Szatmármegyei Közlöny, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-22 / 8. szám
S 7 ATMARMEOYEI V Z L Ö N Y beosztás részletes munkájában tiszteletben fogja tartai rvényhozás akaratát és törvényben zett alapelveit. YárGísA közgyűlés. Nagykároly város kép viselötestülete ma d. e. 10 órakor a városháza tanácstermében rendkivüli közgyűlést tart. A közgyűlés tárgy- sorozata a kővetkező: Bejelentés a képviselőtestület tagjaiban beállott változásról. Bejelentés a város részére az 1914. évre kiadott állainsegélyösszegről. A városi rendőrség fejlesztése céljaira az 1914. évre kiutalt 12000 K államsegély-összeg felhasználása tárgyában intézkedés. Bejelentés a városi villamostelep részére szállított egyik 400 lóerős gépegység átvételéről s ezzel kapcsolatban a város részéről alkalmazott szakértő dijának megállapítása tárgyában előterjesztés. A villamos mű felügyelő-bizottság javaslata a villamos-telepi 2 gőzgép és gőzkazán eladására vonatkozólag. Hetey Abrahám városi főjegyző kérelme nyugdíjaztatása iránt. A városi szinügyi bizottság előterjesztése az északkeleti szinikerüiet kötelékéből kilépés tárgyában. Neményi Lipót színigazgató kérelme a színház fűtési dijainak elengedése iránt. Diczig Jenő városi dijnok kérelme állásának iktató-kiadó és irattárnoki állásra leendő átszervezése, részére fizetés és megfelelő lakpénz megállapítása iránt. A gazdasági részek kérelme a közöslegők megjavítása céljaira 600 korona városi segély megadása iránt.Steckenpferd liliomtejszappan elérhetetlen hatású szeplők eltávolítására és nélkülözhetetlen szer arcz- és bőrápolásra, mit számtalan elismerőlevéllel bizonyíthatunk. Gyógy tárak ban, drogériákban, illatszer és fodrász üzletekben 80 fillérért kapható. Szintén páratlan hatású női kézápolásra a Bergmann „Manóra“ liliomkrémje, mely tubusokban 70 fillérért mindenütt kapható. Bergmann Ä Co. Tetschen a. E. SZÍNHÁZ. Szombat, vasárnap a Népopera legújabb darabját, a Kiskirályt mutatták be sainfeseink. Amennyiben ezen darab vitféfeen először Nagykárolyban került színre,, mindenesetre áz igazgatónak elismerés jár', a&i nagy áldozatok, árán mindent elkövet, hogy a szmpáiieló közönséget minden tekintetben, kielégítseMagáról a darabról a legjobb elismeréssel adózunk, mert végre a mai modern operettek mellett látunk egy tartalmas- és- hozzá jó zenével szerzett darabok A Kis kúrály palotájában Montbrison admirális (Gáspár)/ küldöttség élén audienciára jelentkezik a királynál (Marosi), hogy a száműzött össszeesküvők részére kegyelmet kérjen. A királyt,, aki kalandok után futkos, sehol sem találják,. Végre' megérkezik az operaházból, az ifjú felség, akii nagyon keveset törődik az államügyekkel és kormányzás gondjaival. Most is azon töri fejét, hogyan rázhatná le nyakáról kedvesét, Zozót, (Tombor Olga) a balierinát, hogy szive uj választottjával, Montarini operaé-nekesnóvel (Bródi Irén) egy kellemes estét tölthessen. Keres egy arra való férfiút, aki Zoeót tőle elcsábítsa és emberét meg is találja ELuckban (Váradi), akinek az utcán — mert nem volt nála pénz — nyakába akasztotta a Szent páva rend nagykeresztjét. Hűek e rendjel révén bárói ranghoz jutott és a királyhoz szabad bemenetet nyert. Az élelmes Hűek él is a privilégiummal. A kellő pillanatban jelenik meg a királynál és az ifjú, jókedvű király