Szatmármegyei Közlöny, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1914-03-29 / 13. szám

Nagykároly, 1914. március 29. 13. szám XL. évfolyam TMARMEGYEIKÖZL POLITIKAI LAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : oooo NAGYKÁROLYBAN, Széchenyi-utca 4. szám oooo Telefon 59. szám FELELŐS SZERKESZTŐ: DR. ANTAL ISTVÁN FÖMUNKATÁRS: ZOLTÁN BENŐ oooo MEGJELENIK MINDEN VASARNAP J Ti*~ ,0000 . -í'4 ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K, vidékre postán küldve 8 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. o „Nyilttér“ sora 60 fillér. Í pH iflpl A magyar képviselőház a mult héten folytatta és végre be is fejezte Tisza István miniszterelnöknek a nemzetiségi kérdésben folytatott tárgyalások dolgában hozzá intézett interpellációra adott válasza fölött megindult vitatkozást. Már rámutattunk a széles mederben lefolytatott vita jelentőségére és az azóta emangzott beszédek még inkább megerő- sitettek bennünket abbeli kívánságunkhoz való ragaszkodásban, hogy a kéthetes nemzetiségi vita anyaga hozzaferhetőve tétessék a külföld számára is. De a kivételesen nagyarányúvá fej­lődött nemzetiségi vita nemcsak azért bizonyult eredményesnek, mivel bécsnek, Bukarestnek és a távolabbi külföldnek is végre megcáfolhatatlan s valóban autorataiv módon beigazolta a Scotus Viatorok irány­zaton támadásainak a teljes alaptalansagat, hanem azért b nagyra kell taksálnunk ezt a vitat, mivel a magyar képvisel.őház- ban majdnem két évi intervallum után ismét olyan hang és olyan szellem volt tapasztalható, amelynek az igaz magyar hazafi c^ak örvendhet. Lehet, ho iy éppen a nemzetiségi kérdés, tehát az a húr, mely legalkalmasabb, arra, hogy harmoni­kus érzelmeket váltson ki a magyarok leikéből, teremtette meg azt a barátságo­sabb es enyhébb atmoszférát, mely az ülésteremből Maradva, magának még a karzatokra '-'ős a folyosókra osakhamar is utat tört. Ennek a barátságosabb hangulatnak tudható be, hogy az Országos Kaszinó ügye és az ezzel kapcsolatosan elmondott bar érdekes, de kétségtelenül önző párt­érdeket > interpellációk sem keltet­tek nagyobb emóciót. A nemzeti munka­párt politikai fegyelmezettsége s vezérei- ) nek higgadtsággal párosult előrelátása j megakadályozta, hogy ez az előkelő j kaszinó is áldozatul essék az ellenzéki | politikusok mahináciöir.ak. Mivel az ellen­zéki politikusok azért forszírozták ki a kaszinói választmány .ismeretes állásfog­lalását, hogy ily módon megmentsék b jba jutott politikai íegyvertarsuikat, a kaszinó- beli munkapárti d< is könnyen .megtehet­ték voina, hogy a majdnem kivétel nél­kül ellenzéki gopdolkoza-u választmányi tagok határozatával varo >.iegOienennegu- ket tömeges kilépéssel demonstrálják. És ekkor a tegnap még hatalmas és nagy­tekintélyű kaszinó hirtelenében egy telje­sen jelentektelen társaskörnek a színvona­lára szállott volna alá. Nagyon örülünk, hogy a klub munkapárti tagjai tartózkod­tak eddig ettől a lépéstől. Annál is inkább, mivel báró Hazay honvédelmi miniszter koociliáns szellemű nyilatkozata után, — amelyben a maga és összes illetékes tényezők teljes készsé­get helyezte kilátásba az ügy kielégítő módon való elintézéséhez, amennyiben katonáéknak az ellenzéki politikusok pár­tos elfogultsága,.ezt egyáltalán lehetetlenné nem teszt: még mindig remélni engedi, i hogy a honvédelmi miniszter tiszteletre I méltó intenciói az ellenzéket rá fogják j bírni az elfoglalt helytelen álláspont meg­változtatására. , Nagy allami és nemzeti érdek i köve­teli nemcsak ennek az odiózus ügynek bekességes kiegyenlítését, hanem az ösz- í szes nemzeti erőknek mielőbbi koncentrá­lását is. A nemzetközi helyzet állandó vesze­delmeitől el is tekintve, meg kell érte­nünk, hogy Ausztria politikai züllöttsége és a magyar parlament munkaképességé­nek belátható időre való bizto&iiaau ismét Magyarországnak biztosítja a hegemóniát a Habsburgok kettős monarchiájában. Sok jel mutat arra, hogy azok a dtcsosé­f\ csöppség. Irta : Várkonyi Titusz. A nap izzó melege reszketett a szikrázó