy messze idegen íöldön a hadifoglyok táborhelyein. Elmúlt a karácsony, a békének, örömnek, szeretetnek ünnepe, de a béke távol volt ettől az ünneptől is, az öröm száműzve volt innen, s csak a szeretetnek, a fájdalmas, szivet íacsaró szeretetnek megnyilvánulását éreztük, melyet a reménynek egy hosszú, végnélküli hosszúnak tetsző vezetéke köt össze a boldogsággal. Csak ez a boldogság jutott a hitünk szilárd pillérein nyugvó lelkűnknek. Elmúlt az újév, amelyet mi hamisnak láttunk, mert a mi évünk mintha nem akkor végződött és kezdődött volna, hanem előbb, sokkal előbb, mikor itt hagytak a mieink bennünket és nótás kedvvel vitte őket a felvirágozott vonat messze, idegen földre, ahol mint a sasok, vívni szálltak érettünk. Ekkor volt a mi ujesztendőnk, azóta van, hogy nem a kalendárium piros betűit ünnepeljük, hanem azokat az apró rózsapiros lapocskákat, melyeket onnan hoz a posta, ahol a mi szeretteink vannak Elmúlt a vizkereszt, a háromkirályok Linnéjéé és a mi kalandozó lelkünk nem a bibliai királyokat kereste fel emlékezeté- j ben, hanem hódoló szeretetével fordult élő I királyok felé; a mi öreg jószivü kiráíyun- ! kát figyeltük, amint atyai gondossággal őrködik, aggódik gyermekei felett, amint i naponta térdepel imazsámolyán és imád-, kozik fiainkért, érettünk, hazánkért. Még egy másik királyt láttunk magunk előtt, aki becsületes lelkének, meleg szivének | érzelmeivel állt melléntá mint hit szövet- | séges, hogy megvédelmezzen bűnös, kapzsi és megtéveiyedett lelkű királyok parancsára reánk törő ellenséges ha ősegektől. Aztán jött az az idő, amit évezredek óta a vidámságnak, kedélyes mulatozásoknak szentelt az emberiség; jött a farsang, az emberek hangos, pajzán időtöltéseinek időszaka. Mi azonban nem vettük észre érkezését, jelenlétét s elmúlását sem. Ami jó kedvünket elvitték a nyáron a virág- bokrétás vonatok, a mi nótáink, kedélyünk elmentek a hadak utján messze a harcterekre s csak ezen az utón, azokon a vonatokon fognak azok visszatérni is, mert a szivek nyílása, érzelmek kelése most nem igazodik a kalendárium szerint. így jutottunk el bamvazó szerdához, a megbánás napjához. A lelkieket vizsgáfó Isten megfogja bocsátási nekünk téveiye- désünket, melyek nem a lélek romlottságából, de a szivek nemes érzéseinek nagyságából eredtek. Csak külsőségekben vétkeztünk, de benső érzelmeink romlatlanok maradtak s ezekkel az érzelmekkel lép tünk bele a böjti napokba, a bünbánás csendes időszakába. Hosszú lesz nekünk ez az időszak, ki tudja milyen hosszú, de valami megtisztult türelemmel várjuk végét. Igazságos ügyünk tudatában, a hit, remény és szeretet erényeinek fegyverével fogunk kitartani ebben a nehéz napokban és bízni, várni ío - gunk. Sok okunk van hinni, hogy ezek a reánk következő napok nem fognak min den öröm, vagy lelki gyönyörűség nélkül eltelni Jön á tavasz, megkezdődik a természet magasztos misztériumának folyamata, pattan a rügy, hasad a bimbó s a kikelet varázsa, mint a jótékony Dalzsam üdíteni, enyhíteni fogja sziveinket. Jön a munka ideje, jön az ezzel járó nemes szórakozás s mig ezek jönnek, telik a nap nap után, — rövidül a nagy böjt s kél a szivekben egy önkéntelen tudat, mely napról napra jobban elfoglal mindnyájunkat, kik remegő boldogsággal vagyunk' meggyőződve arról, hogy a nagyböjt után közvetlenül következik a dicső feltámadás! a tus mise. A vármegye törvényhatósági bizottsága í. hó 18 án tartotta meg ez évben első rendes közgyűlését Csaba Adorján íőispán elnöklete alatt. A közgyűlésre ä közlekedés hiányossága miatt vidéki bizótt- i sági tagok nem jöhettek be. a nagy köz.