Szatmármegyei Közlöny, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1915-01-03 / 1. szám

Nagykároly. 1915. január 3. I. szám LXI. évfolyam SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Hevá a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : f>'no NAGYKÁROLYBAN, Jókay-utca 2. szám oooo Telefon 56. szám FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL ISTVÁN SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : ZOLTÁN BENŐ FÖMUNKATÁRS oooo MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP oooft ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K, vidékre postán küldve 8 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. o „Nyilttér“ sora 60 fillér. Uj esztendő. Eltemettük az egyiket, megszületett a másik. Nagynevű két esztendő ez; mind a kettőnek bele kerül a neve a sok ezer éves világtörténelembe, ahol annyi eszten­dőnek van már beírva a neve egyforma szürke betűkkel s csak az egyes nemzetek írják azok egyikét fekete, másikát vörös, harmadikat arany betűkkel. Ennek az ujesztendönek még csak egy parányi része telt el. Úgy vagyunk még vele, mint az egynapos csecsemővel, kinek a bölcsője mellett állnak a szülők s még csak sejtelmük sem lehet milyen lesz fiatal kora, mivé fejlődik érett korára s vénségét milyen állapotban fogja megérni Csak egy bizonyos felőle, az egész világ sokat vár tőle, mert méhében nagy dolgokkal terhelve született. Életkora percekre megvan szabva és minden egyes perc ebből az előre meg­határozott korból jelentős esemény lehet az egész világra. A remények és kétségek végnélküli özöne veszi körül; a nemzetek egyikére örömet, dicsöségteljes életet, másikára bá natot, gyászos halált hozhat. Abból a nehány órából, amit már át­adott a múltnak, sem tudunk még semmit. Már az a nehány óra meghozhatta azt a megmérhetlen eredményt, melyet oly ne­hezen vár, vagy oly nagyon remeg az egész világ. Minden perce, órája, napja, száz, sőt ezer évre való eseményt teremt­het. Egy pár óra óta ringott meg először a bölcső s még nem áll módunkban tudni, hogy a benne fekvő csecsemő melyik ré­szére a nagy világnak hozott áldást, vagy átkot, melyik nemzet irta be nevét fekete, vagy arany betűkkel. Áldani és átkozni fogják egyszerre,— mert fi viliig meg ttknr esalatni Ünnep, vagy temetés lesz ez az uj esztendő, — mert a balga világ ezt fogja okolni. Az időnek nincsen sorsa, nincsen akarata. j 9 Mi egy év? Az idők végtelenségéből | I a gyarló emberi számítás szerinti határok j : közé szorított apró részecske, melybe | ugyancsak gyarló emberi számítás esemé ! nyékét raktároz el. Ezek az események lehetnek aztán ! egyesekre áldást, vagy átkot hozók, te- i ! remthetnek uj életet, vagy okozhatnak ha- | j Iáit, de az események okozói az emberek, j j de nem az idő. s különösen nem annak az I a parányi része, melyei közönségesen esz- ] téridőnek nevez az embpr. Ne akarjuk tehát megcsalni magun- ! kát, ne okozzuk az esztendőt, melyet mi mértünk ki az idők végtelenségéből. Az emberekből álló nemzet cselek­szik, s ezek a cselekmények idéznek elő a világban kisebb-nagyobb, egyikre üdvös, másikra átkos változásokat,— hoznak létre dicső, vagy szégyenteljes tetteket s igy csinálnak történelmet, * Ami tehát történni fog ebben az uj j esztendőben, a gyarló ember munkájának ! eredménye lesz, "melyet elő idézett elva­kult szemmel, elhomályosodott aggyal sa­ját akarata szerint s- mely megindulása után most már lavina módjára zuhan, tér- , ed, tör és rombol útjában, mert az a gyarló emberi akarat most" már gyenge az irá­nyításhoz, tehetetlen a befejezéshez. Most tűnik ki igazán milyen gyarló az ember az ö eredendő bűnében. Most i i tűnik ki, hogy az ember legnagyobb bűne i az most is, ami volt ezer évekkel ezelőtt, I mert nem akarja megtanulni, hogy a bűn­ben íogant akarathoz soha sincsen elég ereje. Abban a korban, melyben élünk, az emberek uralkodó gyarlóságának mindenki az anyagiságot, önzést, kapzsiságot tar­totta, mellyel vele járt természetszerűleg