Szatmármegyei Közlöny, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1915-01-31 / 5. szám

S2 AT MARMEGYEI KÖZLÖNY Tiszának ez a kijelentése az első szó, amely láthatárunkra testi ennek a rette­netes összeomlásnak, a háborúnak a végét a belátható időben való betejezését. Min­denki azt kérdi már, hogy mikor lesz vége a háborúnak és bármennyire tudjuk is, hogy egy ilyen nagy kataklizmának nem lehet vége oly rövid idő alatt, mint egy kis lokális összecsapásnak és mégis s úgy érezzük, — idegeink, erőink a végsőkig vannak feszítve és az egész világ szinte remegve várja mar ennek az istenítélet­nek a végét.' Tudjuk, hogy győzelem lesz a vége ennek az igazságos, becsületes harcznak. Tudjuk, hogy a végén a mi lobogónk, az igazság lobogója tog fennen lobogni és mégis . . . mégis türelmetlenek voltunk és vagyunk, az utolsó pillanatot várjuk már, amikor a sok öldöklés a hivatalos jelentésből kimarad és helyébe egyetlen szó lép, ez a ragyogó, tiszta fehér szó : »Béke!« A béke szó hivatalos helyről most Tisza beszédében szerepelt először. Eddig a békét csak a közönség és a hivatalos helyektől távol álló sajtóorgánumok állí­tották, csak ők említették, de hivatalos helyről sem a békét, mint reményt, vagy lehetőseget, sem a háború vegének tető­pontját nem tudtuk meg, nem hallottuk. Most végre Tisza határozott kijelen­tést tett erről a mindnyájunkat, az egész monarchiát egyaránt nagyon érdeklő do­logról. Az az Önbizalom, hadseregünkben és magunkban is való egyforma bizako­dás még megsokszorozódik, megerősödik, most lisza István szavainak hatása alatt. Most már el kell némulniok a pes­szimistáknak, el kell hallgatniok a kétel­kedőknek és mindenkinek bíznia kell a becsületes békében, mert ezt látja a há­ború végén Magyarország miniszterelnöke. A becsületes béke cime alatt csak egy olyan békét képzelhetünk el, amely a mi diadalunkat, ami győzelmünket számí­tolja le. Nem akarunk mi hódítani, nem akarunk mi népeket leigázni és rabszol­gákká tenni, csak a jogunkat, igazságun kát akarjuk és a becsületes békének kell lehetővé tennie, hogy ez a .mi igazságunk győzzön. Ezt a győzelmet várjuk és re méljük a becsületes békétől és ha a béke néni többet, csak ennyit hoz nekünk, már meg leszünk elégedve és már mondhatjuk, csatatérre ... A dombtábor ezer meg ezer kis izzó pont; mindenfelé, amerre megy az ember, tábortüzek lobbannak föl. Amint köze­lebb megyek hozzájuk, fellobban a lángjuk ; olyik szerényen, álmosan pislog, oly ik meg méter magasra lángol, pirosán és véresen, megfestve a bakák arcát, akik hallgatagon, szótlanul ülnek körülötte. Furcsa igy ülni, feküdni a tábortűz körül. A szél, a kedves kárpali szél az ember arcára fújja a füstöt, a láng melegít, de a bála fázik az embernek és a nedvesség áttör a szalmán, amiben a lábu­kat melengetik a bakák. Egyiküknek sem szabad elaludni, mert akkor nem marad senki, aki élessze a lüzet- Nehéz mesterség és nem könnyű megtanulni: kis darabokra kell törni a fát és a darabokat kell a tűzre dobni, mert a nagyja nehezen gyulád m°g. Rossz-e nekik, ezeknek a derék katonáknak itt aludni, a tábortűz körül? . . , Vág',akoznak-e födél után, ágy után? . . . Nekem sose panaszko­dott egyik se; minden csak szokás ebben az életben; mindent meg lehet szokni, —mondta nekem múlt éjszaka egy tiszt, — csak a megbalást nem és úgy alusznak most ill mindnyájan, ezren és ezren, mintha talán már igazán