vele esábittatja el megunt kedvesét, Zozót. A király meghívására megérkezik Montarini, a hires énekesnő, aki nem más, mint egy tábornoknak, a kivégeztetett, összeesküvőnek a leánya és aki azért jön, hogy a királyon bosszút álljon. A bokrétájába rejtett robbanógép segítségével. De a kis király bájos ifjúsága és iránta való szerelme más elhatározásra bírja és bosszúvágya mély szerelemmé változik. A király ezután az udvari bálról megszökik legújabb barátnőjével. Ezalatt az összeesküvők hatalmukba kerítik a várost. Detro- nizálják a királyt és kikiáltják a köztársaságot. Montarini, aki halálosan beleszeretett az ifjú királyba, meg akarja menteni őt, azért automobilt hozat, hogy megszöktesse. De az utolsó percben, amikor Linoalu tábornagy (Szigeti) felfedezi a kis király előtt, hogy Montarini az összeesküvők bérence, a kivégzett tábornok leánya és a felség ellen merényletet akar elkövetni; a király etoaszitja. magától.- Kénytelent a forradalmárok kívánságát teljesíteni és aláírja lemondását Csak egyetlen hü barátja» által, a hü kutyájától kisérve hagyja el országát és egy külföldi tengeri fürdőhelyen keines menedéket. Itt azután száműzetésén csak néhány hívétől körülvéve kesereg Csupán, Hűek bolondos jókedve hoz némi derűt szomorúságára. A kis király, egyetlen barátjának az. agárnak panaszolja, el bánatát. Régi ezredének néhány kózvitóze felkeresi trónjavesztetx királyát, hogy születésnapjára szerencsét Kivágjon neki. Majd megjelenik Montarini is,. aJu bevallja a királyfiak, ; hogy őszintén szereti, és a szegény száműzött király szivében* ennyi, ragaszkodás láttára ismét boldogság sugárzik. A szombati, előadás Marosi Gézarjjataloin- játéka keretében, a legfényesebb sikerrel ment végbe. Marosi Gézáról már többször volt alkalmunk dicsérőleg nyilatkozni és mostani játékával is csak. megerősíti azt, hogy. sokoldalú és minden talentummal megáldott színész. Külön ki kell emelni Váradi Izsó játékát, akit ez alkalommal egy igen hálás szerepben, láthatott a közönség. Előadásának sikerét emeli azou körülmény, hogy a magának megambicionált szerepét csupa derűvel, jókedvvel adj,a elő. A „Húzzad, csak húzzad . . ." cimü. kellemes melódiáju dalt többször kénytelen, volt mégis-, mételni. A közönség óriási tapsokkal fejezte ki háláját a kellemes percekért, amelyeket a fent- emlilett két színészen kívül még Biódy Irén. kiváló játékával, kellemes hangjával a közönségnek szerzett. Jól játszott Tombor Olga*, Szigeti Antal es Német Nándor. Hétfőn zónában az „Aranyásó” ment zsüs- folt ház előtt. Valamennyien kifogástalanul játszottak. Kedden színre került a „Szabinnők. elrablása“ e. vígjáték Gáspár J»eti»ő jutalomjáté- kául. Az ünnepelt Gáspár tekintettel, hogy kiváló színész, megérdemelte volna, hogy a közönség nagyobb érdeklődést tanúsított volna. Az est sikerét emelték Salgó Ilonka és. Ne- ményi Lipót. Szerdán a „Tatárjárás“' ment kifogástalan előadásban. Különösen exeellált Gáspár Jenő az altábornagy szerepében. Csütörtökön a „Kis. király“ haranadszoi adatott elő már kisebb számú közönség előtt. Úgy látszik, hogy a nagykárolyi közönségnek elegendő, ha kétszer adnak elő egy darabot. Az előadás egyébként jól sikerült. Pénteken zónáztalták a „Szultán“ c. ope— A rendező kijő. Vájjon mit fog felelni ? Felelhet-e olyat, amin el ne fakadjanak