a Kain irigysége, gyűlölete. Ezek az uralkodó gyarlóságok vakí­tották el a szemeket, homályositották be az agyakat, s ilyen állapotban, ilyen bű­nökben fogant akarattal indítottak meg eseményeket, melyek most folynak s be­fognak fejeződni az ö akaratuk nélkül, vagy talán éppen ellenére is. így értünk el az emberi időszámítás szerint "egy határhoz, egy újévhez, telve kétséggel, reménnyel, de egy biztató tu­dattal is. Igen egy biztos tudattal is, mely min­ket a mostani nagy események eme ha­tárkövénél minden más érzelmek fölött is eltölt, — hogyha van nemzet, mely a mos­tani nagy forgatagban az önzés és gyű­lölködés bűnei nélkül vesz részt, úgy ez csak mi lehetünk egyedül. A becsületes igaz ügynek szolgálatá­ban ez a biztos tudat óv, erősít és tart. meg minket, ez a biztos tudat adja meg nekünk álhitet, hogy reánk nézve ez az esztendő boldog esztendő lesz, mely meg­hozza nekünk a győzelmet, a mindnyájunk által epedve szomjuhozott békét. Újévi üdvözlés a vármegyeházán. A vármegye és Nagykároly város tisztikara tisztelgett a vármegye alispán­jánál Pechy István főjegyző vezetésével, ki Búcsú Irénkéhez. Irta : Szeniírö Gyufa. I Egyetlenem, én hü menyasszonyom Az Isten áldjon ! Ég veled ! Bár nótás kedvvel vígan búcsúzom, A szivem titkon megremeg. Ki tudja . . . hátha nemsokára Örökre tán elhallgatok? . . . Reám, ha száz veszély is várna; Még akkor is rád gondolok, Ha meghalok . . . Ha meghalok . . . II. Harsogva zugnak majd a trombiták A zöld mezökre hull a vér . . . Az életünk akár egy szál virág; Elsöpri minden könnyű szél Ha küzdők majd vad vérözön közt Gondolj reám otthon sokat S ha jo az ősz, könnyekkel öntözd A hervadó virágokat . . . A hervadó virágokat . . . III. Ha vérem testi majd a harcmezöt Temessék mellém kardomat . . I A síromra, ha jöttök könnyezők, j Ültessetek virágokat. S ha már többé egy percein sincsen S a földről lassan elmegyek; Mivel te voltál minden kincsem Örökbe mit hagyjak neked? . . . A telkemet ... l A lelkemet . . . A háború tanulságai. j Irta ; Berger Mór, a Merem váltóüzleti rt. ügyvezető igazgatója. Közel öt hónapja tart már a világ­háború, melyet egyesek már régen bejó­soltak ugyan, de amelynek arányairól senkinek sem lehetett fogalma. Ma holnap félesztendeje lesz, hogy a nemzetközi for­galom minden vonatkozásaiban megszűnt ! s minthogy majd egész Európa háborúban ! áll, minden gazdasági fejlődésnek szárnya i szegetett. Most már nem hazafiatlanság beval- j lani, hogy mennyire féltettük gazdasági 1 életünket ettől a háborútól. Csak emlé- j kezziink vissza a háború első napjainak | bonyodalmaira és arra a kétségbeejtő , tájékozatlanságra, mely még az ugyneve- j zett optimistákat is kétségbeejtette ! _____Mindezt ma fölényes nyugalom és si kerben való biztos hit váltja fel. De mig a háború elején felszínre került (élelem alappal nem bírt, a mostani bizalomnak megvannak a maga meginghatatlan osz­lopai. Vissza kell térnünk a hadikölcsön jegyzés nagyszerű sikeréhez. Ez a siker fényes bizonyságát fogja szolgáltatni még jóval a háború befejezése után is, annak a nagy gazdasági erőnek, a tőke intelli­genciájának, melyet eddigelé fél sem té­teleztünk magunkról. Az a tudat, hogy bírjuk őket, lesz kiindulási pontja annak a fejlődési folyamatnak, melynek bekövet- i keztét a. háború befejezésével joggal vár- ! hatjuk. És valóban nem frázis,, ha azt ál- | Htjuk, hogy közgazdasági fejlettségünk | messzi túl volna mai állapotán, ha gazda- ! sági erőinknek kellő Időben teljes tudatá- I ban lettünk volna. A háború megtanított bennünket arra, i hogy mennybe hátrányos egy nemzetre j nézve, ha önbizalma kellőképen kifejlesztve | nincsen A háborúnak köszönhetjük, hogy i tudatára ébredtünk annak, miszerint bát- j rak és gazdagok vagyunk. Mindenesetre j nagyon sokkal bátrabbak és gazdagabbak | mint aminönek mi magunkat tartottuk s j mint a. minőnek ennélfogva a külföldön tartottak bennünket. Használjunk: hadisegély postabélyeget!

Next

/
Oldalképek
Tartalom