mindent, még a halált is megszokták volna. ! hogy a háborút és az áldozatokat érdemes ! volt elviselni. Ha ez az uj év a becsületes béke áldá- i sait lógja ránk hozni, már meg lehetünk | elégedve ez uj esztendővel. IA hadicélokra rendeli fuva- rok árának kifizetése. Az országnak különösen azokban a részeiben, melyeknek lóállománya hadi célokra nagyobb mértékben igénybe vé- 1 tetett, életbevágó érdeke az egész gazda |. közönségnek, hogy az igénybe vett toga tok ára mielőbb kifizettessék. Az iiötézke j déshez nemcsak sok ezer család anyagi ! ezistentiája, de egész közgazdaságunknak i ti mezei munkák elvégzésével kapcsolatos nagy lét érdeke fűződik. A m. kir. miniszterelnök ur éppen ezért hónapok óta a legnagyobb nyoma­tékkai igyekezett az összes illetékes té­nyezők beleegyezését biztosítani ahoz, j hogy sürgősen kifizettessék azoknak a fo- 1 gatoknak a vétel ára is, amelyek erede- i tileg használati dij fejében ideiglenesen I vétettek igénybe, azonban állandóan a | hadrakeit hadsereg szolgálatában marad- j tak, s valószínűleg ma már túlnyomó j nagyrészben használhatatlanokká váltak Végre megoldáshoz jutott a dolog s | a hadügyminiszter és a pénzügyminiszter ! kibocsátották a szükséges rendeleteket j Ezek folytán úgy a katonai parancsnok­ságok, mint a pénzügyigazgatóságok és j adóhivatalok megkapták a megteletö uta- ; sitásokat s a szóban forgó összegek kin- \ zetése haladéktalanul megkezdhető. Vármegyénk főispánja körrendelet­ben hívta tel az illetékes hatóságokat arra, hogy felügyeleti hatáskörükben a legnagyobb eréllyel és buzgalommal oda- hassanak, hogy a gazdaközönségnek ez a régi jogos követelése lehetőleg mielőbb I tényleges kielégítést találjon I ____________ __________------------------------------------------------------­I Mi re van szüksége a sebe­i sült katonának. ! A társadalmi közjótékonyság a mai, háborús világban ambitióval keresi a tért I ahol vitézül harcoló katonáinknak, segit- | ségére lehet; a céltudatos irány megadá- ! sara külön hadsegélyezö hivatal áll ren- l delkezésre, mely különös gondot fordít I arra, hogy a társadalmi segélynyújtás a gyakorlati élet követelményeinek" teljesen megfelelő legyen Ilyen gyakorlati követelménynek i bizonyult a csatatéren megsebesült kato- i náknak kórházba való szállításukig fölior- ; ralt meleg tejjel, torró teával, stb. erősi- ! tése, mely célra kitünően beváltak a ther i mosok. Az ötlet magyar embertől szár- I mazik, aki a szekéren hozott, vagy gyalog | vánszorgó és a vérvesztesség folytán a j hosszú utón a megtagyás veszélyének ki- j tett katonáknak úgyszólván életét men- j tette meg thermosba vitt meleg tejjel. Köztudomású, hogy a legnagyobb I kínszenvedés az a hosszú ut, melyet a se­besültnek a harctértől az állandó gyógy I helyig kell megtenni. Ezen a kínszenve­désen segíteni mindnyájunknak emberba- J rá ti kötelessége. Gróf Tisza István vetette lel azt a I követésre méltó szép eszmét: »gyüjtsünk thermosokat!