sirva ? Elmondja-e, hogy vissza nem jöhet onnan többé. Igaza lesz-e, ha ezt mondja ? Nem lesz igaza. Csikyt eltemetik holnap, de ő még egyszer visszajön. Ott lesz ő azon az estén és még egyetlen egyszer beszélni fog mindnyájunkhoz. Ez árnyék ott fog suhogni a nézőtéren és a színfalak között. Egy hideg széláram beoson az ajtókon. Ott lesz ő. Mi legalább látni fogjuk ott — és még azontúl is, egyebütt is. Müveit, pályáját, sikereit, diadalait, küzdelmeit méltányolja, lefesti az irodalomtörténet, egyéniségét kidomborítja, — de az ember Csikyt csak mi ismerjük eléggé nébányan és sokszor kiássuk az emlékezetből, pattogó kandallónál vidám baráti beszélgetés közt sokszor elővesszük az „öreg“ alakját. „Öregnek“ hittük egymás közt, de inkább érdemei, mint évei miatt. Rideg modorú volt, begombolt, szófukar, bizalmatlan, de mélyen alul melegen lüktetett a szive, s akit megszeretett, az meg volt szeretve. Olyan volt ő, mint azok, a régi rézgarasok, amikben arany volt elrejtve. Valaha gyakran voltunk együtt, a múlt évtized, első felében, mikor még az úgynevezett Abranyi-Csiky-Bartók-Mikszáth-féle Írói klikk fújta együtt a követ. Azt hitték a litera- turában, hogy ez dac — és védszövetség a dicsőségre. Nem volt pedig semmi más, mint az őszinte elismerés Csiky iránt. Ragaszkodtunk az öreghez, sőt fogadtunk neki; az „öreg“ pedig szeretett bennünket és gorombáskodott velünk. Ez volt tőle a diurnumunk. Mi tudtuk csak, milyen nevetséges vád volt ellene, hogy elnyomja a tehetségeket. Bartók drámaírói sikerei egész lelkesedésre hangolták. De másoké is. Egy napon ragyogó arccal jött a kioszkba: — Van már ember! — kiáltá. — Van már versenytársam! — Miben ? — Épen a társalgási darabokban. És pedig erős dongája. — Hogy hívják ? — Murai Károly. (Aznap olvasta el a „Virágfakadást“). Az utolsó években ritkán érintkeztünk. Nem jártam sem a Kisfaludy-társaságba, sem az Akadémiába, neki pedig ez volt otthona, s® a politikusok közé nem szeretett elegyeledni: „Ravasz emberek azok“. Egyetlen egyszer kerestem fel öt év alatt i otthon, tudtára adui, hogy a Teleky vigjáté- | kokról nem irom meg n jelentést. Az okot akartam vele közölni, miért nem. De ő már tudta, mert amint meglátta, hogy a szobájába lépek, az erős férfi megráz- kódott, hátra ugrott és ijedten sikoltott fel: — Ne gyere hozzám közelebb ! — Hát tudod már ? — Tudom. Megírom helyetted. Ne gyere hozzám közelebb. Ez volt hozzám a legutolsó szava. Arca szomorú volt és szemeiben egy köny csillám- lőtt. A szomszéd szobából vidám gyermek-kacaj csengett ki. A kis Csiky Ődönke lovagolt ott kantáros faparipáján. Visszafordultam szótlanul, leborgasztott fejjel. Igaza volt neki: difteritiszben haldoklott a kis fiam, azért nem írhattam meg a jelentést. A rettenetes betegség ott lehetett a kezemen, a ruhámon. Azóta sem találkoztam Csiky Gergellyel, akit náiamnál senki sem szeretett jobban. S most utólagosan kezd fájni, hogy épen annak kellett lenni az utolsó szavának. —- Ne gyere hozzám közelebb ! Fülembe zug, Egész szivemet áthatja . . . és meg sem fogadhatom a szavát — mert ezentúl már napról napra közelebb lépegetek hozzá. Modern ruhafestés bármily divatszinre A Háj táj er Pál é Modern és tartós plissézés és guowlérozás NAGYKÁROLY, Széchenyi-utcza 43. szám, a nőm. kath. elemi fiúiskola mellett.