homokon s mint forró fürdő hullámai öleit körül bennünket a viliódzó levegő. Vendég­látó gazdám szorgalmasan ontotta a szavakat s én a csöndtől és melegtől bágyadtan hall­gattam a duruzsolását. Állhatatos beszéde vé gére engem is szóra kényszeritett t . — Meleg van — böktem ki nagy böl­csen. — Gyenge legények' maguk városiak, öcsém — a hideg gondolatától is borz<Hígnak, a meleg pedig meglusíult izmaikat menten megbénítja, — válaszolt. Válasz helyett mosolyogtam, — elvégre, — gondoltam . — eléggé tűzbe hozott ez a tűrhetetlen meleg, mit szónokoljak. Az öre­get a hallgatásom fellelkesitette. Egész kis védbeszédet vágott ki a vidék mellett. Friss közvetlen, egészséges, erkölcsös, nyugodt, láz- talan élet, lelki viharok, kedély förgetegek nél­kül, — ezek voltak a kiszögellő pontjai szóá- ■mdatáiuik. Hiimmögtun, bár egy-két ellenvetés mo­toszkált a fejemben, de mivel inár jó liz perce j hogy baktattunk a/, állomástól a szőiőtelep ! közepén emelkedő nyárilak fele, hát csak- to- ’ vább hümmögiem, mert a közel negyedórás légfürdő nagyon csendes, lázadózás nélküli j emberré tett. A meleg belopakodott á pólusa- i imba, körülfogta az agyamat, ott bujkált az ' j ereimben. Mikor megérkeztünk-s a hüs szo- I bálban tapasztalatokat, , szereztem . a . vidék i konyha művészetét illetőleg, megbocsátottam ; a negyedórás napfürdőt s pláne, mikor | házigazdám illatos dohánmal töltött pipát il- j lesztett a fogaim közzé — teljes pardont és gráciát adtam. Ebéd után álmos csöndben a jóllakottság, kellemes hódoltságával heverésztem. A nyi­tott ablakon át beillatozta a szobát ta frissen locsolt virágok parfümé. Félálomba bágyad i tara. Néha valami surranó nesz levette sze­meimről egy percre az álom nehezékét. Egy- í szerre az a határozott érzésem támadt, hogy j kutató szemek bámulnák az arcomba, majd ! megfojtott, halk nevetgélé.s ütötte meg a fiile- I met. Leküzdve az, álom énergíátlanságát, hir- j télén felpattantam ;i chaise lorigueról A szoba sarkában félénken meglapulva, mint tetten ért bűnös, kipirult arccal állt egy bájos kis fruska I Tiz tizenkét éves lehetett. Nagv gyerekszemei, 1 melyek most, félénk meglepetéssel szegezik!- tek rám, még nagyobbnak tűntek fel meleg 1 fényűk besugározta fehér arcocskáját, melyet a rajtakapás szégyenórzetc gyöngéd árnyalatú | pirossággal festett be. '— Nos, kis, hölgyem — mi járatban va- ! gyünk ? — kérdeztem, igyekezve hangomnak j kemény zöngét adni a tekintély miatt. Úgy látszik azonban, hogy a kis selma I nem nagyon érezte ki tíangombó. a szilárdsá- I got, mert neki bátorodva, nagy határozottság­gal jelentette ki: \ ...... Öli, .eher monsieur, bocsánat,- Josep­hine lapdáját kerestem — s a szemeiben hun­cut, csillogás jelezte, hogy már feszéágában sincs félni. • —/Megengedi kis hölgyem, hogy prae- sentáljam magam : dr. Nánássy János tanár. Pukediit csapott, olyan öntudatos graeio- zitással, hogy egy Waiteau-kép tolakodott az emlékezetembe. — Fölötte Bifletier — válaszolt, aztán pergő gyorsasággal adta tudtomra, hogy Lilié­ből való és most Josephinet és Louist vezeti be a francia nyelv elemeibe. — Sokszor sz< , morkodom — mondotta — mert nagyon szc ! rettem Lillet és a machére maroant, de el j kellett jönnöm, mert mama nagyon szegény. Ez a csöppség oly komolyan beszélt az j életről, mintha valóban atérezte volna a har­cos lét halálosan komoly problémáit. Beszéd közben tekinteté édes nyíltsággal keresztezte a J pillantásom, s élénk arcának minden idege szavainak kifejező kísérője volt. betettem a leereszkedő bizalmasságról, mellyel eddig szóltam hozzá. — Hiszen pea: a filigrán baba egy komoly, érett gondölkozásu J kis nő, egy becsületes, harcos kis kenyérke­reső, akinek .ugyan még -hajas babákkal kel- I lene játszani, de aki bizonyára nehézkes magyar, gyerekeket oktat és vezet mint egy bölcs kis mama. — Nos, Fölötte és meg van. elégedve a sorsával ? I I IV i z összes tavaszi kelme- Újdonságokba!gyönyörű akasztókkal szolgai ÜT 'ÖTÖS'--'' rvnitzlii Ktálán s iisfflntozi

Next

/
Oldalképek
Tartalom