« Ezek segítségével enyhít­hetünk testvéri szeretettel értünk küzdő katonáink nehéz helyzetén s elviselhetővé tehetjük súlyos szenvedéseiket Thermosok segítségével módot nyújthatunk arra, hogy melegítő és erősítő italok mindég- kéznél lehessenek, Thermosokcn kívül szükség van erö- ! sitő italokra, tokaji borra, cognacra és í likőrökre, azután csokoládéra és cacesre, 1 amelyek szintén igen alkalmasak arra. I hogy a meggyötört szervezetet íelüditsék. I A vadászembereknek bizonyára lesz nél- I külözhetö thermosok és minden módosabb j háztartásban található telesleges erősítő í ital. Mindezeket köszönettel átveszi a j hadsegélyező hivatal Budapesten, IV. | Váczi-utca 38. sz a. levő raktára avég- I bői, hogy azokat a hadtápparancsnokság- > hoz juttassa. A vidéki adományokat legcélszerüb- ! ben a községi elöljáróságoknál lehetne | összegyűjteni, melyek azokat azután Búd,i- I pestre juttatnák. Sro memória, Talán jobb lesz, ha nem írjuk ide, hi­szen úgyis olyan nagyon köztudomású do- j log, hogy az annyit szidott, annyit csúfolt ; »Szilágysági h. é. vasút« hivatalos elneve- í zésben az a két közben eső betű, a h. é. | egy idő óta a túlhaladott álláspontot jut- ! tatja eszünkbe. I Mert hiszen csak azért, mert az utóbbi időben mindenféle és fajta fuvarozó szer­szám közérdekű járművé vált egy időre, j még nem hozható fel indokul a lenti áIli i tásra. í Tekintve pedig, hogy ez a vasút pá­lyástul, íelszerelvényestül, a maga egészé­ben, úgy ahogy áll, szintén a meghaladott j álláspontot juttatja eszünkbe, most, jó előre j — nehogy ebben a zűrzavaros világban | feledésbe kerüljön a dolog — feljegyezzük nyilvántartás céljából, hogy majd csende- j sebb, nyugalmasabb időben legyen gondja valakinek arra, hogy ez a vasút szintén | megtette e nehéz idöoen kötelességét de ! rekasan, tőle telhetöleg, s mint valami | öreg tábornok, érdemeinek elismerése és méltánylása mellett helyeztessék jól meg'» | érdemelt nyugalomba. I Négy szilágysági képviselő p'rcgram- ! jában olyan lesz ez a pont, mint egy gyü- rüben az ékkő. A »T. m. ii.« betűk értelmét meg azért nem Írjuk ki egészen, mert szégyel- juk magunkat először olvasóink előtt a folytonos ismétlésbe bocsátkozó sért, de 1 szégyeljük más megyéktől is, hogy 5—6 : községünk — elárulunk annyit, hogy Bi- ! harvármegye telöl — egész télen bevan, helyesebben elvan zárva a világtól, ki nem j mozdulhat, mert nem tud a sártól, a víztől i Ezek a szerencsétlen páriák, akik per- 1 vesztesség vagy pénzbüntetés terhe mel­letti törvényes idézés nélkül a járás köz- | pontjába, vagy vásárjára be nem jöhet­nek, akik a fennálló törvény mellett is or­vosi segély nélkül vannak," ha megbete­gednek, akik nem érintkezhetnek senkivel, I mintha bélpoklosok volnának, mennek ka- ! tonáknak, küldenek — persze csak nagy | kerülő, vagy tiltott utakon — fuvarokat i hadicélokra, fizetnek állami, megyei, köz | ségi adót és sírva nézik azt a rengeteg ; kőmennyiséget, mellyel eltorlaszolták egyet - i len közlekedési utjokat, ahelyett, hogy ki- I kövezték volna vele idejében. Milyen szép feladat volna megszaba i ditani ettől a nyomorúságtól ezeket a fa 1 - j vakat. Humánus, közgazdasági, egészség- ; ügyi és Isten tudja hány fontos érdekből i milyen nemes feladat volna ez — mond í juk — a vármegyei államépitészeti hivatal ! számára. Mindennemű ruhaneműk, csipkék, felöltök, függönyök, térítők, szőnyegek legtökéle­tesebb festése. Bőrkabátok, keztyűk festése. Hauifel Sámuel villany- és gőzerőre berendezett ruhafestö és vegytisztító Nagykárolyban, Kölcsey-utcza 1. sz. A róm. kath. templom mellett. Műhely: Palöü utcza 5d. sz. Bármily kényes szinü és gazdag díszítésű ruhanemüek vegyileg tisztittatnak. Plisé-gouvré. Vidéki megrendelések pontosan eszközöl­te'nek. Plüsh és bársonyok gőzölése. m Minta után való festés!

Next

/
Oldalképek
Tartalom