- 1 gyűlési teremben mindössze 10 bizottsági tág jelent még. A tárgysorozat érdekesebb pontjai Abauj-Tornavármegye közönségé- . nek átirata és a vármegyei központi Választmány alakítása volt. Napirend előtt elnöklő Íőispán kegye- letes szavakkal parentálta el a bizottság érdemes, kötelességtudó tagját, JékeyZsig- mondot, indítványára emlékét a bizottság jegyzőkönyvileg megörökíteni határozta s részvétiratot intéz az elhunyt családjához. A tápvonalak. Ebben a háborúban igen sok uj forgalommal, uj kifej azéssel kell a laikus közönségnek megbarátkoznia. Ezek közül a kifejezések közül egyike a leggyakrabban előíor- dultaknak, a tápvonalaknak minden tekintetben való kifejezése. A tápvonalak jelenti azokat a fontos összekötő vonalakat, amelyeken a hadsereg táplálása, felfrissítése, kiegészítésé történik és amelyek igy valósággal ütőereit képezik az egész haditervneu é> az összes hadműveleteknek. A hadsereg egy mindig éhes óriás. Nemcsak naponkint mérhetetlen tömeg élelmiszert nyel el, hanem egyébb szükségletei is vannak. Mindenekelőtt szüksége van friss erőknek folytonos utánaszállitására. Minden sereg, amely a harctéren all, néha ijesztő mértékben apad, nemcsak a harcban szenvedett veszteségek folytán, hanem meg inkább azokban az emberekben, akik nem bírják ki az óriási fáradalmakat. A leggondosabb rendszabályok és a legkiválóbb orvosok is tehetetlenek ezzel szemben. A századot?, amelyek 250 emberrel indultak el a harcvonalba, nemsokára csak 150, néha csak 100 emberből állanak. Hogy ezeket a veszteségeket pótolni lehessen, az első mozgósítási naptól kezdve tartalékesapatokat formáltak az ország különböző garnizónjaiban, kiképezték őket és elszállították a harctérre. Természetesen a honvéd, tartalékos és népfölkelő csapatokat is kiképezik és beosztják, mihelyt annak szükséges volta mutatkozik. Németországnak és a monarchiának fölénye az entente felett abban nyilvánul meg, hogy a két középhatalom a fegyver forgatható férfiainak szinte kimeríthetetlen tömegével rendelkezik. A kaszárnyák és gyakorlóterek dacára annak, hogy a had sereg legnagyobbrészt: a harctéren van, ma ép úgy megvan rakva katonasággal, mint a j béke idején. Mikor azonban egy ilyen tartalék forrná- j ciót a harctérre szólítanak, akkor nemcsak I emberekről van szó, hanem fegyverekről, ! ágyukról, mindenféle kocsikról, lovakról, az ! egész nagy szervezetről, amit egy csapat nem j nélkülözhet, a 42 esektől kezdve a repülő I vagy drótt lantáviró osztatig. Mindezt a ápvonalakon kell a tábor, il | tetve a harctér felé vinni. De a telhetetlen J óriás még többet kíván : mindennap uj mu- j nieiót kér a tüzérség számára és a gyalog- | Ságnak, az elhasznált ruhák és felszerelési i cikkek pótlásáért kiáltozik, automobilokat és I benzint követel, ajándékokat és híreket hazul- I ró], tábori postát. De amilyen nagy a szükséglete ennek I az óriásnak, ép oly nagy tömeg az is, amit j visszaadogat: foglyokban ás hadi zsák tnány- I ban, továbbá sebesültekben és betegekben, j Valamikor régen a. “tápvonalakon hosszú so- | fokban vonszolták xiagukat az emberek, a I tréncsapaíok, rnarhaesordák, ma elsősorban a vasutak alkotják az összekötő kapcsokat a hadsereg és az otthon között. Mert ha a hadsereg szükségleteinek egy részét a meghódított területen fedezi is, nagy- részét mégis otthonról küldik meg neki. Goltz pasa, német tábornok, egy alkalommal a hadsereget Ante- ushoz, a görög hőshöz hasonlította, aki csak addig erős és harcképes, amíg újra meg újra érintkezik az anyafölddel. Mindez a tápvonalak nagy, eminens fontosságát bizonyítja és annak a szükségességét, hogy e tápvonalakat zavartalanul fenn kell tartani, mert a legkisebb zavarás megszünteti a harcosok fennmaradási lehetőségét. Ezek a tápvonalak egy nagy gépezetnek a részei, amelyeknek feladata, hogy a gépet magát állandóan üzemben tartsa. A szervezet élén egy főfelügyelő áll, aki a főhadiszálláson tartózkodik. Mája van rendelve a vasút és távirda szolgálat vezetőjeként a tábori vasúti felügyelő. Minden egyes hadtest számira is külön vannak ilyen felügyelőségek szervezve, egy vagy több vasútvonal felügyeletére. A főintézkedéseket mindig a főhadiszálláson levő intézőség teszi meg, viszont a kocsiknak és mozdonyoknak megszerzését és beállítását az alsóbb hatóságokra bízza. Hogy ez milyen hatalmas feladat, az* eléggé bizonyítja ez az egy számadat: egy százezer főből álló hadseregnek, ami a mai viszonyok között nem is mondható igen nagynak, kereken 500 vonatra, vagyis 500 mozdonyra és mintegy 25.000 kocsira van szüksége. Á hazát ^vasutak részére Használjunk: hadisegély postabélyeget!
